Budapesti Hírlap, 1891. december (11. évfolyam, 330-359. szám)

1891-12-01 / 330. szám

Budapest, 1891. XI. évfolyam 330. sz Kedd, december . Előfizetési Arak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Apponyi Miskolcon. Budapest, nov. 30. A nemzeti párt vezére megindí­totta, mint lapunk hétfői számának tudósításából az olvasó már tudja, a szervezkedést a vidéken. Az indítás­nak, az első lépésnek fényes sikere volt. Ez alatt pedig nem éppen a lel­kes fogadtatást értjük, sem nem a so­kaság lelkesedett hangulatát, mely az értekezleten a beszédeket kisérte és fáklyával a kezében tisztelgett s a banketten ajkára vette, a mivel szive tele volt ; hanem értjük különösen a vendégek ama fényes csoportját, me­lyet érdeklődése e napon Miskolcra csábított. Turóc és Trencsén, Abauj, Gömör és Szabolcs valának együtt. Előkelő férfiai az ország más-más vidé­keinek siettek oda súlyt, adni Apponyi gróf megjelenésének Borsodmegye szék­helyén. Apponyi gyújtó beszéde végig­­világit Miskolcról az országon s közli melegségét messzi vidékek rokon lel­keivel. Hegen volt az, hogy Magyaror­szágon hasonló talentum és az önzet­lenségben hozzá mérhető jellem az an­­­­gol politikai iskola ez izgalmas pályá­jára lépett volna, mint ő : személye és ritka adományai közvetlen hatását gya­korolni kiviszi a választók tömegei közé. Az udvari politika ezt kifogásol­hatja, az alkotmányos érzületnek üd­vözölnie kell Apponyi gróf lépését. A lelkesedés, a­mely mostanában aláren­delt szerepet játszott politikai életünk­ben, szóhoz jut és hatalommá lehet. És­pedig nem kicsinyes dolgok körül mesterségesen szított lelkesedés, hanem az országos kérdések és nagyjelentőségű nemzeti irányok erejével fölkeltett lel­kesedés. Két pontja ragadja meg különö­sebben Apponyi beszédének az olvasót. Az egyik, mondhatni, párt- és agita­­cionális célokra geniálisan megfogal­mazott nemzeti párti program­­, a másik az a nemes és fölemelő vissz­hang, a­melylyel a 48-asokkal való szö­vetségről ama kicsinyes és gyanúkeltésre alkalmas nyilatkozatokra felel meg, melyeket a 48-as és függetlenségi párt­nak egy fővárosi grémiuma provokált. Tudni való, hogy a függetlenségi párt fő hírlapja annak idején a Jászbe­­rényből felajánlott szövetséget a kor­mánypárt közlönyeinek tapsai közt­­ visszautasította. Ez a 48-asok pártjában levő meghasonlást tetemesen táplálta, az Apponyi-ellenes mozgalom ott állan­dóan észlelhető s nem mulaszt el al­kalmat, sőt néha még csinál is, hogy lazítsa a kötelékeket, melyeket a hely­i­zet természet szerint hoz létre az ellen­zéki pártok között. Azt hiszem azon­ban, Apponyi nyílt, egyenes és őszinte nyilatkozata hasonló visszhangot fog kelteni országszerte a 48-asok táborá­ban és lelkesedést fog kelteni, mely­ nélkül harcba menni nem lehet, pedig­ a lélekkötő torzsalkodás, melynek e­ pártkör immár egy év óta martaléka, nem alkalmas arra, hogy lelkesedést keltsen és tápláljon. Az elveknek minden elhomályosí­­tása és megdöntése nélkül kell fenn­­állani a szövetségnek, ezt mondja Ap­ponyi gróf, mert az elvek ép­pentartá­­sát követeli az egyik párt önérzete és politikai becsülete, mint a másik párt önérzete és politikai becsülete. És nem lehet közvetlenebbül, nem lehet kény­szerítőbben és rövidebben bizonyí­tani a más-más elvűek szövetségének szükséges és helyes voltát, mint a­hogy bizonyítják a következő monda­tok, melyeket Apponyi beszédéből ki­veszünk : „Szövetkezhettünk igenis, mert mielőtt arról volna szó, hogy a nemzet a maga aka­ratát minő irányban akarja érvényesíteni; mi­előtt arról volna szó, hogy váljon a nemzet ezt az állapotot fennálló intézményeink átala­kítására, vagy fenntartására akarja-e érvénye­síteni , szükséges mindenekelőtt, hogy e nem­zetnek ismét akarata legyen, e nemzet ismét önálló faktorrá legyen a saját sorsának intézé­sében. (Élénk éljenzés és tetszés.) Szükséges az, hogy midőn egy úgynevezett államosítást, a közigazgatás államosítását a tudvalevő feltéte­lek , a közszabadsági és önkormányzati garan­ciák mellett előre vigyük, egy másik, már ré­gen megtörtént államosítást,, a korteskedés álla­mosítását ismét visszacsináljuk. (Hosszantartó élénk derültség és taps.) Egy véghetetlenül komor és egy keserűen tréfás ok van itt villámsze­rűen egymás mellé állítva s magával ragadja az olvasót és a hallgatót s a lelkesedés tapsban tombolja ki magát. Geniálisnak méltán nevezzük a nemzeti párt céljainak megfogalmazá­sát a következőkben: „Minden, a­mit kívánunk, éppen az, hogy két nagy át­alakulásnak minden konzekvenciája le­­vonassék, a­mely még nincsen levonva.