Budapesti Hírlap, 1890. augusztus (10. évfolyam, 210-240. szám)

1890-08-01 / 210. szám

Budapest, 1890. h­aww'H­­iwn iUkX. évfolyam 210. sz. Péntek, augusztus 1. Előfizetési árak : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőségi és kiadóhivatal, IV., Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Magyar földhitel. Budapest, jul. 31. Az erdélyi katolikus státus azt ha­tározta, hogy a regáleváltságból be­folyó pénzeit, valamint egyéb tőkéit egy erdélyi földhitelintézet alapítására fogja fordítani, ha a magyar törvény­­hozástól ez intézet részére megnyeri azokat a kedvezményeket, melyeket a magyar földhitelintézet élvez. Bölcsnek nevezzük ezt az elhatá­rozást s egész Erdély nagy várakozás­sal tekint az uj bank elébe, mely nem közönséges nyerészkedő, nem szédelgő és nyúzó bank akar lenni, hanem köz­alapítványi természetének megfelelően egy szolid, a közjót tekintő bank, mely kölcsönöket ad ingatlanokra, teljes biz­tosság mellett, de lehető olcsón. Mert igaz ugyan, hogy nyerni és tőkést sza­porítani akarja ezáltal a státus : főtö­rekvése mindazáltal tőkéinek jövedel­mező elhelyezése, nem tőzsdei papírok­ban, vagy nehezen behajtható magán­kötelezőkben, hanem becses jelzálogok­ban, modern bankszerű kezeléssel. Az erdélyi viszonyok között az ottani föld­birtoknak régóta érzett nagy szüksége van egy jól fundált s a helyi körülmé­nyeket ismerő, szolid földhitelintézetre, mert az erdélyi földbirtok széttagolt voltánál fogva is s az erdei havasok közössége miatt nem igen alkalmatos nagyobb összegű kölcsönökre s a buda­pesti és bécsi jelzálogüzlettel foglal­kozó bankok részéről kellő pártolásban és támogatásban nem részesíthetik. Ezek ugyanis nem szeretnek bajlódni parcel­lákkal, csak a legegyszerűbb jogviszo­nyokat veszik tekintetbe s tízezer fo­rinton alól való kölcsönöket vagy egy­általán nem, vagy nem szívesen adnak. Megszokták nagyban dolgozni, a­mi egyszerűbb is, jövedelmezőbb is, de csak keveseknek juttat a hitelből. A nagy tőke és a nagy­birtokosok eme pénz­ügyi szövetsége oka annak, hogy a földhitel Magyarországon ma sem álta­lános s helyét igen gyakran a földbir­tokosra oly veszedelmes váltóhitel fog­lalja el. A földhitel, ha Magyarországon beteg , Erdélyben még betegebb s mond­hatni hiányzik. Nem mondhatjuk, hogy nincsenek Magyarországon elégséges számmal ban­kok, melyek jelzálogkölcsönöket adnak. Hiszen nyílt hitelre, vagy váltófedezet m­ellett a legtöbb vidéki takarékpénztár is kölcsönöz földbirtokra. Ez azonban nem valóságos földhitel, hanem annak csak csúfja, mert sem a 6—8 százalék kamatláb (gyakran 10 százalék és azon­­fölül a mindenféle írásdíjakat beszá­mítva), sem a törlesztésnek rövid és szabályozatlan mivolta nem felel meg a földbirtok természetének és jövedel­mezőségéhez nincs arányban. De a zá­loglevelek kibocsátásával valóságos föld­hitelüzletet folytató bankok sem elégí­tik ki Magyarország földbirtokosainak jogosult hiteligényeit. Ilyen bankok: az osztrák-magyar bank, annak jelzálog­osztálya, a magyar földhitelintézet, a magyar jelzálogbank, a kisbirtokosok országos földhitelintézete, az osztrák földhitelintézet, a hazai első takarék­­pénztár, a központi takarékpénztár, a magyar kereskedelmi bank és a szászok földhitelintézete Nagy-Szebenben. Mind­eme bankok közül egyedül az osztrák­magyar bank ad olcsó pénzt, hosszú törlesztésre árfolyamveszteség nélkül kölcsön, de mivel csak nagy summák­ban hitelez és kizárólag a kataszteri adókulcs szerint, tehát nem a valóságos értéknek megfelelően fogad el ajánlato­kat s így ez a pénzintézet a magyar­­országi földbirtokosok túlnyomó nagy többségére nézve megközelíthetetlen. Utána mindjárt az osztrák földhitelin­tézet következik olcsóság és jóság te­kintetében, de ez is csak nagy uraknak való, kik Bécsben hozzáférhetnek, s né­mely keserves tapasztalás folytán ez az osztrák bank magyarországi üzleteiben igen óvatos lett. A magyar földhitelintézet, legna­gyobb ilynemű