Budapesti Hírlap, 1890. november (10. évfolyam, 301-329. szám)

1890-11-01 / 301. szám

4 című darabját mégis elő fogják adni. A szerző ugyanis nagy részben megváltoztatta a darabot, s a­mint beszélik, már a jövő kedden színre is fog kerülni. * (A vértanuszobor ügye.) Aradról jelenti tudósítónk : A vértanuszobor körül felmerült nehéz­ségek kiegyenlítése céljából kinevezett bizottság csütörtök óta tárgyalt Zalával. A talapzat anyagá­nak kérdésénél Zala elismerte, hogy formahibát kö­vetett el, miután a szoborbizottságnak nem tett je­lentést arról, hogy mauthauseni gránit helyet szilé­ziaiból fogja a talapzatot csináltatni. A sziléziai gránit szebb és szakértők véleménye szerint tartós­ságra is van olyan, mint a mauthauseni, Zala tehát kérte a bizottságot, hogy fogadja el véglegesen a sziléziai gránitot. A bizottság ennek javaslatba ho­zatalát határozta el, főleg arra a körülményre való tekintettel, hogy a Zala-Andretti szerződésből ki­tűnik, hogy a sziléziai gránit használata ese­tére árkülönbözet nem volt kikötve. A szo­bormű magasságára nézve a bizottság teljesí­­tendőnek találja Zalának azt a kívánságát, hogy a magasságot ne a gránittal burkolt leg­alsó lépcsőtől számítsák, hanem szorosan a föld­­szinétől. Azt a kívánságot, hogy az arckép­érmeket a talapzatba bemélyítsék, a bizottság a szobrász által kifejtett fontos művészeti indító okok­nál fogva, mellőzendőnek találta, kimondotta azon­ban, hogy a talapzat utólagos átcsiszolását, a héza­gok bekittetését, az ércalakok és talapzat közt szükséges kiöntéseket Zalának okvetetlenül meg kell csináltatni. Zala ezt a kötelezettséget elvállalta. A bizottság javasolta, hogy a szobrásznak járó összeg­ből ezúttal 5000 forintot kiutalványozzanak, a többi 19.000 frt benmaradjon mindaddig, míg a szobrot a pótló munkák befejezése után véglegesen átven­ni lehet. * (Nemes Dezső) fiatal hegedűművész, ki Páriából hazatérte után tavaly rendezte nálunk első hangversenyét, nov. 14-én hangversenyt ad a VI— VII. ker. kör dísztermében. Kívüle közreműködnek Szilágyi Arabella és Major Gyula. Jegyek Rózsavölgyi zeneműkereskedésében kaphatók. * (Wagner Parisban.) A párisi nagy operá­ban, — mint táviratozzék, — tegnap előadták Lo­hengrin 3-ik felvonását. Az igazgatóság, hogy né­metellenes tüntetéseknek elejét vegye, csak a duót jelentette az operából a színlapon, de e helyett az egész harmadik felvonást előadta, a közönség nagy meglepetésére. A bemutatott részt tetszéssel fo­gadták. * (A soproni irodalmi és művészeti köz) igazgató tanácsa e hó 28-án döntött a pályamunkák felett. Az ismeretterjesztő, komoly felolvasásra szánt 9 értekezés közül E­k­k­e­r­t Antal budapesti tanár Törvényhozás a természetben c. tanulmánya lett a nyertes. Kettőt, úgymint A hulló csillagokról és A valuta kérdésről értekező munkálatot a bíráló bizott­ság dicséretre érdemesített, hasonlóképp A ma­gyar népdal elmélete c. dolgozatot, azzal a különbség­gel, hogy ez utóbbit némi módosítás után valame­lyik estélyen felolvashatónak is ítéli. A dicsérettel kitüntetett szerzőket kéri tehát az elnökség : szíves­kedjenek nevüket a kör főtitkáránál bejelenteni.­­ A zenei pályadíjat Sonata című kompozíciójával Bertha Sándor nyerte el. * (Renan műve a zsidókról.) Renan nagy munkája: Izrael népének története nem három, hanem négy kötet lesz. Most jelent meg a harmadik kö­tet, mely csak a babiloni fogságból való kiszabadu­lásig terjed. A két első kötetet annak idején ismer­tettük. Ez a legújabb Szamaria elestétől kezdve beszéli el a zsidóság viselt dolgait s főképp a pró­fétákkal foglalkozik. Renan szerint a próféták vol­tak a vallásos és szocialista elem az uralkodó kasz­tokkal és a katonai arisztokráciával szemben. Azt prédikálták a szegényeknek, hogy csakis ők Isten igaz barátai. Ők voltak az elsők, a­kik föllázadtak a „világrend igazságtalansága ellen.