Budapesti Hírlap, 1891. március (11. évfolyam, 59-88. szám)

1891-03-01 / 59. szám

4 felolvasást, mely után pécskai G­a­á­l Jenő ország­gyűlési képviselő neje énekelt nagy hatással. Este a színházban ünnepelték a vendéget, a­hol az ő kedvéért saját darabját, Eliea grófnő-t, játszották. Később a tiszteletére rendezett pikniken és a ro­mán bálban töltött nehány kedves órát. * (A kassai uj színház.) Kassa város febr. hó 26-án tartott közgyűlésén szótöbbséggel elhatá­rozta, hogy az uj színházat nem a régi helyén, ha­nem a fapiacon építi s rövid idő alatt a pályázatot is kiírja. A város közönségének tekintélyes része azt kivárja, hogy a színház a régi helyén épüljön s az iránt 300 aláírással ellátott kérvényt fognak be­nyújtani a belügyminiszterhez. A szinház 330— 400,000 írtba kerül. * (Thermidor.) A francia minisztertanács február 25-én tanácskozott Sardou Thermidor című darabjának ismét szinrehozatala ügyében és elhatá­rozta, hogy az egész ügyet a közoktatásügyi minisz­ter belátására és felelősségére bízza. Ennek követ­keztében Bourgeois miniszter tud­másul vette a darab eredeti szövegén tett változtatásokat és meg­adta az engedélyt az előadásra. A Comédie Francaise igazgatósága értesittetvén a határozatról, elhatá­rozta, hogy már a jövő héten előadatja a Ther­­midor-t. * (Zichy Géza gróf jubileuma.) Zichy Géza gróf írói és zeneművészi működésének 25-dik évfor­dulóját a nemzeti zenede is megünnepli. Március 23-án a fővárosi vigadó kistermében díszhangver­senyt rendez, melyen kizárólag hazai zeneszerzők műveit adják elő. A műsorban Zichy Géza gróf is több mű­vel lesz képviselve. * (Kamarazene.) A nemzeti zenede március 6-án a vigadó kis termében, Hubay Jenő vezetése mellett kamara-zeneestét rendez. * (Gyulai Pál nyilatkozata.) A Budapesti Szemle márciusi füzete a következő érdekes nyilat­kozatot közli: A Budapesti Szemle februári számában Jászai Mari asszony Elektrájáról írt Nyílt levél a szerkesztő­höz című álnevű cikk némely kifejezéseit, a­mint közvetlen és közvetett forrásból értesültem, a mű­vésznő olyanoknak találta, melyek őt mint nőt is sérthetik; ennek ellenében, mint felelős szerkesztő, kijelentem, hogy a birálatnak nem volt sértő szán­déka s ha a művésznő azzal magát nőiségében sértve érzi, őszintén sajnálom s e tekintetben tőle minden vonakodás nélkül bocsánatot kérni lovagias köteles­ségnek ismerem. Budapest, 1891. február 17. Gyu­­l­a­i Pál, a Budapesti Szemle szerkesztője. * (Barbi Alice) hétfői, március 2-iki hang­versenyén a következő dalokat adja elő : Hendel: Aria, Paradies : Quel ruscelleto, Marcello: Il mio del fuoco, Schubert: Der Neugierige, Ungeduldh és a Mignon-dalokból: Heiss mich nicht reden és So lass mich scheinen, Brahms : Der Tod és Der Jäger, Schu­mann : hét dal a Dichterliebe ciklusból. Közben Bose Frigyes zongorás játszik Chopin-, Schumann-, Paderewsky-, Reinecke és Moszkovszky-darabokat. * (A szabadságharc-szobor) mintáit az aka­démia dísztermében a hírlapírók március 1-én, va­sárnap, délelőtt 9­ 1 óráig megtekinthetik. Hétfőtől kezdve ugyanazon időben a közönség is látogathatja a kiállítást. * (A néprajzi társaság) mai ülésén Pintér Sándor a palócok családi életéről értekezett, számos eredeti szokás között fölemlítve a kétségkívül leg­eredetibbet, hogy t. i. a palóclakodalmon a meny­asszony lehúzza a vőlegény csizmáját, a vőlegény pedig a menyasszony homlokához érinti a csizmát, mondván : „Én vagyok a te urad.