Budapesti Hírlap, 1891. március (11. évfolyam, 59-88. szám)

1891-03-31 / 88. szám

4 BUDAPESTI HÍRLAP,­­isi. sz.) régi. március cs. . (Zichy-jubileum.) Debrecenből táviratozza tudósítónk: Zichy Géza gróf negyedszázados mű­vészi pályafutásának jubileuma alkalmából lelkes ovációkban részesült. Tegnap este a jubileumi hangversenyen Zichy négy számot játszott, jobbára saját szerzeményeit, nagy hével és szenvedéllyel. A közönség lelkese­dése kényekre fakasztotta. A hangverseny alatt nagy hatást tett Nádayné, Ney és Szirovatka éneke, továbbá Hubay Jenő hegedűjátéka. A tulajdonképpeni jubileumi ünnep ma dél­ben folyt le a színházban. Náday elszavalta Váradi Antal prologját, aztán Mark Endre ügyvéd üdvö­zölte a jubilánst, átadva Debrecen és Hajdú megye emléktárgyát, egy dúsan aranyozott ezüst karmes­teri pálcát. B­e­s­z­­­e­r városi tanácsos a városi hatóság babérkoszorúját nyújtotta át üdvözlő be­széddel. A harmadik szónok P­a­l­­­a­y Ede, a nem­zeti színház igazgatója volt. A szónok a többi közt ezeket mondta: „Rövid idő óta elfoglalt intendánsi állásából folyó törekvéseiben is látjuk, érezzük és reméljük, hogy a gondjaira bízott intézeteknek mind művészi, mind nemzeti, hazafias irányban való­­ fejlődése biz­tosítva van. Fogadja szívesen a fényes múltnak szerény elismeréséül e koszorúkat, a jövőbe vetett bizalmunk kifejezéséül és személye iránt érzett tisz­teletünk tolmácsául e mindnyájunk által aláirt em­léksorokat.“ — E szavak után Pauloy átnyújta a díszes albumot, melybe a nemzeti színház és opera­ház összes tagjai neveiket jegyezték. Utána Ko­­mócsy József lelkes beszéd kíséretében átadta azt a díszes karnagyi pálcát, melyet a jubiláns buda­pesti tisztelői küldöttek számára. Tiszteletüknek koszoruajándékkal nyújtottak kifejezést: Simonffy Ede zenedei igazgató, a zenede nevében, Géressy Kálmán tanár, a Csokonai­ kör és Komlóssy Arthur, a szinrigyi egyesület megbízásából. A daloskor részéről H­a­r­m­a­t­h Gergely igen értékes és díszes ezüst koszorút adott át. Erre Zichy gróf a következőképp válaszolt a jelenlevő küldöttségeknek : „Tisztelt uraim ! Fogadják őszinte köszönetemet ama lélekemelő kitüntetésért, mely­­lyel engemet itt Debrecenben fogadtak és ünnepel­nek ; itt látom körültem a megemlékezés gazdag ajándékait, melyek bármily drágák és becsesek is legyenek nekem, az önök magyar szereteténél nem lehetnek drágábbak és becsesebbek. Még egyszer nagyon köszönöm“. A rövid beszédet riadó taps és éljenzés kísérte. Ezután a küldöttségek tagjai le­rakták koszorúikat a szobor talapzatára. Két órakor Szakszó prépost a jubiláns tiszteletére nagy ebédet adott, melyre az összes vendégeket meghívta. Este Zichy tiszteletére fényes lakoma volt a Bika vendéglő dísztermében, melyet a díszes közön­ség zsúfolásig megtöltött. Voltak mintegy ötszázan, nagyrészt hölgyek. A termet Zichy mellszobrával és a jubiláris koszorúkkal díszítették. Az asztalton a jubiláns ült. Szomszédságában foglaltak helyet: Bethlen-Mikó Róza grófnő, Degenfeld gr. főispán, Zichy Gézáné grófné, Bolla ezredes, Szakszó pré­­post, Paulay Ede, Degenfeld Józsefné grófné, Simonffy polgármester, Bobory és Balacs ezre­desek, Vértesi Arnold, Náday, Bartók. A