Budapesti Hírlap, 1890. december (10. évfolyam, 330-358. szám)
1890-12-01 / 330. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (330. sz.) 1890. december 1. nem lesz része a sommás ügyekben való eljárásban, mert a törvényszéktől csak a kir. kúriához lehet az ügyet felvinni, minthogy azonban a kir. táblák ezáltal a polgári ügyek legalább 90 százalékától megszabadulnak, ez lehetővé fogja tenni, hogy a többi ügyeket annál alaposabban felülbírálhassák, e mellett pedig megszabaduljanak a restanciától. A Plósz-féle javaslat törvénynyé emelésére e szerint égető szükség van s ha a kht. táblák szétosztásával már az első lépésnél fennakadást szenvedni nem akarunk, a sommás eljárás reformjának lehetőleg meg kell előznie a táblák tényleges szétosztását. Nagyobb nehézséggel jár és több időt igényel a bűnvádi eljárás reformja, az igazságügyminisztériumban már több ízben tárgyalták, sőt állítólag át is dolgozták a Padiny-féle javaslatot. De mindig jött valami közbe, ami e javaslat beterjesztését elodázta. Majd az esküdtszék beillesztése a tervezet keretébe, majd a sajtóügyi eljárás együttes szabályozásának eszméje, majd egyéb tervek és nehézségek gátolták a végleges elhatározást. Ma pedig ott állunk, hogy a kész javaslatot, minthogy a jogosult igényeknek minden tekintetben meg nem felel, elejtettnek tekinthetjük. Ámde ez azt jelentené, hogy a bűnvádi eljárás reformja több évre el van halasztva. Részünkről nem vagyunk hajlandók hitelt adni e híreszteléseknek. Nem tudjuk elhinni, hogy a miniszter bizonytalan ideig továbbra is fenn akarja tartani a mai állapotot, mely lépten-nyomon a legnagyobb visszásságokat, sőt visszaéléseket szüli. Itt van egy kirívó példának a temesvári lottóper. Az égyik védő helyesen emelte ki azt a félszegséget, hogy a másodbíróság,mely egyben-másban homályt látott, nem szerezhet önmaga világosságot a szerinte fel nem derített fontos körülményekről, ellenben az első bíróság, melynek kételyei nem voltak, s amely ítéletének megalkotására nem kívánt további adatokat, egy új nagy vizsgálatot és végtárgyalást volt kénytelen megtartani, nem a maga, hanem egy másik bíróság kételyeinek eloszlatására. Ilyesmi, sőt ennél akárhány nagyobb visszásság is naponként megtörténik. Tehát a rendszeres törvényre e téren már ezért is legnagyobb szükség van , s ha az esküdtszék behozatala akadályokba ütközik , inkább lemondunk arról egyelőre, semhogy e miatt az egész reform elodáztassék. Ezt már azért sem feltételezzük az igazságügyminiszterről, mert nem hiszszük, hogy az új kir. táblákéit éveken át az írásbeli per nyűgében akarná megtartani. Nagy lelkiismeretességét és boncoló kritikáját, melylyel a reformtervek mélyébe tekint, s a hibák felfedezése után egyik tervet a másikkal cseréli fel, méltányoljuk. Azonban a túlságos skrupulozitás e téren esetleg többet árthat, mint amennyit használ. Tökéleteset nem lehet alkotni. Ez bizonyos. Érje be tehát az igazságügyminiszter a relatív jóval. Az ország bizonyára köszönettel fog neki adózni, ha a szép tervek és ígéretek után végre a valódi reformokból is kap valamit, habár az nem is lesz a legtökéletesebb. Csak ez esetben lehet megnyugodni abban, hogy az igazságügyi költségvetés kiadási rovata 2 és fél millióval felszaporodott uralkodást, míg Szókratész hallgatva, érzem, hogy nem birok a lelkemmel, s mint a rab, az ő hatalmában vagyok és nem birok tőle megszabadulni.“ Szokratészt Plátó úgy rajzolja, mint aki szerelmes volt a fiatal emberekbe. Viszont Szaffó a nőkhöz írt lángoló verseket. Plató azt mondja: „Szókratész beismerte,hogy részben Szaffótól kölcsönözte a lelki szépség iránti szerelem ideáit.“ Nem szabad felednünk, hogy Görögországban a szépség fogalma inkább a férfi, mint a nő szépségére vonatkozott. ’Winkelmann, az antik művészet hírneves ismerője, is azt mondja, hogy „a görög művészet legfőbb szépsége inkább a férfiban, mint a nőben jutott kifejezésre.