Budapesti Hírlap, 1890. április (10. évfolyam, 90-118. szám)

1890-04-01 / 90. szám

met börtönre, mint forradalmárt. S mindez hiábavaló kegyetlenség, mert a mozgalom terjed ; egyik ember beszéli a másiknak ; a röpiratokat kézről-kézre adják, elszórják a templomokban, a vasúti kocsikban, bedobják a házakhoz, elküldik postán s a rendőrség nem birja megakadályozni az izgatottság el­­harapózását. Az ijedt kormány fokozza a rémuralmat, az egész orosz sajtó el­­némíttatott s Oroszország belső állapo­táról egy szót nem szól. Még a szolga­ság eltörlésének huszonötéves jubileu­mát is II. Sándor cár emlékére fiának kormánya betiltatja, nehogy isteni tisz­teleteken a his oroszok az uralkodó cár ellen tüntessenek. A nihilisták pe­dig s az összeesküvők, kik a külfölddel összeköttetéseket tartanak, mind a dol­gokat és állapotokat szépen megír­ják Londonba, Parisba, Genf­be s barátaik kikürtölik az egész világnak, hogy Oroszország recseg és a cár remeg. Azt, hogy III. Sándor cár enged­jen s az abszolutizmust megszüntesse s Oroszországnak alkotmányt adjon, re­mélni nem lehet; ő sokkal gőgösebb és makacsabb, egyszersmind sokkal félén­­kebb s atyjának borzasztó halála óta meg van róla győződve, hogy a szabad­elvűek csak azért követelnek tőle alkot­mányt, hogy annál könnyebben csinál­hassanak forradalmat. S mivel a cár engedni nem akar, közte és az orosz oppozíció között a végzet határoz. Ha száz évvel ezelőtt a francia forradalom rendítette meg a világot, jelenleg az orosz forradalom fenyegeti. Mi nem kívánjuk az orosz forra­dalmat, erőinek ismeretlen dalásaival: n­ekünk a tehetetlen orosz abszolutiz­mus kedvesebb, mert az abszolút Orosz­ország az alkotmányos Európában el­szigetelve marad s nem képes szövet­ségeket kötni s a zsarnokilag elnyomott orosz nemzet nem gyakorolhatja azt a vonzóerőt a szláv népekre, melyet a pán­h­áznak s a próbatévője cölöphöz kötik. Az ifjú elszántságát az által tartozik bebizonyítani, hogy izmainak elszakítása által szabadul el a cölöptől. A próba szerencsés kiállása az ifjút férfiúvá avatja s részesíti mindazon jogokban s kötelességekben, melyek a férfiút és vitézt megilletik. Mint vitéz, a­­végletekig vakmerő az in­dián. Hajmeresztő támadásokat intéz, ha szo­rítják, küzd a halálig s kegyelmet sem nem ad, sem nem fogad el. Fővágya egy skalpnak a megszerzése. A skalpozás az, hogy a test­nek szőrrel fedett részeit lenyúzza. Azért sze­ret hadakozni az indián a tömött szakállú fe­hér emberrel, a­kinek nemcsak hajjal benőtt fejbőrét, hanem szőrös hónaalját is lefejti skalpképpen. Az indián fegyvere puska, leg­nagyobbrészt azonban még mindig is és nyit. Jó időben az indiánok hadi gyakorlatokat tar­tanak, melyekben rendkívüli ügyességet tanú­sítanak. Dodge alezredes, ki tanúja volt egy száz főnyi lovas sziú-csapat hadi mozdulatai­nak, azt mondja, hogy sem gyorsaságra, sem a mozdulatok változatosságára nézve velük semminemű civilizált lovascsapat nem mérkőz­hetnék. Mind a gyakorlatnál, mind hadviselés­kor a vezér a csapatokat nem élőszóval, ha­nem sajátságos jelzőbeszéddel kormányozza. Ennek eszköze egy tükördarab, mely által a nap sugarait a küzdők felé veti s a­ sugárve­­tés különfélesége által jelzi parancsait. Had­viselésen kívül vadászat a férfiak foglalkozása. A téli élelmet az őszi körvadászatokon szer­zik be. A legátalánosabb vonás az indián karak­terében, hogy arcának nyugodt kifejezését az életnek minden viszontagságai között is képes megőrizni. Bár kemén­y és elhatározott embe­szlávisták hirdetnek, mivel a többi szláv nemzetek közül egy sem akar sem Lengyelország sorsára jutni, sem Szi­bériába küldetni. A szláv nemzetek szabadsága és az orosz kényuralom zsarnoksága a legjobb óvószer a pán­szlávizmus ellen. De mi mégis azt lát­juk, hogy