Budapesti Hírlap, 1891. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

1891-07-01 / 178. szám

Előfizetési árat: Egész évre 14 írt, félévre 7 frt, negyedévre 3 írt 50 kr., egy hóra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A hármas szövetség megújítása. Budapest, jun. 30. A világbékét 1897. december végéig szerződésileg biztosították. Ezt a nagyfontosságú politikai ese­ményt jelentette ki II. Vilmos császár Hamburgban és Rudini olasz miniszter­elnök a kamarában és a szenátusban. Alá van tehát írva a hármas­ szövetség, mely 12 esztendő óta Európáról elhá­rította a háborút. Pedig, ha nem lett volna a hármas­ szövetség, már lett volna háborúnk : akkor is, midőn Bou­langer hadügyminiszter a Sehnebele­­n­ggben kereste az alkalmat Németor­szágot megtámadni ; akkor is, midőn a bolgár kérdésben Oroszország Sándor fejedelem leköszönése után Bulgáriát újra fennhatósága alá akarta hajtani. De hát nem mertek támadni a hármas­­szövetség tulhatalma miatt s elhalasz­tották a támadást alkalmasabb időkre. A francia-orosz barátság lehet nagyon benső, de Európa békéjét meg nem szegi, ha a többi nagyhatalmak őrzik. Megkísértettek mindent franciák és oroszok, hogy a hármas­ szövetség meg­újítását megakadályozzák. Az oroszok Németországban kezdtek agitálni Bis-­­­marckkal Ausztria és Magyarország­­ ellen, az orosz-porosz régi barátságot ajulván fel. Azonkívül Bécsben is tettek kísérleteket a csehekkel és a többi szlávokkal, hogy Ausztriát és Magyarországot a francia-orosz szö­vetség pártjára vonják. De legtöbb törekvése az oroszoknak és a franciák­nak Olaszországra irányult, mivel azt hitték legkönnyebben elcsábíthatónak. A hármas­­ szövetség ellenségeit Olasz­országban a francia-barát radikálisok képezik, kik szövetségben Franciaor­szággal a köztársaságot óhajtják s a háborút Ausztria-Magyarország ellen, hogy elvegyék Ausztria olasz tartomá­nyait : Trentinót, Görzöt és Triesztet ; ezt pedig Oroszország szövetségében vélik elérhetni. A francia propaganda egy eszten­dőn át izgatta az olasz radikálisokat, kik sajtójukban és népgyű­léseken a leg­hevesebb támadásokat intézték Ausztria ellen; a parlamentben pedig a szélső­bal folytonosan külpolitikai kérdésekkel zaklatta a kormányt, így iparkodván megakadályozni a hármas - szövetség megújítását. De nevezetes szövetségest nyertek e radikálisok a kúriában is, mert a pápa diplomáciája, mióta Fran­ciaországgal és a köztársasággal kibé­kült, a hármas-szövetségnek ellene for­dult. Egy ideig Olaszország habozott. Crispi bukása után Rudini iparkodott Franciaországot kibékíteni Olaszország­gal, annyival inkább, mert a kereske­delmi érdekek egy új vámszerződés megkötését javasolták, a pénzügyi te­kintetek pedig megtakarításokat paran­csoltak a hadügyeknél. Olaszország bé­kében akar élni mindenkivel, tehát Franciaországgal is. De Rudini nem talált kellő előzékenységet Franciaor­szágnál az olasz követelésekre, mert a francia védvámosok diadalmaskodtak s igy Olaszország új piacokat keres a­­ középeurópai tervezett vámunióban ; azonfelül a békét nem találta volna meg a francia szövetségben, mely a háborút hozta volna Európára, de nem találta volna meg középtengeri pozíciójának biztosítását sem. A­z okoknál fogva hosz­­szas alkudozások után, melyeket előző­leg Angliával s utóbb ennek tanácsai szerint Németországgal és a mi m­on­­archiánkkal folytatott, Olaszország belé­pett újra a hármas-szövetségbe, némi­leg módosított alapon. E módosítás arra vonatkozik, hogy egy francia-német há­ború esetén minő kötelezettségei lesz­nek Olaszországnak. Kiegészítő része a hármas­ szövet­ségnek az egyetértés Angliá­val, melyet Rudini bejelentett a sze­nátusnak, melyet Fiuméban ünnepelt királyunk a látogatóba jött angol kottá parancsnokával, Hoskins tengernagy­­gyal és melynek kitüntetésére s meg­­köszönésére II. Vilmos császár látoga­tásra indult Londonba. Ha Angliával nincs is szerződés, vannak ezt tökéle­tesen pótló megállapodások politikai jegyzékváltás alakjában. A hármas­ szövetség megkötése par­lamenti forradalmat idézett elő az olasz­ ­ A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A jövendő vasútja, — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — „Mi lesz a vasutakból, ha kitalálják a kormányozható repülő­masinát?