Budapesti Hírlap, 1890. október(10. évfolyam, 270-300. szám)
1890-10-01 / 270. szám
2 X-ik törvénycikk írja körül Magyarország függetlenségét. Az 1848-diki törvényhozásnak is csak az volt a célja, hogy becsületes, békés után óvja meg a nemzet jogait s egy hajszálnyival sem követel többet, mint a mennyit a pragmatika szankció a nemzet számára biztosit. E jogos és törvényes követelések beváltását fegyveres erővel akadályozták meg s őt (Kossuthot) egyenesen arra kényszerítették, hogy az inkompatibilitás álláspontjára helyezkedjék. Azért választotta a számkivetést, hogy örök figyelmeztetés gyanánt álljon a korona előtt s intse arra, hogy tiszteletben tartsa, meg ne csorbítsa a nemzet jogait. De a nemzet önmagát nem száműzheti. Itt élnie, halnia kell; számolni tartozik a tényleges viszonyokkal s meg kell velük küzdenie, hogy jogai érvényesüljenek. Küzdjön tehát folyton törvényes alapon, békés eszközökkel, amíg lehet, de ha ezeket kimerítette s jogaihoz nem juthat, akkor nemcsak szabad a forradalom, hanem szükséges is. Kötelessége a nemzetnek a jogaiért való küzdelem, mert a lojalitást úgy magyarázni, hogy ez jogfeladást jelent, elfogadni sohasem szabad. A lojalitás vége ott van, ahol a haza legfőbb érdeke kezdődik. Megírja ezután Kossuth, hogy mit mondana Herman Ottó helyében az október elsejére kitűzött értekezleten. Azt, hogy a párt programjár magyarázza, helyénvalónak nem tartja, mert mit mondhatna a párt ? Csak konstatálhatná, hogy nem áll negyvenkilences alapon. Erre szükség nincs, mert ezzel aztán azt is mondaná, hogy az uralkodóház iránt való lojalitása csak mostantól datálódik. Pedig ez nem így van, mert mindig ugyanegy alapon állott, mindig elismerte a koronás király jogait, megadta neki mindazt, amire számíthatott. A lojalitást tehát mostantól számítani nem lehet. A levél erősen kritizálja és elítéli Ugrón Gábor eljárását. A többi közt megjegyzi Kossuth, hogy abban az esetben, ha Ugrón a perszonálunió elérését és a beszédében elmondottakat tartja fő célnak, azt a kérdést kell hozzá intézni, hogy mit fog tenni akkor, ha az uralkodóház, illetőleg Bécs e követeléseket nem teljesíti. Talán misét fog mondani az ő jámbor óhajtásainak emlékére ? Ez nevetséges. Figyelmezteti Kossuth levele Ugront, hogy tavaly, július 3-dikán, azon a banketten, amelyet a függetlenségi és a mérsékelt ellenzéki párt közösen rendezett, a mérsékelt ellenzéknek egy igen kiváló tagja határozottan kifejtette felköszöntőjében, hogy a nemzetnek jogaiért való küzdelmében meg kell kísérelnie minden békés és törvényes eszközt. De ha ezek ki vannak merítve, mondta az illető szónok, akkor nem is hiszi, hogy akadna egyetlen ember is, aki nem úgy vélekednék, hogy a nemzet jogait más utakon is biztosítanunk kell. A választókerületekben, így folytatja a levél, azt hirdette Ugron Gábor, hogy a pártban negyvenkilencesek vannak s erre feleletül kapta az illetőktől, hogy ők nem negyvenkilencesek. Amikor pedig azzal vádolta Polónyit, hogy Kossuthnak a dinasztia-ellenes mozgalom megindítását ajánlotta, amit soha sem tett, szintén megkapta a cáfolatot, de azért mégis beszél negyvenkilencesekről, pedig ott, ahol gentlemanek állanak egymással szemben s Ugront gentlemannek tartja, ilyen kétszeres meghazudtolás elegendő lehetne. A tizenkét sűrűn teleírt lapon nagyérdekű államjogi distinkciókat tesz Kossuth s a többi közt hivatkozik az angol Broughamre, aki ugyanazt a meggyőződést hirdeti, a melyre őt a tapasztalás tanította. Azt mondja tudniillik, hogy ahol két nemzet egy uralkodó alatt áll, ott az egyik nemzetnek okvetettenül a rövidebbet kell húznia, még pedig annak, a melynek kebelében az uralkodó nem tartózkodik. Ezt konstatálta Brougham, Kossuthot pedig megtanította rá a tapasztalás. A nagy száműzött keserű panaszszal emlékezik meg levele végén a honossági törvényről s különösen azt fájlalja, hogy Magyarországon nem akadt egyetlenegy választókerület sem, mely képviselőjétől számon kérte volna e törvény megszavazását! II. Az ortodoxok értekezlet©. — Saját tudósítónktól.