Budapesti Hírlap, 1890. március (10. évfolyam, 59-89. szám)

1890-03-26 / 84. szám

1890. március 26. BUDAPESTI HIRLAP. (84. sz.) zottságnak véleményadás végett S­t.­e­i­n­e 3­1 terv­rajzát ; c­z oltárt Z­s­o­l­n­a­y majolikagyára készi­­tené s 10,000 írtba kerülne. A kiz. ülés tekintve, hogy ezáltal a magyar mű­ipar századokra szóló mű­vészi kivitelben örökittetnék meg, elfogadja a szín­­gazdag tervet. A közgyűlés határozata szerint a vá­rosligeti artézi kút megteremtőjének, Z­s­i­gm­ond­y Vilmosnak, bronzból készült mellszobra méltó he­lyén, az artézi kút fölött lenne felállítandó. A vá­lasztmány véleménye az, hogy a fogpissk­álónak­ el­bérmált sugárúti árboc eltávolíttassák s annak he­lyébe jönne egy kútra a mellszobor ; utasítja tehát a főmérnököt, hogy a kút modeljét készíttesse el. Azonkivü­l megbízza : nyújtson be tervet az esetleg az Andrássy k út végén elhelyezendő diadalkapuszerü emlékhez, mely az eddigi sablonszerű modortól el­­térőleg, a milánói Viktor Emánuel-féle diadalkapu­hoz hasonlóan örökítené meg Andrássy Gyula gróf emlékét. Esetleg ábrázolná a szabadságszobrot. A Vigadó előtt álló szökőkút ujjal lévén felcseré­lendő, S­z­é­c­s­y szobrász erre két mintát küldött be, minthogy azonban egyik sem üti meg a mérté­ket, egy harmadik mintának beküldésére fogják fel­­szólítni. Az elnök bemutatja R­ö­k­k Szilárdnak művészi kivitelű, márványból faragott mellszobrát, mely S­e­n­n­y­e­y vésője alól került ki s talapzat­tal együtt 1320 frtba kerül. A bizottság tetszéssel fogadta el a művet s pártolni fogja annak el­fogadását. * (A zene- és színművészeti akadémia) zenészeti osztálya március 28-kán, pénteken, este fél nyolckor az intézet hangversenytermében a zeneszerzési főtanszak növendékeinek szerzeményei­ből hangversenyt rendez. A félmilliós térné. — Saját tudósítónk távirata. — Temesvár, márc. 25. Az ünnep miatt félbeszakadt tegnap a lottó­­per tárgyalása, de azért a mai napot is fölhasználta a bíróság. Délelőtt tartották meg a hivatalos szem­lét a kormányszéki épületnek abban a homályos, földszinti szobájában, a­hol a június 6­-diki búzás végbement. Odaszállították a vádlottakat is. Künn az utcán oly sok kiváncsi ember csődült össze, hogy a törvényszék tagjai alig bírtak keresztültörni sorai­kon. A búzási terem zöld asztala mellett az elnök és a bírák foglalták el a lutrizó bizottság helyét s körülöttük csoportosultak az ügyész, a védők, szak­értők és a tanúskodó lottótisztek. A korláton kívül állottak a vádlottak és a protekció révén bejutott nézők. A „lottó-király“ meghúzódott a terem leghátsó sötét zugában s nem igen törődött az előtéren folyó procedúrával. Régi jó ismerőse neki ott minden. Annál feszültebb figyelemmel lesték a szemlének minden mozzanatát a céhbeli vádlottak: P­ü­s­p­ö­k­y és Szobovics. A lottóellenőr egészen közel ment a korláthoz s kipirult arccal várta, hogy mi fog történni. Szobovicsnak szerep is jutott, neki kellett megmutatnia, hogy a szerencsekerék hol állott s mikép forgott azon a nevezetes húzáson. A véletlen közel hozta a