Budapesti Hírlap, 1890. november (10. évfolyam, 301-329. szám)
1890-11-06 / 305. szám
I. Melléklet a „BUDAPESTI HÍRLAP“ 305-ik számához. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, nov. 5. A költségvetési vitát ma Molnár József, az Ugron-párt második szakértője, nyitotta meg, ezúttal is tartalmas beszédet mondva és hozzájárulva Helfi javaslatához. . . Ábrányi Kornélon volt a sor. A beszédet élénk érdeklődés előzte meg, már azért is, mert a párt abban állapodott meg, hogy Horánszkyn kívül más nem fog beszélni és Ábrányi e határozat ellenére is felszólalt, kijelentvén, hogy egyéni nézetét mondja el. Azt akarja megokolni, hogy miért szavazza rr a költségvetést és ez alapon a politikai helyzetről és különösen a kormánypárt és a mérsékelt ellenzék viszonyairól mondott másfél órás beszédet. Felsorolja amaz akadályokat, melyek látszólag megnehezítik a két párt egyesülését. Ezek közé számítja a heves, erőszakos harcmodort is, mely azonban Tisza rendszerével szemben jogosult. „De ha annak bizonyság tételéről volna szó“ — mondá emelkedett hangon — „hogy e parlamenti erőszak rendszeréből éppen úgy nem akarok semmit átvinni a jövőre, mint nem azon kormányrendszerből, a mely ellen küzdöttem , — én, ha ezt máskép nem tudnám bebizonyítani mint úgy, hogy minden szót, mely hazafias szenvedélytől eredve, talán a szigorúan vett parlamenti ildommal nem volt megegyeztethető, ha minden kifejezést, mely intencióm ellenére — mert én a volt miniszterelnök személyét sérteni soha nem akartam — sértőleg hangozhatott, itt e házban kellene nyíltan expiálnom, — ezt is szívesen tenném meg“. Ezután egész lelkesedéssel foglalkozott a mérsékelt ellenzék múltjával, jelenével és jövőjével, azt a konzekvenciát vonva le, hogy az ellenzéknek ezentúl is meglesz a maga nagy feladata. A beszéd, bár egyike a legszebbeknek, melyet Ábrányi mondott és némely részei a dinasztiáról, a nemzetről és a mérsékelt ellenzék múltjáról magas szárnyalásunk, mégsem tett nagyobb hatást; saját pártja igen tartózkodó volt, a szélsőbal és a kormánypárt pedig közönynyel hallgatta a beszédet, melyet néha derültség szakított meg. A Tiszának szóló nyilatkozat, valamint az a definíció, hogy egy liberális állam keretében egy konzervatív társadalmat kell állítani, némi meglepetést keltettek .Ábrányi Kornél beszédét azért tartják elhibázottnak, mert felállított ugyan egy teljes, határozott ellenzéki programmot, de egyúttal megállapította a kormánybalépés öszszes feltételeit is. Miután Csanády Sándor elmondta rendes mondókáját az átkos közös ügyről, Wekerle Sándor pénzügyminiszter nem akar idegen tollakkal ékeskedni és méltányolja ama férfiú érdemeit, aki egész tekintélyével és befolyásával megvetette a pénzügyi rendezés alapját. Igen sikerülten reflektált Ábrányi konzervatív-liberális államtársadalmára, kijelentve, hogy az állam és társadalom érdekei nem jöhetnek ellentétbe és a társadalmi intézkedéseknek az állam hű kifejezője. Ezt mint alkotmányos miniszter kénytelen volt kijelenteni. Ezután az ellenzéki szónokok kifogásait és aggályait rostálgatja a tőle megszokott biztossággal és alapossággal. Adatokat és tényeket hoz fel arra nézve, hogy a vámemelések nem szaporítják a jövedelmeket, hogy a fogyasztási adók és osztrák-magyar bank közössége nincs hátrányára Magyarországnak. Tiltakozik végül a programmátvétel sokszor megvitatott vádja ellen. A szabadelvű pártban is mindig sok híve volt az állami