Budapesti Hírlap, 1890. december (10. évfolyam, 330-358. szám)

1890-12-01 / 330. szám

4 BUDAPESTI HÍRLAP. (3­0. sz.) 1890. december 1. Bécs, nov. SO. (Saját tudósítónk távirata.) A Nibelungengassen nagy tűz volt ma délután a Traub-féle papirkereskedésben. Egész a negyedik emeletig csapkodtak föl a lángok s mi­vel a lakók nagyrésze kirándult a vasárnapi szép időben, a tűzoltók úgy törték föl a lakásokat. Nagy fáradsággal lehetett csak megmenteni az egyes la­kások bútorait. A papírkereskedő igen sok kárt szenvedett. „Budapesti Hírlap" December hó­l­sejével új előfizetést nyi­tunk lapunkra. Előfizetési ára: December hóra.............................. 1fhrt20hr Negyedévre ......... 35150 Kérjük azokat a t. o. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetésük november hó végével lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedje­nek, nehogy a lap szétküldésében fönnakadás történjék. Különösen figyelmeztetjük t. vidéki előfize­tőinket, hogy úgy az előfizetés megújításánál, valamint minden reklamáció, lakhelyváltozás és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb föl­szólalóénál egy címszalagot mellékelni szíves­kedjenek. Félévre .................................................7 — Egész évre ....................................... 141! —» N A P S H I R K a nov. 30. Az idő. Budapesten ma valamivel hi­degebb és szárazabb idő volt. Ma reggel 7 órakor 0 4 C­ foket mutatott a hőmérő. A tegnapi nap leg­nagyobb hőfoka 8, a legkisebb 0 volt. — Ma­gyarországon különböző irányú szelek mel­lett, az erdélyi részek kivételével, mindenütt esős vagy borús idő volt, a hőmérséklet kissé sülyedt. Leghidegebb van Zágrábban —3 fok, legmelegebb Debrecenben és Akna-Szlatinán 7-2 fok. Selmecbá­nyáról havazást jelentenek. — Európában az idő nem sokat változott. A leghidegebb állomások­ról, Oroszországból, nem érkezett jelentés, úgyszin­tén Konstantinápolyból sem, a­hol többnyire legme­legebb van. Közép-Európában legnagyobb a hideg Salzburgban —9­7 fok, Lessinán 13­2 fok a meleg. — A levegőnyomás különösen Dél-Euró­­pában jelentékenyen emelkedett. A maximum most is Közép-Oroszország felett van. — Jóslat: Gyenge szelek mellett kissé felhős, hidegebb idő várható, éjjel fagy, reggel köd. — (Személyi hirek.) A k­i­r­á­l­y ma este Mirammreba utazott, a­hol találkozik a királynéval. — Leuchtenberg hercegnő a Roxana orosz császári yachttal a rossz idő miatt kénytelen volt Zárában kikötni s csak ma folytathatta útját. — Lobkowitz herceg budapesti hadtestparancs­nok Kolozsvár város bucsui­atára magyar le­vélben felelt, melyet fel fognak olvasni a városi közgyűlésen. — Hartenau gróf ezredes Brüsszelbe megy, hogy a 27-ik gyalogez­red küldöttségének élén tisztelegjen mint ezredes, a belga királynál, a ki a nevezett gyalogezred tu­lajdonosa. — Hazslinszky Frigyesnek, az eperjesi ágostai hitvallású evangélikus kollégium igazgatójának, régi magyar nemességét ő­felsége megerősítvén, neki, valamint törvényes utódainak a „hazslini“ előnevet adomány­ozta. — B­e­n­i­c­z­ky­n­é­ Bajza Lenke asszony kijelenti, hogy csak a tit­kárválasztásnál előfordult szabálytalanság miatt mon­dott le a fővárosi szegény-gyermekkert egyesület elnökségéről.­­ („Kossuth Lajos szerénysége és büsz­kesége.