Budapesti Hírlap, 1891. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

1891-07-01 / 178. szám

1891. julius 3­1. BUDAPESTI HÍRLAP. (178. sz.) A suc.­ nyelvü párt. A kormánypártéi­ helyzete a legsajátságosabb­­ maga nemében. Még akkor, mikor a véderővita alatt Tisza pártjának tömörségére hivatkozott, már javában dúlt az egyenetlenség, az intrigya ; a vi­szály magvát különösen azok hintették, a­kiknek főfoglalatosságuk a személyi torzsalkodásnak előidé­zése. Tisza bukása óta az aknamunka nem szüne­telt, ellenkezőleg erősen fokozódott. Szápáry Gyula gróf azt hitte, hogy a közigazgatási reformjavaslat beterjesztésével föleleveníti a pártot, hitte, hogy tisztába jön azzal a párttal, melynek állítólagos ve­zére s megtudja, hogy jó és balsorsban kikre szá­míthat feltétlenül s minden körülmények között. A közelállók sejthették a kormányelnök szándékát, azért meg is éljenezték, mikor a közigazgatási tör­vényjavaslatot a képviselőházban beterjesztette. De jött a közigazgatási bizottság tárgyalása, Apponyi Albert gróf álláspontjának precizirozásával s Sza­­párynak az ellenzék vezérével szemben tanúsított előzékeny magatartása s ezzel beköszöntött a t. kor­mánypártban a teljes zűrzavar az egymást kergető kombinációk egész halmazával. Duzzogtak Tiszáék, a hatalom körül álló sütkérezők agyát az a fix idea bántotta, hogy máris kész a fúzió, persze, hogy szidták ezért Szapáryt s fünek-fának bizonyították, hogy a kormány s a szabadelvű párt oly erős, hogy nem szorul sem Apponyira, sem pártjára. S ha va­laki fejcsóválva azt találta mondani, hogy nem hisz a fúzióban, Apponyi­­ pártjának átlépésében, rög­tön megvolt a válasz, mely abból állt, hogy : ne ülj fel senkinek, a fúzió megvan, csak hogy nyíl­tan nem merik bevallani, mert tudod — tette ilyen­kor hozzá a hatalom kenyerese — Szapáry nem tudja, hányadán van velünk, aztán Tiszától is tart, de legjobban Szilágyitól. Szóval résen kell lenni ! Ez volt a jelszó, míg a javaslat tárgyalása a köz­­igazgatási bizottságban foly­t. S most, hogy a kép­­viseőházban a közigazgatási reform fölött a vita megindult, a kormánypárt, bár csak kevesen léptek ki a párt kötelékéből, nem tud a rendes mederbe jutni. A szabadelvű párt ma olyan, mint volt a Deák-.párt 1874. év végén s 1875. év elején. A párt tagjai rezerváltak s bizalmatlanok egymás irányá­ban s e­gy elvesztettséget növeli az a körülmény, hogy Szilágyi Dezső tüntet. Mindezt tudja a szélső­­baloldal s hogy Szapáryt s pártját még jobban gyengítse, a politikai helyzetet még bonyolultabbá tegye, alkotmányos formában csinálja az obstrukciót. Az egész kormányzatban Szilágyi Dezső igaz­­ságügyminiszter magatartása a legérthetetlenebb. Míg a mérsékelt ellenzék egyik vezéreként szere­pelt az ország előtt, az állami közigazgatás ideájá­nak ő volt egyik legkiválóbb előharcosa s szószó­lója , sőt mikor elvállalta az igazságügyminiszteri tárcát, ő volt az, a­ki pozsonyi választói előtt nyíl­tan hirdette az állam­i közigazgatás szükségességét és pedig abban a keretben és alakban, mint azt ő mint ellenzéki pártvezér a képviselőházban kifejtette s felállítot­t. Ugyancsak Szilágyi Dezső igazság­­üg min­iszter volt az, a­ki Pécsett múlt év