Budapesti Hírlap, 1891. március (11. évfolyam, 59-88. szám)
1891-03-01 / 59. szám
4 felolvasást, mely után pécskai Gaál Jenő országgyűlési képviselő neje énekelt nagy hatással. Este a színházban ünnepelték a vendéget, ahol az ő kedvéért saját darabját, Eliea grófnő-t, játszották. Később a tiszteletére rendezett pikniken és a román bálban töltött nehány kedves órát. * (A kassai uj színház.) Kassa város febr. hó 26-án tartott közgyűlésén szótöbbséggel elhatározta, hogy az uj színházat nem a régi helyén, hanem a fapiacon építi s rövid idő alatt a pályázatot is kiírja. A város közönségének tekintélyes része azt kivárja, hogy a színház a régi helyén épüljön s az iránt 300 aláírással ellátott kérvényt fognak benyújtani a belügyminiszterhez. A szinház 330— 400,000 írtba kerül. * (Thermidor.) A francia minisztertanács február 25-én tanácskozott Sardou Thermidor című darabjának ismét szinrehozatala ügyében és elhatározta, hogy az egész ügyet a közoktatásügyi miniszter belátására és felelősségére bízza. Ennek következtében Bourgeois miniszter tudmásul vette a darab eredeti szövegén tett változtatásokat és megadta az engedélyt az előadásra. A Comédie Francaise igazgatósága értesittetvén a határozatról, elhatározta, hogy már a jövő héten előadatja a Thermidor-t. * (Zichy Géza gróf jubileuma.) Zichy Géza gróf írói és zeneművészi működésének 25-dik évfordulóját a nemzeti zenede is megünnepli. Március 23-án a fővárosi vigadó kistermében díszhangversenyt rendez, melyen kizárólag hazai zeneszerzők műveit adják elő. A műsorban Zichy Géza gróf is több művel lesz képviselve. * (Kamarazene.) A nemzeti zenede március 6-án a vigadó kis termében, Hubay Jenő vezetése mellett kamara-zeneestét rendez. * (Gyulai Pál nyilatkozata.) A Budapesti Szemle márciusi füzete a következő érdekes nyilatkozatot közli: A Budapesti Szemle februári számában Jászai Mari asszony Elektrájáról írt Nyílt levél a szerkesztőhöz című álnevű cikk némely kifejezéseit, amint közvetlen és közvetett forrásból értesültem, a művésznő olyanoknak találta, melyek őt mint nőt is sérthetik; ennek ellenében, mint felelős szerkesztő, kijelentem, hogy a birálatnak nem volt sértő szándéka s ha a művésznő azzal magát nőiségében sértve érzi, őszintén sajnálom s e tekintetben tőle minden vonakodás nélkül bocsánatot kérni lovagias kötelességnek ismerem. Budapest, 1891. február 17. Gyulai Pál, a Budapesti Szemle szerkesztője. * (Barbi Alice) hétfői, március 2-iki hangversenyén a következő dalokat adja elő : Hendel: Aria, Paradies : Quel ruscelleto, Marcello: Il mio del fuoco, Schubert: Der Neugierige, Ungeduldh és a Mignon-dalokból: Heiss mich nicht reden és So lass mich scheinen, Brahms : Der Tod és Der Jäger, Schumann : hét dal a Dichterliebe ciklusból. Közben Bose Frigyes zongorás játszik Chopin-, Schumann-, Paderewsky-, Reinecke és Moszkovszky-darabokat. * (A szabadságharc-szobor) mintáit az akadémia dísztermében a hírlapírók március 1-én, vasárnap, délelőtt 9 1 óráig megtekinthetik. Hétfőtől kezdve ugyanazon időben a közönség is látogathatja a kiállítást. * (A néprajzi társaság) mai ülésén Pintér Sándor a palócok családi életéről értekezett, számos eredeti szokás között fölemlítve a kétségkívül legeredetibbet, hogy t. i. a palóclakodalmon a menyasszony lehúzza a vőlegény csizmáját, a vőlegény pedig a menyasszony homlokához érinti a csizmát, mondván : „Én vagyok a te urad.“ Kunos Ignác az adakaléi törököknek egy sajátságos ünnepéről, a tésztaosztásról beszélt. Gopcsa László az erdélyi örmények néprajzához szolgáltat adatokat, végül pedig bemutatják Mailand Oszkár Armén nép találós meséi című értekezését. TÁVIRATOK. A horvát remundum. Zágráb, febr. 28. A regnikoláris bizottság mai ülésében végleg megállapította azokat az elveket, amelyek a renunciumban lesznek majd kifejezve. Egersdorfer előadó az erre vonatkozó javaslatot legközelebb kidolgozza és a március 9-én tartandó ülés elé fogja terjeszteni. A közös hajóraj Fiuméban. Fiume, febr. 28. A Radetzky fregatt, Prundsberg és Erzherzog Friedrich hajók s a Nautilus és Albatros ágyúnaszádokból álló osztrák-magyar hajóraj Hincke ellentengernagy vezénylete alatt