az orosz abszolutizmus vége felé jár s nem messze az idő, mikor a nyugati civilizáció és az alkotmányos­ság meghódítják Oroszországot Szibé­­riá­tól. Valószínű azonban, hogy míg ez bekövetkezik, Oroszországban nagy ese­ményeknek leszünk szemtanúi. Budapest, márc. 31. A miniszterelnök Bécsben. Szapáry Gyula miniszterelnök a túsvéti ünnepekre Bécsbe utazik, hogy mint miniszterelnök a szokásos látoga­tásokat megtegye és az osztrák, valamint a közös kormánynyal tárgyalásokba bocsátkozzék. A delegá­cióknak teendő javaslatok szintén tanácskozás tár­gyát fogják képezni, valamint a szeszadótörvény re­formja. A delegációk június közepén ülnek össze Budapesten. A királyi táblák elosztása fölött, mint a Nemzet írja, a csütörtökön tartandó miniszter­­tanács fog dönteni. Képviselőválasztás. A magyarláposi kerület ma a szabadelvűpárti Bornemissza Károly bárót kiáltotta ki egyhangúlag országos képvise­lőnek. A valuta rendezése. Niebauer osztály­főnök Bécsből ma reggel ideérkezett és — mint ér­tesülünk — több órán át tanácskozott Láng államtitkárral és azután W­e­k­e­r­­­e pénzügymi­niszterrel a valutaszabályozás kérdése tárgyában. A tanácskozásokat holnap folytatják. BUDAPESTI HÍRLAP. (90. sz . 1890. április II Baross és az osztrák-magyar államvasut. gyár államvasuttársaságot, hogy az 1882. év XLV. t.-cikk szellemének és intencióinak meg­felelően állítson Budapesten külön, a bécsitől független építési igazgatóságot és magyaror­szági uradalmai számára szintén állítson föl külön magyar igazgatóságot. A vasúttársaság egyesített igazgatósága a magyar kormány első követelését hajlandónak nyilatkozott teljesí­teni, a­mennyiben elhatározta, hogy teljesen föloszlatja az építési igazgatóságot 1890. évi július 1-jén és annak magyarországi teendőit a budapesti igazgatóságra bizza ; a második kö­vetelést azonban nem ismerte el jogosnak, mondván, hogy a törvény csak a vasútról intéz­kedik, nem pedig a társaság magánvagyonáról is, a­melyhez a magyarországi uradalmak is tartoznak. Baross Gábor a vasút e hatá­rozatának első részét tudomásul vette, de kö­vetelte, hogy az építési igazgatóság feloszlatá­sának határideje rövidebb legyen , a határo­zat másik részét illetőleg azonban fenntartotta követelését. Az osztrák-magyar államvasút-tár­­saság egyesült igazgatósága erre újabb határo­zatokat hozott és azokat közölte a magyar ke­reskedelmi miniszterrel. Elhatározta ugyanis, hogy az építési igazgatóság feloszlatása ügyé­ben teljesíti a magyar miniszter követelését és az igazgatóságot már ma, azaz március 11-é­n, feloszlatja. Az ura­dalmak magyar igazgatósága ügyében sem fog­lalt már el oly merev álláspontot, hanem egy beadványban arra kérte a minisztert, hogy bíz­zák ez ügy eldöntését a közgyűlésre. Baross Gábor azonban hajthatatlan maradt. A vasút­társaság egyesített igazgatóságának tegnapi ülésében olvasták fel a miniszter leiratát, melyben egyrészt tudomásul veszi az építési igazgatóság feloszlatását, másrészt azonban fenntartj­a követelését, mely szerint a magyarországi uradalmak részére külön magyar igazgatóság szerveztessék és kijelenti, hogy a közgyűlés esetleges hatá­rozatai egyáltalán nem változtathatják meg az ő nézeteit és követelését. E konfliktushoz újabban még egy másik is járult, a­melyből esetleg még az osztrák kormánynyal is lehet konfliktusunk. Ismeretes, hogy az osztrák kormány kifogásolta az osz­trák-magyar államvasuttársaság mérlegfelállí­­tását és hogy ennek áldozatul esett a társaság elnökigazgatója, Joubert és De Serres is. Az osztrák kormány régi törekvése volt a monarchia ez óriási vasútját már politikai okok­ból is fölszabadítani a párisi befolyás alól. Ez sikerült is neki­: a franciák kibuktak és helyü­ket osztrákok fogják elfoglalni, a­mint ezt