őszén, még mielőtt a pályaházhoz muzsikaszóval kikísér­­tette mag­át, égés, komolyan és határozottan kije­lentette Pécs város s vidékének intelligenciája előtt, hogy a közigazgatási reformjavaslatból oly bizonyos, hogy törvény lesz, mint a­hogy csillag van az égen. Az igazságügyminiszternek ily határozott fel­lépése után mit képzelhetett mást a közvélemény, mint azt, hogy Szilágyi Dezső lesz egyike azoknak, a­kik a beterjesztendő reformjavaslatot szívvel­­l­lükkel magukévá teszik s azért, ha kell, sorom­póba állnak. S most mi történik? Az, hogy a reformjavas­lat beterjesztetik, hónapok óta napirenden van . Szilágyi Dezső úgy tesz, mintha a képviselőházban nem is az ő kedvelt ideájáról, a közigazgatási re­formról volna szó, hanem valamely ártatlan egyez­mény megkötéséről, melyet a törvényhozás egy még ártatlanabb tengerentúli köztársasággal megkötni szándékolna. Május 29-ike óta foly a reformjavaslatról a tárgyalás s Magyarország igazságügyminisztere neki se bederít, részére a képviselőház azóta Hekuba. Be se megy a képviselőházba, szónokot sem pro, sem kontra még nem hallott; konstatáljuk, hogy május hó 29-ike óta egy félórát sem töltött a kép­viselőházban, kivéve az időt, melyet akkor töltött a házban, mikor a miniszterelnök pécsi s fiumei távolléte alatt egyéb javaslatokat tárgyalt. Szilágyi Dezső ezzel a magatartásával nyilván tüntet úgy a reformjavaslat, mint annak benyújtója, Szápáry Gyula gróf miniszterelnök ellen. Eddig csak azt tudjuk róla, hogy baráti kör­ben, a­mit Eötvös Károly is konstatált, kijelentette, hogy azt a javaslatot, melyet Szápáry Gyula gr. elsőszben, tehát múlt év szeptember havában a minisztertanács elé terjesztett, ő rossznak s tárgya­lásra alkalmatlannak talált, a miért aztán Szapáry az elítélt javaslatot visszavonta s újból való átdolgozás végett visszaadta Szalavszky Gyula államtitkárnak. Tudjuk még tovább azt is, hogy a mostani javas­latról azt mondotta, hogy fogyatkozásai dacára el­fogadja. Tehát egy Szilágyi Dezső, a­kihez az ország annyi reményt kötött s a­kit a kabinetben oly ha­talmasnak mondanak, odazsugorodott, hogy a mi­nisztertanácsban nem tudja érvényesíteni tudását, ideáit, melyeket az ország színe előtt nyiltan val­lott s kénytelen beérni egy fogyatékos javaslattal, melyért csupa formalitásból vállalja el minisztertár­saival a szolidaritást ? Hogy egy bomló pártra s egy elszánt ellen­zékre ily miniszteri magatartás mily befolyással van, azt külön felemlítenünk sem kell, mi csak a tényeket akarjuk konstatálni, hogy olvasóink tájé­kozást nyerjenek ama pártról, a­melyre ma az or­szág sorsa bízva van. Különben az igazságnak megfelelően fel kell említenünk, hogy a szabadelvű pártban az a vélemény, hogy ez az állapot így, mint ma van, sohá már fenn nem tartható — úgy­szólván egyhangú. Tiszát, a volt generálist, sajnálják. Azt mondják, rá nézve, mint a parlamenti helyzet tisztulása érdekében az lett volna a legjobb, ha egy időre teljesen visszavonult volna, részt nem vesz sem a párt konferenciáin, sem a képviselőház tárgyalásain. Vagy­ ha már arra határozta el magát, hogy ezentúl is részt akar venni, akkor foglalt volna el határozottabb állást. Mert azt a magatar­tást, melyet most tanúsított a reformjavaslat általá­nos s később részletes tárgyalásánál a párt érte­kezletein, nem tartják hozzá méltónak. Egy Tisza Kálmán — úgy mondják — nem szorult arra, hogy azt legyen kénytelen mondani : „nekem vannak elvi kifogásaim a javaslat egyes szakaszai ellen, de mert a pártvezér azokat nem fogadja el, h­ogy én is elhallgatok azokkal, sőt kérem a többieket, a­kik hasonló helyzetben vannak, cselekedjenek velem hasonlóan.