Budapesti Hírlap, 1890. április (10. évfolyam, 90-118. szám)

1890-04-01 / 90. szám

Budapest, 1890. X. évfolyam 90. sz. Kedd, április 1. —............................——'**. Előfizetési árak: Egész évre 14 írt, félévre 7 frt, negyedévre 3 írt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is.­ Felelős szerkesztő: Jukácsi József. Szerkesztőség­ és kiadóhivatal: IV., kalap-utca s­r. sa Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Az orosz abszolutizmus. Budapest, márc. 31. A föld alatt mi történik, akkor tudják meg a természetvizsgálók, ha kitör a vulkán; füst és tompa moraj jelzik csak a poklok működését. Orosz­ország belső állapota hasonló titok a müveit világnak, mert elzárkózva rej­tegeti az orosz abszolutizmus birodal­mának minden veszedelmét. Mégsem maradhat ismeretlen Európában, hogy Oroszországban nagy az elégületlenség s általános forrongás uralkodik, kivált a müveit osztályok között. A nihilizmust vérbe lehetett fojtani; felfedezett össze­esküvését évekre meg lehetett hiúsí­tani, de a közelégületlenséget ezzel meg nem szüntették s a nihilisták s minden más politikai összeesküvők és ellenzéki pártok ez elégületlenségből merítik erejüket és bátorságukat. Igen nagynak kell lenni az orosz közvéleményben az oppoziciónak a cár és kormánya ellen, ha az orosz börtönöknek, a bitónak és Szibériának nincs elég hatása, hogy visszariaszsza az oroszokat a merényle­tektől és tüntetésektől Hiszen min­denki életével játszik s kiteszi magát a bíróság nélküli elitéltetésnek és depor­tációnak, ki csak mukkanni mer a cár ellen, úgy, hogy a rendőrség meghallja. S mily nagynak kell lenni a közvéle­mény oppozíciójának, ha ettől a min­denható cár remeg s testőrei és várfalai mögé zárkózik. Ezzel beismeri a veszélyt, melyben személye és birodalma forog. Hát valóban, Oroszország belsőleg meg van indulva. Minduntalan érkez­nek hírek elfogatásokról a tisztikarban, lázadásokról az egyetemeken, zendülé­sekről a börtönökben és kegyetlensé­gekről Szibériában. Egy vén leány le­velet intéz a cárhoz, melyben följelenti neki, hogy hivatalnokai a népet zsarol­ják, az államot lopják és őt megcsal­ják s kér tőle alkotmányt Oroszország­nak és szabadságot az orosz nemzet­nek ; e levelet Genf­ben kinyomatja, há­romszáz példányban becsempészi s pos­tára teszi a cárnak, hercegeknek, mi­nisztereknek, hírlapoknak stb. címezve, s ez Oroszországban nagy eseményt képez és általános ijedelmet okoz. Egy gyufatűz világítása nem okozhat feltű­nést s nem kelthet izgatottságot, csak a hol nyitott lőporhordók hevernek. Harminc politikai száműzött Szibériába, Irkutzkba érkezik ; a helytartó, Osz­­tassin, őket a legéjszakibb Szibériába akarja küldeni, hogy éhen veszszenek, vagy az után, vagy leendő lakhelyü­kön ; ítéletük másképp hangzik s a számüzöttek feliratban óvást tesznek elküldetésük ellen a kormányzónál. Megtagadják az engedelmességet l­esz­nagyobb, hanem valamennyi közt a legféktele­nebb is. A sziúk száma vagy 60.000-re, az Egyesült­ Államok összes területein lakó in­diánoké körülbelül 300.000-re rúg. Az éjszakamerikai indiánok testi típusa annyira hasonló, hogy a­ki egyet látott, az látta valamennyit. Többnyire nagy, erős ala­kok, hajuk hosszú, fekete, lomhán lecsüngő, bőrük fahéjbarna, vagy rézszínti, homlokuk la­pos, nagy szemük fénytelen és ábrándos, orruk hajlott, pofacsontjuk kiálló. Testi szépségüket minden utazó dicsérettel említi. Blackmore szerint a sziuk és csejennek a legszebbek, leg­­harciasabbak valamennyi törzs között. Az arrapahoek megtermettség és bátorság dolgá­ban még a sziukat is fölülmúlják. Ma már alig van indián, a­ki a civilizált embernek ruháját többé-kevésbbé ne viselné. A férfiak közönséges nyári ruhája csipőkötény és bőrből való fűzőcsizma, mihez télen még bölénybörből készült takaró járul. Felserdült leányok kikészített szarvasbőrből való ujjatlan zubbonyt és térdig érő szoknyát viselnek. Az asszonyoknak zubbonyuk nincs, hanem felső testük vagy mezítelen, vagy a vállakon átve­tett szövetdarabbal fedik azt be. Az indián szereti a díszt és cicomát. Hajába néhány tol­lat tűz ; karjaira s lábszáraira rézkarikákat rak, fülében rézgyűrűt visel s azt kövekkel, állat­fogakkal és kagylókkal teszi súlyosabbá. A festés a testi dísznek elengedhetetlen kelléke. Festékül rendesen a cinóber szolgál, a mi ál­tal a bőrnek vereses szine még rikítóbbá vá­lik. A ruházat és díszítés természetesen az il­lető