hazai intézetünk, a Rothschild-konzorciummal lépvén össze­köttetésbe, zálogleveleivel nagy üzletet csinál, de bár eredetileg nem nyerész­kedés céljából alapítva, jelenleg nye­részkedési szokásaiban semmiben sem különbözik bármely részvénytársaság­tól. Az árkülönbözetek, melyek zálog­leveleinek árfolyama és a kölcsönkérők­­nek felszámított készpénz között van­nak, épp oly túlságosak, mint egyéb kamatszámításai és üzleti praxisa, me­lyek mindazt a célt látszanak követni, hogy az intézet tartaléktőkéi minden módon nagyra szaporíttassanak, az adó­sok pedig az intézetnek mentül többet fizessenek. Ha e miatt idáig ritkán tör­tént felszólalás és panasz , oka a nagy félelem, melyben az intézettől függő adó­sok vannak, hogy a világért sem akar­ják a hitelező­­ bank neheztelését ma­gukra vonni. Általános közóhaj azon­ban, vajha szabadabb és modernebb szellem vonulna be eme hatalmas ma­gyar pénzintézetünkbe, mert kevesebb önzés neki is hasznosabb volna. A ha­zai első takarékpénztár kulánsabb, de a jelzálogüzlet neki mellékes s ezért pénze kevéssel drágább. magyar jel­zálogbanknak is az a baja, hogy pénze drága, a magyar földhitelintézeténél drágább. Ebből a rövid kritikából világos az a különben tapasztalati igazság, hogy a földhitelviszonyok Magyarországon még távolról sem érték el azt a fejlettséget, a­hol a kínálat megfelelhetne a keres­­letnek s a föld és gazdaság természe­tes szükséglete módját találná, hogy olcsón és könnyen kielégíttessék­. Termé­szetesen nem a tékozlókról és fülig el­adósodott emberekről beszélünk, hanem arról, hogy a­kinek van ingatlan va­gyona s kifogástalan becsületű ember, találhasson pénzt nagy költség, utánjá­rás és kunyerálás nélkül, rendes áron, bankoknál, nem pedig uzsorásoknál. A könnyű hitel alatt nem a könnyelmű hitelt értjük. Azt kívánjuk, hogy a föld­hitel ügye Magyarországon a magyar viszonyoknak megfelelően szerveztessék s a magyar birtokviszonyok és gazdasági helyzethez alkalmazkodjék. Sokan gondolkoznak igy, mint mi, s égető szükség volna, hogy a földmi­­velési miniszter és a kormány is ezt az ügyet megfontolja és felkarolja, ekkor talán a képviselőház is törődnék egy­szer valahára a magyarországi bank- és hitelkérdésekkel. Némelyek, előkelőek, jó hazafiak, az erdélyi katolikus státus határozatá­ról értesülvén, arra a gondolatra jöt­tek, hogy Magyarországon hasonló mó­don kellene eljárni, hogy a földbirtok az uzsorától emancipáltassék és gazda­sági befektetésekre olcsó hitellel álta­lánosan képesíttessék. Mert a hitel ál­talánossága az, ami gazdasági viszo­nyainkon leginkább lendíthetne. Hogy egyeseknek van hitelük, az éppen olyan, mintha egyesek gazdagok, vagy járvá­nyok idején egyesek egészségesek. A köznek kell egészségesnek lenni, az or­szágban a földnek közhitellel kell bírnia. E célra a regále­ váltság tőkéit le­hetne fordítani : így gondolják azok, kik egy új, nagy, magyar földhitelinté­zetet kivánnak alapítani, a holt kéz regále-váltságainak egy ily bank alapí­tására fordításával. Holt kéz alatt a hitbizományok, a püspökök és káptala­nok regále-kötvényeinek millióit értik s jó üzletnek és hazafias vállalatnak tar­tanák, ha ezek a tőkék a magyar föld­birtok hiteligényeinek tökéletesebb ki­elégítésére szolgálnának. Föltéve, hogy az érdekelt körök az eszmét felkarol­ják, kérni fognák már ezen az őszön a törvényhozást, hogy az új magyar föld­­hitelbank számára adja meg a magyar földhitelintézetnek biztosított előjogokat. Ha e terv sikerül, ez igen nagyot lendítene a magyar földhitelügy kérdésén. Mai számunk 14 oldal. Budapest, júl. 31. A bagatell-törvény megszüntetése. Plósz Sándor dr. egy­etemi tanár már elkészült a sommás eljárásról szóló törvény tervezetével, ámaz elvek figyelembe vételével, melyeket a múlt hónapban tartott anket megállapított. A tervezet a napokban nyilvánosságra kerül. Egyik fejezete szerint az 1877. XXII. t. cikk­nek csak a községi biráskodásra vonatkozó intézked

Next