— Most már körülbelül tisztában vagyunk, hogyan fog végződni a függetlenségi és 48-as árt szerencsétlen házaséletének drámája. A olnapi nagy előadás főpróbáját ma megtartották az ortodoxok s megtudtuk, hogy mi lesz a darab vége. Annyi sok versengő közt, aki a darab befejezésére pályázott, Eötvös Károly lett a győztes. Ő pedig nem vérengző ember, nem öl, hanem egyszerűen elválik. Határozati javaslata, melyet a függetlenségi párti söma mai bizalmas tanácskozása a holnapi hivatalos pártértekezlet elé terjesztendőnek elfogadott, egy diskrét elválási kereset, mely kerüli a skandalumot s hivatkozik egyszerűen az „engesztelhetetlen gyűlöltségre“. Az alperes vagy ezt olvassa belőle, vagy nem. Ha igen, szép simán el van intézve a dolog, ha nem, akkor is van még időnk előhozakodni az adatokkal és dokumentumokkal, amelyek a kereset jogalapját kellőképp igazolják. Az eredmény így is, úgyis biztos. Tehát, amint mondtuk, a függetlenségi párt igazhitű része ma délután 4 órakor bizalmas tanácskozásra jött össze a kerepesi úti klubhelyiségbe, ahol különben már délelőtt is eleven élet uralkodott. Számszerűit ott voltak negytvenketten, köztük többen olyanok, akiket Ugronhoz szilóknak gondoltak, míg mások, olyanok is, akik Ugron proskripcionális listáján név szerint ott szerepeltek, ma még nem jelentek meg. A jelen voltak névsora is ez : Bornemissza István, Hevessy Benedek, Pázmándy Dénes, Vécsey Endre, Papszász Károly, Luby Géza, Isaák Dezső, Majthényi Ádám, Zoltán János, Kürthy Sándor, Papp Elek, Thaly Kálmán, Polónyi Géza Gencsy Albert, Csajkos Gyula, Szadovszky József, Dobay János, Vályi Árpád, Herman Ottó,,Tóth Ernő , Justh Gyula, Eötvös Károly, Horváth Ádám, ,Konkoly-Thege József, Gulácsy Gyula, Beniczky Árpád, Tóth Antal, Madarász Jenő, Kun Miklós, Lukáts Gyula, Meszlény Lajos, Madarász József, Károlyi Gábor grófi Kapotsfy Jenő, Fornszeck Sándor, Szalay Károly, Petrich Ferenc, Kossa Dezső, Nagy Ferenc, Simonffay János és Tulok Benő. A tanácskozás azzal indult meg, hogy Eötvös Károly, bár nem formális értekezletről, hanem csak bizalmas eszmecseréről van szó, jónak látta a vitatkozási rend megóvása végett, hogy elnök választassák. Javasolta is "mindjárt" mint legidősebbet, Madarász Józsefet, aki egyhangú helyeslés közt foglalta el az elnöki széket. Ez megtörténvén, ismét Eötvös jelentkezett szólásra. Igen röviden beszélt. Kifejtette, hogy a párt programmja és egyesei a nyár folyamán szenvedélyes támadásoknak voltak kitéve, amelyek szükségessé teszik, hogy a párt nyilatkozzék. Ugrón a 49-eskedés vádjával állott elő ; ez a vád valótlan. Mi nem csinálunk 49-es politikát, sem április 14-kit, sem október 6-kit. (Élénk helyeslés.) Indítványozza, hogy a holnapi pártkonferencia elé terjesztessék "egy határozati javaslat, melynek tartalma ez lenne. Mondja ki a párt, hogy programmja magyarázatának semmi szükségét nem látja és abba nem bocsátkozik. A párt rendületlenül áll az 1874 ki programra s a függetlenségi meg a 48-as párt koalíciójakor alkotott 1884-ki manifesztum alapján. Mondja ki a párt, hogy az ellene hangoztatott 49-eskedési vád méltatlan és alaptalan gyanúsítás, melyet a leghatározottabban visszautasít. (Helyeslés.) Herman Ottó a maga dolgát akarja tisztázni. Ugrón őt felszólította, hogy