Budapesti Hírlap, 1891. január (11. évfolyam, 1-31. szám)

1891-01-01 / 1. szám

Budapest, 1891. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. f ^'h ■ tf3 4 XI. évfolyam I. sz.­­ /i« ■ Csütörtök, január 1. Felelős szerkesztő: Szerkesztőségi és kiadóhivatal, IV., Kalap­ utca 16. sz. Lukássi József: Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, h­ogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Múlt és jövő. Budapest, dec. 31. (bp.) Egy rovással több az időmé­rőn, egy emlékkel s egy reménynyel több a lélekben: igy szokott az új év beköszönteni. Az emberek magukba szállnak, leszámolnak vágyaikkal, sike­reikkel s folytatják a lét harcát, hol az ó­ évvel megszakadt. Nemcsak az emberbaráti érzés, nemcsak a társasélet minden tagjának a kölcsönösségen alapuló szolidaritása késztet e napon, hogy a szokásos újévi jó kívánságoknak mi is kifejezést ad­junk.. Szívünk őszinte fohásza a gond­viseléshez, hogy Magyarországon min­den tisztességes törekvés boldogulhas­son, erőfeszítéseink sikerén örülhessünk, gyarapodva élvezzük a m­u­n­k­a gy­ű­­m­­ölései­t. Mert kis nemzetnél, mi­lyen a mienk, egyesek sikere százszo­rosan visszahat a közre és a közjólét maga se egyéb, mint az egy­ének boldogu­lása összegezve. Mindenki hozzájárul­hat a haza boldogításához, mindenki részt kérhet a nemzeti közszellem al­kotó erejéből s ehhez nem kell több áldozatot hozni, több kötelességet le­róni, mint a mennyivel ki-ki a saját kö­rében hivatásának, talentumának és jel­lemének tartozik. A múlt eltemette a hőskort, mely kiváltságos lényeket emelt a tömeg fölé, hogy ennek sorsát irány­ozzák s nagy tulajdonságokkal fölfegyverkezve, a vi­lág történetét milliók helyett játszszák végig. Elmúlt a közélet romantikája, mely gazdag fordulataival, hatalmas rázkódtatásaival a tömegnek nagy meg­lepetéseket szerez, egy­eseknek a sze­rencse nem sejtett forrásait nyitja meg. Ír.v kor, melyben mi élünk, a természet rendjén nyugszik s a műveltség igazsá­gos követelései szerint van berendezve. A pálya mindenki előtt nyitva áll, de csak az boldogulhat, a­ki tehetségét munkában fejti ki. Hajdan a születés döntötte el az emberöltő sorsát, ez adott jogot, va­gyont, kiváltságot, kényelmet és hatal­mat. A múlt évszáz nagy forradalma, melynek hullámmozgása átcsapott a XVI. század derekáig, — végképp sza­kított e rendszerrel s az embersors re­gulatorává a tehetséget emelte. S a tehetség megtalálta útját a sikerhez, bárhonnan indult is meg az útra, bár­hol ringott bölcsője. A tehetség jogát kiküzdötte korunk s folytatja a harcot minden retrográd irány ellenében, me­lyet a tehetségtelen kiváltságosak avult előjogaik restaurálása érdekében ma­guknak kitűznek. A győzelem már nem kétséges ; érezzük az ú­j évszázad le­helletét, mely le fogja rontani a régi idők utolsó maradványait, meg fogja törni a végső ellentállást a mo­dern korszellem útjában. Könnyű be­látni, hogy e korszellem a tehetsé­g derengő hajnal, a játékból az érkezés iz­galma, a beszédből az óvatosság és a titok­zatosság, melylyel jönnek és melyet céljuk pa­rancsol. Itt én mindig Elektra előadásáról beszé­lek. Mikor e sorokat írom, Göthe darabja még előttünk van. Mikor pedig az apának a tragé­diáját játszták, a­ki saját gyermekét hurcolja az áldozó oltárra, tőrrel a kezében, akkor körülöttem a valóságban folytak le végső jele­netei egy másik tragédiának, melyben apa és anya kétségbeesett gyötrelemmel vergődtek, a hiú feladatban, hogy gyermeküket megment­sék a haláltól. Valóban, a legiszonyúbb tra­gédia az, mikor a szülő tehetetlen kínnal áll haldokló kis gyermeke ágya mellett. Itt a ter­mészet rendje medréből kifordulni s forrásába visszafolyni látszik. És a tehetetlenség érzése iszonyan fojtogatja a férfiú torkát . . . A közízlésre igen hasznos, az irodalom kedvelőire igen érdekes és tanulságos volt a nemzeti színház összeállítása. Bemutatta az antik tragikusok egyikét s a két legelőbbkelő szellemet, a­kik az idők folyásában a görög szellemtől megih­letődtek a keresztény alapon fejlődött irodalomban, a francia klasszikus iskola elsőrendű hősét, Racinet és a német irodalom óriását, Göthet. Még ha a görögök közül nem Szofoklészt, hanem Euripideszt vették volna is, akkor is el kell vala az újabb gekés