ma délelőtt 10 órakor horgonyt vetett a fiumei kikötőben. A vezénylő admirális a Radetzkyre vonta fel lobogóját. Sterneck tengernagy, aki még tegnap érkezett meg, a Greil-yachtra szállt. Fiume, febr. 28. Sterneck tengernagy saját törzskarával ma délelőtt 11 órakor tisztelgett a kormányzónál, ki ma reggel érkezett vissza Budapestről. Hincke ellentengernagy, a hajórajta Francia-német újságháború. Straszburg, febr. 28. A minisztérium elrendelte, hogy március 3-án, kedden reggeli 8 órától fogva az útlevél kényszerre vonatkozó rendelet egész terjedelmében alkalmazandó és hogy megszűnnek nevezetesen mindazok a könnyítések, melyek a közvetlen menetjegyekkel való vasúti utazásnál eddig megadattak. Berlin, febr. 28. (Saját tudósítónk távirata.) Frigyes császárnénak párisi útja teljesen az excsászárné saját iniciativájából történt és csak végleges elhatározása után értesítette tervéről a császárt és Caprivi kancellárt. A császárné kebelbeli barátnőjével, a párisi német nagykövet nejével, egyetértőleg határozta el a párisi utat s ettől Münster grófné maga is nagy eredményt várt. A mikor Vilmos császár megtudta a dolgot, már nem lehetett megmásítani a császárné szándékát. A külügyminisztérium kérdést intézett tehát Münster gróf párisi nagykövethez, hogy lehetségesnek tartja-e Frigyes császárnénak franciaországi utazását. A nagykövet erre azt válaszolta, hogy ő teljes garanciát vállal a császárné biztosságáért és előre is kijelentette, hogy a franciák kellő tiszteletben fogják őt részesíteni. (Az. Fr. Pr.) Berlin, febr. 28. A Nordd. Alig. Ztg. ama hírekkel és kombinációkkal szemben, melyek Frigyes császárné párisi látogatásának célja s a vele egybekötött szándék felől keringenek, kijelenti egész határozottsággal, hogy az utazás tisztán magánügyekben történt. Innen van, hogy Herbette és Münister gróf nagyköveteket is csak az utolsó pillanatban értesítették az utazásról. Paris, febr. 28. Az egész sajtó a legutóbbi eseményeknek tulajdonítja Caprivi német birodalmi kancellárnak az útlevélkényszerre vonatkozó rendeletét, de úgy vélekednek, hogy e represszálió leginkább Elzász-Lotharingiát sújtja. Aemps következőképp nyilatkozik: Ez intézkedésből, mely a mi oktalanságainkért és gyöngeségeinkért azelzásziakat lakoltatja meg, levonhatjuk a jövőre nézve a tanulságot. Magunk tartása, bármily kifogástalan volt is tényleg, nem felelt meg a pártatlan szemlélők várakozásának, kik azt hitték, hogy rá fogjuk adni magunkat arra, hogy a szomszédos birodalommal való viszonyunkat simábbá és normálisabbá tegyük. A közérzés az volt, hogy a boulangisták és bonapartisták agitációival szemben csak annál szilárdabbaknak és eszélyesebbeknek kell mutatkoznunk. De, fájdalom, a higgadt gondolkozásnak azt hiszik, hogy megtettek mindent, ha nem követnek el extravaganciákat , holott hallgatásuk csak annál hangosabbá teszi mások lármáját, amely után megítélnek bennünket. A császári udvaron s három vagy négy újságon kívül, hány francia kívánta az utolsó háborút ? S mégis el lehetett mondani Európának azt, hogy az ország kívánta. A Paris így ír: Azt remélik talán, hogy minket, kik húsz év óta megőriztük nyugalmunkat, kihoznak sodrunkból ? Csak azok késztetnek erre bennünket, kiknek ez politikai érdekekben áll, de mesterkedésök meg fog hiúsulni, valamint meghiúsul minden törekvés, mely arra irányul, hogy lemondjunk arról, ami megillet bennünket. Berlin, febr. 28. A Nordd. Alig. Ztg. a legújabb franciaországi események alkalmából konstatálja azt az örvendetes egyértelműséget, melylyel a németországi sajtó a külfölddel szemben kifejezést ad a nemzet érzésének, midőn idegen nép magatartása által sértve érzi magát. Ha a részletek és a mellékkörülmények megvitatásában különbség mutatkozik, ez csak az ítélet kívánatos önállóságának a jele ; az, hogy a hazafiság nagyobb vagy kisebb volna, kérdés tárgyává sem tehető." Ha az égiik lap hangsúlyozza, hogy a párisi események néhány hivatásszerű tüntetésrendezőre vezethetők viszsza, míg egy másik lap arra utal, mily gyenge ellenállást fejt ki Franciaország közvéleménye ily durva fickók merényleteivel szemben, úgy ez temperamentum dolga, csak úgy, miként