Budapesti Hírlap, 1891. szeptember (11. évfolyam, 239-268. szám)
1891-09-29 / 267. szám
Budapest, 1891. XI. évfolyam 267. sz Kedd, szeptember 29. Előfizetési érák: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 öt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Apponyi Albert gróf, Budapest, szept. 28. Apponyi Albert gróf jászberényi beszédének főjelentőségét nem tartalma adja meg, hanem az, hogy e beszéd egy nagy cselekedet. Tartalma igen gazdag. Akár visszatekintő részét nézzük, a melyben irgalmatlan kritikát gyakorol ellenfelein, akik alkotni próbáltak az ahhoz való képesség nélkül , akár nézzük a jövőre vonatkozó programmszerű, bár általánosságban tartott kijelentéseit, mindenütt a nagy elme munkáját s a nagy akarat cselekvő vágyának fölgerjedését szemlélhetjük. A szónoklás adományai pedig szárnyat adnak tárgynak és gondolatnak, amit njakára vesz, fényt és erőt a mondatoknak, amelyekkel egyszer sújtja, egyszer magasra emeli azt, akiről éneke szól. Föltűnő részei a beszédnek ezek : a kérlelhetetlen kritika a kormány képtelenségén minden jelentősebb feladatra és ezzel kapcsolatban az obstrukció sikerének magyarázata. Magyarázata az ő barátságos magatartásának a közigazgatási reformmal szemben. A Szilágyi-epizód, melyben Akhilles-Apponyi bajvívásra szólítja Szilágyi- Hektórt. Az egyetlen ember, akit a kormányból megnevezve legázol, mintegy hirdetve, hogy tudja, érzi, nem is titkolja, hogy nekik kettejüknek egymással végezniük kell, mert addig nem fejlődik tovább, aminek pedig tovább kell fejlődnie. Ünneplése a kormánypárt egy részének, amelyet a közigazgatási bizottság tárgyalásai alatt ismert meg a komoly férfiak becsülésére méltónak. Feltűnő méltatása a szélsőbaloldali szónoklatoknak a municipális reform vitájában, melyekből sokat tanult. Hogy meg is termékenyült-e ama szónoklatok szellemétől , azt nem mondja az ellenzéki vezér. Ezek után jönnek a kijelentések : a közjogi helyzet kiépítésének szükségéről, a nemzeti momentumok érvényesítéséről a politikai kormányzás és törvényalkotás minden terén, megnevezve ezek közt a katonai kérdéseket. Végül — s ez a cselekedet — a föltétlen hadüzenet a kormánynak és a szövetség felajánlása a választások idejére a többi ellenzéknek. Ez nagyjából a beszéd tartalma. Tegyük hozzá, ami megítélésére fontos, hogy nem programbeszéd, hanem beszámoló. Ami pedig a föltétlen hadüzenetet illeti, ez, azt hiszszük, nem annyira a küszöbön levő országgyűlési ülésszakra vonatkozik, mint inkább egészben pártja állásfoglalására. Azt jelenti ez, ha félre nem értettük — s nincs okunk feltenni, hogy ezzel csakis egy viharos ülésszakot akart volna Apponyi bejelenteni, — azt jelenti ez, hogy a mérsékelt ellenzék vezére nem számít többé semmi taktikus kacérságokra, fúziókra és a hatalom elnyerésének egyéb görbe és kerülő útjaira, hanem nyíltan és végképpen reátért az erejét érző talentum és a céljait tudó becsvágy álláspontjára, a komoly erőnek egyetlen helyes útjára. A dolog igen nevezetesnek látszik nemcsak magában véve mint egy vezérlő államférfi fontos elhatározása, hanem még inkább az időt tekintve, amikor s a viszonyokat, amelyek közt ez elhatározás keletkezik. Nincsen immár és nem lehet kétsége senkinek az iránt, hogy a közpályán forgó férfiak véleménye a legutolsó időben Apponyiról teljesen megváltozott, akik még rövid hónapokkal ezelőtt, bár tehetségeit nem tagadva, nyíltan és tán meggyőződés szerint is azt hirdették, hogy pártvezéri pártában van hivatva elhervadni, ma épp oly nyíltan s tán meggyőződés szerint is hirdetik, hogy Apponyi Albert nem ingorálható, joga van ez embernek Magyarországhoz. És Apponyi, akinek erről a változásról tudnia kell, ebben a pillanatban mondja ki, hogy nem alkuszik, nem szerződik a hatalomra, hanem birkózni akar érte. Ez a nyilatkozat méltán rettenti a BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Az antiflaskon. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Asztalomon tegnap aranyszegélyü kartonlapot találtam, melyre angolul ez volt nyomtatva: Nincs többé bukás! Zajos siker minden téren! Színpadon, parlamentben, tudós társaságokban ! Kiaki, és jóbarátok fölöslegesei ! Öt perc alatt bisos hírnév! Az American Antifiascon Company Limited európai képviselősége meghívja önt a gép bemutatására. Hely : a Zöld szerecsen nagyterme. Idő: szeptember 27-ike, pont éjfélkor. Megjelentem a kitűzött helyen és időben. A küszöbön egy lakat formára nyírott vörös szakáll, talpig szürke posztóba öltözött, négyszögletes emberke fogadott és erős amerikai zamata angolsággal elmondta, hogy ő Phileas Smith, az Airfitffl.soH-részvénytársaság küldöttje és igen örvend a szerencsének. Azzal bevezetett a fényesen kivilágított terembe, hol már húsz-harminc főnyi küldöttség volt: színészek, énekesnők, képviselők, zenészek, akadémikusok és egy-két hírlapíró. Egy dobogón olyanforma bútor állott, mint egy kis, alacsony, zárt pianino. A tetején öreg trombita szájához hasonlatos réztölcsér volt. Oldalából villámos dróttekercs eredt és lefutott a dobogó alá, hol Meidinger-féle batéria kék üveggombái csillogtak. Még néhány meghívott érkezett, azzal Smith úr bezáratta az ajtót, föllépett a dobogóra és mélyen meghajolva, jobb kezét a gép tetejére tette. E pillanatban oly dörgő tapsvihar, éljenzés, brávózás támadt, mintha egy lelkes emberekkel padlásig tömött színházban őrjöngéssel határos tetszés tombolna. Az ablakok reszkettek, a gázlángok lobogtak , a fülünkre kellett szorítani a tenyerünket, hogy ne siketüljünk meg. A tetszés zaja vagy öt percig viharzott. Ekkor Smith úr ismét megérintette a gép tetejét és egyszerre oly csönd lett, hogy hallatszott az égő gáz puha ropogása is. — Hölgyeim és uraim, szólt most az amerikai, az Antiflaskon, azt hiszem, oly impozánsul köszönte meg az önök szíves megjelenését, hogy az én gyönge szavam már nem is számít, mikor társaságunk háláját fejezem ki fáradságukért. És most engedjék meg, hogy némi magyarázattal szolgáljak e hatalmas találmányt illetőleg. Célját és hathatósságát, úgy gondolom, nem kell fejtegetnem. Önök mindnyájan hallották, hogyan tud lelkesedni ez a jeles gép ; elképzelhetik hát, hogy amely színházban, hangverseny- vagy ülésteremben megvan e szerkezet, teljes lehetetlen minden fiaskó. Az Antifiaskon-ban négyezer széles tenyérnek és kétezer jó toroknak megfelelő erő működik. A siker tehát biztos akkor is, ha például csak néhány hallgató van jelen az előadáson, vagy mikor mindenki néma és mozdulatlan. Ami a gép szerkezetét illeti, az oly egyszerű, hogy nem is lehet belőle titkot csinálni. Nézzék . . . Ezzel Smith úr lekapcsolta a szekrény egyik oldalát. Mindenféle kereket és hengert láttunk benn, de biz abból még nem értettünk egy kukkot sem. A tapsot száz nedves légycsapó eszközli két sima márványlemezen, folytatta a yankee. A légycsapók tengelyen forognak tetszés szerint való sebességgel s egy edényből folyton csepeg rájuk a víz. Ha az elektromos erőt csak kevéssé használjuk föl, a tengely minden percben csak harmincszor fordul meg maga körül. Ez gyér taps. Megfelel körülbelül kétszáz tenyérnek. Ha százötven fordulatra igazítom a tengelyt, a taps már meleg és ha teljes erejével eresztem meg a gépet, vagyis ha egy-egy légycsapó percenkint ezeret üt a márványlapon, akkor az úgynevezett teljes tapsvihar működik. Smith úr, míg beszélt, bemutatta a taps e különböző fokozatait s a végső valóban falrengető volt. — Az élőhangokat, magyarázta tovább, mint önök már bizonyosan kitalálták, Edison fonográfja adja. Csakhogy az úgynevezett gigantofonon át. Ez az új találmány társaságunk patentje. Nemcsak hogy teljes erejével adja vissza a fonográfba fogott hangot, de meg is tízszerezi. Hallják csak az éljent, melyet már itt Budapesten készítettem. Mert a szóbeli tetszésnek természetesen megvannak a maga külön hengerei. Megnyomott egy rugót és olyan riadó éljenzés támadt, aminőt csak a joghallgatókat segítő egyesület választásain hallani. — Ami a brávót illeti, annak négy hen- Mai számunk 16 oldal.