“) A P. N. e cím alatt ma közzéteszi Kossuth Lajosnak ez év május 25-én kelt leve­lét, melyet Véreihez, az Athenaeum igazgatójához intézett. E levélben Kossuth Véreinek vissza­­k­ü­­­d egy tizezerhétszázhatvannégy líráról szóló váltót, melyet Iratai 4—6 kötetéért előlegül kapott. A levél idevágó része igy szól: Van szerencsém annyit válaszolni, hogy én i­ddig, tűig „Irataim" IV-ik kötetének egész kéz­iratát Önnek kezéhez nem szolgáltatom, ez újabb előlegezést annál kevésbbé érzem magamat feljogo­sítottnak elfogadni, minthogy, tekintve egyrészt szer­ződésünk feltételeit, másrészt pedig azt, hogy Ön már szíves volt nekem e­bbben KOOO­­ztot előle­gezni, én nem h­i­h­e­t­e­m, hogy a IV-ik kötetért még ily összeg tiszteletdíjra számíthassak, a­mi pe­dig az V. és VI. köteteket illeti, én ugyan, ha Isten kedvez nyomorult öregségemnek, mindent el fogok követni, hogy az előfizetők várakozásainak tisztes­ségesen megfelelhessek, de egészségem annyira megromlott, miszerint valószínűbbnek, mint nem, kell hinnem, hogy azoknak bevégzése fiamra, vagy a kit ők ezzel megbizandnak, fog hárulni s én nem tartanám tisztességes dolognak magamévá eltulajdonítani oly munka diját, melyet nem én vé­geztem. Mindezeknél fogva kötelességemnek tar­tom a nekem megküldött váltót iderekesztve vissza­küldeni, akkorra tartva föl az Ön szívességének igénybevételét, mikor a IV-ik kötet kézirata már az Ön kezénél leszen. A levél további részeiben Kossuth maga is el­árulja nyomasztó anyagi helyzetét, kijelentvén, hogy az egész nagy munkát magának kell végeznie, nem lévén módjában írnokot tartani. — (A tuberkulózis gyógyítása.) A Rókus- és Szen­t­ J­ános kórházban az oltások egyre folynak. Müller Kálmán professzor ma ismét két új betegen végezte az injekciót. — Két fel­olvasás lesz legközelebb Budapesten a Koch­­féle eljárásról. Az egyiket december 4-én délután 6 órakor az egyetem fiziológiai intézetében, az or­szágos közegészségügyi intézet ülésén tartja Mül­ler Kálmán professzor (csak tagok és tagoktól be­vezetett vendégek lehetnek jelen). A másik felolva­sást az orvostanhallgatók egyesületében, december 3-án, ifj. Siklósy Gyula tartja. — Koch szerét, melyet a tudós Párisba küldött Cornil dr.-nak, a német-francia határon a francia vámőrök lefoglalták és visszaküldték Berlinbe, mert törvény tiltja „titkos összetételű“ szereknek Franciaországba való bevitelét. Cornil dr. a vámőrök e túlságos buzgó­­sága miatt csak többnapi késedelemmel juthatott az oltószerhez. — (Új táblai bíró.) A hivatalos lap mai száma közli, hogy Ádám Dénes székely­udvarhe­lyi törvényszéki biró a marosvásárhelyi Ítélőtáblához bíróvá neveztetett ki. — (Gyógyszerészek nyugdíjintézete.) A magy­arországi gyógyszerészek általános nyugdíj- és segélyegyesületének megalakulása érdekében tegnap este gy­ógyszerészsegédek és gyógyszerésznövendé­kek értekezletet tartottak az orvosegyesületben. A gyűlés megválasztotta a nyugdíjintézet ideiglenes elnökéül Pintér Pált, alelnökül Szilágyi Jó­zsefet, titkárul Lukács Istvánt, pénztárosul Haz­ser Gyulát. A közgyűlés azonban h­atározatilag ki­mondta, hogy az általános segély- és n­yugdíj­­intézet megvalósulását óhajtja, mely magába fog­lalná nemcsak a segédi- de a főnöki kart is. Mint­hogy a főnöki kar a gyűlésen nem volt képviselve, elhatározták, hogy­ küldöttségileg kérik Z­b­o­r­a­y Bélának, a magyarországi gyógyszerész egyesület elnökének, támogatását. E tárgyban december hó 15-én tartanak ülést ugyancsak az orvosegyesületben.