Budapesti Hírlap, 1891. november (11. évfolyam, 300-329. szám)
1891-11-01 / 300. szám
2 állapota iránt Anglia közvéleményét s amely ma immár diadalmaskodott a mi kárunkra a francia elméken, mert ugyanazokat a célokat követi nálunk ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekért haddal megdúlta a török tartományokat. Aki tájékozva van a nemzetközi sajtó dolgaiban, tudja, hogy mindez nagy pénzek, milliók árán megy végbe. A mi kormányainknak értvén közöst és nem közöst aggresszív politikájuk nem lévén, ily célokra pénzük sincsen. Védtelen van tehát hírünk, nevünk, nemzeti becsületünk kiszolgáltatva a minden nyelveken beszélő pánszláv liga elszállásának. Nem kínálkozszunk-e ez ellen fegyverül, ha ezer éves fennállásunk ünnepén hazánk fővárosát nemzetközi találkozások színhelyévé teszszük? Nagyon meggondolni való dolgok ezek. Mert az őrült sebességű forgalom, a szabad sajtó és a meghatárolhatatlan nyilvánosság mai korszakában se eszközt elhanyagolnunk, se alkalmat elszalasztanunk nem szabad, amely hírnevünket fölemelheti, gonosz akaratok ellen megvédelmezheti. A harcot, hogy országos, vagy nemzetközi legyen-e a kiállítás 1895-ben, e szerint Baross törvényjavaslata által nem csak eldöntöttnek nem nézzük tehát, de sőt úgy veszszük, hogy csak ezzel van igazán megindítva. Most fognak felrukkolni az érvek és ezután lesz módunkban nekünk is és az elmék megtermékenyülvén, a közönségnek is a két terv közül az egyikhez csatlakozni. Mert az azután ismét fontos, hogy nagy, hogy fényes, hogy monumentális, hogy az alkalomhoz méltó legyen, akár országos lesz, akár nemzetközi. Kerete lesz mindenesetre a kiállítás a többi ünnepi dolgoknak. És szükséges, hogy e többi dolgok ne az ismert európai maskaraságok és történeti felvonulások másolata legyen, üres látványosság és káprázat, hanem tartalmas koncepciók, időkre szóló benyomások és tanulságok megtestesítése. Óvakodjunk a minden lében kanálrendezők sablonos eszétől. A legelőbbkelő szellemeket, a legjelentősebb elméket, a legkiválóbb művészeket kell tanácsba hívni. Képzelő és teremtő erőt, amivel csak redelkezünk, kell mozgósítani, tudással párosuljon merészség, hogy alkotásai, amelyek dicsőítik és szimbolizálják e szép és nemes faj ezer éves teremtő küzdelmeit és országbíró életét, egy korszakos momentumnak méltó ünneplő dísze, felejthetetlen benyomása és krónikára méltó jelenete legyenek. I Budapest, okt. 31. I Bethlen Gábor gróf belépése a nemzeti pártba. Bethlen Gábor gróf orsz. képviselő, a következő levelet intézte Apponyi Albert grófhoz, mint a nemzeti párt vezéréhez : Tisztelt barátom ! Miután meggyőződésem szerint is a vezérleted alatt álló nemzeti párt képviseli azon nemzeti irányú politikát, mely nélkül Magyarországon egészséges és állandó viszonyokat nem képzelhetek, miután kétségtelen, hogy e párt van hivatva a valódi szabadelvűséget úgy a közéletben, mint az országos ügyekben a hamis tanok és magyarázatok következtében beállott fogalomzavartól megtisztítva, magyar eredetiségében visszaállítani, készséggel ragadom meg az alkalmat becses tudomásodra hozni, hogy teljes meggyőződésből és őszintén állok soraitokba és szerencsémnek tartom a jó ügyért a nemzeti párt tagjává lehetni. Fogadd kiváló tiszteletem legőszintébb kifejezését. Hired Bethlen Gábor gróf. Budapest, 1891. okt. 30-án. E levélre Apponyi Albert gróf a következőket válaszolta: Tisztelt barátom ! Szives levelednek tartalmát örömmel veszem tudomásul s ügyünkre vévé kiváló vívmánynak tartom csatlakozásodat. Igaz tisztelettel ügyözöllek sorainkban és maradok őszinte hived Apponyi Albert gróf. Bethlen Gábor gróf ma este 6 órakor jelent meg Apponyi Albert gr. kíséretében a nemzeti párt klubhelyiségeiben, hol őt az egybegyűlt párttagok lelkes éljenzéssel fogadták. Bethlen Gábor grófnak Apponyi mutatta be a párt tagjait