Budapesti Hírlap, 1891. november (11. évfolyam, 300-329. szám)

1891-11-01 / 300. szám

2 állapota iránt Anglia közvéleményét s a­mely ma immár diadalmaskodott a mi kárunkra a francia elméken, mert ugyanazokat a célokat követi nálunk ugyanazokkal az eszközökkel, a­me­lyekért haddal m­egdúlta a török tar­tományokat. A­ki tájékozva van a nem­zetközi sajtó dolgaiban, tudja, hogy mindez nagy pénzek, milliók árán megy végbe. A mi kormányainknak ért­vén közöst és nem közöst aggresszív politikájuk nem lévén, ily célokra pén­zük sincsen. Védtelen van tehát hírünk, nevünk, nemzeti becsületünk kiszolgál­tatva a minden nyelveken beszélő pán­szláv liga elszállásának. Nem kínálkoz­s­zunk-e ez ellen fegyverül, ha ezer éves fennállásunk ünnepén hazánk fővárosát nemzetközi találkozások színhelyévé teszszü­k? Nagyon meggondolni való dolgok ezek. Mert az őrült sebességű forgalom, a szabad sajtó és a meghatá­­rolh­atatlan nyilvánosság mai korszaká­ban se eszközt elhanyagolnunk, se al­kalmat elszalasztanunk nem szabad, a­mely hírnevünket fölemelheti, gonosz akaratok ellen megvédelmezheti. A harcot, hogy országos, vagy nemzetközi legyen-e a kiállítás 1895-ben, e szerint Baross törvényjavaslata által nem csak eldöntöttnek nem nézzük tehát, de sőt úgy veszszük, hogy csak ezzel van igazán megindítva. Most fog­nak felrukkolni az érvek és ezután lesz módunkban nekünk is és az el­mék megtermékenyülvén, a közönség­nek is a két terv közül az egyikhez csatlakozni. Mert az azután ismét fon­tos, hogy nagy, hogy fényes, hogy monumentális, hogy az alkalomhoz méltó legyen, akár országos lesz, akár nemzetközi. Kerete lesz minden­esetre a ki­állítás a többi ünnepi dolgoknak. És szükséges, hogy e többi dolgok ne az ismert európai maskaraságok és törté­neti felvonulások másolata legyen, üres látványosság és káprázat, hanem tar­talmas koncepciók, időkre szóló benyo­mások és tanulságok megtestesítése. Óvakodjunk a minden lében kanál­rendezők sablonos eszétől. A legelőbb­kelő szellemeket, a legjelentősebb el­méket, a legkiválóbb művészeket kell tanácsba hívni. Képzelő és teremtő erőt, a­mivel csak redelkezünk, kell mozgósítani, tudással párosuljon me­részség, hogy alkotásai, a­melyek di­csőítik és szimbolizálják e szép és ne­mes faj ezer éves teremtő küzdelmeit és országbíró életét, egy korszakos momentumnak méltó ünneplő dísze, felejthetetlen benyomása és krónikára méltó jelenete legyenek. I Budapest, okt. 31. I Bethlen Gábor gróf belépése a nemzeti pártba. Bethlen Gábor gróf orsz. képviselő, a következő levelet intézte Apponyi Albert grófhoz, mint a nemzeti párt ve­zéréhez : Tisztelt barátom ! Miután meggyőződésem sze­rint is a vezérleted alatt álló nemzeti párt képvi­seli azon nemzeti irányú politikát, mely nélkül Ma­gyarországon egészséges és állandó viszonyokat nem képzelhetek, miután kétségtelen, hogy e párt van hivatva a valódi szabadelvű­séget úgy a közéletben, mint az országos ügyekben a h­amis tanok és ma­gyarázatok következtében beállott fogalomzavartól megtisztítva, magyar eredetiségében visszaállítani, készséggel ragadom meg az alkalmat becses tudo­másodra hozni, hogy teljes meggyőződésből és őszintén állok soraitokba és szerencsémnek tartom a jó ügyért a nemzeti párt tagjává lehetni­. Fogadd kiváló tiszteletem legőszintébb kifejezését. Hired Bethlen Gábor gróf. Budapest, 1891. okt. 30-án. E levélre Apponyi Albert gróf a követke­zőket válaszolta: Tisztelt barátom ! Szives levelednek tartalmát örömmel veszem tudomásul s ügyünkre vévé kiváló vívmánynak tartom csatlakozásodat. Igaz tisztelettel ügyözöllek sorainkban és maradok őszinte hived A­p­p­o­n­y­i Albert gróf. Bethlen Gábor gróf ma este 6 órakor je­lent meg Apponyi Albert gr. kíséretében a nem­zeti párt klubhelyiségeiben, hol őt az egybe­­gyű­lt párttagok lelkes éljenzéssel fogadták. Bethlen Gábor grófnak Apponyi mutatta be a párt tagjait s mutatta