közigazgatásnak. A miniszter beszédét az egész ház tetszéssel fogadta és pártja zajosan megéljenezte. Az ülés végén Komjáthy Béla interellált a Joannovics-ügyben, kimutatva,ogy törvénytelenül ítélték el, mert nem bűnt, hanem csak fegyelmi vétséget követett el. Kéri a miniszterelnököt, hogy szerezze be a vizsgálati iratokat. — Fejérváry Géza báró, mivel Komjáthy azzal vádolta hogy ő nem akart a Pázmándy interpellációjára válaszolni, kijelenti, hogy az ítélet felebbezés alatt van és még nem intéztetett el. A honvédelmi miniszter e nyilatkozata megmagyarázhatatlan, mert a térparancsnokság már kihirdette a végleges, jogerős ítéletet és Joannovics már börtönben ül. Hogy miféle felebbezést értett a miniszter, azt nem is sejtjük. A második interpelláló Ugron Gábor, aki felszólította a honvédelmi minisztert, hogy tegyen jelentést a magyar fegyvergyár bukásának okairól, hogy ki lehessen irtani a bajt, mert mi nem akarunk a steyri fegyvergyár monopóliuma lenni. Az ülés 2 órakor végződött. A képviselőház ülése. Elnök : Péchy Tamás. Jegyzők: Esterházy Kálmán gróf, Josipovich Géza, Balogh Géza. A kormány részéről jelen vannak : Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, Wekerle Sándor, Josipovich Imre, Csáky Albin gróf, Bethlen András gróf. Elnöki lejelentések. Az elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítése után jelenti, hogy Ábrányi Emil orsz. képviselő lemondott a könyvtári bizottsági tagságról és egészsége helyreállítására 6 havi szabadságot kért. Bemutatta a képviselőházi pénztár bevételei és kiadásairól 1890. évi január hó 1-től ugyanazon évi junius 30-ig vezetett számadások főkönyvét. Kiadatik a számvizsgáló bizottságnak és bejelenti az elkeresztelés ügyében ismét nagy számmal érkezett kérvényeket. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Josipovich Géza jegyző jelenti, hogy az indítványkönyvben Istóczynak az otthon mentesítéséről című törvényjavaslata van bejegyezve, az interpellációs könyvbe pedig két interpelláció : Komáthy Béla a Joannovics-ügyben, Ugron Gábor a fegyvergyár ügyében. Kovalassy Ferenc kérdi a ház elnökétől, hogy az elkeresetelési kérvények mikor fognak tárgyaltatni ? Az elnök azt válaszolta, hogy a költségvetés letárgyalása után fog a ház határozni a napirendre tűzés iránt. Következett a napirend : a költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Holnár József kiemeli a budget előnyeit, a takarékosságot, a deficit hiányát s a realitást. Állandó baja azonban a budgetnek az államadósság nagysága. Hiszen csak az államadósságok kamataira 133 millió forintot fizetünk. E kamat is oly magas, hogy állami hitelünket nem tekintheti jó lábon állónak. A külföld hazánkat a közgazdaságilag hátramaradott országok közé számítja, mert nálunk az állami erők fejlesztésénél óriási egyoldalúság van. Nálunk a katonai erő fejlesztetik legfőképpen, míg a kulturális és közgazdasági érdekeknek csak a maradék jut. A budget tételei, melyek az utóbbi érdekeket szolgálnák, igen csekélyek , különösen elhanyagoljuk a külkereskedelmet. Érdekeinket az Ausztriával való szoros viszonyunk is gátolja érvényesülésükben. A budget bevételi többletei között csupán a magyar államvasutak bevételeinek emelését helyesli. A fogyasztási adók bevételeinek emelését épp úgy helyteleníti, mint az italmérési jövedéket. Végül kijelenti, hogy hozzájárul Helfi javaslatához. Ábrányi Kornél a mérsékelt ellenzék helyzetével foglalkozik, mely örömmel