védelmet egy hatal­mas mentőkörülményhez, mely, ha beüt, még talán meg is menthette volna a vádlottakat. A szemle kezdetén ugyanis G r o c l m a f­lottóhivatali szolga úgy állította a szerencsekereket a bizottsági asztal mellé, hogy bádogoldala kilencven fokú szög alatt metszette a teremnek azt a falát, a­melyen egy sor­­jában három ablak szolgál a kormányszéki épület egyik udvarára. Természetes, hogy így elsötétítő árnyék esett a dob belsejébe s első pillantásra is láthatta mindenki, hogy bizony blúzszemmel se lehet belőle a sötét tokokat kiválogatni. De a­mikor Szo­bovics azt akarta demonstrálni, hogy miképp történik a forgatás, megragadta a kerék állványát, egy na­gyot rántott rajta, úgy, hogy az ablakhoz negyvenöt fokú szöget képezett s egyszerre e­ltöl­tö­tt e a világosság. Egy ölnyi tá­volságról is meg lehetett külön­böztetni a felszínen levő sötét tokokat. A védők és bírák egyaránt meg voltak lepetve s az elnök igy kiáltott föl: „Ez nagyot változtat a dolgon!“ Mindenekelőtt fölolvasták a vizsgáló­bíró által tartott szemle jegyzőkönyvét, a­mely konstatálja a többi közt, hogy a tíz feltűnően sötét tokot a szak­értők biztos fogással húzták ki egymásután. A vizsgá­lóbíró szemléjén Telkessy Margit is jelen volt s az or­­vosszakértők konstatálták, hogy álló helyzetben a leányka kilencven centiméternyi távolságból néz­hette a tokokat, de minthogy a húzásnál meg kellett hajolnia e távolság 7­3 cméterre apadt. E Tiamessny védő óvást emel a jegyzőkönyv tartalma ellen, mert a szakértők a szerencsekerék üvegoldalán keresztül előbb kiszemelték a sötét to­kokat és azután húztak. A vizsgálóbíró annak ide­jén azzal biztatta a védőt, hogy majd újabb próbát tart, de most megdöbbenéssel látja, hogy e jegyző­könyv alapján emeltek vádat s igy félrevezették a törvényszéket. Az elnök: A vádhatározat nem szentírás, a törvényszék közvetlen észleletei alapján fog ítélni. Eötvös a vizsgálóbíró szemle-jegyzőkönyvét semmibe sem veszi, eredendő hibái miatt. Illetékes szakértőket kér a sálak színét, e szín fénynyelő voltát és visszaverőségét, valamint egyes ablakok fénysugárzásának különbségét illetőleg. Alföldi dr. szakértő kijelenti, hogy ilyen műveletre tíz fény­­mező lenne szükséges. Erre ő nem vállalkozik. Eötvös (a szakértőhöz): A jegyzőkönyv sze­rint a próbahúzáskor ön is húzott öt sötét tokot. Belenézett előbb ? Alföldi dr. : Természetesen. Az ember oda néz, a­hova nyúl. (Derültség.) Eötvös: Tehát belenézett. Kikereste a sötéte­ket ? Alföldi dr. : Nem kerestem ki, csak belenéz­tem, mert a nélkül nem nyúlhattam volna oda. Eötvös (közbevág) : Nem vagyok kiváncsi a szak­értő úr okoskodásaira. Az elnök felszólítja a védőt, hogy tartózkod­jék az olyan sértő hangtól, melyet egyébkor bizo­nyos tanuk Iránjában szokott használni. Eötvös : Konstatálni kérem, hogy mikor mos­ták meg a szerencsekerék üvegfalát, mert hivatkoz­­hatom tanukra, a­kik bizonyítják, hogy az üveg a húzáskor piszkos volt. Friedmann védő kéri, hogy a szerencsekeré­ket az iratokhoz csatolják. Gedeon ügyész: Eötvös kívánságai