­­ (Változások a honvédtiszti egyenru­hán.) A honvédtiszti egyenruha elegánsabbá tételét régóta ter­vezgetik. Úgy látszik, lesznek is nevezete­sebb újítások, mert a honvédségi f­őruharaktárban felsőbb rendelet folytán új csákó és szolgálati­­övminták készültek. Csákóminta van kétféle, az egyik sötétkék, a másik fekete posztóból a vörös helyett. A szolgálati övre pedig három minta van, az egyik közöttük éppen olyan, mint a közös had­sereg tisztjeié, csakhogy magyar korona van rajta, hír szerint felsőbb helyen ez a minta tetszik legjob­­­­ban. Ezenkívül van még egy régi óhajtás, hogy tudniillik a sötétkék mellett egy sötétszürke szalon­nadrágot is kapjanak a honvédtisztek.­­ (A rácvárosi búcsút) ma tartották a bu­dai városrészek népének élénk részvétele mellett. A templom körny­ékét ellepték a bábsütők sátrai s az utcák hangosak voltak a külvárosi búcsúk rendes mozgalmától. A főisteni tisztelet, délelőtt 10 órakor volt, a mikor Zi­erer Károly plébános mondta a nagy misét. 11 órakor magyar prédiká­ciót tartott Ozorai János káplán.­­ (Mikor Koch még kis ember volt.) Egy boroszlói újságban H­­­r­t professzor a következő történetet beszéli: Wollsteinban, egy kis poseni városban, élt évekkel ezelőtt egy városi orvos, ki­nek fehér egerek tenyésztése volt a legfőbb pasz­­sziója. Meg volt ennek a maga oka. Az egereken tudniillik kitűnően lehetett megfigyelni bizonyos fiziológiai jelenségeket, ha az ember beléjük oltotta a lépfenét. Nemcsak Wollsteinban foglalkoztak ak­kor már bakteorológiával. C­o­h­n dr. titkos taná­csos, a­ki először mondotta ki, hogy a baktériumok között többféle fajokat lehet megkülönböztetni, egy napon így szólt tanítványaihoz : „Levelet kaptam egy pozeni vidéki orvostól, ki be akarja nekünk mutatni preparátumait , jöjjenek el,kérem holnap ilyenkor.“ Másnap megjelentek a tanítványok, köz­tük Hirt is, ki akkor készült a doktorátusra. Nem­sokára jött a vidéki orvos, egy igénytelen külsejű úr és bemutatta magát a gyülekezetnek. Mondott egy teljesen ismeretlen nevet: Koch Róbertnek hívták. A hallgatóság közönye azonban nemsokára bámulattá változott, mikor a vidéki orvos előszedte skatulyáit és bemutatta az általa készített bakte­riológiai preparátumokat és fényképeket. A profesz­­szor maga is egészen fellelkesült láttákra s a mi­nisztériumhoz fordult, hogy adjanak megfelelő v állást Koc­nak Boroszlóban, a­hol több alkalma nyílnék a tudományos körökkel érintkezni. — „Szívesen“ — volt a felelet, „csakhogy nincsen erre pénzünk.“ Véletlenül meghalt akkor Boroszlóban egy törvény­­széki orvos-szakértő. A megüresedett állást meg­kapta Koch. Boroszlóba költözött s itt folytatta tanulmányait, de e mellett nem tudott megélni. Praxisa nem volt, a törvényszéknél nem igen akadt dolga. Egy idő múlva ki is jelentette, hogy a tisz­tességről lemond, mert három hónap alatt mind­össze 8 tallért keresett. Lemondását elfogadták és Koch holmiját összeszedve, visszaköltözött Woll­­steinba. A jó wollsteiniak fáklyás zenével fogadták, mert kísérletei már akkor ismertté tették Koch nevét. Nem is maradt sokáig a kis fészekben : nem­sokára Berlinbe hívták a Bismarck által szervezett birodalmi egészségügyi hivatalba.