Budapesti Hírlap, 1890. június(10. évfolyam, 149-178. szám)
1890-06-01 / 149. szám
1890. június 1. BUDAPESTI HIRLAP. (149. sz.) 3 összköttetéseire vonatkozó részletes terveket elfogadta, kivévén azt a tervet, hogy a népszínház-utcai két vágány közé egy harmadik vágány fektettesék, melynek kiviteléhez a tanács azért nem járulhat hozzá, mert a népszinház-utca a kerepesi-út forgalmának megosztására lévén hivatva, a két vágány közötti útterületre általános forgalmi szempontból múlhatlan szükség van. A közúti vaspálya arenauti és Damjanich-utcai összeköttetését, továbbá a kis-zuglói vonal végpontján kezelő vágány építését tárgyazó tervhez a tanács a főváros javaslata értelmében hozzájárult. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, máj. 31. * („A Hőköm Mátyás-i), kit sokan lenézéssel és gúnynyal, de legtöbben örömmel fogadtak, ma este hivatalosan befejezte pályafutását a népszínházban, hogy majd a szt. István-napi látogatók előtt pihent erővel bemutassa magát. Rövid, de dicsőséges pályája alatt csak egyszer fenyegette veszedelem, mégpedig a sztrájk. Az a négyéves, a hösömnél is kisebb huszárgyerek, aki Mátyás királyi kocsijának hátulsó bakján szokott állani, a minapában oda áll az igazgató elé s igy szól : — Téjem idazható báci én sztrittolot. — Miért fiam ? — Én a tiráj törül teszel szolgálatot és cat huszonöt tajcált tápot. A Mista cat töztatona és harminc tajcált lap. — Jól van, fiam. Nyújtsd be panaszodat írásban, mert nálunk ez a törvény. Aztán majd megvizsgáljuk, hogy igazad van-e ? Az elégedetlen gyerek rábámul az igazgatóra, majd elkezd sírni és elsomfordál, keservesen panaszkodva társainak, hogy nem segíthet a haján, mert se írni, se olvasni nem tud. A gyermekvilágnak nagy bánata lesz a Hököm Mátyás szünetelése. Nézzék is sokan ma este, hogy búcsút vegyenek tőle s bizonyára tele lesz a népszínház holnap, vasárnap is, amikor a Hercög Mátyás-t a színház tagjai a kóristák és a technikai személyzet javára adják elő, melyre a szünet a legsúlyosabban nehezedik. A holnapi jótékony előadáson az elsőrendű tagok ingyen működnek közre. * A budai színkörben ma este a Mikádót adták. Kopácsy Juliska k. a. mint Yum-Yum és Kodofszky M. mint Katiska, ismételten zajos tapsokra ragadták a szép számú közönséget. Tollagi, Kiss, Német és Kovács volt a többi főrészvényes az előadás sikerében, megőrült, soha sem láttam az ijedtséget, rémületet annyira kifejezve emberi arcon, a gyávaságnak megtestesülését. Orbán ideges lett, nyakon fogta, megrázta s azt mondta : Látja az úr, én is félek , ha a hajón a puskapor felrobban, mi is veszve vagyunk, de nem mutatom, sőt ha akarja, énekelek az urnák egy magyar dalt, — de ha még egyet ordít, belököm a tengerbe. Tud-e úszni ? — Nem! remeg, dadogva. — Na hát akkor hallgasson ! Mikor egy pár tengeri mértföld távolságra voltunk a hajótól, a kormányos parancsára az evezők felemelték lapátjaikat s mi helyt álltunk a sima tengeren, szemünket a füstölgő hajóra meresztve, irtózással lesve a pillanatot, midőn a gőzös légbe röpül. A jelzett fregatta észrevette vésztjelző hajónkat s egész gőzerővel közeledett feléje a hullámtalan sima tengeren ; a Powerful kapitánya könnyű kis csónakán elejébe evezett s midőn elérte, a