Budapesti Hírlap, 1891. augusztus (11. évfolyam, 209-238. szám)
1891-08-01 / 209. szám
a hírnek, a Neue Freie Presse gyorsabban és könnyebben határozott, mint a budapesti kereskedelmi és iparkamara. Azt beszélik ugyanis, hogy a sajt szerkesztősége már legközelebb fölváltatja budapesti levelezőjét, Singer Zsigmond urat, aki szintén lábatlanba írta alá a német színigazgató felségfolyamodását. Singer mur Berlinbe, vagy Londonba költözik a bécsi újság képviselőjéül. A chilei forradalom. Csaknem két hónap óta dühöng már a polgárháború minden borzasztóságával Chilében, s egyre aggasztóbb jelleget ölt. A Köln Zeitung Sant-Jagóból jun. 10-éről keltezett levelében így írja le a forradalom kezdetének történetét, mely érdemes a reprodukálásra, még akkor is, ha annak egyes részeit a naponta érkezett távirati jelentések rémhírei már megelőzték. A harc, mely Balmaceda és a kamara közt folyt, főleg azon fordult meg, hogy a parlament, illetőleg az azt reprezentáló kormány ura legyen-e az elnöknek vagy sem. Minthogy az állam alkotmánya erre vonatkozólag egyes pontokat nem világított meg kellőképpen, mindkét párt több jogot tulajdonított magának, mint amennyi megillette. 1890 végén még mindig azt hitte az ellenzék, hogy Balmaceda a döntő pillanatban be fogja adni a derekát. Minthogy azonban ez január elsejéig nem történt meg, zajos tüntetéssel akarták őt erre kényszeríteni. Erre a célra a flottának a kormánytól való elszakítását tervezték, ami nyíltan kiviláglott az első proklamációból. A kamarák elnökei a hajókra mentek, hogy szándékuk morális jelentőségét azonnal nyilvánvalóvá tegyék. A kongresszus többsége szabályszerű határozatot nem hozott, amint ez most az ellenzék egyik vezérének egy leveléből kitetszik. Folyton remélték, hogy Sant Jago helyőrsége csatlakozik a felkeléshez s Balmacedának engedni kell. Ez azonban folyton ura volt a helyzetnek s értette a módját, hogy a csapatokat ügyes rendszabályok által magához kösse, úgy, hogy rövid pár nap alatt 20.000 emberre ment hadseregének száma. A flotta nem bírt előre mozdulni, mert mindenük hiányzott, különösen pedig fegyverkészletük nem volt rendén. Azonban vissza sem akart menni. Az alsóbb népréteg, maga a tömeg, sehol sem mutatott kedvet a revolucióhoz, de éppen oly kevéssé lelkesült az elnökért is; a gazdagok nagyobbára az ellenzék részén vannak, de sokan közülök gyávák vagy közönyösek voltak arra, hogy áldozatot hozzanak. Az egyik oldalon a hajókban való hiány, a másikban a csapatok kicsiny volta miatt néhány hétig húzódott a mozgalom; az elkeseredés azonban fokról-fokra emelkedett. Az északi vidékek különleges helyi viszonyai, mely vidékek tulajdonképpen az állam pénzforrásait alkotják, végtelen sivatagaikkal nehézzé tették a védelmet, míg a flotta már mozgékonyságánál fogva is határozottan előnyben volt. Az iquiquei vereségnek és a pozo-almontei szerencsétlen ütközetnek tisztán taktikai hibák voltak az okai. Az északi vidékeknek igen szegény chilei lakossága van; a kereskedelmet nagyobbára külföldiek dominálják. A chilei munkások megkeresnek annyi napibért, hogy őket a zsold sem valami nagyon csábítja , de élelmiszerek behozatala nélkül mégsem tudnának megélni. A behozatal azonban javarészt a flotta kezében van, mert az ország belsején nagyon nehezen lehet keresztülhatolni. De honnan hozzon élelmiszereket a flotta, ha előtte Chile déli része el van zárva, mert Peru egyrészt nem viseltetik hajlandósággal a felkelők iránt, másrészt maga is gabonabehozatalra van utalva. Ha a salétromkivitel tovább tart, nem lehet a munkásokat tovább dolgoztatni, ha pedig az élelmiszerek megdrágulnak, megszűnik a kivitel és elmarad a jövedelem is. S e mellett még nincs megoldva a fegyverekben való hiány kérdése sem. És így nyilvánvaló, hogy az északi vidékek kormánya legjobb hajójának, a Blanco Frmnlada-nak elveszte után nem sokat fog megkísérelni menni a délvidékkel szemben. De éppen ily kevéssé bír boldogulni Balmaceda is hadihajók nélkül. Olyan csínyeket, amilyen a calderai hirtelen támadás volt, nem igen lehet kétszer elkövetni, mert a felkelők most már elővigyázatosak lettek. És mikor érkeznek meg Balmaceda hajói ? Mikor jönnek a kongresszusbeli csapatok fegyverei? A pénzbeli hiány mindkét fél részéről