“ Persze, a görög nő szépsége nem is lehetett egyébre alkalmas, mint az érzékiség kielégítésére, mert a görög nő fejletlen, műveletlen maradt; összes képzettsége az volt, hogy szőni és varrni tudott. Tehát ha volt a görögöknél romantikus szerelem, az a fiatalság testi és lelki szépségei iránt való volt, mert csak kellőleg fejlett, művelt egyének képesek egymást szellemileg kielégíteni, a rómaiaknál a nők helyzete már sokkal jobb volt. Színházba jártak, lakomákon vettek részt, a Veszta-kultusz pedig emelte a szűziesség jelentőségét. A sok gyermekkel megáldott asszonyokat nagy tiszteletben tartották. Az agglegények birságot fizettek s ötszáz év lefolyása alatt egyetlen házaspár sem vált el egymástól. Mindazáltal szabad választás nem volt s az erkölcsök oly szigorúak voltak, hogy egy szenátor közmegbotránykozást idézett elő azzal, hogy leánya jelenlétében megcsókolta a feleségét. A római poéták kezdték az érzéki szerrelmet is megénekelni, de Ovidiusnál már olyasmit találunk, amely a romantikus szerelmet juttatja eszünkbe, nevezetesen pedig azt, amit ma udvariasságnak, lovagiasságnak, galantériának nevezünk. Csak az a kérdés, várjon a társadalmi szokásokból merítette-e ezt Ovidius, vagy pedig saját felfogása volt az neki a két nem közötti érintkezést illetőleg ? Tekintve mintegy oktató hangját, azt kell föltennünk, hogy inkább tanította a nőkkel való bánásmódot, a szerelem művészetét. A szépség — mint Ovidius mondja — nagy ritkaság volt Rómában ; a rómaiak pedig sokkal gyakorlatiasabbak voltak, hogy sem udvarolgatásra vesztegették volna idejüket és sokkal kényelmesebbek, hogysem a megrögzött szokásokat és erkölcsöket megváltoztatni törekedtek volna. Aztán a házasságokat olyan korán kötötték, hogy a leányoknak legfölebb érzéki szerelemről lehetett csak fogalma. Róma hanyatlásával aztán megjelentek a Messzalinák. Seneca könyvet írt a házasságról, amely nem maradt ugyan ránk, de tudjuk, hogy ő a házassághoz mocsoktalan életet követelt s igy szólt: „nincs alávalóbb dolog, mint ha valaki úgy szereti a feleségét, mint az ágyasokat szokás szeretni“, — más helyütt pedig : „tisztességtelen dolog azt követelni, hogy feleséged szeplőtelen legyen, mikor te más nőket szeretsz. Neked éppoly kevéssé engedhető meg, hogy szeretőt tarts, mint a feleségednek.“ Csakhogy ezek az intelmek eredménytelenül hangzottak el. A házas életet a hanyatló Rómában gúnyolni kezdték s puszta formaságnak tartották, — (a mely jelenséghez — fájdalom! — már-már közeledik a mi korunk is.) A hanyatló Rómában közönséges dolog volt, hogy egy asszony nyolc-tíz férjet boldogított. Fel van jegyezve, hogy egy római asszony huszonháromszor ment férjhez s egy férfi huszonegyszer házasodott. A középkorban aztán szörnyű reakció támadt a nők ellen, melynek egyik következménye a boszorkányüldözés volt. A nőt az ördög eszközéül nyilvánították, s az üldözés epidémiája manapság megfoghatatlan esztelenséggé fajult! Hét éves leánykáktól csikartak ki olyan vallomásokat, hogy ők szerelmi viszonyt folytattak az ördöggel! Magában Németországban mintegy százezer asszonyt és fiatal leányt hurcoltak máglyára. A szerelem ördögi találmány, — mondták a középkorban s üldöztek a nőben minden csinosságot. A feudalizmus egyenesen alsóbbrendű teremtésnek nyilvánította a nőt, akivel apja vagy férje feltétlenül rendelkezhetik. E részben igen jellemzők a középkorból eredő közmondások: „lovat és asszonyt verni kell“, vagy : „ha nagyon boldog vagy, házasodjál meg“. Végre a második keresztesháború idejében feltűntek a lovagok és trubadúrok, akik a nők, „szívük hölgye“ szolgálatába álltak. Hanem ebben is annyira vele járt a jó szándékkal a komikum, a választott hölgy iránt való határtalan hódolat oly hallatlan erőszakoskodással párosult