Budapesti Hírlap, 1891. augusztus (11. évfolyam, 209-238. szám)

1891-08-01 / 209. szám

a hírnek, a Neue Freie Presse gyorsabban és könnyebben határozott, mint a budapesti ke­reskedelmi és iparkamara.­­ Azt beszélik ugyanis, hogy a sajt szerkesztősége már legközelebb fölváltatja budapesti levelezőjét, Singer Zsigmo­nd urat, a­ki szintén lábat­lanba írta alá a német színigazgató felségfolya­modását. Singer m­ur Berlinbe, vagy Londonba költözik a bécsi újság képviselőjéül. A chilei forradalom. Csaknem két hónap óta dühöng már a polgár­háború minden borzasztóságával Chilében, s egyre aggasztóbb jelleget ölt. A Köln­ Zeitung Sant-Jagó­­ból jun. 10-éről keltezett levelében így írja le a forradalom kezdetének történetét, mely érdemes a reprodukálásra, még akkor is, ha annak egyes részeit a naponta érkezett távirati jelentések rémhírei már megelőzték. A harc, mely Balmaceda és a kamara közt folyt, főleg azon fordult meg, hogy a parlament, illetőleg az azt reprezentáló kormány ura legyen-e az elnöknek vagy sem. Minthogy az állam alkotmá­nya erre vonatkozólag egyes pontokat nem vilá­gított meg kellőképpen, mindkét párt több jogot tulajdonított magának, mint a­mennyi megillette. 1890 végén még mindig azt hitte az ellenzék, hogy Balmaceda a döntő pillanatban be fogja adni a derekát. Minthogy azonban ez január elsejéig nem történt meg, zajos tüntetéssel akarták őt erre kény­szeríteni. Erre a célra a flottának a kormánytól való elszakítását tervezték, a­mi nyíltan kiviláglott az első proklamációból. A kamarák elnökei a ha­jókra mentek, hogy szándékuk morális jelentőségét azonnal nyilvánvalóvá tegyék. A kongresszus több­sége szabályszerű határozatot nem hozott, a­mint ez most az ellenzék egyik vezérének egy leveléből kitetszik. Folyton remélték, hogy Sant­ Jago hely­őrsége csatlakozik a felkeléshez s Balmacedának engedni kell. Ez azonban folyton ura volt a hely­zetnek s értette a módját, hogy a csapatokat ügyes rendszabályok által magához kösse, úgy, hogy rövid pár nap alatt 20.000 emberre ment hadseregének száma. A flotta nem bírt előre mozdulni, mert min­denük hiányzott, különösen pedig fegyverkészletük nem volt rendén. Azonban vissza sem akart menni. Az alsóbb népréteg, maga a tömeg, sehol sem mu­tatott kedvet a revolucióhoz, de éppen oly kevéssé lelkesült az elnökért is; a gazdagok nagyobbára az ellenzék részén vannak, de sokan közülök gyávák vagy közönyösek voltak arra, hogy áldozatot hoz­zanak. Az egyik oldalon a hajókban való hiány, a másikban a csapatok kicsiny volta miatt néhány hétig húzódott a mozgalom; az elkeseredés azonban fokról-fokra emelkedett. Az északi vidékek külön­leges helyi viszonyai, mely vidékek tulajdonképpen az állam pénzforrásait alkotják, végtelen sivatagaik­kal nehézzé tették a védelmet, míg a flotta már mozgékonyságánál fogva is határozottan előnyben volt. Az iquiquei vereségnek és a pozo-almontei szerencsétlen ütközetnek tisztán taktikai hibák vol­tak az okai. Az északi vidékeknek igen szegény chilei lakossága van; a kereskedelmet nagyobbára külföldiek dominálják. A chilei munkások megkeresnek annyi napi­bért, hogy őket a zsold sem valami nagyon csá­bítja , de élelmiszerek behozatala nélkül mégsem tudnának