“ Nagyon restellik, hogy Tisza ország­világ előtt ezzel dokumentálta tehetetlenségét. Apponyi Albert gróf soha sem volt oly nép­szerű a szabadelvűpártban, mint ma. Alig van a szabadelvűpártnak tagja, a­ki nyiltan be ne ismerné rendkívüli nagy képzettségét, politikai iskolázottsá­gát, kimagasló fölényét, melylyel összes államfér­­fiaink fölött bir, sőt, mi több, magában a klubban is, midőn maguk közt megvitatják a politikai hely­zetet, elitélik Tisza s Szilágyi magatartását, melyet ezek Apponyival szemben apró személyi hiúságból tanúsítanak. Apponyit mellőzni annyi volna, mint a közér­dek ellen véteni, ezt még Busbach Péter is mondja s ezzel sokat mondtunk. A mi a reformjavaslatot illeti,s azt hiszik, Szá­j­páry gróf az általános vita után hosszasabban s­ részletesebben fog nyilatkozni a kilátásba helyezett garanciális törvényjavaslatokról, melyeket benyújtani szándékszik s ha ennek ellenében a részletes fcár-n­­ál a szélsőbaloldal mégis az obstrukciója­­őnék, úgy a képviselőház ülései m­e­g s­z­ava­i nélkül egész nyáron folytat-­ 111 fognak. Ezt Szápáry s­o­k­a­k-s beszélte a házban e a függetlenségig való egyezkedést, mint azt az Egyetértesok száma javasolta, visszautasította, igy szólván Izkynak : „Ha ti nem bíztok az én ígéretemben, én sem bízom a tietekben.“ Őszszel a kormány kettős üléseket indítványozna olyformán, hogy pl. d. e. 10—d. u. 2 óráig tárgyaltatnák a reformjavaslat, d. u. 5 órá­tól 8-ig pedig tárgyaltatnának azok a javaslatok, melyeket a kormány a képviselőház elé terjeszteni szándékozik. A képviselőház feloszla­tásáról­­ és JTtt szó sincs. Ha azután ily ülésezés­i tárgyalás mellett sem válhatna a ja­vaslatból törvény, úgy nem Szapáryn, nem a kor­mányon múlt, hanem azon a párton, mely ily fegy­verrel élni jónak látta. Ez után már csak a vá­lasztók fognak ítélni. A függetlenségi­s Ugr­on-párt. A két párt ad hoc egyesült azért, hogy a közigazgatási­­javaslatot megbuktassák, különben olaj- és víz, már az általános képviselő választások­nál jövőre a függetlenségi 48-as párt és az Ugrón pártja is külön-külön programja alapján fogja kérni a választók bizalmát. A nagy személyi ellentétek, torzsalkodások a vezérlő egyéniségek között, me­lyeket bőven tanultunk megismerni a múlt nyáron­,­­mikor az Ugronisták az anyapártból kiváltak, ma is fennállanak. A két pártnak egyesüléséről szó sincs,­­ ellenkezőleg a választások előtt nagyobb lesz az­­ eltérés, mint a minő volt eddig, azért az igazi füg-­­ getlenségiek, vagyis az anyapártiak, nemcsak a kor-,,­mánypárt ellen fognak küzdeni, hanem az ugronis­­ták ellen is. Az obstrukcióra el vannak határozva s mind­annyi egy jelszót hangoztat: „ebből a közigazgatási javaslatból nem szabad törvénynek lenni.