“ Az első nagy átalakulás az 1848, a­mely Magyarországot belszervezetileg a kiváltságokon alapuló arisztokratikus társadalommal szervezett államból de-de­mokratikus alapra helyezett modern jog-­ állammá alakította át. Ennek ily szellem-­ ben való kiépítésére törekszik a nem­zeti párt. A másik nagy átalakulás az 1867,­ mely két nagy­ érdeket egyeztetett ös­-­­sze: a magyar nemzetnek mint önálló­ nemzetnek, a magyar államnak mint önálló államnak fennállását azzal a nagy védelmi érdekkel, melynek céljai és szempontjai által vezérelve kötötték meg őseink a pragmatika szankciót. Ez is kiépítendő. A nemzeti párt elfogadja Deák Ferenc politikájának ama kijelen­tését, mely szerint „Magyarország és az ő felsége többi országai és tartományai közötti kapcsolatnak fentartása olyan tekintet, mely semmi más tekintetnek alája nem rendelhető“, de hamisu­lat­­lanul és gyöngü­letlenül akarja fentar­­tani Deák politikájának és hagyomá­nyának ama másik részét is, mely sze­rint e kapcsolat nem a magyar nemzet önálló individualitásának, állami füg­getlenségének abszorbeálására, hanem éppen védelmére, megerősítésére van rendelve. S a­mint elveszti ebbeli jelle­gét, elveszti értékét is. Kossuth Lajos és Deák Ferenc, kétségkívül ezek látták el nemzetünket és történelmét az utolsó ötven év alatt minden becses tartalmával. Őkét előzte meg Széchenyi István, a­kinek szelle­mét éppen a mostani nemzeti párt egy fénylő alakja, a gyászos véget ért Grünwald Béla tudta a nemzet lelkébe visszaidézni és beleoltani. Évszázunk e három nagy alakjának szelleme a for­rás, a­melyből jövendők irányzata fa­kad. Az korunk méltó vezéralakja, a­ki e három folyó élő vizeit egy me­­derben tudja tovább vezetni, hogy tőle megtermékenyüljön, felvirágozzék, nagy és hatalmas legyen a magyar nemzet. Mai számunk 16 oldal. A miskolci értekezlet Miskolc városának sok a specialitása; közöttük talán a legérdekesebb, hogy van egy telivér ellenzéki alispánjuk, a­kit akarata elle­nére a megye csaknem kötéllel fogott az ad­minisztráció élére. A miskolciak büszkék is Mekcerre. Az ő meghívására jött Apponyi hu­­szadmagával Miskolcra, hogy kibontsa a nem­zeti párt lobogóját. A miskolciak nagy ese­ményképpen üdvözölték e látogatást és kitün­tető tisztelettel fogadták Apponyit, a­ki „hi­vatalosan“ még nem volt Miskolcon. Száz tele kocsi kísérte a vendégeket a fogadóba, az ut­cákon pedig a városi polgárság nagy tisztes­séggel köszöntötte Apponyit. Látványosságnak is szép volt Apponyi bevonulása. Sok választó­polgár, a­ki mint tizenhá­­rompróbás kormánypárti ment oda, Apponyi beszédének végeztével, mint lelkes ellenzéki, a nemzeti párt éltetésével távozott. Az értekezlet lefolyásának igen fontos momentuma a szomszédbeli vármegyék kül­döttségeinek manifesztációja volt, melylyel a párt megyénként való szervezését tűzték ki zászlójukra. Az értekezleten képviselt várme­gyék a következők voltak : Gömör, Zemplén, Ung, Szabolcs, Sáros, Heves, Abaúj-Torna és Trencsén megyék. A megyénként való szervezésre vonat­kozó indítványt Hedry Lajos abaúj-torname­gyebeli küldöttségi tag tette meg, s csaknem minden megye egy képviselője hozzászólott a kérdéshez. így Gömör megye részéről Czerdiványi Ár­pád országgyűlési képviselő fejtegette a me­gyénként való szervezkedés szükségét, de nem­csak a fentebb említett megyéket, hanem az ország összes megyéit értve alatta. Gömörben — mondá Szentiványi — nem tesznek különb­séget a függetlenségi párt és nemzeti párt kö­zött, mert nézetünk az, hogy együttesen kell mind a két pártnak közreműködni a kormány­párt megbuktatására. A kormánypárt a nem.

Next