megélni. A behozatal azonban javarészt a flotta kezében van, mert az ország belsején nagyon nehezen lehet keresztülhatolni. De honnan hozzon élelmi­szereket a flotta, ha előtte Chile déli része el van zárva, mert Peru egyrészt nem viseltetik hajlandósággal a felkelők iránt, másrészt maga is gabonabehozatalra van utalva. Ha a salétromkivitel tovább tart, nem lehet a munkásokat tovább dol­goztatni, ha pedig az élelmiszerek megdrágulnak, megszűnik a kivitel és elmarad a jövedelem is. S e mellett még nincs megoldva a fegyverek­ben való hiány kérdése sem. És így nyilvánvaló, hogy az északi vidékek kormánya legjobb hajójá­nak, a Blanco Frmnlada-nak elveszte után nem so­kat fog megkísérelni menni a délvidékkel szemben. De éppen ily kevéssé bír boldogulni Balmaceda is hadihajók nélkül. Olyan csínyeket, a­milyen a cal­­derai hirtelen támadás volt, nem igen lehet kétszer elkövetni, mert a felkelők most már elővigyázato­sak lettek. És mikor érkeznek meg Balmaceda hajói ? Mikor jönnek a kongresszusbeli csapatok fegyverei? A pénzbeli hiány mindkét fél részéről megnehezíti a küzdelmet. Balmaceda készletei, ha valami külö­nös dolog közbe nem jön, 6—8, de legfölebb 10 hónapig tartanak. Hogy az ellenzék meddig bírja, nem lehet tudni. Az északi részeken az élet valószínűleg min­denkire nézve gyötrelmes. Itt középen, jórészben azok a családok szenvednek sokat, kiknek fenntar­tóik északon vannak ; az itt elfogott ellenzékieknek sincs valami jó sorsuk a börtönben, sőt a deres is gyakran járja náluk. A kormány ezt bizonyára el BUDAPESTI HÍRLAP. (209. sz.) 1891. augusztus 1. fogja tagadni, vagy legalább a kisebb hivatalno­kokra fogja a felelősséget tolni, de ezzel senki nem megy ám lépre, mert az a tény, hogy verik a foglyo­kat, nem szenved kétséget. Számtalan hivatalnok elvesztette állását, sokan közülök puszta rágalma­zás következtében. Az élelmiszerek ára tetemesen emelkedett s a személyes szabadság korlátozása s az éjjeli forgalom betiltása sem tartoznak a kel­­lemetes dolgok közé. A külföldieknek, ha elég pén­zük van és legalább is nem kormányellenesek, egyelőre nincs mit félniök — de ki áll jót a jövőért ? Nyugalom és rend bármily áron — ez a napi imádsága az idevaló művelt lakosság bizonyára nem kis részének. TÁVIRATOK. A szerb király utazása. Belgrád, jul. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Sándor király tegnapelőtt este 6 órakor érkezett Moszkvába. A pályaudvaron Szer­­giusz Alexandrovics nagyherceg hely­tartó fogadta és üdvözölte melegen a fiatal királyt, ki a helytartósági palotába hajtatott, a­hol Olga Feodorovna nagyhercegnő sietett fogadására. Ebéd után a palota parkjában tűzijáték volt a ki­rály tiszteletére, ki maga is hosszú ideig szemlélte a szép látványt. A várost fényesen kivilágították. Sándor király Kievből táviratot küldött a cárnak, melyben köszönetet mond az irányában nyilvánuló szimpátiáért. A cár azonnal válaszolt a táviratra s ama reményének adott kifejezést, hogy az ifjú király ezután is meg lesz elégedve a szíves fogadással és örömét fejezte ki már előre is azon, hogy vendé­gét rövid idő alatt háza tűzhelyénél üdvözölheti. (N. Fr. Pr.) A francia flotta Oroszországban. Kronstadt, jul. 31. Sándor oldenburgi