gőzös megállt s kapitányunk fölment a fedélzetre. Nekünk jelt adtak a visszatérésre ; mikor megérkeztünk, minden veszély el volt hárítva : két hatalmas szivattyúval merítették ki a vizet belőle, a léket javították, a tűz el volt fojtva. Megmentünk egy brazíliai hadihajó volt, mely tengerésznövendékekkel körutat tett Európában s útban volt Konstantinápolyból Toulon felé. Hajónk annyira meg volt rongálva, hogy a maga erején nem járhatott, a brazíliai hajó parancsnoka, egy igen kedves, emberszerető öreg úr, az ő egyszerű, igénytelen, tengerészeket jellemző jóságával minden felkérés nélkül ajánlkozott, hogy visszatér utjából s minket Gibraltárig visz. Tíz napig időztünk Gibraltárban, míg az (A városligeti nyári színházban) ma este a Kirchfeldi pap került színre, a címszerepben Fold Zsigmonddal, a színkör igazgatójával, akinek ezt az alakítását már a múlt évről ismeri a közönség. A tapsokat, amelyekkel felvonás után több ízben a lámpák elé hívták, mint akkor, úgy most is megérdemelte. Bájos jelenség volt Kaczér Nina, ki mint vendég lépett fel Birkmayer Anna szerepében. * (Színházi műsorok.) A nemzeti színházban június 2-án hétfőn Az attache, 3-án kedden A Stomfai család, 4-én szerdán Az utolsó levél, 5-én csütörtökön Denise, 6-án pénteken új betanulással először A csapodat, 7-én szombaton A csapodat, 8-án vasárnap A strike. — A budai színkörben június 2-án hétfőn a Királyfogás, 3-án kedden A falu csodája, 4-én szerdán Orfeus a pokolban, 5-én csütörtökön A vöröshajú, 6-án pénteken Fokról-fokra, 7-én szombaton Rip van Winkle, 8-án vasárnap A betörök. * (A városligeti színkörben) holnap, vasárnap, a Szép Heléna-t adják. A fenegyerekek című bohózatban, mely először június 6-án kerül színre, a főszerepet Szirmai Imre, a népszínház tagja fogja játszani. * (Gyógyuló művésznők.) Jászai Mari asszony, mint a Fővárosi Lapok Írja, ágyban fekvő beteg, állapota azonban legkevésbbé sem aggasztó, sőt már jelentékenyen javult is. — P. Márkus Emilia asszony már elhagyta ágyát s bár még gyöngélkedik, nemsokára fürdőre utazhatik. * („Magyar irodalomtörténeti társaság“) megalakítása céljából ma igen népes értekezlet volt, csupa írókból s tudósokból, este 6 órakor az akadémia egyik termében. Beöthy Zsolt, e téren nálunk a leghivatottabb ember, igen szép előterjesztésben ismertette a tárgyat s felhívta a jelenvoltakat annak kimondására, hogy egy ily társaságot alakítanak. A jelenvoltak rövid vita után ebben meg is állapodtak s szűkebb választmányt küldtek ki a társaság megalakításának előkészítésére. Nem egy zárt tudós intézetről van itt a szó, hanem nyílt társaságról, melynek tagja lehet mindenki, aki a szép feladat iránt érdeklődik, nő és férfi egyaránt. És ugyan ki az, már mint művelt magyar ember, aki ne vágynék részt venni a munkában, amely a nemzet szellemi és művelődési történeteit kutatja, feltárja, kritikailag feldolgozza és az élő nemzedékek tudatába átvinni, ott ápolni, megerősíteni és tovább gyümölcsöztetni tűzi ki céljának. Ha itt lesz az ideje, bővebben is fogunk e dologról szólni, hogy olvasóink tájékozva legyenek fejleményeiről. * (A színészeti kiállításra) serényen folynak a munkálatok. A rendező bizottság legújabban felkérte az összes színigazgatókat és a bizalmi térhajót annyira kijavították, hogy utunkat folytathattuk. Egy hónapi utazás után megérkeztünk Stambulba.