egyikünk, ha azt hallja, hogy nemzetünket, annak fejedelmet és képviselőit szidalmazzák, önkéntelenül öklét szorítja vagy kardja markolatához nyúl, addig a másik nyugodt megvetéssel először is azt kérdi, megérdemli-e néhány haszontalan fickó a hazafias harag ilyetén fellobbanását. Ama tény, hogy a francia ócsárlásokkal szemben áll Németország közvéleményének erélyes és méltóságos tiltakozása, elég ok arra, hogy megengedtessék mindenkinek, hogy hazafias érzületét, ki-ki a maga módja szerint, juttassa kifejezésre. Az egyértelműig kifejezésre juttatott hazafias érzület biztos kezessége annak, hogy ha valaha a német nép méltóságának és érdekeinek megsértése miatt az egész nemzetnek sorompóba kellene állania, az Alpesektől a tengerig minden német embert egymáshoz fog kapcsolni az egyetlen nagy haza eszméje. Páris, febr. 28. A lapok szerint a Reichsanzeiger közleménye az út.levél-kényszerre vonatkozólag úgy a kamarában, mint a börzén, némi izgatottságot keltett. A Malin az izgatottságot alaptalannak mondja, mert Caprivinek Hohenlowehoz intézett rendelete csak azt célozta, hogy megnehezítse azoknak az útleveleknek a kiadását, amelyeket a francia kereskedők a határközségi vásárok meglátogatására kaptak. A legelőkelőbb lapok élesen elítélik Derouléde és társai agitációját és azt mondják, hogy ezek alkalmasak a nyugalmat és békét komolyan veszélyeztetni. Berlin, febr. 28. A lapok a Reichsanzeiger tegnapi publikációjával foglalkoznak, mely a birodalmi tartományokban az útlevélre vonatkozólag életbe léptetett rendszabályokról szól. A Vossische Zeitung utalva Hohenlohe herceg helytartónak múlt szerdai beszédére, azt mondta, hogy a vendégség törvényeinek a franciák részéről történt megsértése miatt Berlinben támadt izgatottság és a Hohenlohe által bizonyos intézkedések megszüntetése iránt kifejezett remény visszautasítása közt félreismerhetetlen az összefüggés. A National Zeitung szerint világos, hogy a párisiakat hideg zuhanyban fogják részesíteni, nehogy kétségük legyen ama benyomások iránt, amelyeket, a legutóbbi események itt keltettek. A Börsencourk ezeket írja : Egy időre a németek a Franciaországgal való érintkezésben kénytelenek azokkal az óvóintézkedésekkel élni, amelyeket különben csak a kivételeknél, mint Derouléde és társai, alkalmaznak. A Berliner Tagblatt ezt írja : Hogy az útlevélkényszer alkalmazásában hirtelen visszahatás állott be, azt a birodalmi tartományok lakossága sajnosan fogja érezni. Az elzászlótharingiaiak most is láthatják, hogy Párisból ered minden rossz, ami őket éri. Berlin, febr. 28. (A Bp. H. eredeti távirata.) A legtöbb liberális hírlap helyesli a Reichsanzeiger „hideg zuhanyát.“ A Berliner Tagblatt ezt mondja : A franciák ismét bebizonyították, hogy egészen elvakultak, amikor erőt vesz rajtuk a revánsmámor. Jogtalanul tekintették gyöngeségnek a német előzékenységet és éppen azért, mert a kormányt nem gyöngeség vezette, teljesen helyeslendő, ha a német kormány a sovinista jelenségekre fölemelt kézzel válaszol. A Volks ztg. helyesli a Nordd. Alig. Ztg. tegnapi mérsékelt hangját és abban a nézetben van, hogy tekintettel arra a körülményre, hogy a párisi közvélemény megváltozott a soviniszta kihágásokkal szemben és néhány kiváló francia festő mégis küld képet a berlini kiállításra, mégsem sajnálandó a német békés előzékenység. Csak a Nationalzty használja föl az alkalmat megtámadni Caprivit.Ne tetézzék a császárné utazása által elkövetett hibát újabb hibával és nézzenek inkább a német, mint a francia dolgok után. A Berliner Tagblatt csodálatos, de éppenséggel nem komolyan veendő híre szerint Waldersee megy Parisba nagykövetnek Münster gróf helyébe. Berlin, febr. 28. (A Bp. H. eredeti távirata.) A hírlapok hangsúlyozzák az útlevél-rendszabály és a párisi események közti összefüggést. Némely újság helyesli, másnak aggodalmai vannak. A Nationalztg. emlékeztet Thiers szavára: „Óvakodni kell egy elkövetett hibát túlságosan hamar jóvátenni"; mert az a veszély fenyeget, hogy a'hibát egy BUDAPESTI HÍRLAP. (59. sz.) 1891. március 1. rancsnoka, délután fél kettőkor mutatá be a kormányzónak az egyes hajók parancsnokait és törzskarát.