herceg és Leuchtenberg György herceg ne­jeikkel együtt meglátogatták tegnapelőtt a francia hajórajt, hol a fenséges asszonyoknak francia nemzeti szinti szalagokat adtak át. Gervais tengernagy a francia tisztekkel tegnap a kronstadti erődítményeket tekintette meg és jelen volt a tüzérség lőgyakorlatán. Reggeli után az orosz vezérkari tisztek látogatták meg a francia hajórajt. Pétervár, jul. 31. A tüzérségi tisztek által adott tegnapi ebéden Gervais ten­gernagy felköszöntve a császári párt s Vladi­mir és Mihály nagyhercegeket, következőleg szólott: Az orosz hadseregre ürítem pohara­mat és kívánom, hogy újabb babérokat sze­rezzen, ha Isten a haza védelmére szólítja. B r­y­­­k i­n­e tengernagy felköszöntötte a francia tengerészetet, mire Gervais a fran­cia hadsereg és tengerészet nevében forró köszönetet mondott. Ez alkalommal beszédé­nek utolsó szavait nagy lelkesedés közepette oroszul mondotta el. Staden tábornok meg­ölelte a szónokot. Gervais Oroszország minden részéből számos üdvözlő iratot kapott. Pétervár, jul. 31. A mulatság alatt, melyet a város tegnap a francia vendégek tiszteletére rende­zett, a teremben váratlanul megje­lent az utcákon várakozó néptö­megnek egy küldöttsége és ke­nyeret meg sót nyújtott át Ger­vais admirálisnak. Ez meghatva válaszolt Fran­ciaország nevében. Gervais azután a városi kapitány kíséretében kilépett az erkélyre, hogy köszönetet mondjon a népnek, a­mi valóságos örömujongást keltett. A banketten a francia követ a két ország hajóhadának fejlődé­sére mondott felköszöntőt. Tegnap Smolensk városa küldött táviratot a franciák­nak, melyben a legrégibb orosz városok egyikének rokonszenvét fejezi ki a vendégek iránt. A tegnapi ovációk igen szívesek voltak, minden nevetséges túl­zás nélkül. A­hol a franciák csak megjelentek, ott kendők és kalapok lobogtak, hurrah ."-kiáltások hangzottak. Ezt a kiáltást: Vive la France ! nem igen lehetett hallani. Bizonyos, hogy P­é­t­e­r­v­á­­rott még sohasem volt ily nagy ováció. A közönség magatartása mintaszerű volt. Pétervár, júl. 31. (S­a­j­á­t tudósítónk távirata.) A Grashamn a franciák iránt tanúsí­tott lelkes utcai ovációkban annak jelét látja, hogy a nép tudatosan kezd politizálni. Meg van róla győ­ződve ez az újság, hogy a franciákat nem fogadták volna ilyen lelkesült ovációval, ha a hármasszövet­ség nem léteznék. (IV. Fr. Pr.) Pétervár, julius 31. A franciák fogadtatásá­ról írván, igy szól a Novoje Vremja : A ki látta a névaparti jeleneteket, tudja, hogy lelkesült volt a néptömeg, mivel a Franciaországgal való szövetség­ben a tartós békének legbiztosabb zálogát látja. Fel lehet fogni, hogy nagy hatással volt a népre az a tudat, hogy a két kormánynak közös meg­egyezése által paralizálva van minden intrika ellen, melyet az európai béke ellen intéznek. Most is, va­lamint a hajóraj megérkezése előtt, senki sem gon­dol a háborúra. Most azonban mindenki megkönnyeb­bülten lélekzik abban a tudatban , hogy most sokkal inkább lehetséges a háborút elkerülni. London, júl. 31. A_Standard irjaj Bár­mennyire megerősödött is Franciaország, bármily hatalmas is Oroszország, bármily jelentékeny a kettőnek egyesült ereje : ma egészen más Európa lépne velük szembe, mint