nem tel­jesíthetők, mivel a június 6-iki fénysugarakat visz­­szavarázsolni nem lehet. A szerencsekerék lefogla­lásába beleegyezik, de azt az iratokhoz csatolni ba­jos volna. (Derültség.) Niamessny védő csodálkozik az előbb hallott kritikán, hiszen a vádhatározatba beleegyezett, a vizsgálati szemle jegyzőkönyvét pedig aláírta. Az elnök : Kívánják-e a védők a próbahúzás megtartását ? Eötvös nem kívánja, mivel úgyis csak szakértők húznának, hanem az utcáról hivjanak be egy gyereket. Az elnök : Méltóztatik tudni, hogy a pörben szerencsekerék is szerepel s számos jel mutat arra, hogy Telkessy Margit a húzásba be volt oktatva s begyakorolva. Már-már be akarták fejezni a szemlét, midőn meglepő fordulat állott be. I­v­á­d­y osztálytanácsos szakértő ugyanis konstatálni kívánja, hogy a sze­rencsekerék csak addig marad jelenlegi egyenes helyzetében az ablakhoz 90 fokú szög alatt, míg a hüvelyek a számokkal mind bele vannak dobva. Azután rézsűt állítják az ablakhoz 45 fok alatt, úgy, hogy belseje, különösen a tokok felülete, tel­jesen meg van világítva. Az elnök : Ez nagyot változtat a dolgon. Szobovics állítja úgy a szerencsekereket, a­hogy a húzásnál állani szokott. Szobovics engedelmeskedik. Úgy az ő elő­adását, mint a többi lottó-hivatalnokok és szakértők véleményét is belefoglalták a jegyzőkönyvbe. A jelenlevők ezután több próbahúzást tettek, mely alkalommal Mayer bíróval megtörtént, hogy egy ízben hosszú keresgélés után világos­­színű tokot húzott ki sötét helyett. Farkast és vád­lott társait szemle után visszavezették a fog­házba. Berlin, márc. 25. V­ilmos császár hit szerint holnap reggel Bismarck herceget búcsú kihallgatáson, fogja­­ fogadni Berlin, márc. 25. Ma a berlini és a kör­nyékbeli tábornoki kar tisztelgett Bis­­marck hercegnél. A hercegi család csütörtök előtt aligha utazik el. Berlin, márc. 25. (Saját tudósí­tónk távirat­a.) A Ralionalliberale Corres­­pondenz is úgy értesül, hogy a császár elfo­gadta B­­­s­m­arek Herbert gróf lemondását; egyúttal Bötticher lemondásának hírét is regisztrálja, ez azonban még nem nyert meg­erősítést. — A Vossische Zeitung egy buda­pesti levele ama reményének ad kifejezést, hogy a kancellár-változás következtében Ausz­­tria-Magyarország és Németország között le­hetségessé válik a közeledés a kereskedelmi politika terén. Berlin, márc. 25. A Berliner Politische Nachrichten jelentése szerint a Bötticher államtitkár visszalépéséről szóló hírek teljesen alaptalanok. Berlin, márc. 25. Alvensleben brüsszeli követ, ki hír szerint a külügyek vezetőjévé van kiszemelve, hol­nap vagy holnapután érkezik ide. Berlin, márc. 25. W­aldersee gróf, a vezérkar főnöke, ma délben Olaszor­szágba utazik. TÁVIRATOK. A hadügyminiszter póthitele. Bécs, márc. 25. (Saj­át tudósítónk távirata.) A Narodni Listy levelezője ki­tűnő forrásból értesült arról, hogy az osztrák kormány miért jelentette ki oly tüntető hatá­rozottsággal, hogy 1890-re nem fog póthitelt kérni; ennek egyszerűen az az oka, mert a közös hadügyminiszter lesz k­é­n­y­t­e­l­e­n a