“ Engesztelhetetlen makacssággal tagadtak meg mindent a „raison de'Etat“­­tól, melyet csak a „hivatalos világ talált ki“, mint Renan mondja: „Néha kockáztatták kis népük egész létét, de egyszersmind felépítették a nagy vallásos épületet, mely judaizmus, kereszténység és izlám neve alatt ma is az egész emberiség mene­déke.“ Elleneztek minden katonai és diplomáciai akciót s mikor a zsidó nép nemzeti életét fenye­gette veszedelem, Izsaiás, Jeremiás és Ezékiel pré­­dikálásával meggyöngített minden ellentállást. A róféták szemében a Judeát sanyargató Szenna­herib és Nabukodonozor a haragvó Jahvé ostora volt. A meghódolás szerintük biztosabb és az isteni törvénynek mefelelőbb volt. „A pietizmus“ mondja Renan „megöli a polgárt.“ Mit törődnek a nemzeti­séggel a szociális igazságot áhító próféták ! A szo­cialisták ma is fenekednek a hadsereg ellen és csú­folják a haza eszméjét. A próféták úgy fogták fel, hogy a zsidóság nemzetiségi vereségei nem te­szik tönkre Izrael misszióját, de sőt megakadályoz­zák a céltól való eltérést. Jeruzsálem bevétele, a babiloni fogság és a szétszóródás e felfogás sze­rint megannyi kedvező és szükségszerű fázis. Renan a prófétákat sűrűn hasonlítgatja össze a mai kor embereivel. Például azt mondja, hogy Jerémiás „ve­szett tollú újságíró volt . . . ádáz jezsuitával bélelt Pynt Pélix“. Ezékiel romantikus stílusú író, a­ki szörnyen szereti a metaforákat és képeket, külön­ben utópista és művei hasonlítanak Hugo Viktor Châtim­ents-jához. A Babilonba hurcolt zsidók leve­leznek a Jeruzsálemben maradottakkal . Renant ez arra emlékezteti, hogy a deportált kommunisták is korrespondeálgattak Franciaországban volt barátaik­kal. A Temps fölveti a kérdést, hogy az ilyen meg­jegyzések öregbítik-e a mű történelmi és filozófiai értékét ? Végül azt mondja, hogy Renan könyve egyaránt kitűnő történet és vonzó­­ regény. BUDAPESTI HÍRLAP, (301. n.) 1890. november 1. A filharmonikusok programmja. A filharmóniai társulat Erkel Sándor elnök­karnagy vezénylete alatt a következő évad alatt hat filharmóniai hangversenyt rendez a fővárosi vigadó nagy termében és pedig november 19-én, december 3-án és 17-én, továbbá 1891. január 14-én és 28-án és február 18-án. E hangversenyek műsorai a kö­vetkezők : I. Hangverseny 1. Goldmark: Lakimtala nyitány. 2. Cornelius Péter: Magándal A bagdadi borbély című operából (először) énekli Sch­rödter Frigyes cs. és kir. udvari operaénekes 3. Hubay 3 jellemdarab a Virágvegéből (Kézirat, első előadás). 4. Dalok: a) Beethoven A csók, b) Mendelssohn Az erdőn keresztül, énekli Sch­rödter F. zongorán kiséri Erkel Sándor. 5. Mozart: Jupiter-szimfónia. II. Hangverseny: 1. Hornemann Aladin-uvertür (először). 2. Liszt. Zongoraverseny Es-dur, előadja Stavenhagen Bernát. 3. Stavenhagen Suleika ének­jelenet (először) énekli Stavenhagen-Denis Agnes úrnő. 4. Beethoven III. Szimfónia (Eroica­) III. Hangverseny: 1. Beethoven Házavatás uvertür. 2. Brahms. Zongora­verseny, előadja d’Albert Jenő ur. 3. Brahms II. Szinfonia D-dúr. 4. Brahms Akade­mische Festouverture. A két utolsó szám a szerző személyes vezénylete alatt. IV. Hangverseny. 1. Schumann A messzinai menyasszony uvertür (először). 2. Paganini. Hege­dűverseny D-dúr, előadja Thomson César ur hege­dűművész, a lüttichi (Belgium) zeneakadémia ta­nára. 3. Schubert. Szimfónia. H-moll. 4. Thomson C. tanárur hegedű-előadásai. 