XIV. Lajos vagy I. Napóleon idejében. A mai Németor­szág épp oly büszke, mint hatalmas és tuda­tában van méltóságának. Ha Franciaország el­­bizakodottá válnék, a hatalmak szembeszállná­­nak vele és egyáltalán nem hagynák magukat megaláztatok Reméljük, hogy szomszédaink nem fogják magukat elragadtatni azért, mert a hanyatlás és kétségbeesés órái elmúltak, vagy azért, mert a köztársaság jelentékeny szövetségest nyert. Köln, júl. 31. (A Bp. H. eredeti távirata.) A Köln. Ztg. jelenti P­é t­er­vé­r r­ó 1: A nép lelkesedése óriási, mert a franciák megérkezésekor köztudomású lett, hogy az egykor elvitt orosz egyházi zászlók már hét­főn, a cárné neve napján, ismét visszaérkeznek ide. Gervais tengernagy a nép hurrákiál­tásai közt fedetlen fővel kocsizott a Nikolaj Péter emlék körül. Az éjjeli 2 óráig tartott banker végén a franciákat fölemelték és vállon vitték körül a teremben. Cauterets, július 31. Mohren­heim báró párisi orosz nagykövet nejével együtt ide érkezett és lelkes fogadtatásban részesült. Mohrenheim báró az orosz-francia barátságot emlegette, mint a­melynek visszhangja a hegyeken túl felhangzik. Bécs, jul. 31. (S­a­j­á­t tudósítónk távirata.) A Pol. Co.-nak egy ber­lini félhivatalos tudósítása szerint mindazok­nak, a­kik azt állítják, hogy a francia hajóraj Oroszországban való látogatásának Németor­szágban és máshol is igen elkedvetlenítő ha­tása volt, azoknak igen nehéz volna állításu­kat csak valószínűvé is tenni. Nem is forog fenn semminemű ok arra nézve, hogy a franciák fogadtatása Oroszországban elkedvetlenítőleg hasson. Ilyen internacionális összejövetelek sohasem történnek véletlenül, azokat mindig igen gondos megbeszélés szokta megelőzni. Azon a napon, midőn nyilvánosságra jutott, hogy a francia hajóraj kiköt az orosz partokon, bizo­nyos volt, hogy a fogadás a cár engedelmével kötelességszerűleg barátságos lesz. Hogy az oroszok szokatlan lármával fogadják a franciá­kat, az úgy a vendégek, mint a gazdák tem­peramentumának a következménye. Bizonyos, hogy ha a franciák, a­mint szándékukban van, meglátogatják Angolországot, ott is szíves fo­gadtatásra fognak találni, sőt ha esetleg a hármas­ szövetség valamely tagját látogatnák meg — ha ez ugyan elképzelhető mostan — akkor is bizonyára a leggondosabban vigyáz­nának az internacionális vendégszeretet min­den követelményére. E megjegyzéseknek azon­ban nem az a célja, hogy az oroszországi je­lenségek fontosságát kisebbítsék. Az egész po­litikai világ figyelmét jogosan felhívja, ha oroszok és franciák barátilag találkoznak és ha ennek a találkozásnak szövetség lenne az eredménye, akkor az igen jelentős politikai esemény lenne. Azonban ily szövetség által is csak az volna konstatálva, hogy az oroszok­nak és a franciáknak bizonyos közös ér­dekeik vannak, melyeknek védelmére kezet nyújtanak egymásnak. Hogy az oroszoknak az volna a szándéka, önzetlenül specifikusan fran­cia érdekeket szolgálni, az lehetetlennek mond­ható. Oly szövetség azonban, mely a két ha­talom közös érdekeinek védelmére akar szol­gálni, nem veszedelmes Európára nézve, mivel egyetlen számbavehető államnak sincs szándé­kában olyan érdekeket, megtámadni. Ilyenfor­mán csakugyan igaz lehet a francia és orosz

Next