Budapesti Hírlap, 1890. május (10. évfolyam, 119-148. szám)

1890-05-01 / 119. szám

Budapest, 1890,­­ 1-TTF—.I­X. évfolyam 119. sz. Csütörtök, május I. Előfizetési árak . E­gész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Lukácsi József. Szerkesztőségi és kiadóhivatal, IV., Kalap­ utca 16. sz Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám óra helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A munkások napja. Budapest, ápr. 1O. Szép első májust kívánunk. Mond­hatnék így is: kívánunk boldog ünne­pet. Azt nem szeretnék, ha vérfolt es­nék a munkások ünnepére. Reméljük, hogy Magyarországon nem lesz senki­nek oka május elsejét megsiratni. Mi nem félünk tőle, hogy a magyar mun­kások magukról megfeledkeznek s pol­gártársaikat megrohanják, hogy a kato­naság fegyverével vezessenek vissza, de sokan félnek s ez magában véve elég ok arra, hogy komolyan tekintsük a munkás­mozgalmat. Helyeseljük, hogy a magyar kor­mány megengedte május elsejét ünne­pelni a munkásosztályhoz tartozó hon­polgároknak. Mert a­mit a törvény megenged, azt a kormányoknak eltil­tani nem szabad, de helyeseljük azt is, hogy ha a kormány bármi túlságos intézkedéseket tett a rend fenntartására, mert ezzel tartozik mindama polgárok­nak, a­kik attól tartanak, hogy a feliz­gatott munkások nem érik be a beszé­dek hallgatásával és az ismeretes hatá­rozatok kimondásával, hanem akaratu­kat erőnek erejével megkísérlik a tár­sadalomra diktálni. S mert nem bizo­nyos, nem-e akadnak, kik a tömeget lázítják s nem lehetetlen, hogy a feliz­gatott tömeg kihágásokat követ el; a felelős kormánynak készen kell lenni, hogy a személy- és vagyonbiztosságot megóvja; de egyszersmind okos is le­gyen, hogy a rendőrség a munkásokat ne provokálja. A munkásvezetőknek el­ismerésre méltó szándéka, hogy az őket követő munkásnép a rendet maga fenntartsa és ezzel bebizonyítsa, hogy több bizalomra érdemes, mintsem a mennyivel találkozik. Reméljük ennél­fogva, hogy az első május szépen kez­dődik és végződik s másnap az embe­rek csodálkozni fognak rajta, hogy miért tulajdonítottak e napnak oly for­radalmi nagy jelentőséget ? Forrada­lomra a munkásoknak Magyarországon nincs okuk és nincs erejük. A magyar munkásosztály sorsa, azoké, kik mű­helyben, vagy gyárakban állandó kere­settel birnak, egyáltalán nem kétségbe­ejtő s alkalmasint jobb, mint a külföldi ipartelepek munkásaié. Az élet itt nem oly drága s nem krumpli képezi a fő­eledelét az alsó néposztálynak, mint a külföldön többnyire. A bérek is jobbak, mint akár csak Ausztriában is. Hogy a munkások tízezrei Budapesten s más városokban sorsukat javítani akarják , az természetes és jogos törekvés, itt és mindenütt a világon ; minden ember­nek, minden osztálynak hasonló a tö­rekvése. A­mi javítást elérhetnek a munkások törvényes uton, ahhoz joguk van, az ellen senkinek sem lehet kifo­gása, de törvénytelen eszközökhöz nyúl­­niok nem szabad. A­mint ezt teszik, elvesztették igazságukat s kihívták ma­guk ellen a társadalmat. Viszont nekik is el kell ismerniük, hogy nemcsak „munkások“ vannak a világon, hanem más emberek is, a­kik élni akarnak s hogy senki sem köteles valakinek mun­kát adni, vagy pedig munkáját jobban megfizetni, mint a mennyit ér, avagy drágábban fizetni meg az árucikket, mint a mennyire becsüli és mint a mennyi pénze van. Tehát, ha a munkásoknak élni kell, más polgá­roknak is meg kell tudni élni s a nemzet táljából senki sem vehet ki többet, mint a saját porcióját, mivel a másét elvennie nem szabad. Ezzel azt állítjuk, hogy a munkáskérdés nem­csak a munkások kérdése, hanem mind­nyájunké, a­kik velük egy államban képezünk társadalmat és szintén dolgo­zunk s teszünk valami hasznost, ha nem is járunk kék blúzban. Azt tartjuk, hogy a munkások túl­hajtanak követeléseikben s az általános sztrájkmozgalom nem­ vezethet célhoz ezért. Egy májusi félmvep, bármi fénye­sen sikerüljön s bár százezrek és mil­liók vegyenek benne részt három világ­részen, az emberiség történeti és ter­mészetes törvényeit fel nem forgathatja s a közgazdasági elveket meg nem vál­toztathatja. Ama munkások tehát, kik azt hiszik, hogy május elsején az álta­lános európai tüntetéssel véget vetnek minden bajnak és nyomorúságnak s el­kezdődik