la­koma alatt számos felköszöntőt mondtak. Zichy Géza gróf kijelentette felköszöntőjében, hogy a mai jubileum művészi pályájának befejezése, mert utoljára játszott. Eljött kedves hazájába, otthonába, művészi pályáját vigasság közt eltemetni. Mondhatná a lantot pen­gető Apollóhoz : „Ereszd el a te szolgádat békes­séggel, de nem teheti, mert uj pályáján az inten­­dánsi állással oly kötelességeket vállalt magára, melyeknek férfias akarattal, teljes ambícióval és hazafias intenciókkal kell hogy megfeleljen. A sér­tett ambícióknak ezer szavuk van a panaszra, de a hálának csak egy, mely a szív meleg forrásából fakad, ez : köszönöm !“ Viharos éljenzés hangzott föl e szavakra. Karczag Vilmos az üdvözlő távira­tok egész raját olvasta fel. Üdvözletüket küldték a többi közt Szápáry Gyula gróf miniszterelnök és neje, a kultuszminiszter és neje, Kárffy Titusz mint tanácsos, Lindau Pál, a budapesti filharmonikusok, számos fővárosi és vidéki dalegyesület. Komócsy József indítványára Debrecen város közönsége és az érkezett vendégek nevében üdvözlő táviratot küldtek az ünnepelt édes­anyjának, Zichy Mária grófnénak, Niembsen grófnak Ladendorfba és a Zichy Géza gróf volt nevelőjének, Csiky Mihálynak Budapestre. A jubiláris hangversenyek jövedelmét Zichy Géza gróf a debreceni zenedének és főisko­lai ifjúságnak szánta alapítványokra. * (A Zrínyi-könyvtár.) A horvát kormány csakugyan megvette ifjabb Zrínyi Miklós egykori családi könyvtárát, melyben többek közt meg van a Zrinyiász eredeti kézirata. Ezenkívül meg van benne ghymesi Forgách­ae statu reispublicae Hun­­gariae című művének kézirata és több incunabulum. Összesen 541 darabból áll a nagybecsű könyvtár. * (A pápai ref. főiskola története.) A kö­vetkező sorokat kaptuk : A pápai ev. reform. főis­kola a türelmi rendelet kiadása után újra megnyit­tatván, a dunántúli ref. egyházkerület birtokába ment át. A kerület, mint központi anyaiskolát, új szervezettel látta el, kollégiumi rangra emelte, dú­san felszerelte és a népiskola és gimnázium felett csakhamar megnyitott filozófiai, tanítóképezdei, jogi, teológiai tanfolyamok részére a legjelesebb tanerő­ket : Márton Istvánt, Tóth Ferencet, Láczai Józse­fet, később Tarczi Lajost, Bocsor Istvánt, Váli Fe­rencet, valamint Stettner-Zádor Györgyöt, Kerka­­poly Károlyt stb. nyerte meg. Ezrekre megy azok­nak száma, a­kik tudományos kiképeztetéseket ezen alma matertől nyerték. Ezeket M­o­k­o­s Gyula ta­nár arra kéri, hogy polgári állásukat vele a végből tudassák (Pápa, kolleg. épül.), hogy azt az érettségi s tan. kép. vizsgálatokra előállottaknak, nem külön­ben az akadémiai s tan. kép. hallgatóknak — a fő­iskola történelmében közrebocsátandó — névsorá­nál megemlíthesse. Ugyanő köszönettel fogad az iskola történelmére, főleg a tanárok életrajzára, különösen pedig az ifjúság életére vonatkozó bár­mely lényegtelen csekélységnek látszó adatot, vagy arra való figyelmeztetést. * (A Hubay-Popper-négyes) ezidei utolsó kamarahangversenye április 8-án, pénteken, lesz a vigadóban. A műsor egyik száma Beethoven hetese, melyet a közönség mindig oly nagy gyönyörűséggel hall e jeles társaságtól. * („Az én Újságom“ matinéja.) Az én Újsá­gom szerkesztősége