gazdagságával s a törzsben elfoglalt állá­sre gyülekeznek Nedidne száműzött há­zánál ; a kormányzó katonaságot küld oda, ez megrohanja a gyülekezetét, a védtelenek közül lemészárol hat férfiút és egy nőt, kilencet megsebez, a többit kegyetlenül megveri és elfogja s a kor­mányzó az elfogottak közül hármat, Szotovot, Bernsteint és Gauszmannt felakasztatja. Ezek mint szabadsághő­sök léptek a bitófa alá s meghaltak bátran s a fogságból búcsúleveleket in­téztek társaikhoz a számkivetésben, tele rajongó hazaszeretettel s gyűlölet­tel a zsarnokság iránt. S e le­velek és e történetek Szibéria kö­zepéről kikerülnek s világot látnak az összes európai lapokban ; — de a kik a hirt adták, kikutattatnak s három férfi és egy nő azóta talán halálra is hurcoltattak. Midőn pedig a szibériai politikai foglyok kínszenvedése ismere­tessé válik Moszkvában, ott kitör az egyetemi forradalom ; a tanuló ifjúság protestál és az utcákon tüntet; az egyetemet bezárják, az ifjakat elfogják. De a moszkvai egyetemi ifjak prokla­­mációja már szétküldetett a szentpéter­vári, odesszai, kievi és kharkovi egyetemek­nek s mindenütt az ifjúság csatlakozik, hangosan és nyíltan követeli az abszo­lutizmus megszüntetését s a cári kor­mány ellen azon fanatizmussal demon­strál, mely a rabszolga nemzetek sza­badságvágyó ifjúságának jellemző tulaj­donsága. A kormány pedig bezárja az egyetemeket sorba s nyolcszáz ifjút jóval van összefüggésben. Mig a főnökök nem­csak fejükön, hanem hátukon is gazdag toll­­diszt viselnek, az egyszerű k­artosok ennek használásától el vannak tiltva. Az indián szerelemből házasodik , de azért a vőlegény menyasszonyáért bizonyos vétel­árt, lovakat, bölényböröket tartozik fizetni. A jó indián asszonynak büszkesége, hogy urát alig engedi a dologhoz jutni. Megfőzi neki ételét, megvarrja ruháját, kikészíti a bőröket, az éléskamra számára megszáritja a húst, gon­dozza és megnyergeli ura lovát. S habár az asszonyoknak a törzs ügyeibe közvetlen bele­szólásuk nincs s a férfiak tanácskozó sátrába belépniük nem szabad , mégis férjeik révén csaknem minden akaratuk szerint történik. Annyi bizonyos, mondja Dodge, hogy boldo­gabb s megelégedettebb asszony az indián fe­leségénél nincs. Az asszonyi hűség és hittelen­­ségre nézve különböző a törzsek felfogása. A sziuk és arrapahoek nem igen becsülik nagyra a hűséget , ellenben a csejenneknél az asszony hűtlenségét a halál tudja kiengesztelni. Az indián szereti gyermekeit és kényez­teti. A kicsinyek atyjuknak s vendégeinek ölébe, vállaira másznak s úgy tetszik, hogy ezt senki sem tekinti alkalmatlankodásnak. A fiuk korlátlan szabadságban nőnek fel ; a leá­nyokat korán engedelmességre szoktatják a már zsenge korukban a dologra fogják. Ha a fiú felcseperedett, erős próbának kell magát alávetnie, hogy a vitézek sorába felvegyék. E próba a déli csejenneknél a következő : Az ifjú mellének mindkét oldalán felfejtik az iz­mokat a bordákról, a bevágásba erős kötelet r~­nssasgBaaa & BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA Az Egyesült­ Államok indiánjai. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Az újvilág ősi lakója, a veresbőrű indián, a kiveszés utján halad Dél- és Északameriká­­ban egyaránt. A felfedezés idejében hazája volt az egész éjszaki földség; az atlanti óceántól a csendes tengerig, a mexikói öböl­től a jeges tenger partvidékéig, a veresbörű uralkodott. A fehér ember azonban elűzte te­rületéről s a sziklás hegységek vidékére szo­rította, a­hol az indián ma is ősi vadságában él. Kivétel csak egynéhány törzs, mely a fe­hér ember civilizációját elfogadta s a számára kijelölt területeken él. Ez emberek, mint bé­kés földmivelők, a nagy államtestnek hasznos polgáraivá váltak. Ilyenek az irokézek New- York államban, a szenekák az Alleghany hegy­ségben, a cserokik, krikek, csoktauk, csika­­sauk az Egyesült­ Államok közepén lekerekí­tett indián területen. A többi ma is szabad lakója a szabad földnek. A sziklás hegységek keleti lejtőin az arrapahoek, csejennek, kiovák, és komancsok vad, er­ős hordái tartózkodnak . Texast, Újmexikót és Arizonát a félelmetes és kegyetlen apacsok és navahok rettegtetik. Utah fensíkjain vagy hatvan különböző törzshöz tar­tozó indián népség kalandozik. Az éjszaknyugati területek : Dakota, Montana, Wyoming és Idaho a sziuk­ (Sioux) vagy dakotáknak ott­hona, mely törzs nemcsak számszerűtt a leg­­ Mai számunk 16 oldal.

Next