“ — ezt a kér­dést vetette fel az országházban Csatár Zsig­­mond képviselő úr, mikor ellene mondott annak, hogy az osztrák-magyar állam­vasutat magunkhoz váltsuk, hetvenöt esztendőre szóló kötelezettséget róván kincstárunkra. Mindenki nevetett ezen a gondolaton, alkalmasint csak azért, mert furcsa ember, furcsa formában fe­jezte ki, meg talán azért is, mert a magyar képviselőházban egyáltalán igen szeretnek ne­vetni. Maga a kérdés azonban, azt hiszem, gondolkodóba ejthet mindenkit, a­kinek nincs olyan könnyen derülő temperamentuma, mint a mi törvényhozóinknak. Kivált ha a kérdést így formulázzuk, hogy hetvenöt év alatt mely átalakulások történhetnek a technika dolgában. A gőzvasút hatvankétesztendős találmány. Stephenson Rocket nevű lokomotivje 1828-ban futotta végig először a stockton-darlingtoni vonalat, 24 kilométer órai sebességgel. Ma a gyrors lokomotivok 24 kilométert alig egy ne­gyed óra alatt hagynak hátra, tehát a sebes­ség megnégyszereződött a kezdet óta. Vájjon mely haladás várható a gyorsaságot illetőleg a jövendőben, mikor a technikának már készen van a kezében mindaz, a­mi 1828. óta lassan­­kint és nehezen fejlődött a mai állapotig? Erre a kérdésre nem is oly nehéz felelni. Azt már biztosan tudjuk, hogy a gőzgépek sebes­ségének megvan a maga határa, a­melyen túl­m­­enni lehetetlenség. Minden gőzgépet henger­ben járó dugattyú mozgat, olyanképpen, hogy a dugattyút hol egyik, hol másik oldalán ta­szítja odább a gőz. Ezt a processzust szédítő gyorsaságig lehet fokozni, de végre előáll a netovább, a­melyet az idő szab meg, vagyis a gőznek mit és többé ideje megtenni az utat a hengerből ki­s be, a dugattyú előtt és mö­gött. Ez a gőzgép sebességének maximuma , ezt is felülhaladni nem lehet. A jövendő technikájának legnagyobb és legelső feladata az erő összegyűjtése, a­mely­nek határa nincsen. Mi az erő összegyűjtése? A legegyszerűbb dolog: minden áldott nap gyakoroljuk, mikor az óránkat felhúzzuk. Csa­varván az óra kulcsát, munkát végzünk s ez a munka, ez az erő meggyül az óra rugójában. Az óra egész szerkezete nem egyéb, mint meg­­akasztó­ készülék, mely útját állja annak, hogy a rugó a legrövidebb idő alatt visszaadja a rábízott erőt. A megfékezett rugó tehát lassan dolgozza le a beléfektetett munkát. Huszon­négy, harminc óra múlva még mindig a mi kezünk ereje működik, mikor a mutatók mo­zognak. Ez az együgyű hasonlatosság magya­rázza meg az elektromos erő­ összegyűjtést is. Az akkumulátorban épp úgy halmozódik föl valamely munka, mint az órában, kivéve, hogy ott az erő elektromossággá változik és viszont. Hogy ez meddig fokozható, azt el se lehet gondolni. Az akkumulátorok ma még gyermek­korukat élik. De mi következhetik idő múlta­­kal? Flammarion azt mondja, hogy a repülő­gép akkor lesz meg, mikor majd ezer lóerőt huszonnégy órára oly nagy és oly nehéz szer­kezetbe tudunk egybehalmozni, mint egy na­rancs. Egy lóerő 75 kilogramméter, vagyis oly erő, mely egy másodpercben 75 kilogrammot egy méter magasra vagy egy kilogrammot 75 méter magasra bír emelni. A­mi erőt eddig a levegőhajók kormányzására használhattak, az elenyésző csekély. Girard négy-öt lóerejű gőz­gépet vitt föl gömbje kosarában. Krebs és Renaro harminc-negyven lóerőt tudnak akkumu­látorba szorítani s azzal forgatják a propeller­kereket, melynek a levegőbe fúródása irányozná a gépet. Tökéletlen mind a két kísérlet; hogy az erő gyorsan elfogy, az még hagyj­án, de a szállógömb mindaddig a szelek játéka marad, míg könnyebb lesz a levegőnél. A legnagyobb gázgömb is pehely a levegő óceánjában, teljes szélcsöndben tud ugyan haladni a propera­­kerék segítségével, de már a legkisebb áram­lás is magával ragadja s a kerék hiába forog. Szél ellen csakis a levegőnél nehezebb szerke­zet küzdhet, és míg könnyű gázokkal kell el­vennünk a repülőgép súlyát, hogy fölemelked­hessünk, addig ily szerkezet nem lesz. A repülés feltétele az akkumulátor. Ha a Fiammal rion narancsa meglesz, akkor majd versenyt Mai számunk 16 oldal.

Next