által gyermekek számára április hó 5-dikén rendezett felolvasási matiné iránt oly nagy az érdeklődés, hogy nem, a­mint eleinte tervezve volt, a megyeház, hanem a fővárosi vigadó termében tartatik meg. P­ó­s a bácsi szer­kesztőn kívül még Hock János, Mikszáth Kálmán, Rákosi Viktor, Sebők Zsigmond és B­r­ó­d­y Sándor Az én Újságom munkatársai fognak a kicsikéknek szebbnél-szebb meséket, mulatságos történeteket stb. elbeszélni. Az én Újságom előfizetői belépőjegyet minden díj nélkül kapnak. * (Az orsz. régészeti és embertani társu­lat) e hó 31-én délután 5 órakor a m. tud. akadé­mia heti üléstermében tartja rendes havi ülését. Az ülés tárgyai lesznek: M­a­j­l­á­t­h Béla A m. nemz. múzeum sodronypáncéljai. Mutatványokkal. R­e­i­z­­n­e­r János A szegediek­áhyhalmi és bojárhalmi ősma­­gyar sirteletek. Mutatványokkal. Újabb régészeti lele­tek bemutatása: titkári jelentés, folyó ügyek és a pénztáros havi jelentése. * (A magyarhoni földtani társulat) ez év április hó 1-én, szerdán d. t­. 5 órakor szakülést tart a m. tud. egyetem ásványtani intézetében (VIII. Muzeum-körut). Az ü és tárgyai a következők: 1. Halaváts Gyula : A szegedi két artézi kút. 2. Kale­­csinszky Sándor: Földrengési jelző­készülék. 3. Braun Gyula dr. : Pensylvániai csillámok bemutatva az elektromos mikroszkóppal. A szakü­lés után vá­lasztmányi ülés következik. * (A budapesti filológiai társaság) április 1-én (szerdán), délután 5 órakor a m. t. akadémia palotájában felolvasó gyűlést tart, melynek tárgyai : 1. Reményi Ede : Augustinus dicséneke a menny­országról. 2. Szeremlei Barna: Bessenyeinek egy politikai munkája. 3. Neményi Lajos : Sárosy Gyu­láról. A felolvasó gyűlést választmányi zárt ülés követi. Minisztergyilkolás Szófiában. — Távirati tudósítások. — Szófia, márc. 30. Még tegnapelőtt éjjel jelentős letartózta­tás történt. Letartóztatták azt az embert, a­ki Parti fegyverkereskedőnél azt a forgópisztolyt vásárolta, a­melyet a városi kertben találtak volt. Az illető nem tagadta, hogy megvette a revolvert, de azt állítja, hogy a fivére számára vette, ki jelenleg a szófiai kerület egy falvá­­ban tartózkodik. Ennek következtében csend­őröket küldtek abba a faluba. Parti segédje megismerte az embert, a­ki a Filippopolisz mellett fekvő Sztammaka faluban született görög. A forgópisztolyt három nappal ezelőtt a letartóztatott ember vette és még ketten, a­kik görögül beszéltek; ennek következtében remélik, hogy a másik két embert is elfogják. A rendőrség buzgóan folytatja a kutatásokat. A városi kert körüli kordont tegnap délután megszüntették; a várost körül vont kordont ellenben a legnagyobb szigorral továbbra is fentartották. A városból távozni senkinek sem szabad; a diplomáciai kar több tagját és má­sokat, kik tegnap délután a környékre akartak menni sétálni, nem eresztették át a vonalon s vissza kellett térniök. Sokat beszélnek arról a merészségről, melylyel a merényletet véghezvitték. Az ille­tők a miniszterekkel egy vonalban haladtak és egészen közelről lőttek, miután felhívták volt a minisztereket, hogy álljanak meg. Vilá­gos, hogy a terv jól ki volt gondolva, mert az illetők megvárták azt a pillanatot, midőn a miniszterek a cukrászboltból