“ Kunos Ignác az adakaléi törököknek egy sajátságos ünnepéről, a tész­taosztásról beszélt. Gopcsa László az erdélyi örmé­nyek néprajzához szolgáltat adatokat, végül pedig bemutatják Mailand Oszkár A­rmén nép találós me­séi című értekezését. TÁVIRATOK. A horvát remund­um. Zágráb, febr. 28. A regnikoláris bi­zottság mai ülésében végleg megállapította azokat az elveket, a­melyek a renunciumban lesz­nek majd kifejezve. Egersdorfer előadó az erre vonatkozó javaslatot legközelebb kidol­gozza és a március 9-én tartandó ülés elé fogja terjeszteni. A közös hajóraj Fiuméban. Fiume, febr. 28. A Radetzky fregatt, Prunds­­berg és Erzherzog Friedrich hajók s a Nautilus és Albatros ágyúnaszádokból álló osztrák-magyar hajó­raj Hincke ellentengernagy vezénylete alatt ma dél­előtt 10 órakor horgonyt vetett a fiumei kikötőben. A vezénylő admirális a Radetzkyre vonta fel lobo­góját. Sterneck tengernagy, a­ki még tegnap érke­zett meg, a Greil-yachtra szállt. Fiume, febr. 28. Sterneck tengernagy saját törzskarával ma délelőtt 11 órakor tisztelgett a kormányzónál, ki ma reggel érkezett vissza Buda­pestről. Hincke ellentengernagy, a hajóraj­ta­ Francia-német újságháború. Straszburg, febr. 28. A minisztérium elrendelte, hogy március 3-án, kedden reggeli 8 órától fogva az útlevél kényszerre vonatkozó rendelet egész ter­jedelmében alkalmazandó és hogy megszűnnek nevezetesen mindazok a könnyítések, melyek a közvetlen menetjegyek­kel való vasúti utazásnál eddig megadattak. Berlin, febr. 28. (Saját tudósí­tónk távirata.) Frigyes császárnénak párisi útja teljesen az excsászárné saját inicia­­tivájából történt és csak végleges elhatározása után értesítette tervéről a császárt és Caprivi kancellárt. A császárné kebelbeli barátnőjével, a párisi német nagykövet nejével, egyetértőleg határozta el a párisi utat s ettől Münster grófné maga is nagy eredményt várt. A mikor Vilmos császár megtudta a dolgot, már nem lehetett megmásítani a császárné szándékát. A külügyminisztérium kérdést intézett tehát Münster gróf párisi nagykövethez, hogy lehet­ségesnek tartja-e Frigyes császárnénak fran­ciaországi utazását. A nagykövet erre azt vála­szolta, hogy ő teljes garanciát vállal a csá­szárné biztosságáért és előre is kijelentette, hogy a franciák kellő tiszteletben fogják őt részesíteni. (Az. Fr. Pr.) Berlin, febr. 28. A Nordd. Alig. Ztg. ama hírekkel és kombinációkkal szemben, me­lyek Frigyes császárné párisi látogatásá­nak célja s a vele egybekötött szándék felől keringenek, kijelenti egész határozottsággal, hogy az utazás tisztán magánügyekben tör­tént. Innen van, hogy Herbette és Müni­­ster gróf nagyköveteket is csak az utolsó pillanatban értesítették az utazásról. Paris, febr. 28. Az egész sajtó a le­g­­utóbbi eseményeknek tulajdonítja Caprivi német birodalmi kancellárnak az­­ útlevélkényszerre vonatkozó rendeletét, de úgy vélekednek, hogy e represszálió