például a legyőzött városok és várak asszonyai és leányai iránt, hogy a lovagvilágot e tekintetben rikító ellentétek jellemzik. Különben is e lovagiasság a fizikai erőn alapult: aki a lovagjátékban legyőzte ellenfelét, az nyerte meg annak a hölgynek a kegyét, a Budapest, nov. 30. A házassági jog kodifikációja immár küszöbön áll. A kodifikáció nem a kötelező polgári házasság elve alapján fog történni. Az egy felekezethez tartozók a házasságot egyházuk papja előtt kötik meg, úgy, mint az eddig volt. Vegyes felekezetnek (akár bevett, akár be nem vett vallásfelekezetnek tagjai) polgári hatóságok előtt fogják megköthetni a házasságot, ha ez elé egyházi szempontból akadály gördülne. A házasság felbontása és az ezzel összefüggő minden kérdés kizárólag a polgári bíróság hatáskörébe fog tartozni. Az erdélyi birtokrendezés ügye. Az erdélyrészi választókerületek országgyűlési képviselőit Huszár Károly báró értekezletre hívta ma össze ama kérdések előzetes megvitatása céljából, melyek az igazságügymiiniszter által az erdélyi birtokrendezési ügyekben összehívott tanácskozmányon tárgyalás alá lesznek veendők. Az értekezleten résztvettek : Bartha Miklós, Bokros Elek, Kelvinés Gaál Jenő, Haller Jenő gróf, Horváth-Tholdy Lajos gróf, Huszár Károly báró, László Mihály, Lázár Jenő gróf, Mohay Sándor, Molnár Antal, Tholnay Gábor, Zeyk Jániel és Zeyk Károly. Beható tanácskozás után az értekezleti tagok többségének nézete főleg a következőkben összpontosult: Kívánatos, hogy a birtokrendezési ügyeknél a legjobb birói erők alkalmaztassanak s hogy szakavatott birtokrendezési birói szukkreszcencia növelése céljából az illető bírák mellé joggyakornokok és törvényszéki jegyzők adassanak. Kívánatos, hogy a legkisebb törvényszékeknél is legalább két biró foglalkozzék ezen ügyekkel , amennyiben szükséges, az illető törvényszékek bíráinak száma egygyel szaporíttatván. Székhelyhez nem kötött bírák alkalmazását nem tartja helyesnek az értekezlet, valamint azt sem pártolhatja, már az adminisztratív ellenőrzés szempontjából sem, hogy a birtokrendezési ügyekben csakis egy királyi tábla gyakorolja a másodfokú bírói hatóságot. Az a nézet, hogy a tagosítási ügyek elvonatván a bíróságoktól, közigazgatási hatóságok által intéztessenek el, nem talált az értekezleten visszhangra. Azt, hogy az előmunkálatok folyama alatt külön jogorvoslatnak engedtessék hely, nem tartja javaslatidónak az értekezlet többsége, egy felmerült indítvány alkalmából azonban kívánatosnak tartaná, hogy a becslőbizottságban való elnökölhetésből a működő mérnök kizárassék. Azt, hogy a végrehajtás foganatosítása után birtokon kívül felebbezésnek lehessen helye a kir. kúriához, már csak a jogegység szempontjából is fenntartandónak véli az értekezlet. A miniszter által kitűzött további kérdések megvitatása céljából csütörtökön d. u. 4 órakor fog értekezlet tartatni. A nagyváradi küldöttség, melyről említést tettünk, tegnap tisztelgett a függetlenségi és 48-as körben s átnyújtotta a pártnak és Irányinak bizalmat szavazó jegyzőkönyvet. Irányi köszönő szavai után a küldöttség vezetője, Dőry János, szóba hozta, hogy Biharban átalános óhajtás a függetlenségi és 48-as pártnak egész vármegyére kiterjedő szervezése, s kikérte e részben az orsz. pártkör támogatását. Ez a terv természetesen nagy helyesléssel találkozott, s a váradiak azzal az ígérettel távoztak, hogy a biharmegyei párt szervezkedő gyűlésére több orsz. képviselő fog leutazni. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, nov. 30 . (Opera.) Lehmann Lili asszony ma folytatta vendégszereplését. Lelkes művészete a Zsidóné címszerepét frissen illatozó virágokkal ékesítette föl s életet meg tartalmat öntött az egész előadásba, melynek keretéből a vendégen kívül még Key Dávid emelkedett ki. A telt ház a vendéget zajos ovációkban részesítette.