* Bánom, hogy hozzá kezdtem Orbán Balázzsal való baráti viszonyom elcsevegéséhez, mert már be kell végeznem, hegyetek figyelmét nem akarom vaspróbára tenni s a türelemnek és elnézésnek is van határa. Két évig valánk együtt a Keleten, együtt elválhatatlanul, együtt utazva Kis-Ázsiába, Eskiser homokpusztáján, vadászva Brussa diófái alatt s a Zaharia vize mentén. Mindig elválhatatlanul, annyira, hogy Hágen Ignác barátom egyszer azt mondta nekem: — Tudtam, hogy jön az úr! — Honnét? — Mert láttam Balázst! Azért, mikor hirtelen halála hírét vettem, mintha vaskézzel szorították volna meg a szívemet. A múlt hetekben nehéz betegen vánszorgott fel a képviselőházba, kötelességérzetére támaszkodva, elmondani hattyúdalát, melyet meggyőződése s tántoríthatatlan hite sugall; a halállal karölve jött vissza szűk és szegényes szállására, egy kis utazó bőrtáska volt párnája s felöltözve békült ki a halállal, mely élte javában vivő magával. És én tisztelő szeretettel, nagyrabecsüléssel, a hit barát fájdalmával s az elvekben testvér szomorúságával teszem le itt gyászkoszorúmat Magyarország legmagyarabb városában, a nagy magyar költő megünneplése napján esdekelve mondom: — „Istenem! sok olyan magyart adj a magyar népnek és nemzetnek, mint a milyenek ok valónak.-1 íjakat, hogy társulataikat egy csoportban fényképeztessék le és küldjék be a kiállításra. Elfogad azonban a bizottság egyes fényképeket is. Továbbra arra is felkérték a színigazgatókat, hogy színlapjaikon hívják fel a közönséget, hogy amennyiben a színészetre vonatkozó érdekes tárgyaik volnának, küldjék a kiállításra. * (Az ornitológiai kongresszus.) A nemzetközi ornitológiai kongresszus orsz. bizottsága, melyet Csáky Albin gróf közoktatásügyi miniszter a napokban nevezett ki, ma délelőtt tartotta alakuló gyűlését a műegyetem könyvtári helyiségében. Szalay Imre mint tanácsos, mint a kormány képviselője, a kultuszminiszter nevében üdvözölte az egybegyűlteket s a korelnöki tiszt viselésére Pulszky Ferencet kérte föl. Entz Géza professzor, mint az előkészítő bizottság elnöke részletesen beszámolt a bizottság eddigi működéséről, mely arra volt irányozva, hogy a kongresszus minél jobban sikerüljön s tudományos tekintetben maradandó nyomokat hagyjon maga után. Erre szolgálnak a pontos meteorológiai naplók és a madárvonulásokra vonatkozó megfigyelések és észleletek. Margó professzor írásban ajánlotta, hogy a zoológiai intézetet a kongreszszus idején nyitva tartja és előadási termét gyülekezési helyül átengedi. Az országos bizottság elnökévé Bethlen András gróf földmivelésügyi minisztert választották meg. Alelnökök lettek: Szalay Imre min. tanácsos, Kamermayer Károly polgármester és Entz Géza professzor, jegyző Chernel István, kit Herman Ottó ajánlott igen melegen. Ezután a kongresszus előkészítésére és szervezésére három bizottság alakult: 1. a tudományos bizottság Herman Ottó elnöklete alatt; 2. levelező bizottság, mely a külfölddel tartja fenn az összeköttetést, Xantus János elnöklete alatt és 3. gazdasági bizottság, melynek elnöke Máday Izidor osztálytanácsos. Végül elhatározták, hogy az