leginkább Elzász-Lotharingiát sújtja. A­­­em­ps következőképp nyilatkozik: Ez intéz­kedésből, mely a mi oktalansá­gainkért és gyöngeségeinkért az­­elzásziakat lakoltatja meg, levonhatjuk a jövőre nézve a tanulságot. Magunk tartása, bár­mily kifogástalan volt is tényleg, nem fe­lelt meg a pártatlan szemlé­lők várakozásának, kik azt hitték, hogy rá fogjuk adni magunkat arra, hogy a szomszédos birodalommal való viszonyun­kat simábbá és normálisabbá tegyük. A közérzés az volt, hogy a boulangisták és bonapartisták agitációival szemben csak annál szilárdabbaknak és eszélyesebbek­­nek kell mutatkoznunk. De, fájdalom, a higgadt gondolkozásnak azt hiszik, hogy megtettek mindent, ha nem követnek el extra­vaganciákat , holott hallgatásuk csak annál hangosabbá teszi mások lármáját, a­mely után megítél­nek bennünket. A császári udvaron s három vagy négy újságon kívül, hány francia kívánta az utolsó háborút ? S mégis el lehetett mon­dani Európának azt, hogy az ország kívánta. A Paris íg­y ír: Azt remélik talán, hogy min­ket, kik húsz év óta megőriztük nyugalmunkat, kihoznak sodrunkból ? Csak azok késztetnek erre bennünket, kiknek ez politikai érdekekben áll, de mesterkedésök meg fog hiúsulni, vala­mint meghiúsul minden törekvés, mely arra irányul, hogy lemondjunk arról, a­mi megillet bennünket. Berlin, febr. 28. A Nordd. Alig. Ztg. a legújabb franciaországi események alkalmából konstatálja azt az örvendetes egyértelműséget, melylyel a németországi sajtó a külfölddel szemben kifejezést ad a nemzet érzésének, mi­dőn idegen nép magatartása által sértve érzi magát. Ha a részletek és a mellékkörülmények megvitatásában különbség mutatkozik, ez csak az ítélet kívánatos önállóságának a jele ; az, hogy a hazafiság nagyobb vagy kisebb volna, kérdés tárgyává sem tehető." Ha az égiik lap­­ hangsúlyozza, hogy a párisi események néhány hivatásszerű tüntetésrendezőre vezethetők visz­­sza, míg­ egy másik lap arra utal, mily gyenge ellenállást fejt ki Franciaország közvéleménye ily durva fickók merényleteivel szemben, úgy ez temperamentum dolga, csak úgy, miként egyikünk, ha azt hallja, hogy nemzetünket, annak fejedelmet és képviselőit szidalmazzák, önkéntelenül öklét szorítja vagy kardja mar­kolatához nyúl, addig a másik nyugodt meg­vetéssel először is azt kérdi, megérdemli-e né­hány haszontalan fickó a hazafias harag ilye­tén fellobbanását. Ama tény, hogy a francia ócsárlásokkal szemben áll Németország közvé­leményének erélyes és méltóságos tiltakozása, elég ok arra, hogy megengedtessék mindenki­nek, hogy hazafias érzületét, ki-ki a maga módja szerint, juttassa kifejezésre. Az egyér­telműig kifejezésre juttatott hazafias érzület biztos kezessége annak, hogy ha valaha a német nép méltóságának és érdekeinek meg­sértése miatt az egész nemzetnek sorompóba kellene állania, az Alpesektől a tengerig min­den német embert egymáshoz fog kapcsolni az egy­etlen nagy haza eszméje. Páris, febr. 28. A lapok szerint a Reichs­anzeiger közleménye az út.levél-kény­szerre vo­natkozólag úgy a kamarában, mint a börzén, némi izgatottságot keltett. A Malin az izga­tottságot alaptalannak mondja, mert Caprivi­­nek Hohenlowehoz