Budapesti Hírlap, 1891. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
1891-07-01 / 178. szám
1891. julius 31. BUDAPESTI HÍRLAP. (178. sz.) A suc. nyelvü párt. A kormánypártéi helyzete a legsajátságosabb maga nemében. Még akkor, mikor a véderővita alatt Tisza pártjának tömörségére hivatkozott, már javában dúlt az egyenetlenség, az intrigya ; a viszály magvát különösen azok hintették, akiknek főfoglalatosságuk a személyi torzsalkodásnak előidézése. Tisza bukása óta az aknamunka nem szünetelt, ellenkezőleg erősen fokozódott. Szápáry Gyula gróf azt hitte, hogy a közigazgatási reformjavaslat beterjesztésével föleleveníti a pártot, hitte, hogy tisztába jön azzal a párttal, melynek állítólagos vezére s megtudja, hogy jó és balsorsban kikre számíthat feltétlenül s minden körülmények között. A közelállók sejthették a kormányelnök szándékát, azért meg is éljenezték, mikor a közigazgatási törvényjavaslatot a képviselőházban beterjesztette. De jött a közigazgatási bizottság tárgyalása, Apponyi Albert gróf álláspontjának precizirozásával s Szapárynak az ellenzék vezérével szemben tanúsított előzékeny magatartása s ezzel beköszöntött a t. kormánypártban a teljes zűrzavar az egymást kergető kombinációk egész halmazával. Duzzogtak Tiszáék, a hatalom körül álló sütkérezők agyát az a fix idea bántotta, hogy máris kész a fúzió, persze, hogy szidták ezért Szapáryt s fünek-fának bizonyították, hogy a kormány s a szabadelvű párt oly erős, hogy nem szorul sem Apponyira, sem pártjára. S ha valaki fejcsóválva azt találta mondani, hogy nem hisz a fúzióban, Apponyi pártjának átlépésében, rögtön megvolt a válasz, mely abból állt, hogy : ne ülj fel senkinek, a fúzió megvan, csak hogy nyíltan nem merik bevallani, mert tudod — tette ilyenkor hozzá a hatalom kenyerese — Szapáry nem tudja, hányadán van velünk, aztán Tiszától is tart, de legjobban Szilágyitól. Szóval résen kell lenni ! Ez volt a jelszó, míg a javaslat tárgyalása a közigazgatási bizottságban folyt. S most, hogy a képviseőházban a közigazgatási reform fölött a vita megindult, a kormánypárt, bár csak kevesen léptek ki a párt kötelékéből, nem tud a rendes mederbe jutni. A szabadelvű párt ma olyan, mint volt a Deák-.párt 1874. év végén s 1875. év elején. A párt tagjai rezerváltak s bizalmatlanok egymás irányában s egy elvesztettséget növeli az a körülmény, hogy Szilágyi Dezső tüntet. Mindezt tudja a szélsőbaloldal s hogy Szapáryt s pártját még jobban gyengítse, a politikai helyzetet még bonyolultabbá tegye, alkotmányos formában csinálja az obstrukciót. Az egész kormányzatban Szilágyi Dezső igazságügyminiszter magatartása a legérthetetlenebb. Míg a mérsékelt ellenzék egyik vezéreként szerepelt az ország előtt, az állami közigazgatás ideájának ő volt egyik legkiválóbb előharcosa s szószólója , sőt mikor elvállalta az igazságügyminiszteri tárcát, ő volt az, aki pozsonyi választói előtt nyíltan hirdette az állami közigazgatás szükségességét és pedig abban a keretben és alakban, mint azt ő mint ellenzéki pártvezér a képviselőházban kifejtette s felállított. Ugyancsak Szilágyi Dezső igazságüg miniszter volt az, aki Pécsett múlt év őszén, még mielőtt a pályaházhoz muzsikaszóval kikísértette magát, égés, komolyan és határozottan kijelentette Pécs város s vidékének intelligenciája előtt, hogy a közigazgatási reformjavaslatból oly bizonyos, hogy törvény lesz, mint ahogy csillag van az égen. Az igazságügyminiszternek ily határozott fellépése után mit képzelhetett mást a közvélemény, mint azt, hogy Szilágyi Dezső lesz egyike azoknak, akik a beterjesztendő reformjavaslatot szívvelllükkel magukévá teszik s azért, ha kell, sorompóba állnak. S most mi történik? Az, hogy a reformjavaslat beterjesztetik, hónapok óta napirenden van . Szilágyi Dezső úgy tesz, mintha a képviselőházban nem is az ő kedvelt ideájáról, a közigazgatási reformról volna szó, hanem valamely ártatlan egyezmény megkötéséről, melyet a törvényhozás egy még ártatlanabb tengerentúli köztársasággal megkötni szándékolna. Május 29-ike óta foly a reformjavaslatról a tárgyalás s Magyarország igazságügyminisztere neki se bederít, részére a képviselőház azóta Hekuba. Be se megy a képviselőházba, szónokot sem