a munkásságé lesz ki­zárólag. Magyarországnak tehetséges polgá­rok sokaságára van szüksége, kik jó munkabírók s tevékeny életben keresik úgy az egyéni sikert, mint a haza bol­dogságát. Mert sok feladat sürget meg­oldást arra hivatott erőktől és nagyok a mulasztások, melyek ránk a múlt időkből maradtak. Háromszáz évig a haza védelme­­zéséért folyt a magyar vére. Az utolsó százötven esztendő politikai független­ségünk kivívásában telt el. S mialatt más, egységes­, szerencsésebb szerve­zetű politikai nemzetek kifejthették szel­lemük egész termékenységét s erőben, vagyonban, műveltségben gyarapodva, hazájukat magasabb kulturális hivatá­suk szolgálatára rendezhették be , mi csak a haladás e századának alkonyán, a huszadik évszáz közeledtével kezdünk arra eszmélni, hogy a magyar haza politikai függetlenségéért folytatott har­cainkban csaknem megfeledkeztünk kul­turális hivatásáról, mely neki az európai állam családban létjogot s történetet ad : a magyar állam nincs kiépítve, nemzeti intézményekkel modern céljaira beren­dezve, természeti adományai feldol­gozva, kihasználva nincsenek. A negyvenes évek óta egyik reform­korszakot a másik után nyitottuk meg, de nem számoltunk le nemzeti sajátsá­gainkkal, hanem a korszellem kénysze­rítő hatása alatt adoptáltuk a külföld uralkodó eszméit, behoztuk intézményeit, lefordítottuk szavait, utánoztuk alkotó­német pedig görögöt akar teremteni, oly vilá­got, mely ma már nincsen, csak a könyvek­ben, másolatban. Nem az élet, nem az ural­kodó világrend, nem az élő nemzet adja az impulzust, a benyomást és az anyagot, hanem a minta. Ha a mai író a görög világból akar drámát írni és nem föladata görögöt írni, ak­kor a régi tragédiák tárgya hasznavehetetlen rája nézve. Ma nem azok a konfliktusok adják a darabot, a­melyekről az ó­ görög írók írták tragédiáikat. Már a nemesebb ízlésű görögök­nek Euripidész sem volt elég görög, éppen e pontbeli eltéréséért. Mint fog hozzá a francia, mint a német, hogy görög legyen ? Racine mestere és for­rása Euripidész volt. Ifigeniája átdolgozása és kibővítése Euripidész Ifigeniájának. Alaposan kitanulta, a mi tárgyáról a régiekben írva volt és talált új személyeket és költött új viszo­nyokat. Mert ahhoz a kevéshez, a mi eredeti­jében volt, híjával volt az egyszerűségnek és fenségnek, hogy nagy és egyszerű lévén, elég legyen. Asszonyi intrikával, féltékenységgel és középkori szerelemmel tarkázta meg az antik tárgy egyszerűségét. Nekem Akhilles mint lel­kes szeladon izetlen, sőt nevetséges. Agamem­non elhatározása, hogy leányát feláldozza, eb­ben a keretben képtelen . Ifigenia hősködése egyéb kicsin­yes érzelmeivel társaságban ter­­mészettelen. Racine szellemes, finom, elegáns, de a görögökhöz semmi köze, nem görög. És különös, mentél jobban távozik lélek- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Görögök a nemz. színpadon. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Ma záródott, le a klasszikus esték ciklusa a nemzeti színházban Göthe Ifigeniájával. Paulay Ede, a­ki e szép dolgot kigondolta, a színészek, a­kik megvalósították, fogadják ezennel küszünetünket érte. Igaz, hogy a vál­lalat voltaképpen Jászay Marinak lett nagy diadala, de voltak másoknak is inspirált pilla­natai. Feleky­né szép és impozáns Klytem­­nesztia volt. Nem volt egészen egyenletes, de ezt annak lehet tulajdonítani, hogy e művésznő mostanában ritkán van a színpadon, a­mi nyugalma egy részétől fosztja meg művészetét. A­­korbeli nők — Hegy­esi M., Szacsvayné, Fáy Sz., Rákosi Sz., Lubinszkyné, Maróthy M. —­ süiltelenek valának. Igaz, hogy nagyon nehéz a feladatuk, de nem megoldhatatlan. Csak Rákosi Szidi tudott egy közbeszólásával szinte eredetiséget és hangulatot adni a pilla­natnak, a­mivel más lett, mint a többi. A többiek gyakran útban voltak beleszólásukkal és mindig mindegy volt, akármelyik beszélt, sőt majdnem mindegy, akármit mond. A férfiak — oly jelesek is, mint Mihályfi és Szacsvay — nem tudtak jelentőséghez jutni. Első jelenetük teljesen hibás volt. Hiányzott a külsőségekből idők gyermekeinek maradniok. Mert hiszen a görög a maga világából teremtő, a francia és a Mai számunk 16 oldal. A M. KIS, KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATJA KÖN­Y­VTÁR.

Next