s mutatta meg a klub helyiségeit, melyeknek megtekintése után Bethlen Gábor gróf beírta nevét a nemzeti párt klubkönyvébe. Bethlen Gábor gróf, az E. M. K. É. elnökének, Nagy- és Kis-Küküllő megyék volt főispánjának, jelenleg balavásári képviselőnek belépése a nemzeti pártba politikai eseményszámba tekintetik a képviselői körökben. Idáig pártonkivüli volt s csakis a nemzeti párt proklamációja után érezte magát hivatva ehhez csatlakozni. Mint a nemzeti politikának nagyhírű bajnoka Erdélyben, Bethlen Gábor csatlakozása az ellenzékhez a magyarság elégületlenségét a kormánypolitikával tünteti fel. A magyarság Erdélyben félénk s ezért a kormányhoz tapad , de ha nem részesül kellő támogatásban a növekedő veszélyekkel szemben, önvédelméről kell hogy gondoskodjék. Ez az Erdélyben megindult politikai mozgalmaknak oka. Úgy vagyunk értesülve, hogy Bethlen Gábor belépése a nemzeti pártba csak kezdete egy akciónak, mivel — longus est post hoc idem potentium orde —— sokan Szánlóhoznak őt követni, Országgyűlés. A képviselőhöz ma rövid ülést tartott, de azért fontos dolgok érinttettek benne. Baross Gábor miniszter beterjeszti az ideiglenes kereskedelmi szerződést monarchiánk és Törökország, Bulgária, Spanyolország s Portugália közt, továbbá az 1895. évre tervezett országos nemzeti kiállításról szóló törvényjavaslatot. A határjelek megrongálásáról szóló javaslat tárgyalása a keddi, a zárszámadásoké a csütörtöki ülésre tűzetvén ki, következtek az interpellációk, melyet lapunk más helyén egész terjedelmében közlünk. Ezek sorában Herman Ottóét a fotalizatőr tárgyában lapunk más helyén közöljük, hol a versenypálya aktuális botrányairól van szó. Bernáth Béla a Szöllődézsmaváltsági tartozások végrehajtásának megszüntetése dolgában intézett kérdést a pénzügyminiszterhez, Kaas Ivor dr. pedig a vasárnapi muntaszünet végrehajtási rendeletének módosítását sürgette meg Baross miniszternél. Ez utóbbi azt felelte megott, hogy az adatok összegyűjtésével s tanulmányozásával most foglalkozik. Kaas Iver dr. ellenveti, hogy e tanulmányozás már hónapok óta folyik, a panaszok meg egyre szaporodnak. Baross miniszter azonban ragaszkodott ahhoz, hogy terminust nem adhat, mert a panaszokat is tanulmányoznia kell. A többség a választ tudomásul vette, s az ülés 7:1-kor véget ért. A szabadelvű párt nov. 2-án, hétfőn, este fél 7 órakor ideiglenes helyiségében (Hungária-szálló) értekezletet tart. A párt régi helyiségei nov. 3-án nyílnak meg ismét. Pannonhalmi főapát-jelöltek. A hercegprímássá kinevezett Vaszary Kolosnak már utódját is emlegetik a főapáti méltóságban. Mint értesülünk, két név van forgalomban : Francsics Norbert győri főgimnáziumi igazgatóé és Fehér Ipoly főigazgatóé. A legutolsó főapátválasztáskor Vaszary után Fehér Ipoly kapta a legtöbb szavazatot. Samassa és a kormány. Az e címen beavatott kézből kapott cikkünkre Bécsből ma éjjel a következő távirat érkezett:: A Fremderblatt írja : A Budapesti Hírlap október 30-iki számában állítólag beavatott oldalról retrospektív közleményeket hoz az elkeresztelési konfliktus tárgyában, különösen azon álláspontot illetőleg, melyet Bamassa érsek a kérdés egyes stádiuimaiban állitólag elfoglalt. Mideh a felelősséget ! a közölt részletek helyességét, illetőleg maazt akarná mondani: Mit értetek ti az én játékomhoz ? A zongorázó leány nagyon szép. Puffadt kant, fehér ruhája keresett egyszerűsége dacára is remeke a körmönfont szabóművészetnek. Keskeny, megindítóan finom gyermekarca van. Nyújtott hangon, szinte suttogva beszél ; hosszú pilláit ábrándosan emelgeti. . . Az ábrándos pillák alól egyszerre egy hideg, ellenséges pillantás téved felém. * Azon veszem észre magamat, hogy a szalonban rosszul leleplezett animozitással, jobban mondva , kicsinyléssel fogadnak. Próbálok mulattató lenni, de a fiatal fiskális leföz