a paradicsomi gyöngyélet, hogy kevés lesz a munka és sok a pénz s a munkásoknak nem parancsol senki, hanem ők parancsolnak a mestereknek, gyártulajdonosoknak és igazgatóknak : ez nem fog bekövetkezni. Hanem má­jus másodikén épp oly nap lesz, mint április harmincadikén volt s a világ fo­lyása medrében halad tovább. Előre — az igaz — és demokratikus irányban, hogy minél több ember és család le­hessen minél boldogabb, de nem úgy, hogy ezentúl munkásprivilégiumok le­gyenek, az arisztokratikus osztályok el­­törlött privilégiumai helyébe. Forradalmat csak nagy és igaz okok szülhetnek. A­hol nincs ok forra­dalomra, ott ez nem is lehetséges. Ezért képtelenség hinni, hogy Magyarorszá­gon munkásforradalom lehessen. Más országokban azonban lehet, csakhogy ritkán szokott sikerülni, sőt az egész történelemben egyetlen esetet sem tud­nánk rá felhozni, hogy munkáslázadá­sok le ne vehettek volna, pedig voltak olyanok is, melyek egész Európában elterjedtek évekig elhúzódtak. Ha Franciaországban az anarkisták jelen­leg május elsején meg akarják kísérteni a száz esztendő előtti nagy forradal­mat újra a negyedik rend érdekében, felejtik, hogy a nemesség és a papság csak néhány százezer főből állott s te­hát Robespierre ez osztályokat lefejez­tethette s igy szerezte meg a polgárság­nak az uralmat Franciaországban. A harmadik rend azonban, vagyis e polgárság, jelenleg milliók szerint szám­lál s e milliók nem állanak a gilotin alá. A külföldön imitt-amott lehetséges a szocialisták polgárháborúja, bár re­méljük, hogy nem kísérlik meg sehol. Magyarországon azonban szocializmus és munkáskérdés oly kevés alappal bír­nak, hogy itt legfeljebb csak tüntethet­­nek. Világos, hogy nálunk az egész mozgalom importált és mesterkélt s nincs természetes ereje, melylyel győz­hetne. ------------------------------------------------------------------­ Mai számunk 14 oldal. A decentralizáció a pártkörökben — Saját tudósítóinktól. — Budapest, ápr. 30. A kormánypárt mai értekezletén élénk vita tárgyát képezte a királyi táblák megosztására vonat­kozó törvényjavaslat. A vita csaknem kizárólag a táblai székhelyek s területek megállapítása körül forgott. Mindjárt kezdetén Görgey Béla azt a kérdést intézte a miniszterhez, voltaképpen mily állást fog­lal el javaslatának e részével szemben. Fali, Miksa bejelenti a házban előterj­esztendő ama in­dítványát, hogy kimondatván, miként az Alföld je­lentékeny részének érdekei kívánják Aradon kir. tábla felállítását, a törvényjavaslat két első szakasza ily értelmű átdolgozás végett utasíttassék vissza az igazság­ügyi bizottsághoz. — Varasdy szintén bejelentett egy indítványt, melynek értelmében Győr helyett Szombathelyen lenne kir. tábla felállítandó. — Szilágyi minisz­ter hangsúlyozza, hogy nem szabad a helyi érdekek dédelgetésének annyira menni, hogy az igazságszol­gáltatás érdekei veszélyeztessenek, nem tett kifo­gást az ellen, hogy egyes képviselők a pártból vá­lasztóik óhajának megfelelően szólaljanak fel a házban, de kérte, hogy e fontos szer­­vezeti reform ne hagyassék nyílt kérdésnek. Boros Béni az aradi tábla érdeké­ben szólalt fel ezután s kivánatosnak mondotta, hogy Fels­ő-M­agyarországon s a Du­nántúl is állíttassák fel m­ég egy­­egy kir. tábla. Ezután Tisza Kálmán szólalt fel, ezúttal először, mint a pártnak egyszerű tagja. Teljesen magáévá tette az igaz­ság­ügy miniszter által kifejtett nézeteket, elismerését nyilvánító Arad érde­mei iránt s örömét fejlődése fölött, de meg­jegyzi , hogy Nagy-Várad legalább is éppen annyira alkalmas székhelynek, egyaránt alkalmas két város közül pedig nem lett volna helyes az ér­dekelt terület legszélén fekvő Aradot választani. — Boros B. legalább annyit kért, hogy Arad ne N.­­V­áradhoz, hanem Szegedhez csa­tol­t­a­s­s­é­k. Az igazságügyminiszter ennek is ellene, nyilatkozott, ellenben hozzájárult Kubinyi Árpád amaz indítványához, hogy a rózsa­hegyi törvényszék területe Kassa helyett Pozsony­hoz csatoltassék. Ezt az utóbbi indítványt a párt­értekezlet is magáévá téve, egye­bekben azonban minden érdemleges­ módosítás nélkül elfogadandó­­nak határozta a tvja­vaslatot.­­ A mérsékelt ellenzék ma este tartott érte­kezletet Királyi Pál elnöklete alatt. Tárgyalás alá

Next