pro, sem kontra még nem hallott; konstatáljuk, hogy május hó 29-ike óta egy félórát sem töltött a képviselőházban, kivéve az időt, melyet akkor töltött a házban, mikor a miniszterelnök pécsi s fiumei távolléte alatt egyéb javaslatokat tárgyalt. Szilágyi Dezső ezzel a magatartásával nyilván tüntet úgy a reformjavaslat, mint annak benyújtója, Szápáry Gyula gróf miniszterelnök ellen. Eddig csak azt tudjuk róla, hogy baráti körben, amit Eötvös Károly is konstatált, kijelentette, hogy azt a javaslatot, melyet Szápáry Gyula gr. elsőszben, tehát múlt év szeptember havában a minisztertanács elé terjesztett, ő rossznak s tárgyalásra alkalmatlannak talált, a miért aztán Szapáry az elítélt javaslatot visszavonta s újból való átdolgozás végett visszaadta Szalavszky Gyula államtitkárnak. Tudjuk még tovább azt is, hogy a mostani javaslatról azt mondotta, hogy fogyatkozásai dacára elfogadja. Tehát egy Szilágyi Dezső, akihez az ország annyi reményt kötött s akit a kabinetben oly hatalmasnak mondanak, odazsugorodott, hogy a minisztertanácsban nem tudja érvényesíteni tudását, ideáit, melyeket az ország színe előtt nyiltan vallott s kénytelen beérni egy fogyatékos javaslattal, melyért csupa formalitásból vállalja el minisztertársaival a szolidaritást ? Hogy egy bomló pártra s egy elszánt ellenzékre ily miniszteri magatartás mily befolyással van, azt külön felemlítenünk sem kell, mi csak a tényeket akarjuk konstatálni, hogy olvasóink tájékozást nyerjenek ama pártról, amelyre ma az ország sorsa bízva van. Különben az igazságnak megfelelően fel kell említenünk, hogy a szabadelvű pártban az a vélemény, hogy ez az állapot így, mint ma van, sohá már fenn nem tartható — úgyszólván egyhangú. Tiszát, a volt generálist, sajnálják. Azt mondják, rá nézve, mint a parlamenti helyzet tisztulása érdekében az lett volna a legjobb, ha egy időre teljesen visszavonult volna, részt nem vesz sem a párt konferenciáin, sem a képviselőház tárgyalásain. Vagy ha már arra határozta el magát, hogy ezentúl is részt akar venni, akkor foglalt volna el határozottabb állást. Mert azt a magatartást, melyet most tanúsított a reformjavaslat általános s később részletes tárgyalásánál a párt értekezletein, nem tartják hozzá méltónak. Egy Tisza Kálmán — úgy mondják — nem szorult arra, hogy azt legyen kénytelen mondani : „nekem vannak elvi kifogásaim a javaslat egyes szakaszai ellen, de mert a pártvezér azokat nem fogadja el, hogy én is elhallgatok azokkal, sőt kérem a többieket, akik hasonló helyzetben vannak, cselekedjenek velem hasonlóan.“ Nagyon restellik, hogy Tisza országvilág előtt ezzel dokumentálta tehetetlenségét. Apponyi Albert gróf soha sem volt oly népszerű a szabadelvűpártban, mint ma. Alig van a szabadelvűpártnak tagja, aki nyiltan be ne ismerné rendkívüli nagy képzettségét, politikai iskolázottságát, kimagasló fölényét, melylyel összes államférfiaink fölött bir, sőt, mi több, magában a klubban is, midőn maguk közt megvitatják a politikai helyzetet, elitélik Tisza s Szilágyi magatartását, melyet ezek Apponyival szemben apró személyi hiúságból tanúsítanak. Apponyit mellőzni annyi volna, mint a közérdek ellen véteni, ezt még Busbach Péter is mondja s ezzel sokat mondtunk. A mi a reformjavaslatot illeti,s azt hiszik, Szájpáry gróf az általános vita után hosszasabban s részletesebben fog nyilatkozni a kilátásba helyezett garanciális törvényjavaslatokról, melyeket benyújtani szándékszik s ha ennek ellenében a részletes fcár-nál a szélsőbaloldal mégis az obstrukciójaőnék, úgy a képviselőház ülései meg szavai nélkül egész nyáron folytat- 111 fognak. Ezt Szápáry sokak-s beszélte a házban e a függetlenségig való egyezkedést, mint azt az Egyetértesok száma javasolta, visszautasította, igy szólván Izkynak : „Ha ti nem bíztok az én ígéretemben, én sem bízom a tietekben.