meg a klub helyiségeit, melyeknek megtekintése után Bethlen Gábor gróf beírta nevét a nemzeti párt klubkönyvébe. Bethlen Gábor gróf, az E. M. K. É. el­nökének, Nagy- és Kis-Küküllő megyék volt főispánjának, jelenleg balavásári képviselőnek belépése a nemzeti pártba politikai esemény­számba tekintetik a képviselői körökben. Idáig pártonkivüli volt s csakis a nemzeti párt proklamációja után érezte magát hivatva ehhez csatlakozni. Mint a nemzeti politikának nagy­hírű bajnoka Erdélyben, Bethlen Gábor csat­lakozása az ellenzékhez a magyarság elégület­­lenségét a kormánypolitikával tünteti fel. A magyarság Erdélyben félénk s ezért a kor­mányhoz tapad , de ha nem részesül kellő támogatásban a növekedő veszélyekkel szem­ben, önvédelméről kell hogy gondoskodjék. Ez az Erdélyben megindult politikai mozgalmak­nak oka. Úgy vagyunk értesülve, hogy Beth­len Gábor belépése a nemzeti pártba csak kezdete egy akciónak, mivel — longus est post hoc idem potentium orde —— sokan Szán­­­lóhoznak őt követni, Országgyűlés. A képviselőhöz ma rövid ülést tartott, de azért fontos dolgok érinttettek benne. Baross Gábor miniszter beterjeszti az ideiglenes kereskedelmi szerződést monarchiánk és Törökor­szág, Bulgária, Spanyolország s Portugália közt, továbbá az 1895. évre tervezett országos nemzeti kiál­lításról szóló törvényjavaslatot. A határjelek megron­gálásáról szóló javaslat tárgyalása a keddi, a zár­számadásoké a csütörtöki ülésre tűzetvén ki, követ­keztek az interpellációk, melyet lapunk más helyén egész terjedelmében közlünk. Ezek sorában Herman Ottóét a fotalizatőr tárgyában lapunk más helyén közöljük, hol a versenypálya aktuális botrányairól van szó. Bernáth Béla a Szöllődézsmaváltsági tartozások végrehajtásának megszüntetése dolgában intézett kérdést a pénzügyminiszterhez, Kaas Ivor dr. pedig a vasárnapi mun­taszünet végrehajtási rendeletének módosítását sürgette meg Baross miniszternél. Ez utóbbi azt felelte megott, hogy az adatok összegyűj­tésével s tanulmányozásával most foglalkozik. Kaas Iver dr. ellenveti, hogy e tanulmányozás már hóna­pok óta folyik, a panaszok meg egyre szaporodnak. Baross miniszter azonban ragaszkodott ahhoz, hogy terminust nem adhat, mert a panaszokat is tanul­mányoznia kell. A többség a választ tudomásul vette, s az ülés 7:1-kor véget ért. A szabadelvű párt nov. 2-án, hétfőn, este fél 7 órakor ideiglenes helyiségében (Hungária-szálló) értekezletet tart. A párt régi helyiségei nov. 3-án nyílnak meg ismét. Pannonhalmi főapát-jelöltek. A hercegprí­mássá kinevezett Vaszary Kolosnak már utódját is emlegetik a főapáti méltóságban. Mint értesülünk, két név van forgalomban : Francsics Norbert győri főgimnáziumi igazgatóé és Fehér Ipoly főigazgatóé. A legutolsó főapátválasztáskor Vaszary után Fehér­­ Ipoly kapta a legtöbb szavazatot. Samassa és a kormány. Az e címen beava­tott kézből kapott cikkünkre Bécsből ma éjjel a­­ következő távirat érkezett:: A Fremder­blatt írja : A Budapesti Hírlap októ­­­­ber 30-iki számában állítólag beavatott oldalról re­­­­trospektív közleményeket hoz az elkeresztelési kon­­­­fliktus tárgyában, különösen azon álláspontot illető­­­­leg, melyet Bamassa érsek a kérdés egyes stádiu­­i­maiban állitólag elfoglalt. Mideh a felelősséget ! a közölt részletek helyességét, illetőleg ma­azt akarná mondani: Mit értetek ti az én já­tékomhoz ? A zongorázó leány nagyon szép. Puffadt kant, fehér ruhája keresett egyszerűsége da­cára is remeke a körmönfont szabóművészet­­nek. Keskeny, megindítóan finom gyermekarca van. Nyújtott hangon, szinte suttogva beszél ; hosszú pilláit ábrándosan emelgeti. . . Az áb­rándos pillák alól egyszerre egy hideg, ellen­séges pillantás téved felém. * Azon veszem észre magamat, hogy a szalonban rosszul leleplezett animozitással, jobban mondva , kicsinyléssel fogadnak. Pró­bálok mulattató lenni, de a fiatal fiskális leföz