5. Liszt. Ce qu'on entende sur le montagne szimfóniái költemény (először.) V. Hangverseny. 1. Mendelssohn A h­ebridák, uvertür. 2. Csajkovszky Zongoraverseny (először), elő­adja Sauer Emil ur zongoraművész Berlinből. 3. Grieg. Peer Gynt Suite (először). 4. Sauer Emil ur zongoraelőadásai. 5. Csajkovszky Péter nagyobb zenekari műve (először) a szerző személyes vezény­lete alatt. VI. Hangverseny. 1. Volkmann III. Rikárd, uvertár. 2. Magánművész előadása. 3. Smetana Moldva szimfóniái költemény (először.) 4. Beethoven. VI. Szimfónia (Pastorale.) Csajkovszky zenekari műve, mely a zeneszerző személyes vezetése alatt az 5. hangversenyben kerül előadásra, a szerző által eddig még nem neveztetett meg. A hatodik hang­verseny (febr. 18.) egyelőre oly érdekesebb művész részére tartatik fenn, ki az évad folyamán esetleg Bécsben vagy Budapesten kelt nagyobb feltűnést. Erre a hat hangversenyre bérelni lehet kizá­­rólag Rózsavölgyi és társa cs. és kir. udvari zenemű­kereskedésében (Kristóf-tér 3.) következő árak mel­lett : Körszék és zenekari körszék 18 frt, zártszék, zenekari ülés, pamlag és karzati I. sor 12 forint. A hangversenylátogatók nagyobb kényelmére a tavaly először használt keménytáblájú bérleti jegyeket hat hangversenyre való érvényességgel az idén is kapnak a bérlők. Miután azonban a tavaly kísérlet­­kép a terem hosszában való felállítása a zenekarnak a remélt jobb akusztikát nem eredményezte, sőt el­lenkezőleg, a közönség nagyobb részére nézve hatá­rozottan rosszabbá vált, a zenekari emelvényt az idén ismét a régi helye­i fogják felállí­tani s igy a kedvelt zenekari ülőhelyeket (báli ze­nekaremelvény) újra felállíthatják. A hat bérleti hangversenyen kívül a filharmó­niai társulat ez év november 7. (pénteken) esti hét és fél órakor a föv­­vigadó nagytermében Erkel Sándor karnagy vezénylete alatt Erkel Fe­renc főzeneigazgató tiszteletére és személyes közreműködésé­re 1- j - 11. születése 80. évfordulója alkalmából, rendkí­vüli (bérletszünetes) filharmóniai hangversenyt ren­dez, melynek tiszta jövedelmét a fill. társulat öz­vegy és árva segélyegylete javára fordítják. E dísz­hangversenyben a koszorús zeneköltőnkön kívül köz­reműködnek : P. Bartolucci Vittorina és Náday Fe­­rencné úrnők, Rotter Gizella k. a., Broulik Ferenc, Odry Lehel, Szendrői Lajos és Takáts Mihály urak, valamint a m. kir. operaház teljes énekkara. A mű­sor a következő : Báthori Mária uvertár (1840), ve­zényli Erkel Ferenc. Magánnégyes vegyeskarral Bá­­thori Máriá­ból, éneklik Broulik, Odry, Takáts, Szen­­drői és a teljes énekkar. A költő dalai Dózsa György­ből énekli P. Bartolucci Vittorina úrnő, Mozart zon­goraverseny d-moll, saját kadenciával előadja Erkel Ferenc. Rózsa búcsúja Dózsa György­ből, énekli Náday Ferencné úrnő , Dózsa György első felvonásának zárje­lenete, éneklik : Rotter G. k. a., Broulik és Szen­­drői és a teljes énekkar . Beethoven VII. szimfó­niája A-dúr. — A bérlők keretnek helyeik megtar­tása végett Rózsavölgyinél intézkedni. Az egyetemi ifjúság kegyelmi kérvénye. — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 31. A két egyetem fiatalsága, mint már emlitet­­tük, pártjára állott a Kossuth éltetése miatt bör­tönbe vetett önkéntesnek s kegyelmi kérvényt akar intézni a királyhoz, hogy a méltatlanul bűnhődő ifjú­nak visszaszerezze szabadságát. A mozgalom meg­indítói ma délután gyűjtötték egybe az ifjúságot a központi egyetem egyik termében s gondosan ügyel­tek rá, hogy idegenek ne férkőzzenek az egyetemi hallgatók közé. Körülbelül hatszázan gyűltek össze s nagy zajjal vitatkoztak a kegyelmi kérvényről, ke­rülve minden „politikai vonatkozásit, mert a rektor