d­e­r­e­g­á­c­i­ó­k­tól igen jelentékeny póthitelt kérni az 1890. évre és igy a belpolitikai célok háttérbe szorulnak. A Bismarck válság, Weimar, márc. 25. A We­mar’sehe Zig. Vilmos császárnak e hó 22-én kelt követ­kező táviratát közli, melyet egy iránta kiváló hódolattal viseltető személyiséghez intézett: „Szíves levelét nagyon köszönöm. Való­ban keserű tapasztalatokat és nagyon fájdalmas órákat kel­lett átélnem. Keblem úgy sajog, mintha n­a­g­y a­t­y­á­m­a­t vesztettem volna másodszor is el! De Isten igy ren­delte : el kell hát viselnem, ha megtörök is alatta. A felügyelő tiszt szerepe jutott az állam hajóján nekem. Az irány a régi marad, —■ és most: „Teljes erővel előre !“ V i­­­rn o s..: A munkásvédő értekezlet. Berlin, márc. 25. A munkásértekezlet illető bizottsága, hír szerint, kimondotta, hogy 12 éven alul levő gyermekek munkába egyál­talában nem vehetők, 12—14 éves gyermekek­nél hat órai, 14—16 éves gyermekekre nézve pedig 10 órai munkaidőt fogad el. Azonkívül kimondotta az értekezlet, hogy gyermekeket vasárnapon és éjjeli időben, valamint veszélyes és egészségtelen üzemeknél foglalkoztatni tilos. Az írföldek megvásárlása. London, márc. 25. Az a­l­s­ó­h­á­z első olva­sásban elfogadta az Írországi bérletföl­dek megvásárlásáról szóló bilit, melynek életbelépése 33 millió font sterlingbe fog kerülni, ez az összeg a biztosítéki alap által fedeztetik. London, márc. 25. (Saját tudósí­tónk távirat­a.) Az ír földvásárlási bilit Gladstone és a radikálisok is nagyszerű intézkedésnek ismerik el, de azért mégis elle­nezni fogják, mert úgy vélik, hogy az na­gyobb hasznára lesz a földbirtokosoknak, mint a bérlőknek, a­mi azonban helytelen okosko­dás, mert ez a törvény meg fogja adni a bér­lőknek a módot és eszközöket arra, hogy bir­tokosokká lehetnek. (N. Fr. Pr.) Új ellenzéki párt Olaszországban. Milano, márc. 25. (Saját tudósí­­t­ónk távirata.) Nicotera, az ismert olasz képviselő, szövetkezett Magliania és Taj­a­n­i képviselőtársaival egy alkot­mányos ellenzéki párt megalakítása végett. A Corriere della Sera ennek következ­tében veszélyeztetve látja C­r­i­s­p­i pozícióját, különösen abban az esetben, ha a németországi viszonyok megváltoznának, így vélekedik a Fanfulla is, a Tribuna azonban semmiféle jelen­tőséget nem tulajdonít az új pártalakulásnak. Boulanger ajánlata: Páris, márc. 25. A boulangista lapok Boulangernak Lassanthoz inté­zett táviratát köztik, melyben kijelenti, hogy, mint annak idején Tirardtól, úgy most Freycinettől is azt kívánja, hogy á­l­­lítsák őt a felebbviteli tör­vényszék vagy a haditanács elé, akkor haladéktalanul visz­­szatér Franciaországba. Az angol királynő útja, London, márc. 25. A királynő Batten­berg Henrik herceg és neje kíséretében Aix-les­bainsbe való útjában Portmouthban a Victoria Albert gőzösre szállt, mely ma reggel Cherbourgba indult. — A királynő öt hetet szándékozik a kontinensen tölteni. A cár nyári programmja. Pétervár, márc. 25. (S­a­j­á­­1 a­d­ó­s­i­­tónk távirata.) A krasznoje-ze-1­o­i hadgyakorlatok befejezése után, melyekre a

Next