ornitológiai kiállítást a tudományos bizottság rendezze. * (A különleges hangversenytársaság a napokban kezdi meg működését Turkevén. * (A világ legdrágább képe) kétségtelenül a Meissonier 1814 című kis festménye, amelyet e napokban vett meg a Louvre volt igazgatója, Chauchard, nyolcszázötvenezer frankon. A képet e napokban váltotta magához Delahante műárus félmillióért, tehát 350,000 frankot nyert a vásáron. A világ legdrágább képe eddig Millet Angelusa volt, amelyért tavaly 640,000 frankot fizettek az amerikaiak , s ezután mindjárt következett Munkácsy remekműve, a Krisztus Pilátus előtt, amelyet félmillió frankon vettek meg. Meissonier képe alig nagyobb, mint egy kiterjesztett ír papiros és a legyőzött Napóleont ábrázolja, hadvezérei között. * (Egy örmény tudós jubileuma.) Pünkösdvasárnapján a velencei San-Lizzaro szigeten levő örmény monostorban nagy fénynyel ünnepelték meg Alisán Leo, a jelenleg élő legnagyobb örmény költő és etnográfus ötvenéves jubileumát. Az ünnepen jelen volt a magyar néprajzi társaság küldöttje, Pátrubány Lukács dr. budapesti tanár is, aki a társaság részéről örmény és magyar nyelven üdvözölte a jubilánst. * (Pályázat tanítók számára.) A Budapesti Tanítótestület a maga tagjai számára pályázatot hirdet. A pályakérdés ez : „Melyek azon nemzeti történelmi mozzanatok, melyeket a népiskolákban részletesebben lehet és kell tanítanunk, hogy a történelmi oktatás helyesen felfogott céljainak eleget tegyünk.“ A relatív legjobb, de irodalmi becscsel bíró munkálat jutalma tiz darab cs. és kir. arany. A beküldési határidő 1890. évi szeptember 15-dike; az eredmény 1890. november 5-én lesz kihirdetve. A pályázó munkák jelige alatt, a jeligés levélkék melléklésével s idegen kézírással küldendők Jeny József elnökhöz (IX. ker. Bakács-téri iskola) vagy Szőke István titkárhoz (I. ker. Városmajorutca 41. sz.) Az értekezés terjedelme egy nyomtatott ivén innen ne maradjon. * (A m. t. akadémia) első osztálya június 2-án, hétfőn, délután 5 órakor ülést tart. Tárgyai : 1. Szász Károly rendes tag Dante Purgatoriima IH—V. ének. 2. Lehr Albert levelező tag bemutatja Horváth Cyrill vendég Polgárt és kódexeink című értekezését. * (A Nyelvőr) legújabb füzetében Katona Lajos és Alexics György szómagyarázatokat adnak, Kicska Emil a hangsúlyról és szórendről értekezik, egy hosszabb cikkely pedig furcsa példáit mutatja be a kontár etimológia-csinálásnak. Igen meglepő Zlinszky Aladár közlése, amely az -iroz képző védelmére kel az -ál képző ellenében. Zlinszky úr szerint (fant de mieux) a konstathoz jobb mint a konstatál, a fotografhoz jobb mint a fotografál stb. Elhiszszük, hogy a deák igékhez ragasztott -ál képzőt (ad normám frekventál, pónál, prelegál) nem lehet minden idegen szóhoz odaragasztani, és hogy az -oz sokkal jobb, mint az -ól, vagyis az ember telefonoz és nem telefonál. De a franciából lett német -kor védelmezője szerintünk mégis igen csodálatos, sőt káros dolog. A műveit magyar emberek nyelve lassan kint és magától dobta el ezt az éktelen korcsot, nem tanította rá senki. Ezelőtt tizenöt-húsz évvel még oktrojiott, aszfaltirozt stb. mondott mindenki ; ma már valósággal irtózunk az ilyesmitől és inkább folyamodunk derűre-borura azui-hoz és a