távoztak. Hatá­rozottan állítják, hogy­némely egyének csak tegnap érkeztek Szófiába, miből azt következ­tetik, hogy a gyilkosok egyenesen azért jöttek Szófiába, hogy a merényletet megejtsék. B­e­­­c­s­o­v miniszter temetése teg­nap nagy pompával ment végbe. Ferdinánd fejedelem és Klementina hercegasszony Filippopolból ideérkeztek a te­metésre. Ferdinánd fejedelem mélyen meg volt indulva, az elhunyt lakására ment, személyesen tette le koporsójára a koszorút és gyalog kisérte a halottasmenetet a székesegy­házba, hol a beszentelést Gergely és Szamokov püspökök végezték az egész papság segédletével. Jelen voltak a templom­ban Ferdinánd fejedelem, Klemen­tina hercegasszony, a diplomáciai képviselők, a miniszterek és a többi notabilitások, a hely­őrség tisztjei, a polgári főtisztviselők és nagy­számú közönség. A hivatalnokok, kiknek az elhunyt főnökük volt, pompás koszorúkat vit­tek. Ferdin­á­n­d fejedelem polgári és ka­tonai kíséretével, a miniszterek és a gyászolók nagy számú kocsin mentek a városon kívü­l levő temetőbe, hol a halottat örök nyugalomra helyezték. A temetés példás rendben folyt le. B­e­­­c­s­o­v özvegye számos részvéttáviratot kapott az ország minden részéből. Az Agev­ee Balcanique egy bécsi lapnak ama hírét, hogy ezelőtt három héttel Ferdi­nánd fejedelem ellen szőtt összeesküvést fe­deztek volna fel, valótlannak jelenti ki. Bel­cs­o­v gyilkosait még nem fog­ták el. A jelek arra mutatnak, hogy a merénylet Stambulov ellen­­volt intézve. Az oroszbarát ipart több hívét letartóztat­­j­­­á­k. A vizsgálat féljük­ eddigi eredményét,­­ mely különben még semmi bizonyosat nem­­ derített ki, titokban tartják. Stam­ J­anlovhoz folyton érkeznek táviratok Bulgária­­ minden részéből, üdvözölvén őt, hogy az el­­­­lene intézett merénylet nem sikerült. Az egész­­ országban teljes nyugalom van. A Szvoboda megbotránykozását nyilvánítja a szörnyű bűntett felett és azt mondja, nin­csen kétség a felett, hogy fizetett ügynökök által véghezvitt, Stambulov ellen tervezett me­rényletről van szó, melynek Belcsov esett ál­dozatul. Szófia, márc. 30. (Saját tudósí­tónk távirata.) A vizsgálat során mind­inkább biztosabbra veszik, hogy a merényletet idegenek, valószínűleg levanteiek kö­vették el. A nép egész nyíltan N­e­li­d­o­v küldöttj­einek deklarálja őket és azt hiszi, hogy a merénylők néhány itteni russzo­­fil tudtával végeztek véres munkájukat, ennek következtében a tetteseknek Szófiá­ban vagy környékén kell rejtőz­niük. Konstatálni való, hogy egész Bul­gáriában az oroszellenes gyű­lölet és irtózat tetőpontra há­gott. Egészen semleges emberek nyíltan kár­hoztatják ezt a bandita-politikát. Szófia, márc. 30. Az Agence Balcann­ia jelenti : Belcsov gyilkosait még nem nyomozták ki. Ma is számos elfogatás történt. A gyilkosság éjjelén elfogottak nagy részét még fogva tartják. Azt az embert, ki fivérével revolvert vásároltatott magának, egy szomszédos faluban megtalálták, de ennek semmi része sincs a merényletben. Az a hír kering, hogy a szerb határon el­fogtak egy sebesült embert. Ez, ha megerősítést nyerne, nagy fontossággal bírna, mert ez esetben valószínűleg az igazi gyilkosról volna szó, a­kit a csendőr kardja-

Next