Budapesti Hírlap, 1890. október(10. évfolyam, 270-300. szám)
1890-10-01 / 270. szám
Budapest, 1890. X. évfolyam 270. sz. Szerda, október . Előfizetés! Arak : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után Tálé napon is. Felelős szerkesztő: Lukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A negyedik ülésszak kezdetén: Budapest, szept. 30. Holnap nyílik meg az országgyűlés újra. Sok várakozással néz az ország működése elé. Most kell beváltani a kormánynak a tavaszszal tett reformátori ígéreteket, s most fog elválni, hogy a Tisza-korszakot követő új éra mennyit ér s a miniszterek megbúják-e a feladat és felelősség súlyát, melyet 15 éven át Tisza Kálmán — jól-rosszul — egymaga viselt. Mi lesz az ülésszak munkaprogrammja, erről se a képviselők, se a nagyközönség, nincsenek tájékoztatva. Elsősorban persze az államköltségvetést fogja a pénzügyminiszter előterjeszteni. Milyen a mérleg?— az egyelőre államtitok. Roszszabb a tavalyinál azonban aligha lesz, ilyennel Wekerle nem igen léphetne a ház elé, a mérleg megromlását óriási depresszió követné a kormány által hangoztatott irányelvek iránt való hitelben, megrendülne a bizalom a pénzügyminiszter szakképessége és politikai tekintélye irányában is. Annál inkább várhatjuk a pénzügyi statusquo fenntartását a jövő évre, mert a kormány — félhivatalos jelentések szerint — a valuta rendezésével komolyan foglalkozik, ezt pedig a költségvetési egyensúly megrontásával bevezetni aligha volna célszerű. Az expozét valószínűleg október első hetében tartja Wekerle. A költségvetés legott a pénzügyi bizottság elé kerül. Mialatt ez azt tárgyalja, a háznak — az alakulási teendőkön és a foklyó ügyek elintézésén kívül — nincs dolga. Máris azt halljuk, hogy országos ülést nem tart november derekáig. Időbeosztásnak ez nem valami szerencsés. Az ország elvárhatná a kormánytól, hogy az ülésszak alatt bőven ellássa munkával a nép képviselőit, így megnyitáskor minden miniszternek meg kéne tenni a törvényhozói évadra szóló előterjesztéseket s a gyorsan elintézhetőket nyomban munkába veszié a ház, mialatt a terjedelmes munkálatok bizottsági előkészítés alá kerülnek. Csak a minap panaszkodott Darányi Ignác a vizivárosban választói előtt, hogy a parlamenti szünet nem elég hosszú s a kormánynak nincs elég ideje a törvényjavaslatokat kidolgozni, mert a törvényhozásban a viták hosszadalmasak, az ülések benyúlnak a nyárba s őszig alig negyedév áll a kormány szabad rendelkezésére. De ha így gazdálkodik a kormány az idővel, hogy az ülésszakból egy egész hónapot tárgytalanul vesztegettet el, akkor nincs joga panaszra s nincs oka az ülésszak terjedelmének korlátozását kívánni. A költségvetési törvény után a közigazgatási reform alapművének van szánva az ülésszak javarésze, de nagy kérdés, hogy ez mikorra készül el. A minisztertanács még az alapelvek fölött se birt dönteni, egyéb ügyekben pedig a „reform-tevékenység“ a miniszteri ügyosztályok félhomályára szorítkozik. Bizonynyal komoly oka volt Szapáry grófnak arra kérni kollégáit, hogy függönyözzék be egészen a minisztériumokat a sajtó és a nyilvánosság elől . Így akarja szemérmesen elrejteni, hogy a bejelentett nagyszabású munkásságnak felmutatható eredménye szérus. Ezt a semmit takargatják, mintha a függöny mögött rejlenék egyéb is. Annyit tudunk, hogy a minisztertanácsból a múlt..héten kedvencívül oszkottak szét akabinet tagjai: Szilágyi Dezső elvette gusztusukat a reformmunkától. Kész volt már a közigazgatási mű alapvázlata, Szapáry el akarta fogadtatni a"iak a minisztertanács" által. Budapesten tartózkodó kollégái készségesen hozzájárultak a munkálat elvi részéhez, — csak Szilágyi Dezső szavazata hiányzott s a kormány nem tudta, hogy az igazságügyminiszter hol van. Estére volt a tanácsülés kitűzve, de Szilágyinak egész délután nem akadtak nyomára. Végre előkerült.