mint aki nem 48-as, hanem a 74-ki programja alapján áll, lépjen ki a pártkötelékből Ő azt hiszi, hogy a 74-ki programoi .fincs ellentétben a 94-iki manifesztummal, mely egy „becsületes koalíció”1 eredménye. Esztelenségnek tartaná a 74-es programmon állókat kianathémázni. Ő különben is mint pártember mindig teljesítette a kötelességét, soha a párt ellen nem vétett, s nem látja semmi okát, hogy a pártkörből kilépjen. (Élénk helyeslés.) Kiss Albert elfogadja Eötvös határozati javaslatát, abban a reményben, hogy az a kívánt eredményre fog vezetni. De szükségesnek tartja biztosítékról gondoskodni, amely jövőre elejét vegye a pártfegyelem sajnálatos megroitásának. Kívánatos, hogy alkottassák egyházi ügyrend, mely a pártkör tagjaira kötelező legyen. Indítványozza, hogy ennek elkészítésével a párt elnöke bizassék meg. Holomfi Géza a Kiss Albert indítványát helyesli, azt hiszi azonban, hogy ennek a kérdésnek az eldöntése későbbre volna fmlasztandó. Vállyi Árpád az ügyrend kérdését sürgősnek tartja s bizottság kiküldését indítványozza, mely Irányival érintkezésbe lépve, munkálatát már a holnapi értekezlet elé ter-jeszsze. Eötvös határozati javaslatához ő is hozzájárul. Simonffay János, Meszlény Lajos, Kossa Dezső, Petriczi Ferenc és Szalay Károly jelentették ki ezután hozzájárulásukat Eötvös határozati javaslatához. Valamennyien kijelentették azonban, különös élességgel pedig Meszlény, Petrick és Szalay, hogy a határozat ily általános és enyhe formalitásába csakis azért nyugodnak bele, mert remélik, hogy Ugrón ebből is le fogja vonni a kívánatos konzekvenciát. Az értekezlet ezután egyhangúlag elfogadta az Eötvös Károly propozicióját s megbízta őt, hogy a ma vázolt határozati javaslatot terjeszsze a holnapi pártkonferencia elé. Az ügyrend dolgában Vállyi indítványát fogadták el A tanácskozás 6 órakor végződött. *?? A függetlenségi párt képviselői közt már most élénk tanácskozás tárgya volt a két alelnöki szék betöltése. Polónyi, mint azt már megírtuk volt, lemondott, Ugron — semmi kétség — szintén le fog mondani. Polónyit, hogy elégtételt adjanak neki, újra megválasztják, amire azonban ő ismét lemond. Sok mindenféle kombináció után abban történt megállapodás, hogy a párt az alelnökségre Isaák Dezsőt és Justh Gyulát jelöli, akik mind aketten a társaságban tekintélyes állást elfoglaló, vagyonos gentry emberek s apártnak is, ha nem is legkitűnőbb, de erősen számot tevő tagjai. BUDAPESTI HÍRLAP. (270. sz.) 1990. októberi* III. Az Ugronisták értekezlete. — Saját tudósítónktól. — Ugrón Gábor és a vele tartó képviselők ma este 6 órakor, Ugrón lakásán, értekezletet tartottak. Ott voltak: Holló Lajos, Győrffy Gyula, Bartha Miklós, Lits Gyula, Matkovics Tivadar, Zboray Béla, Unger Alajos, Reviczky Károly, Molnár József, Hoitsy Pál, Komjáthy Béla, Győry Elek és Mudrony Soma. Az értekezlet eltartott esti 9 óráig. Az összes fennforgó kérdéseket és eshetőségeket tüzetesen megvitatták és végül elhatározták, hogy miután Iványi Dániel határozati javaslatot fog a holnapi pártértekezlet elé terjeszteni, bevárják azt és ha megfelel kívánságaiknak, készségesen elfogadják, hogy a párt egysége és békéje meg ne bontassék. Ezt különösen és ismételten hangsúlyozta az értekezlet. Ha azonban Irányi javaslata nem lenne elfogadható, akkor külön határozati javaslatot készítenek. Holnap délután az Ugronisták még egy értekezletet tartanak. Függetlenségi képviselői körökben azt hiszik, hogy Irányi javaslatát a pártkonferencia egyhangúlag el fogja fogadni, akkor azután Eötvös és Polónyi terjesztik majd előrosszuló javaslatukat, mely, ha elfogadtatik a többség által, Ugrón és hívei kilép.