megnehezíti a küzdelmet. Balmaceda készletei, ha valami különös dolog közbe nem jön, 6—8, de legfölebb 10 hónapig tartanak. Hogy az ellenzék meddig bírja, nem lehet tudni. Az északi részeken az élet valószínűleg mindenkire nézve gyötrelmes. Itt középen, jórészben azok a családok szenvednek sokat, kiknek fenntartóik északon vannak ; az itt elfogott ellenzékieknek sincs valami jó sorsuk a börtönben, sőt a deres is gyakran járja náluk. A kormány ezt bizonyára el BUDAPESTI HÍRLAP. (209. sz.) 1891. augusztus 1. fogja tagadni, vagy legalább a kisebb hivatalnokokra fogja a felelősséget tolni, de ezzel senki nem megy ám lépre, mert az a tény, hogy verik a foglyokat, nem szenved kétséget. Számtalan hivatalnok elvesztette állását, sokan közülök puszta rágalmazás következtében. Az élelmiszerek ára tetemesen emelkedett s a személyes szabadság korlátozása s az éjjeli forgalom betiltása sem tartoznak a kellemetes dolgok közé. A külföldieknek, ha elég pénzük van és legalább is nem kormányellenesek, egyelőre nincs mit félniök — de ki áll jót a jövőért ? Nyugalom és rend bármily áron — ez a napi imádsága az idevaló művelt lakosság bizonyára nem kis részének. TÁVIRATOK. A szerb király utazása. Belgrád, jul. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Sándor király tegnapelőtt este 6 órakor érkezett Moszkvába. A pályaudvaron Szergiusz Alexandrovics nagyherceg helytartó fogadta és üdvözölte melegen a fiatal királyt, ki a helytartósági palotába hajtatott, ahol Olga Feodorovna nagyhercegnő sietett fogadására. Ebéd után a palota parkjában tűzijáték volt a király tiszteletére, ki maga is hosszú ideig szemlélte a szép látványt. A várost fényesen kivilágították. Sándor király Kievből táviratot küldött a cárnak, melyben köszönetet mond az irányában nyilvánuló szimpátiáért. A cár azonnal válaszolt a táviratra s ama reményének adott kifejezést, hogy az ifjú király ezután is meg lesz elégedve a szíves fogadással és örömét fejezte ki már előre is azon, hogy vendégét rövid idő alatt háza tűzhelyénél üdvözölheti. (N. Fr. Pr.) A francia flotta Oroszországban. Kronstadt, jul. 31. Sándor oldenburgi herceg és Leuchtenberg György herceg nejeikkel együtt meglátogatták tegnapelőtt a francia hajórajt, hol a fenséges asszonyoknak francia nemzeti szinti szalagokat adtak át. Gervais tengernagy a francia tisztekkel tegnap a kronstadti erődítményeket tekintette meg és jelen volt a tüzérség lőgyakorlatán. Reggeli után az orosz vezérkari tisztek látogatták meg a francia hajórajt. Pétervár, jul. 31. A tüzérségi tisztek által adott tegnapi ebéden Gervais tengernagy felköszöntve a császári párt s Vladimir és Mihály nagyhercegeket, következőleg szólott: Az orosz hadseregre ürítem poharamat és kívánom, hogy újabb babérokat szerezzen, ha Isten a haza védelmére szólítja. B ryk ine tengernagy felköszöntötte a francia tengerészetet, mire Gervais a francia hadsereg és tengerészet nevében forró köszönetet mondott. Ez alkalommal beszédének utolsó szavait nagy lelkesedés közepette oroszul mondotta el. Staden tábornok megölelte a szónokot. Gervais Oroszország minden részéből számos üdvözlő iratot kapott. Pétervár, jul. 31. A mulatság alatt, melyet a város tegnap a francia vendégek tiszteletére rendezett, a teremben váratlanul megjelent az utcákon várakozó néptömegnek egy küldöttsége és kenyeret meg sót nyújtott át Gervais admirálisnak. Ez meghatva válaszolt Franciaország nevében. Gervais azután a városi kapitány kíséretében kilépett az erkélyre, hogy köszönetet mondjon a népnek, ami valóságos örömujongást keltett. A banketten a francia követ a két ország hajóhadának fejlődésére mondott felköszöntőt. Tegnap Smolensk városa küldött táviratot a franciáknak, melyben a legrégibb orosz városok egyikének rokonszenvét fejezi ki a vendégek iránt. A tegnapi ovációk igen szívesek voltak, minden nevetséges túlzás nélkül. Ahol a franciák csak megjelentek, ott kendők és kalapok lobogtak, hurrah ."-kiáltások hangzottak. Ezt a kiáltást: Vive la France ! nem igen lehetett hallani. Bizonyos, hogy Pétervárott még sohasem volt ily nagy ováció. A közönség magatartása mintaszerű volt. Pétervár, júl. 