­­ (Feleséggyilkosság.) Esztergomból jelenti tudósítónk, hogy ott szombaton este Gerendás Szilva József földműves baltával agyonütötte a feleségét, a­ki nem akart neki vacsorát csinálni. A feleséggyilkos rovott életű ember, most is csak szabad lábon hagyták, míg ítélete jogerőssé válik. Az embert az sértette, hogy az asszony vacsora helyett múltját tálalta fel és „börtön-tölteléknek“ nevezte. Ekkor Gerendás fejszét ragadott s fejbe sújtotta az asszonyt, a ki rémülten az utcára me­nekült; de az ura a véres fejszével ide is követte s öt vágást mért rája, ezután Szenczy József csizmadia lakása felé tartott. De ide nem bocsátot­ták be, mert többször hajtogatta, hogy Szenczyvel csúnyául fog végezni feleségcsábitás miatt. Ekkor elment a Duna partjára, de nem volt elég bátorsága beleugrani, hanem e helyett inkább leitta magát és így bukkant rá a csendőrség. Szentgály Juditot, Gerendás feleségét, halála előtt kihallgatta a járás­­biró. A szegény asszon­y még eszméleténél volt, mi­kor vallott, habár az agyveleje látszott.­­ (Pasteur vetélytárs­.) Bukarestből írja le­velezőnk, hogy az ottani bakteriológiai intézetben Babes dr. a napokban kijelentette hallgatói előtt, hogy a­ veszettség ellen olyan szert és kezelést ta­lált ki, mely akkor is használ, midőn a ve­szett­­ség első jelei m­ár mutatkoznak. •­ (A honvédség köréből.) A honvédség rendeleti lapja a következőket közli: Ő felsége Ritter István h­ondvédezredesnek szabadságolá­sát, továbbá Bürger Lajos, Preinreic­h Gyula és Závaczky István főhadnagyoknak a közös hadseregből a­ honvédgyalogsághoz való áthe­lyezését elrendelte. Áthelyeztettek továbbá Tag­á­­n­y­i Barna főhadnagy, Ruszwurm Károly szá­zados, továbbá a következő századosok: Rumann Gyula, Keszenheimer János, Á­r­v­a­y Pál, Császár Géza, G­r­i­t­h­y Mihály, B­a­r­t­h­a Lajos, Puts Frigyes, Guttmann Ferenc, Tóth Sándor, N­emesszeghy Jenő, V­u­­k­o­v­i­c­s Péter, Cekinovics Rafael, Bra­­telj­evics Lázár, Hranilovics Kálmán, H­a­i­z­e­l­l Ferenc; a következő főhadnagyok: J­á­­r­ossy Lajos, S­z­l­á­n­y­i István, S­z­e­p­e­s­­h­á­z­y Jenő, G­l­a­t­z Ottomár, Görbe Samu, B­e­r­k­e­s István, F­u­k­a Száva, B­­a­l­o­g­h Mi­hály, Lukács János, S­z­o­k­o­li Ágoston, D­e­r­­s­z­i­k Dezső, Ringer Kálmán, Pokol Ká­roly, Greszwein Jakab, Polgár Elek, K­a­r-­­­o­v­i­t­z Antal, Svarátsonyi Lajos, Paján János, Henneberg Vencel, P­in­t­á­r Bol­dizsár, Schröder Győző, N­o­v­á­k An­tal, Kameniczky Dezső, Borzanovics Kálmán ; a következő hadnagyok : K­rom­pás­z­k­y Ede, Krompkolcz Róbert, L­ud­dig Vilmos, Nagy Lajos, Vinc­z­lér István, Benczelits István, W­o­n­y Károly, N­e­­d­e­c­z­k­y Rezső, Faix Béla, Szakmá­r­y Elemér, Krecsárovics Emil, F­i­n­n­a János, Nagy Farkas, Dörner Péter, Metz Miklós, Juhász László hadapródtiszthelyettes ; a követ­kező főhadnagyok : Grill Rikárd, Jankovics Miklós ; a következő hadnagyok : Hummel Ár­pád, Orosz Árpád, E­d­er Rezső, H­e­n­t­e­r Kálmán, Oláh Sándor főhadnagy és Pacher Alfréd nyugalmazott főhadnagy. Beosztatnak : F­a­r­­k­a­s Mór százados, Ambrus János főhadnagy. Várakozási illetékkel szabadságoltatik : P­utn­o­ki István 1-fö osztályú százados. Nyugalomba helyez­tetnek : Kemenczky Miklós és H­os­szu­­falussy Gyula. A honvédség kötelékéből való kilépés megengedtetik : Puskás József dr. tarta­lékos főorvosnak. A honvédség kötelékéből elbo­­csáttatik : G­a­i­b­e­r Arnold, tartalékos főhadnagy. Okiratérvény­tel­enítés : B­e­n­c­s­i­k György volt tartalékos honvédhadnagy tiszti kinevezési oklevele elveszvén, érvénytelennek nyilvánittatik. Névválto­zás : Spanraff Károly tartalékos hadnagy ve­zetéknevét Feszel­i-re átváltoztatta.­­ (Tűz egy jutagyárban.) Soproni levele­zőnk távirata jelenti, hogy a lajta-ujfalui első ma­gyar jutagyár áruraktára tegnap délután kigyuladt s a benne lévő nagy halom áruval együtt teljesen

Next