— Marienbadból. A vonatról egyenest a tanácsülésbe hajtatott, átnézte majd arccal pár percig az operátumot s aztán kijelentette, hogy az „szamárság“. A kegyelmes urak elhültek, de Szilágyi annál rettenthetetlenebből szólalt fel s tartott négy órán át beszédet a reformról. Kollégái nem mertek ellent mondani, mert féltéve egy újabb négypárás viszonválasztól. X.A kormány Szilágyiban Szaturnusz bír, ki nemcsak a saját gyermekeit falja föl, hanem a belügyminiszterét is. Tessék ily viszonyok közt megteremteni az állami adminisztrációt! legújabb levelére, melyet Herman Ottóhoz intézett, aki a nagy hazafi véleményét és tanácsát kérte ki Ugrón akciójáról. Herman Ottó szept. 22-én írt Kossuthnak, Kossuth terjedelmes válasza már tegnap érkezett meg. A rendkívül érdekes levél, melyet alább ismertetünk, föltétlenül elítéli Ugrón akcióját és így semmi kétség sem lehet arra nézve, hogy a holnapi konferencián melyik árnyalat fog diadalt ülni. Az értekezletekről is alább közöljük tudósításainkat. Az Eötvös-pártiak, vagy mint mondani szokás, az ortodoxok, akik nagy számmal vettek részt az értekezleten, azt határozták, hogy nem bocsátkoznak a függetlenségi és 48-as párt programmjának újabb magyarázatába és hogy tiltakoznak a negyvenkilenceskedés méltatlan vádja ellen. E határozati javaslatból, melyet Eötvös Károly fog a konferencián benyújtani, kell az Ugronistáknak levonni a következtetéseket. Az Ugronisták értekezlete a holnapi konferencián benyújtandó határozati javaslatoktól tette függővé elhatározását. Az Ugronisták ugyanis azt hiszik, hogy Irányi is ad be határozati javaslatot, ez azonban nem fog történni. Irányi a mai előértekezletektől távol maradt. Itt adjuk Kossuth levelét, továbbá az előértekezletekről szóló tudósításainkat : I. Kossuth Ugrón akciójáról. Levelét azon kezdi Kossuth, hogy keveset olvasott Ugrón vállalatáról, de amit olvasott, abból azt látja, hogy pártbomlást akar előidézni, ami nézete szerint keresztráteszi szándék, mert az olyan párt, amely 14 főből 90-re szaporodott, az országban számot tesz s mindenkinek meg kell becsülnie. Ugrón azonban üszköt dob vállalatával a pártba. Teljesítve Herman kérését, kifejti ezután a párt helyzetét és a maga álláspontját, tekintetbe véve a hozzá fordult képviselő helyzetét is. Konstatálja, hogy a párt helyzete kezdettől fogva mindig egy és ugyanaz volt. Minthogy ma mindenki tiltakozik az ellen, hogy negyvenkilences, a párt ma is a negyvennyolcas alapon áll, amely megfelel a pragmatika szankciónak, ez pedig megfelel az 1848-diki álláspontnak. Tehát akárhogy szabadkozik is bárki, a párt a persze aáuno alapján áll. A pragmatika szankcióra vonatkozólag megjegyzi Kossuth, hogy az kétoldalú szerződés a nemzet és a dinasztia között. Nemcsak úgy kell a dolgot felfogni, hogy mivel tartozik a nemzet a dinasztiának, hanem úgy, hogy a dinasztia mivel tartozik a nemzetnek s amit megkövetelhet a maga részére a dinasztia anemzettől, azt nyilván megkövetelheti a nemzet is a dinasztiától. A pragmatika szankció alapján, Írja a nagy száműzött, az 1790—91-ki A függetlenségi párt viszálya. Budapest, szept. 30. A függetlenségi és 48-as párt holnapi konferenciáján dől el a háború, amely a függetlenségi párt két árnyalata, az Ugronisták és az ortodox Eötvös-pártiak közt egész nyáron át dúlt. Mindkét árnyalat ma értekezletet tartott, hogy a döntő ütközetre megtegye szükséges előkészületeit. A válság elintézésében nagy szerep vár Kossuth Mai számunk 16 oldal.