Budapesti Hírlap, 1891. április (11. évfolyam, 89-118. szám)

1891-04-01 / 89. szám

Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 20 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint.­­ Egyes szám­ára helyben 4 kr^jridéke^^ttr^^^ Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A honvédezredesek, Budapest, márc. 31. (bp.) Régi panasz, hogy a magyar honvédség taktikai szervezete tökélet­len : csak két fegyvernem van bele föl­­véve, tüzérsége s műszaki csapatai nin­csenek. Az ezredköteléken kívül meg­szűnik tagozataiban az egység: a hon­véddandárok s hadosztályok nem ala­kíthatók meg harcképesen a tiszta honvéd­elemből, a hiányzó fegyverne­meket a közös hadsereg kölcsönzi ki, ahányszor e csapattestek ellenséggel szembe kivonulnak. Ez anomáliának egyik következése, hogy a honvédtiszti rangfokozat az ezredesnél véget ér s a tábornokok már a közös hadsereg rang­listájába tartoznak, onnan vezényeltet­ek ki a honvédcsapatok fölé. T­'-vp­­o­hajt némileg ellensúlyozta az a gyakorlat, hogy a honvédezrede­sek akadálytalanul léphettek elő a tá­bornoki rangba, betölthették a maga­sabb parancsnoki állásokat a honvédség kötelékében és csak névleg szerepeltek a közös ranglistában, tényleg honvé­deknek maradtak meg a közös tábor­noki egyenruhában is. E gyakorlat szerint a csapatok olyan parancsnoko­kat kaptak, kiket már az alsóbb rang­fokokon ismertek, becsülni tanultak, a­kikben megbíztak,­­ a parancsnokok is olyan csapatokat vezettek, melyek egyes részeinek alsóbb rangfokon már parancsnokai voltak s a vezető és vezetettek közt a szolgálat érdeké­ben annyira fontos erkölcsi és szel­lemi nexus kifejlődött. A honvéd­ségnek, mint nemzeti intézmény­nek jövője annyiban biztosítva látszék lenni e gyakorlat által, hogy a honvéd­­tiszti pálya a honvédség felsőbb vezeté­sének — úgy szólva —­ faiskolája lett s onnét oly elemek voltak állandóan kiválandók a magasabb honvédparancs­noki állásokra, melyektől az intézmény szellemét s nemzeti jellegét nem volt okunk félteni, úgy értesülünk, hogy újabban ez is másképp lesz. Fejérváry báró minisz­ter hivatalos jó tanács for­májában arról értesíti a tábor­noki előlépés­re igényt tartó honvédezredeseket, hogy jól teszik az előlépés gyorsítása érdekében, ha rangjuk megtartása mel­lett átlépni sietnek a hon­védségtől a közös h­a­d­s­e­­r­e­g­b­e. Mert a közös tábornoki karba ezentúl föl nem vesznek senkit, ki a közös hadseregben előbb szolgálati pró­bát nem teljesített s ott meg nem ta­nulta, a­mit e sereg magasabb szol­gálati ügyeinek ellátásához, hivatalos nyelvéből s h­agy­ományos szelleméről tudni szükséges. A miniszter úr rendelkezését (mert a hivatalos jó tanács parancscsal egyér­telmű a katonaságnál) értjük addig a határig, hogy a tábornok-jelölteknek alkalmat akar adni a magasabb pa­rancsnoki teendők begyakorlására az összes fegyvernemek, tehát olyanok fö­lött is, milyenek a honvédségnél nem­ léteznek. A honvéddandár vagy hadosz­tály vezére háború esetén a gyalogság­hoz s a huszárokhoz ágyuütegeket, szekerész és egészségügyi csapatot, had­mérnököket és hidászokat is fog kapni parancsa alá s igy baj volna, ha a parancs­nok nem bírna e csapatrészek fölött a­ szolgálati teendők gyakorlatával. De mi e célt más után vélnők természeteseb­ben, gyorsabban s a honvédségi érde­kek veszélyeztetése nélkül elérendőnek. Szerintünk nem az a helyes és termé­szetes módszer, ha a honvédezredesek átmenesztetnek a közös hadsereg köte­lékébe, kivetkőzve a honvédségből a beosztatva a közös sereg vegyes fegy­­vernemű dandáraiba. Mert ott nemcsak a kisegítő fegyvernemek dolgában várja őket nehézség, hanem a két főfegyver­nemnél: a gyalogságnál s lovasságnál is, melyeknek szolgálati, gyakorlati rendje, vezérszava, szelleme, előttük is­meretlen. Hajtottabb korban meg­válni az énünket kiegészítő szokások­tól s egészen uj viszonyok közé he­lyezkedni, idegen szellemet befogadni és hivatásos dolgaink tanulását alapjai­nál újra kezdeni: valóban kegyetlen, elcsüggesztő kényszerűség. A közös se­regbe terelés által honvédezredeseink tábornokká előlépését nem gyorsítják, hanem nehezítik. Ha a miniszter csak azt akarja elérni, hogy a honvédezre­­ d BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA I­ Rákóczy György detronizálása. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Szeretnék a XVII. század regényes kor­szakának méla hegedőse lenni s ezerörömest dalolnék régi dalt régi dicsőségről. Inkább sze­retnék II. Rákóczy György erdélyi fejedelem fényes udvartartásáról emlékezni meg, mint a szászokhoz írt leveleiről; udvarhölgyek hajának és csipkés kendőjének friss illatával szíveseb­ben betölteném e czikket, mint penészes iratok szagával, de a megsárgult pergamenen, az ákom-bákom íráson keresztül csodálatos fény szűrődik át: a magyar faj teljes politikai és kulturális uralma Erdélyben, mely után ma az oláh irredenta nyújtja ki szentségtörő kezét. Az 1651-ik esztendő Erdélyre szerencsé­vel kezdődött. A fejedelem Gyulafehérvárra február 12-ikére országgyűlést hívott össze. Mélységes béke vette országát körül, mert a hozott törvények „prefació“-jában a rendek igy hálálkodnak: „az egész keresztyén világnak ilyen felháborodott ideiben, ő felsége minket ilyen csendes békességes állapotban ekkédiglen megtartott.... hogy semmi rendbéli idegen nemzetnek fegyvere szegény hazánkban nem hallatott.“ Bizonyítja a szürke, csendes időket az a körülmény is, hogy az ezen országgyűlésen ho­zott törvény 31. artikulusa“ a mindennapi élet apró-cseprő há­zi bajaival vesződik. Van mégis két szakasza, mely említésre méltó, az egyik a benne rejlő humor, a másik a benne rejlő tragikum miatt. A 17-ik szakasz ugyanis „szász uraink“ ama­­i­teletreméltó üzleti erkölcse felett ütköz­ik meg, írj­k szerint azok, a­kik tőlük bért vettek „sok fogyatkozásokat ismertek lenni, mert az kit negyvenes gyanánt vettek meg, közel is ki nem tölt, az árát pedig az egész negyvennek meghagyták!“ A 31-ik szakasz a „szászság között való nagy pusztulással“ foglalkozik; a fejedelem bölcseségére bízzák, hogy a megdöbbentő pusz­tulás okainak felderítésére „mikor és kik comissáriussága által akarja végben vétetni az inquizió és mi modalitással.“ Bid­y X­ y-Murilló képzelete hiába népe­sítette be rózsás angyal­fejecskékkel a szász községek komor ablakait! Hiába vágta oda nagy büszkén, hogy „a szász jobban szaporodik a magyarnál“ — népe pusztuló faj volt már több mint kétszáz év előtt. Azokban a kiszámíthatatlan, zűrzavaros időkben, mikor a háború haragos-véres felhői között áldozott le folyton a béke napja, a szász városok főbírói, kiknek gondjára a leg­gazdagabb polgárság vagyona és élete volt bízva,­­ jószimatú vizslákat tartottak határ­széli helyeken, a­kik megérezték, ha töröknek vagy tatárnak csak a lova árnyéka jelent meg a szemhatáron. Beszterce város ily hivatalos kémének ápril­is 10-én, Jassyban kelt magyar jelentése van előttünk. A jelentés nem ér jó pénzt. A törökök felül még semmi bizonyosat nem hallanak Herlay Mihály és Farkas János, ez iker­ kémek; a tatárok felül azt írhatják, hogy „az farsangba vették el“ a lengyelek valamely városát és a kozákok falvait feldúlták s a „kozák paraszt­ságból“ sokakat rabszijra fűztek. Ám a háborúra nagy előkészületek tör­téntek, már mindenfelé összevásárolták a hasz­nálható lovakat. Az ügynökpár erről így ír: „még soha mi időnkben olyan drága az ló nem volt, mint most; akármily közönséges lónak is az ára harminc vagy negyven orosz­lános tallér“ .... II. Rákóczy György szerencsecsillagára azonban az 1657-ik esztendőben homály borult immár. Lengyel hadjárata szerencséte­nül vég­ződött s a mellett magára vonta a tőrük szultán haragját, pedig a szultánok haragja nem pla­­tonikus indulat: félelmetes bik­i hadseregek adnak nyomtaékot neki. Mehemed szultán parancsot küldött Erdély rendeihez, hogy Rákóczy helyébe más fejedel­­met válasszanak. A parancsoló levél Konet ,mti­­nápolyban kelt. Zilkadi havának közepiben „ezer hetven esztendőben az­­szentsége:- Moha-' Mai százsunk 16 oldal !a———pw­a II1 MWWBWugafiaten A M. KIR KÖZPONTI­­ STATISZTIKAI HIVATÁSA­I

Next