szójátékaival. Próbálok a házi kisasszonynak udvarolni, de a házi kisasszony közömbösen fordul el tőlem. Még a házigazdát is elhódítja tőlem rendes piquet-partnere, a báró. Mindenki ismeri ezt az öregedő bárót, önök is ismerik. Azt mondják, hogy kigolyózták a kaszinóból, — én csak annyit tudok felőle, hogy monoklit és gyanús tisztaságú inggallért visel. A háziasszonytól kezdve a szobaleányig valamennyi asszonynak udvarol a házban. Töprenkedem, hogy minek köszönhetem ezt az ellenséges érzületet, amelylyel még az inasok is mintha demonstrálnának ellenem és egyszerre megnyílnak a szemeim és látom, hogy mindez nem is szól az én személyemnek, hanem annak, aki ide hozott: a ház vejének. A milliomos és fia egyáltalában nem beszélnek vele; az anyós csak aggódó kímélettel, mint egy súlyos beteggel szokás; felesége pedig látható önmegtagadással, heves, rövid mondatokban, ki-kitörő keserűséggel. Valami végtelen lealázó, szánalmas szerepet játszik itt az az ember, akinek az Isten több genje-t adott, mint valamennyiünknek összevéve. A házi barátok is tudják ezt, akik azzal kedveskednek a milliomosnak, hogy csípős impertinenciákat mondogatnak vejének ; az inasok is tudják, akik utolsónak kínálják meg a tállal . . . És ő, aki valaha meg akarta hódítani a halhatatlanságot, apatikus gyávasággal, meghunyászkodva lapul meg a sok idegen ember közt. Mikor pedig vacsoránál egymás mellett ültünk az asztal végén, a feddő pillantások dacára is félelmetes gyorsasággal kezdte üríteni poharát. Meglehet, hogy az erős bor volt az oka, való igaz, hogy a fényesen terített asztalnál ülve, vígan fecsegő emberek közt, egyszerre Csodálatos közvetlenséggel magam előtt láttam azt a fenevadat, a milliót és láttam azokat a sebeket, amelyeket karmaival ütött. Ha kimondhattam volna azt, ami a fejemben járt, alkalmasint fölemelkedtem volna a székemről, megcsengettem volna a szivárványszínű poharamat és azt mondtam volna : „ Uram, uram, szeretve tisztelt milliomos házigazdám, szólok az úrhoz ! Ön jó borral és jeles szivarokkal kedveskedett nekem, illő tehát, hogy szívességét valamivel viszonozzam. Hónap végén nem telik tőlem egyéb, fogadjon el hát tőlem egy jó tanácsot , pakolja össze a millióját és dobja ki az ablakon. Mert ha nem ülne a nyakukon ez az arany fenevad, ön is, a becses családja is, megelégedésben tölthetnék napjaikat. Ön a derék polgár összes jó tulajdonságaival bír, de mivel milliomos, a legkopottabb börzeágens is parvenünek nevezi önt. Ön, ha nem volna milliomos, elnöke lehetne a bői kereskedők klubjának, hol igen élvezetes kaláberpartiek folynak, de ön lenézi a borkereskedőket, a mágnáskaszinóban pedig, ahová ön bejutni szeretne, lenézik önt. És ön mégis szívesebben barátkozik elzüllött mágnásokkal, mint előkelő polgárokkal. A király nemességet adott önnek, de tisztességes nagyapákat ő sem adhatott ; ön tehát versenylovakat állított istállójába, hogy ezekkel pótolja a hiányzó ősöket. És mivel ön annyit sem ért lovakhoz, mint magam a dromedárokhoz, a jockey-klub igazgatójától az ükörnyi lovászgyerekig minden sportember kacag önön. Láthatja, hogy a millió rossz szolgálatokat tesz önnek. Kedves felesége volna talán az első ebben a házban, aki szívesen fogadná meg tanácsomat. Ő nagysága nagyon szereti atyját, a ki egykor Blowitz városának köztiszteletben részesülő kántortanítója volt, de nem hozhatja házába, hogy öröme teljék unokáiban, mert a millió megbotránkoznék az öreg ur jámbor együgyüségén. És bár ő nagysága éjjelenkint keserű könyeket sir, az öreg urnak nem szabad megismernie unokáit, hanem ott kell élnie Blowitz városában, kegyelemkenyéren, mint valami kiszolgált cselédnek. A festőnével is ugyancsak rosszul bánt el a millió. Egy sipistamágnás helyett egy ■ tisztességes emberhez ment feleségül és élete- BUDAPESTI HÍRLAP, (300. sz.) 1891. november 1.