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Grashamn a franciák iránt tanúsított lelkes utcai ovációkban annak jelét látja, hogy a nép tudatosan kezd politizálni. Meg van róla győződve ez az újság, hogy a franciákat nem fogadták volna ilyen lelkesült ovációval, ha a hármasszövetség nem léteznék. (IV. Fr. Pr.) Pétervár, julius 31. A franciák fogadtatásáról írván, igy szól a Novoje Vremja : A ki látta a névaparti jeleneteket, tudja, hogy lelkesült volt a néptömeg, mivel a Franciaországgal való szövetségben a tartós békének legbiztosabb zálogát látja. Fel lehet fogni, hogy nagy hatással volt a népre az a tudat, hogy a két kormánynak közös megegyezése által paralizálva van minden intrika ellen, melyet az európai béke ellen intéznek. Most is, valamint a hajóraj megérkezése előtt, senki sem gondol a háborúra. Most azonban mindenki megkönnyebbülten lélekzik abban a tudatban , hogy most sokkal inkább lehetséges a háborút elkerülni. London, júl. 31. A_Standard irjaj Bármennyire megerősödött is Franciaország, bármily hatalmas is Oroszország, bármily jelentékeny a kettőnek egyesült ereje : ma egészen más Európa lépne velük szembe, mint XIV. Lajos vagy I. Napóleon idejében. A mai Németország épp oly büszke, mint hatalmas és tudatában van méltóságának. Ha Franciaország elbizakodottá válnék, a hatalmak szembeszállnának vele és egyáltalán nem hagynák magukat megaláztatok Reméljük, hogy szomszédaink nem fogják magukat elragadtatni azért, mert a hanyatlás és kétségbeesés órái elmúltak, vagy azért, mert a köztársaság jelentékeny szövetségest nyert. Köln, júl. 31. (A Bp. H. eredeti távirata.) A Köln. Ztg. jelenti Pé tervér ró 1: A nép lelkesedése óriási, mert a franciák megérkezésekor köztudomású lett, hogy az egykor elvitt orosz egyházi zászlók már hétfőn, a cárné neve napján, ismét visszaérkeznek ide. Gervais tengernagy a nép hurrákiáltásai közt fedetlen fővel kocsizott a Nikolaj Péter emlék körül. Az éjjeli 2 óráig tartott banker végén a franciákat fölemelték és vállon vitték körül a teremben. Cauterets, július 31. Mohrenheim báró párisi orosz nagykövet nejével együtt ide érkezett és lelkes fogadtatásban részesült. Mohrenheim báró az orosz-francia barátságot emlegette, mint amelynek visszhangja a hegyeken túl felhangzik. Bécs, jul. 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Pol. Co.-nak egy berlini félhivatalos tudósítása szerint mindazoknak, akik azt állítják, hogy a francia hajóraj Oroszországban való látogatásának Németországban és máshol is igen elkedvetlenítő hatása volt, azoknak igen nehéz volna állításukat csak valószínűvé is tenni. Nem is forog fenn semminemű ok arra nézve, hogy a franciák fogadtatása Oroszországban elkedvetlenítőleg hasson. Ilyen internacionális összejövetelek sohasem történnek véletlenül, azokat mindig igen gondos megbeszélés szokta megelőzni. Azon a napon, midőn nyilvánosságra jutott, hogy a francia hajóraj kiköt az orosz partokon, bizonyos volt, hogy a fogadás a cár engedelmével kötelességszerűleg barátságos lesz. Hogy az oroszok szokatlan lármával fogadják a franciákat, az úgy a vendégek, mint a gazdák temperamentumának a következménye. Bizonyos, hogy ha a franciák, amint szándékukban van, meglátogatják Angolországot, ott is szíves fogadtatásra fognak találni, sőt ha esetleg a hármas szövetség valamely tagját látogatnák meg — ha ez ugyan elképzelhető mostan — akkor is bizonyára a leggondosabban vigyáznának az internacionális vendégszeretet minden követelményére. E megjegyzéseknek azonban nem az a célja, hogy az oroszországi jelenségek fontosságát kisebbítsék. Az egész politikai világ figyelmét jogosan felhívja, ha oroszok és franciák barátilag találkoznak és ha ennek a találkozásnak szövetség lenne az eredménye, akkor az igen jelentős politikai esemény lenne. Azonban ily szövetség által is csak az volna konstatálva, hogy az oroszoknak és a franciáknak bizonyos közös érdekeik vannak, melyeknek védelmére kezet nyújtanak egymásnak. Hogy az oroszoknak az volna a szándéka, önzetlenül specifikusan francia érdekeket szolgálni, az lehetetlennek mondható. Oly szövetség azonban, mely a két hatalom közös érdekeinek védelmére akar szolgálni, nem veszedelmes Európára nézve, mivel egyetlen számbavehető államnak sincs szándékában olyan érdekeket, megtámadni. Ilyenformán csakugyan igaz lehet a francia és orosz