mi­nap maga ő felsége kívánatosnak mondá. Eddig rendjén is volna a dolog. De az osztrák­ ma­van, a­mi a mi címereinknek felel meg. Jel­vényül rendesen valamely állat használatos. Ugyanazon jelvénynyel bíró egyének között házasság nem köthető. A vadászatot szigorú törvények szabályozzák. Az ősz kivételével csak annyi bölényt szabad lőni, a­mennyi a napi élelemre szükséges. A felsőbbség ellen való kihágást, a főnök parancsainak megsér­tését szigorúan, néha halállal, de leginkább botozással, vagy a vétkes vagyonának elpusz­tításával büntetik. Egyes személyek ellen el­követett vétségek bírságokkal büntettetnek, melyeknek nagyságát a főnök állapítja meg. Az indián igen vallásos. A vallás életé­nek minden viszonyával a legbensőbben össze van nőve, annyira, hogy az indián soha semmi­hez sem fog, mielőtt az istenségek hajlandó­ságát meg nem tudta volna. Az indiánnak ren­desen két istene van. Az egyik a „jó isten“, a­ki az indiánok barátja. Ettől származik min­den jó : melegség, élelem, ruházat, siker a há­borúban és vadászaton. A „rossz isten“ az in­diánnak állandó ellensége, a ki neki min­den helyen s minden időben ártani tö­rekszik, ha csak a jó istennek hatalma ebben meg nem gátolja őt. Mivel te két istentől való függését érzi, minden törek­vése megtudni, vájjon melyik uralkodik éppen most rajta ? Ezt az úgynevezett „orvosság“ által törekszik elérni. Mindaz, a­mi reá nézve jó és kellemes, „jó orvosság“, minden kelle­metlen és hátrányos „rossz orvosság.“ A ma­dár repülése, a kígyó siklása, a róka vonítása, mindez magasabb jelentőségű az indiánra nézve. A jövő megtudására irányuló megfigye­léseket az „orvosságfőnök“ eszközli, a­ki or­vosi minőségben is szerepel. Mivel ugyanis minden betegség a rossz istenségnek műve, a Budapest, márc. 31. Ismételten volt már alkalmunk foglal­kozni azzal a konfliktussal, mely a magyar ke­reskedelmi miniszter és az osztrák-magyar államvasút igazgatósága között fölmerült. B­a­­ross Gábor kereskedelmi miniszter­­tudva­levőleg régebben fölszólította az osztrák­ ma­rék, mégis szeretik a társas együttélést. A köl­csönös érintkezésben élénkek, beszédesek, szí­vesen hallgatnak elbeszéléseket, szeretik a tré­fát és bohóságot. Vendégszeretők nemcsak törzsbelieik, hanem idegenek iránt is és láto­gatóiknak mindenkor szolgálnak ennivalóval. A törzshöz tartozó özvegyekről és árvákról nagy­lelkűen gondoskodnak, a vadászati zsákmány és állatbőrök elosztásánál bizonyos részt juttat­­nak nekik. A kis leányok szeretnek babákkal játszani s az asszonyok igen sok ügyességet és ízlést tanúsítanak a bábuk készítésében és fel­­öltöztetésében. A férfiak szabad idejüket lovag­lással, célbalövéssel, versenyfuttatással, baj­noki versenyekkel s úszással töltik el. A mexikóiakkal érintkező törzsek szenvedélyes kártyások s a kártyázó indián nem ritkán koc­kára teszi lovát, sátorát, fegyvereit, bölény­takaróit, sőt gyakran feleségét és gyermekét is. Az indián nagyon hajlandó az iszákosságra s minden kínálkozó alkalommal a mértéktelen­­ségnek esik áldozatul. Az Egyesült­ Államok törvényei a legszigorúbban tiltják ugyan a szeszes italok árulását az indiánok területein, mindazáltal szinte hemzseg Texas, Újmexikó, Kansas, Wyoming, Utah és Dakotában a ván­dorló csapszékek serege. Az indiánok törzseket alkotnak. Minden törzs élén egy főnök, több törzs felett egy legfőbb főnök áll, ki a törzsek egyesületének legfontosabb tagja. A törzs kormányzatában kiváló fontosságú a tanácsülés. A tanácsülése­ken csak a törzsfőnököknek s öreg vitézeknek szabad beszélniük. A határozat nem szavazás, hanem felkiáltás által történik, a­miért is a meggyőző ékesszólás igen fontos eszköze a törzsi kormányzatnak. Minden családnak nem­csak tulajdonneve, hanem családi jelvénye is

Next