intézett rendelete csak azt célozta, hogy megnehezítse azoknak az útleve­leknek a kiadását, a­melyeket a francia keres­kedők a határközségi vásárok meglátogatására kaptak. A legelőkelőbb lapok élesen elítélik Derouléde és társai agitációját és azt mondják, hogy ezek alkalmasak a nyugal­mat és békét komolyan veszé­lyeztetni. Berlin, febr. 28. A lapok a Reichsanzei­ger tegnapi publikációjával foglalkoznak, mely a birodalmi tartományokban az útlevélre vo­natkozólag életbe léptetett rendszabályok­ról szól. A Vossische Zeitung utalva Hohenlohe herceg helytartónak múlt szerdai beszédére, azt mondta, hogy a vend­égs­ég törvényeinek a franciák részéről történt megsértése miatt Berlinben támadt izgatottság és a Hohenlohe által bizonyos intézke­dések megszüntetése iránt kifejezett remény vissza­utasítása közt félreismerhetetlen az összefüggés. A National Zeitung szerint vilá­gos, hogy a párisiakat hideg zuhanyban fogják részesíteni, nehogy kétségük legyen ama be­nyomások iránt, a­melyeket, a legutóbbi események itt keltettek. A Börsencou­rk­ ezeket írja : Egy időre a németek a Franciaországgal való érintkezésben kénytelenek azokkal az óvóintézkedésekkel­­ élni, a­melyeket különben csak a kivételeknél, mint Derou­léde és társai, alkalmaznak. A Berliner Tagblatt ezt írja : Hogy az útlevélkényszer alkalmazásában hir­telen visszahatás állott be, azt a birodalmi tartomá­nyok lakossága sajnosan fogja érezni. Az elzász­­lótharingiaiak most is láthatják, hogy P­á­r­i­s­b­ó­l ered minden rossz, ami őket éri. Berlin, febr. 28. (A Bp. H. eredeti távirata.) A legtöbb liberális hírlap he­lyesli a Reichsanzeiger „hideg zuhanyát.“ A Berliner Tagblatt ezt mondja : A franciák ismét bebizonyították, hogy egészen elvakultak, a­mikor erőt vesz rajtuk a revánsmámor. Jogta­lanul tekintették gyöngeségnek a német előzé­kenységet és éppen azért, mert a kormányt nem gyöngeség vezette, teljesen helyeslendő, ha a német kormány a sovinista jelenségekre fölemelt kézzel válaszol. A Volks ztg. helyesli a Nordd. Alig. Ztg. tegnapi mérsékelt hangját és abban a nézetben van, hogy tekintettel arra a körülményre, hogy a párisi közvélemény megváltozott a soviniszta kihágásokkal szem­ben és néhány kiváló francia festő mégis küld képet a berlini kiállításra, még­sem sajnálandó a német békés előzékenység. Csak a Nationalzty használja föl az alkalmat megtámadni Capri­­vit.­­Ne tetézzék a császárné utazása által el­követett hibát újabb hibával és nézzenek in­kább a német, mint a francia dolgok után. A Berliner Tagblatt csodálatos, de éppenséggel nem komolyan veendő híre szerint W­alder­­see megy Parisba nagykövet­nek Münster gróf helyébe. Berlin, febr. 28. (A Bp. H. eredeti távirata.) A hírlapok hangsúlyozzák az útlevél-rendszabály és a párisi események közti összefüggést. Némely újság helyesli, más­nak aggodalmai vannak. A Nationalztg. emlé­keztet Thiers szavára: „Óvakodni kell egy elkövetett hibát túlságosan hamar jóvátenni"; mert az a veszély fenyeget, hogy a'hibát egy BUDAPESTI HÍRLAP. (59. sz.) 1891. március 1. rancsnoka, délután fél kettőkor mutatá be a kor­mányzónak az egyes hajók parancsnokait és törzs­­karát.

Next