látja ugyan, hogy a kormány a reformokat meg akarja valósítani, de nem tud egyszerre kiirtani minden aggódást, hogy váljon ezen adoptált gyermek mindazon gondozást meg fogja-e,találni ott, mint amennyivel itt csüggnek rajta. (Élénk tetszés a baloldalon.) Mert bármennyire exponálta is magát a közjogi alapon álló ellenzék a közigazgatási reform propagálásában, látva azt, hogy a túloldal nyíltan demonstrál az ellen, hogy a közjogi alapon álló pártok a programra azonossága alapján vonják le a konzekvenciákat, erre más választ nem képzelhet, mint azt, hogy megmarad e helyen és itt teljesíti a parlamentáris ellenőrzésnek és a kritika jogának hivatását. (Élénk helyeslés balfelől), mert e hivatás gyakorlása már maga elegendő létjog. Visszapillantást vetve Tisza bukására, ő előtte mindig az volt a kérdés, vájjon az erőszakos fegyverek használatának szemben a volt miniszterelnök kormányrendszerével lehet-e igazolható parlamentáris jogosultsága ? A végeredmény megmutatta, hogy igen is volt. De miután bukása nem volt parlamentáris bukás, sem azon elemek, sem azon eszmék, melyek ellene küzdöttek, az ő visszalépése után nem vehették át a kormány vezetését és így a dolgok normális fejlődése megakadt. S habár ez indokok elegendők lennének arra, hogy a mérsékelt ellenzék megmaradjon külön álláspontján, másrészről mindezeket nem találja elég akadálynak arra, ha a párt jónak találná bemenni a kormánypártba, mely átvette az ellenzék közigazgatási programmját. Nem lenne akadály, hogy ez a párt oly hevesen küzdött a parlamenti erőszak ellen. Soha sem tudná szégyelni, hogy ő sem tudott ellenállni az elemi erőnek és mégis, — így folytatja — ha annak bizonyságtételéről volna szó, hogy e parlamenti erőszak rendszeréből éppen úgy nem akarok semmit átvinni a jövőre, mint nem azon kormányrendszerből, amely ellen küzdöttem , — én, ha ezt másképp nem tudnám bebizonyítani, mint úgy, hogy minden szót, mely hazafias szenvedélyből eredve, talán a szigorúan vett parlamenti ildomáa nem volt megegyeztethető, ha minden kifejezést, intencióim ellenére — mert én a volt miniszterelnök személyét sérteni soha nem akartam — sértőleg hangozhatott, itt e házban kellene nyíltan expiánom, — ezt én szívesen tenném meg. Ez tehát nem lehet akadály, aminek megtétele önmagától értetik és soha sem lehet iugum Caudiumnak nevezni azt, amelyen bárki is az egyéni érzet fentartásával és felemelt fővel mehet keresztül. (Mozgás jobbfelől.) Károlyi Gábor gróf: Megyek kezet csókolni Tiszának! Ábrányi Kornél: Ne menj még ! (Zajos derültség) . . . Ezután azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mégis miért nem egyesül ez a párt a túloldallal. Egy olyan országban, hol a nemzetet képező legfőbb orgánumok közül egy sincs föltétlenül az állam kezében, egy oly országban, melynek mindez erők kifejlesztésére és kihasználására csak egy irányban van szabad keze, csak abban, hogy a társadalmi és politikai életet belkormányzati institúciókkal organizálja ; egy olyan országban, melynek éppen oly állandó szüksége van a kormányzati reformalkotásokra, mint a közszellemnek reformokat érlelő munkájára, egy oly országban mindig van szükség ellenzékre. Ha a kormánypárt ezt nem teszi meg, az ellenzékre vár a feladat, hogy a nemzeti közszellemet felébreszsze és fejleszsze. Mert tisztán áll előtte, hogy az a mód, amely Magyarországon az összes anyagi és szellemi tényezők közt, egy valóságos telegráf-hálózatot létesíthessen