Budapesti Hírlap, 1891. január (11. évfolyam, 1-31. szám)
1891-01-01 / 1. szám
Budapest, 1891. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. f ^'h ■ tf3 4 XI. évfolyam I. sz. /i« ■ Csütörtök, január 1. Felelős szerkesztő: Szerkesztőségi és kiadóhivatal, IV., Kalap utca 16. sz. Lukássi József: Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Múlt és jövő. Budapest, dec. 31. (bp.) Egy rovással több az időmérőn, egy emlékkel s egy reménynyel több a lélekben: igy szokott az új év beköszönteni. Az emberek magukba szállnak, leszámolnak vágyaikkal, sikereikkel s folytatják a lét harcát, hol az ó évvel megszakadt. Nemcsak az emberbaráti érzés, nemcsak a társasélet minden tagjának a kölcsönösségen alapuló szolidaritása késztet e napon, hogy a szokásos újévi jó kívánságoknak mi is kifejezést adjunk.. Szívünk őszinte fohásza a gondviseléshez, hogy Magyarországon minden tisztességes törekvés boldogulhasson, erőfeszítéseink sikerén örülhessünk, gyarapodva élvezzük a munka gyűmöléseit. Mert kis nemzetnél, milyen a mienk, egyesek sikere százszorosan visszahat a közre és a közjólét maga se egyéb, mint az egyének boldogulása összegezve. Mindenki hozzájárulhat a haza boldogításához, mindenki részt kérhet a nemzeti közszellem alkotó erejéből s ehhez nem kell több áldozatot hozni, több kötelességet leróni, mint a mennyivel ki-ki a saját körében hivatásának, talentumának és jellemének tartozik. A múlt eltemette a hőskort, mely kiváltságos lényeket emelt a tömeg fölé, hogy ennek sorsát irányozzák s nagy tulajdonságokkal fölfegyverkezve, a világ történetét milliók helyett játszszák végig. Elmúlt a közélet romantikája, mely gazdag fordulataival, hatalmas rázkódtatásaival a tömegnek nagy meglepetéseket szerez, egyeseknek a szerencse nem sejtett forrásait nyitja meg. Ír.v kor, melyben mi élünk, a természet rendjén nyugszik s a műveltség igazságos követelései szerint van berendezve. A pálya mindenki előtt nyitva áll, de csak az boldogulhat, aki tehetségét munkában fejti ki. Hajdan a születés döntötte el az emberöltő sorsát, ez adott jogot, vagyont, kiváltságot, kényelmet és hatalmat. A múlt évszáz nagy forradalma, melynek hullámmozgása átcsapott a XVI. század derekáig, — végképp szakított e rendszerrel s az embersors regulatorává a tehetséget emelte. S a tehetség megtalálta útját a sikerhez, bárhonnan indult is meg az útra, bárhol ringott bölcsője. A tehetség jogát kiküzdötte korunk s folytatja a harcot minden retrográd irány ellenében, melyet a tehetségtelen kiváltságosak avult előjogaik restaurálása érdekében maguknak kitűznek. A győzelem már nem kétséges ; érezzük az új évszázad lehelletét, mely le fogja rontani a régi idők utolsó maradványait, meg fogja törni a végső ellentállást a modern korszellem útjában. Könnyű belátni, hogy e korszellem a tehetség derengő hajnal, a játékból az érkezés izgalma, a beszédből az óvatosság és a titokzatosság, melylyel jönnek és melyet céljuk parancsol. Itt én mindig Elektra előadásáról beszélek. Mikor e sorokat írom, Göthe darabja még előttünk van. Mikor pedig az apának a tragédiáját játszták, aki saját gyermekét hurcolja az áldozó oltárra, tőrrel a kezében, akkor körülöttem a valóságban folytak le végső jelenetei egy másik tragédiának, melyben apa és anya kétségbeesett gyötrelemmel vergődtek, a hiú feladatban, hogy gyermeküket megmentsék a haláltól. Valóban, a legiszonyúbb tragédia az, mikor a szülő tehetetlen kínnal áll haldokló kis gyermeke ágya mellett. Itt a természet rendje medréből kifordulni s forrásába visszafolyni látszik. És a tehetetlenség érzése iszonyan fojtogatja a férfiú torkát . . . A közízlésre igen hasznos, az irodalom kedvelőire igen érdekes és tanulságos volt a nemzeti színház összeállítása. Bemutatta az antik tragikusok egyikét s a két legelőbbkelő szellemet, akik az idők folyásában a görög szellemtől megihletődtek a keresztény alapon fejlődött irodalomban, a francia klasszikus iskola elsőrendű hősét, Racinet és a német irodalom óriását, Göthet. Még ha a görögök közül nem Szofoklészt, hanem Euripideszt vették volna is, akkor is el kell vala az újabb gekés a munkásságé lesz kizárólag. Magyarországnak