csak e föltétel mellett engedte meg, hogy az egye­tem falai közt tanácskozzanak szerencsétlen társuk sorsáról. A gyűlést az előkészítő bizottság elnöke, Po­zsonyi Gábor negyedéves orvosnövendék nyitotta meg, miután őt választották meg egyhangúlag a tanácskozás vezetésére. Megnyitó beszédében el­mondta, hogy az ifjúság eléggé ismeri Joannovics Sebő esetét a lapokból s azt is tudja, hogy e gyű­lést azért hívták egybe, hogy az egyetemi ifjúság a magyar­­királyhoz forduljon kegyelemért. Figyelmez­tette az ifjúságot, hogy ne csináljon most politikai tüntetést, mert a kegyelmi kérvénynek csak igy lehet foganatja. Ezután megkérdezte az egybegyűl­tektől : elfogadják-e azt az indítványt, hogy Joano­­vics Sebő érdekében kegyelmi kérvényt intézzen az egyetemi polgárság a királyhoz ? Az ifjak nagy része zajos éljenzéssel jelentette ki, hogy elfogadja az indítványt, de néhányan tilta­koztak ellene. Az elnök azonban elfogadottnak nyil­vánította s a többség helyeslő kiáltásai közt java­solta, hogy a kérvény megszerkesztésére Polónyi Géza országgyűlési képviselőt kérjék föl. Vámbéry Rusztem azt ajánlja, hogy mivel az ifjúságnak most tartózkodnia kell a politikától, ne forduljon Polónyi Géza képviselőhöz, a­ki a parla­mentben, tehát a politika terén, oly nyílt és engesz­telhetetlen ellensége a kormánynak. Az egyetemi polgárok közt, úgymond, akárhány tehetséges ifjú van, a­kire bátran rábízhatják a kérvény megszer­kesztését. Varga József azt hiszi, hogy nagyon meg kell fontolni a kegyelmi kérvényt, mert az ifjúság azzal hallgatólag bár, de még­is elismerné, hogy Joanno­­vics méltán bűnhődik, pedig ezt senki sem akarja elismerni. (Zajos éljenzés.) Meg vagyunk győződve róla, így folytatja beszédét, hogy felséges királyunk (Lelkes éljenzés.) kegyelmet fog adni szerencsétlen társunknak, de ez csak kegyelem lesz s nem az igazság kiderítése. A kegyelmi kérvényben én nem Joannovics kiszabadítását, hanem ügyének fö­lül­vizsgálását kérném a király­tól. De átlátom, hogy ez nem vezetne eredményre s igy nincs más mód, mint a kegyelemkérés. (Föl­­kiáltások : „Dehogy nincs ! Tüntessünk !“) De hogy megmutassa az egyetemi polgárság : miképpen gon­dolkodik és érez ebben a dologban, a kegyelmi kérvényen kívül intézzen föliratot az országgyűlés­hez is, kifejezve fölháborodását a bérenc katonaság ellen, mely a hazafias érzelmek nyilvánítását bör­tönnel bünteti. (Percekig tartó zajos taps és éljenzés.) Az elnök szavába vág a szólónak s figyelmez­teti őt, hogy ne csapjon át a politikába, mert ez­zel kockára veti az egész mozgalom sikerét. E pillanatban lép a terembe Schule­k Vil­mos dr. egyetemi rektor, a­kit az ifjúság szűnni nem akaró éljenzéssel fogad. Mialatt helyet foglal az emelvényen, szüntelenül hangzik a kiáltás: „Hall­juk a rektort!“ Schidek rektor csakugyan enged a kívánság­nak és szót emel. Kijelenti, hogy az ifjúság iránt való rokonszenve és jóakarata vezette a gyűlésre. A­mikor átengedte az egyetem termét, kikötötte egész határozottan, hogy ő felségéhez, a magyar királyhoz intézendő kegyelmi kérvénynyel foglalkoz­zék az ifjúság és semmi egyébbel. Jóindulatú ta­nácsa most is csak az, hogy Joannovics Sebő érde­kében a kegyelemkérésnél ne tegyenek egyebet, ha praktikus eredményt akarnak elérni. (Zajos éljenzés.) Varga József visszavonja azt az indítványát, hogy az országgyűléshez is intézzenek föliratot, mert a rektor szavaiból azt látja, hogy a siker ki­küzdésének csakugyan legjobb módja a kegyelmi kérvény. Azt azonban a kérvényben is meg szeretné mondani, hogy mikép gondolkodik a magyar ifjúság a katonai bíróság ítéletéről. (Zajos helyeslés.)

Next