és ennek segélyével minden pillanatban kifejezhesse a nemzeti akaratot, csak egy igazán szabadelvű politika lehet. Nem csak azért, mert a különböző ellentétekkel szemben összeolvasztó és emelő ereje csak a szabadelvűségnek van, hanem főképpen azért, mert egy országban, ahol a társadalom, ha a nemzeti vonásokat és tulajdonságokat őrizni akarja, nem lehet más, mint konzervatív, egy oly országban az államnak, mint az összes hatalom kezelőjének, annál szabadelvűbbnek kell lenni. Konzervatív nemzeti társadalom és szabadelvű nemzeti állam, ez az a két talapzat, amelyre Magyarország jövőjét kell építeni, úgy, hogy ezeken a magyar állam épület -bolthajtása egyformán nyugodjék. (Tetszés a baloldalon.) Nálunk senki sem lát szabadelvű jogállamot, hanem csak kormányt, mely protegál vagy nem protegál; aki protegál az praepotens lesz, akit nem protegál, az elsülyed. (Helyeslés a baloldalon.) E politikának nem lehet más eredménye, mint reakcionárius, vagy ultraradikális társadalom. Mindkettő ellensége a nemzetnek. Igen szépen definiálta a trón és a nemzet közötti viszonyt. Azután a közjogi ellenzék múltjával foglalkozott, felsorolva gazdag tevékenységét és mégis azt mondják, hogy e pártnak nincs jövője. Hirbe hozzák, megszólták, de azért mégis megvan. Szükség van tehát egy nagy és komoly ellenzéki pártra s ezért megmarad helyén. A költségvetést elfogadja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Csanády Sándor nem szavazza meg a költségvetést, mert Szápáry meg akarja fosztani az országot jogaitól és nyelvétől. A király sokkal magyarabb ember, mint Szápáry. (Élénk helyeslés.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter főleg pénzügyi szempontból fog beszélni és a politikai momentumokra vonatkozólag egyes megjegyzésekre fog szorítkozni. Ábrányi Kornél beszédével foglalkozva, kijelenti, hogy az nem annyira politikai természetű, mint inkább igazolása az általa elfoglalt álláspontnak, és megjegyzi, hogy rosszhiszeműséget sohasem tételeztek fel róla, sem a jelenben, sem a múltban. A múlttal nem akar foglalkozni, de lehetetlen az igazság elöl elzárkózni, hogy a mostani pénzügyi rendezettség nagy és túlnyomó részben csak annak köszönhető, hogy a múltban rakattak le alapjai. (Helyeslés jobbfelől. Különösen a közgazdasági intézkedéseknek gyökerei nem új keletűek ; azokat a korábbi évtizedekben találjuk meg, nem akar személyes momentumot fölidézni, de ennek a pénzügyi eredménynek elérésében az elvitathatatlan érdem azt illeti meg, aki egész egyéni súlyát és tekintélyét, mégpedig akkor páratlan tekintélyét és hosszú éveken át szerzett tapasztalatait vetette latba a végből, hogy a pénzügyi kibontakozás lehetővé váljék. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Konstatálnia kell ezt, mert nem akar pávatollakkal ékeskedni. Egyszeri hallásra nem mindent értett meg Ábrányi beszédéből, de amit a konzervatív államról és a liberális társadalomról mondott, az meg nem állhat. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ő úgy tanulta az alkotmányos politikában, hogy alkotmányos államban a társadalomnak és az állami politikának ellentétben állani nem szabad (Élénk helyeslés jobbfelől) és hogy az alkotmányosságnak egyik alap- és előfeltétele az, hogy a társadalmilag megérlelt kérdéseknek legyen az állami tevékenység hű kifejezője. (Zajos helyeslés, ügy van jobbfelöl. Tetszés a szélsőbaloldalon.) Ilyanokat, melyek, hogy ha csak igy bővebb magyar