szójátékaival. Próbálok a házi kisasszonynak udvarolni, de a házi kisasszony közömbösen fordul el tőlem. Még a házi­gazdát is elhó­dítja tőlem rendes piquet-partnere, a báró. Mindenki ismeri ezt az öregedő bárót, önök is ismerik. Azt mondják, hogy kigolyózták a kaszinóból, — én csak annyit tudok felőle, hogy monoklit és gyanús tisztaságú inggallért visel. A háziasszonytól kezdve a szobaleányig valamennyi asszonynak udvarol a házban. Töprenkedem, hogy minek köszönhetem ezt az ellenséges érzületet, a­melylyel még az inasok is mintha demonstrálnának ellenem és egyszerre megnyílnak a szemeim és lá­tom, hogy mindez nem is szól az én sze­mélyemnek, hanem annak, a­ki ide hozott: a h­áz vejének. A milliomos és fia egyáltalában nem beszél­nek vele; az anyós csak aggódó kímélettel, mint egy súlyos beteggel szokás; felesége pedig látható önmegtagadással, heves, rövid mondatokban, ki-kitörő keserűséggel. Valami végtelen lealázó, szánalmas sze­repet játszik itt az az ember, a­kinek az Isten több genje-t adott, mint valamennyiünknek összevéve. A­ házi barátok is tudják ezt, a­kik azzal kedveskednek a milliomosnak, hogy csí­pős impertinenciákat mondogatnak vejének ; az inasok is tudják, a­kik utolsónak kínálják meg a tállal . . . És ő, a­ki valaha meg akarta hódítani a halhatatlanságot, apatikus gyávasággal, meghu­nyászkodva lapul meg a sok idegen ember közt. Mikor pedig vacsoránál egymás mellett ültünk az asztal végén, a feddő pillantások dacára is félelmetes gyorsasággal kezdte ürí­teni poharát. Meglehet, hogy az erős bor volt az oka, való igaz, hogy a fényesen terített asztalnál ülve, vígan fecsegő emberek közt, egyszerre Csodálatos közvetlenséggel magam előtt láttam azt a f­enevadat, a milliót és láttam azokat a sebeket, a­melyeket karmaival ütött. Ha kimondhattam volna azt­, a­mi a fe­jemben járt, alkalmasint fölemelkedtem volna a székemről, megcsengettem volna a szivár­ványszínű poharamat és azt mondtam volna : „ Uram, uram, szeretve tisztelt milliomos házigazdám, szólok az úrhoz ! Ön jó borral és jeles szivarokkal kedves­kedett nekem, illő tehát, hogy szívességét va­lamivel viszonozzam. Hónap végén nem telik tőlem egyéb, fogadjon el hát tőlem egy jó ta­nácsot , pakolja össze a millióját és dobja ki az ablakon. Mert ha nem ülne a nyakukon ez az arany fenevad, ön is, a becses családja is, megelégedésben tölthetnék napjaikat. Ön a derék polgár összes jó tulajdonsá­gaival bír, de mivel milliomos, a legkop­ottabb börzeágens is parvenünek nevezi önt. Ön, ha nem volna milliomos, elnöke lehetne a bői ke­reskedők klubjának, hol igen élvezetes kaláber­­partiek folynak, de ön lenézi a borkereskedőket, a mágnáskaszinóban pedig, a­hová ön bejutni szeretne, lenézik önt. És ön mégis szívesebben barátkozik elzüllött mágnásokkal, mint előkelő polgárokkal. A király nemességet adott önnek, de tisztességes nagyapákat ő sem adhatott ; ön tehát versenylovakat állított istállójába, hogy ezekkel pótolja a hiányzó ősöket. És mivel ön annyit sem ért lovakhoz, mint ma­gam a dromedárokhoz, a jockey-klub igazgató­jától az ükörnyi lovászgyerekig minden sport­ember kacag önön. Láthatja, hogy a millió rossz szolgálatokat tesz önnek. Kedves felesége volna talán az első eb­ben a házban, a­ki szívesen fogadná meg ta­nácsomat. Ő nagysága nagyon szereti atyját, a ki egykor Blowitz városának köztiszteletben részesülő kántortanítója volt, de nem hozhatja házába, hogy öröme teljék unokáiban, mert a millió megbotránkoznék az öreg ur jámbor együgyüségén. És bár ő nagysága éjjelenkint­­ keserű könyeket sir, az öreg urnak nem sza­­­­bad megismernie unokáit, hanem ott kell­­ élnie Blowitz városában, kegyelemkenyéren,­­ mint valami kiszolgált cselédnek. A festőnével is ugyancsak rosszul bánt­­ el a millió. Egy sipistamágnás helyett egy ■ tisztességes emberhez ment feleségül és élete- BU­DAPESTI HÍRLAP, (300. sz.) 1891. november 1.

Next