tehetséges polgárok sokaságára van szüksége, kik jó munkabírók s tevékeny életben keresik úgy az egyéni sikert, mint a haza boldogságát. Mert sok feladat sürget megoldást arra hivatott erőktől és nagyok a mulasztások, melyek ránk a múlt időkből maradtak. Háromszáz évig a haza védelmezéséért folyt a magyar vére. Az utolsó százötven esztendő politikai függetlenségünk kivívásában telt el. S mialatt más, egységes, szerencsésebb szervezetű politikai nemzetek kifejthették szellemük egész termékenységét s erőben, vagyonban, műveltségben gyarapodva, hazájukat magasabb kulturális hivatásuk szolgálatára rendezhették be , mi csak a haladás e századának alkonyán, a huszadik évszáz közeledtével kezdünk arra eszmélni, hogy a magyar haza politikai függetlenségéért folytatott harcainkban csaknem megfeledkeztünk kulturális hivatásáról, mely neki az európai állam családban létjogot s történetet ad : a magyar állam nincs kiépítve, nemzeti intézményekkel modern céljaira berendezve, természeti adományai feldolgozva, kihasználva nincsenek. A negyvenes évek óta egyik reformkorszakot a másik után nyitottuk meg, de nem számoltunk le nemzeti sajátságainkkal, hanem a korszellem kényszerítő hatása alatt adoptáltuk a külföld uralkodó eszméit, behoztuk intézményeit, lefordítottuk szavait, utánoztuk alkotónémet pedig görögöt akar teremteni, oly világot, mely ma már nincsen, csak a könyvekben, másolatban. Nem az élet, nem az uralkodó világrend, nem az élő nemzet adja az impulzust, a benyomást és az anyagot, hanem a minta. Ha a mai író a görög világból akar drámát írni és nem föladata görögöt írni, akkor a régi tragédiák tárgya hasznavehetetlen rája nézve. Ma nem azok a konfliktusok adják a darabot, amelyekről az ó görög írók írták tragédiáikat. Már a nemesebb ízlésű görögöknek Euripidész sem volt elég görög, éppen e pontbeli eltéréséért. Mint fog hozzá a francia, mint a német, hogy görög legyen ? Racine mestere és forrása Euripidész volt. Ifigeniája átdolgozása és kibővítése Euripidész Ifigeniájának. Alaposan kitanulta, a mi tárgyáról a régiekben írva volt és talált új személyeket és költött új viszonyokat. Mert ahhoz a kevéshez, a mi eredetijében volt, híjával volt az egyszerűségnek és fenségnek, hogy nagy és egyszerű lévén, elég legyen. Asszonyi intrikával, féltékenységgel és középkori szerelemmel tarkázta meg az antik tárgy egyszerűségét. Nekem Akhilles mint lelkes szeladon izetlen, sőt nevetséges. Agamemnon elhatározása, hogy leányát feláldozza, ebben a keretben képtelen . Ifigenia hősködése egyéb kicsinyes érzelmeivel társaságban természettelen. Racine szellemes, finom, elegáns, de a görögökhöz semmi köze, nem görög. És különös, mentél jobban távozik lélek- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Görögök a nemz. színpadon. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Ma záródott, le a klasszikus esték ciklusa a nemzeti színházban Göthe Ifigeniájával. Paulay Ede, aki e szép dolgot kigondolta, a színészek, akik megvalósították, fogadják ezennel küszünetünket érte. Igaz, hogy a vállalat voltaképpen Jászay Marinak lett nagy diadala, de voltak másoknak is inspirált pillanatai. Felekyné szép és impozáns Klytemnesztia volt. Nem volt egészen egyenletes, de ezt annak lehet tulajdonítani, hogy e művésznő mostanában ritkán van a színpadon, ami nyugalma egy részétől fosztja meg művészetét. Akorbeli nők — Hegyesi M., Szacsvayné, Fáy Sz., Rákosi Sz., Lubinszkyné, Maróthy M. — süiltelenek valának. Igaz, hogy nagyon nehéz a feladatuk, de nem megoldhatatlan. Csak Rákosi Szidi tudott egy közbeszólásával szinte eredetiséget és hangulatot adni a pillanatnak, amivel más lett, mint a többi. A többiek gyakran útban voltak beleszólásukkal és mindig mindegy volt, akármelyik beszélt, sőt majdnem mindegy, akármit mond. A férfiak — oly jelesek is, mint Mihályfi és Szacsvay — nem tudtak jelentőséghez jutni. Első jelenetük teljesen hibás volt. Hiányzott a külsőségekből idők gyermekeinek maradniok. Mert hiszen a görög a maga világából teremtő, a francia és a Mai számunk 16 oldal. A M. KIS, KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATJA KÖNYVTÁR.