“ E nagy vállalatra erőt mentenek a saját meggyőződésükből s ama kormánypárti hangulatból, melyet az imént leirtunk. A mérsékelt ellenzék. Ennek a pártnak van ma a legkényelmesebb helyzete, mert nem kell beszélnie, de unja a tét­lenséget s távolmaradása által tűnik fel a házban. Állami közigazgatást hirdetett másfél évtizednél to­vább, ma, hogy a kormány álláspontját elfogadta,­ természetes, hogy támogatja, de támogatását is fel­tételekhez köti, miket ha a kormány be nem vált, eldőlt nemcsak a közigazgatási javaslat, hanem a kormány sorsa is. Jelenleg a párt nézője a játék­nak. Apponyi beszéde óta semleges és csak magát védi, ha megtámadják. A mérsékelt ellenzéki képvi­selők most egyebet se tesznek kormánypárti s füg­getlenségi kollégáikkal szemben, mint demonstrálnak a fúzió ellen. Mert úton-útfélen azt kérdezik tőlük, mikor mentek már ? S mikor a berekedésig megy, általánosságban s részleteiben bebizonyította egy-egy vallatás alá fogott Apponyiata a maguk részéről a­ fúzió lehetetlenségét — akkor azt válaszolja a kor­mánypárti s a függetlenségi is: Hát ez mind szép S úgy látszik igaz is, de azért ez a politikai hely­zet mégis tarthatatlan ! Végül a refrén az , hogy Apponyit többé mellőzni nem szabad. Ebben aztán az összes pártok képviselői egyetértenek. De csak egyetértenek, mert aztán meg is tenni azt, hogy ez az általános óhaj be is következzék — no már azt nem cselekszik meg. S mert politikusaink csak be­szélnek s nem cselekszenek, éppen azért betegesek, nagyon betegek a mi politikai pártjaink. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, jan. 30. — A községi választások. A fővárosi köz­ségi választók névjegyzéke ma délig volt kitéve közszemlére a régi városházán. Ma délig lehetett beadni a névjegyzék ellen a felszólalásokat is. Most is kitűnt, hogy a községi választásoknál a legna­gyobb harc a József­városban lesz, a­hol az új polgári kör lépett akcióba a kerületben ural­kodó Rémi- és Hűvös-féle párt ellen. A polgári kör pártja ötszáznyolc reklamációt adott be a névjegyzék ellen. Kitűnik a reklamációkból, hogy 44 olyan választónak adtak szavazótárcát, a­ki más kerületben lakik, köztük számos tekintélyes egyén, pl. a kereskedelmi minisztérium egyik inté­zete aligazgatójának, a kerületi elöljáróság jegyzőjé­nek, a ki az elöljárósági épületet vallotta be lakásául s a kerületi elöljáró, a­ki az összeíró küldöttség elnöke volt, ezt nem vette észre. Sokan a reklamáltak közül más kerületekben is kivették igazolványaikat. 77 olyan ember kapott a fentebbieken kívül igazol­ványt, a­ki hamis józsefvárosi lakáscímet mondott be s a kiknek rendőrileg bejelentett lakásuk nincs is s talán nem is exisztálnak. Adó­nem, fizetés vagy adóhátralék miatt 134-et reklamálnak ki, köztük 117 olyat, a kinek sohasem volt adó­számlája s az összeíró küldöttség a nem létező adókönyvre állított ki igazolvá­nyokat; van ez utóbbiak között két olyan, a­ki csak egy pár hónapja lakik a fővárosban, adót soha nem fizetett, de azért mégis kaptak szavazótárcát. Kireklamálnak továbbá 16 szolgát, színházi díszítőt, világítót stb., a­kik azért sem lehetnek választók, mert szolgák, de még azért sem, mert kellő­ mennyiségű adót nem fizetnek, szavazó béreá- 3

Next