“ Őszszel a kormány kettős üléseket indítványozna olyformán, hogy pl. d. e. 10—d. u. 2 óráig tárgyaltatnák a reformjavaslat, d. u. 5 órától 8-ig pedig tárgyaltatnának azok a javaslatok, melyeket a kormány a képviselőház elé terjeszteni szándékozik. A képviselőház feloszlatásáról és JTtt szó sincs. Ha azután ily ülésezési tárgyalás mellett sem válhatna a javaslatból törvény, úgy nem Szapáryn, nem a kormányon múlt, hanem azon a párton, mely ily fegyverrel élni jónak látta. Ez után már csak a választók fognak ítélni. A függetlenségis Ugron-párt. A két párt ad hoc egyesült azért, hogy a közigazgatásijavaslatot megbuktassák, különben olaj- és víz, már az általános képviselő választásoknál jövőre a függetlenségi 48-as párt és az Ugrón pártja is külön-külön programja alapján fogja kérni a választók bizalmát. A nagy személyi ellentétek, torzsalkodások a vezérlő egyéniségek között, melyeket bőven tanultunk megismerni a múlt nyáron,mikor az Ugronisták az anyapártból kiváltak, ma is fennállanak. A két pártnak egyesüléséről szó sincs, ellenkezőleg a választások előtt nagyobb lesz az eltérés, mint a minő volt eddig, azért az igazi füg- getlenségiek, vagyis az anyapártiak, nemcsak a kor-,,mánypárt ellen fognak küzdeni, hanem az ugronisták ellen is. Az obstrukcióra el vannak határozva s mindannyi egy jelszót hangoztat: „ebből a közigazgatási javaslatból nem szabad törvénynek lenni.“ E nagy vállalatra erőt mentenek a saját meggyőződésükből s ama kormánypárti hangulatból, melyet az imént leirtunk. A mérsékelt ellenzék. Ennek a pártnak van ma a legkényelmesebb helyzete, mert nem kell beszélnie, de unja a tétlenséget s távolmaradása által tűnik fel a házban. Állami közigazgatást hirdetett másfél évtizednél tovább, ma, hogy a kormány álláspontját elfogadta, természetes, hogy támogatja, de támogatását is feltételekhez köti, miket ha a kormány be nem vált, eldőlt nemcsak a közigazgatási javaslat, hanem a kormány sorsa is. Jelenleg a párt nézője a játéknak. Apponyi beszéde óta semleges és csak magát védi, ha megtámadják. A mérsékelt ellenzéki képviselők most egyebet se tesznek kormánypárti s függetlenségi kollégáikkal szemben, mint demonstrálnak a fúzió ellen. Mert úton-útfélen azt kérdezik tőlük, mikor mentek már ? S mikor a berekedésig megy, általánosságban s részleteiben bebizonyította egy-egy vallatás alá fogott Apponyiata a maguk részéről a fúzió lehetetlenségét — akkor azt válaszolja a kormánypárti s a függetlenségi is: Hát ez mind szép S úgy látszik igaz is, de azért ez a politikai helyzet mégis tarthatatlan ! Végül a refrén az , hogy Apponyit többé mellőzni nem szabad. Ebben aztán az összes pártok képviselői egyetértenek. De csak egyetértenek, mert aztán meg is tenni azt, hogy ez az általános óhaj be is következzék — no már azt nem cselekszik meg. S mert politikusaink csak beszélnek s nem cselekszenek, éppen azért betegesek, nagyon betegek a mi politikai pártjaink. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, jan. 30. — A községi választások. A fővárosi községi választók névjegyzéke ma délig volt kitéve közszemlére a régi városházán. Ma délig lehetett beadni a névjegyzék ellen a felszólalásokat is. Most is kitűnt, hogy a községi választásoknál a legnagyobb harc a Józsefvárosban lesz, ahol az új polgári kör lépett akcióba a kerületben uralkodó Rémi- és Hűvös-féle párt ellen. A polgári kör pártja ötszáznyolc reklamációt adott be a névjegyzék ellen. Kitűnik a reklamációkból, hogy 44 olyan választónak adtak szavazótárcát, aki más kerületben lakik, köztük számos tekintélyes egyén, pl. a kereskedelmi minisztérium egyik intézete aligazgatójának, a kerületi elöljáróság jegyzőjének, a ki az elöljárósági épületet vallotta be lakásául s a kerületi elöljáró, aki az összeíró küldöttség elnöke volt, ezt nem vette észre. Sokan a reklamáltak közül más kerületekben is kivették igazolványaikat. 77 olyan ember kapott a fentebbieken kívül igazolványt, aki hamis józsefvárosi lakáscímet mondott be s a kiknek rendőrileg bejelentett lakásuk nincs is s talán nem is exisztálnak. Adónem, fizetés vagy adóhátralék miatt 134-et reklamálnak ki, köztük 117 olyat, a kinek sohasem volt adószámlája s az összeíró küldöttség a nem létező adókönyvre állított ki igazolványokat; van ez utóbbiak között két olyan, aki csak egy pár hónapja lakik a fővárosban, adót soha nem fizetett, de azért mégis kaptak szavazótárcát. Kireklamálnak továbbá 16 szolgát, színházi díszítőt, világítót stb., akik azért sem lehetnek választók, mert szolgák, de még azért sem, mert kellő mennyiségű adót nem fizetnek, szavazó béreá- 3