Budapesti Hírlap, 1891. december (11. évfolyam, 330-359. szám)

1891-12-01 / 330. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (380. sz.) 1891. december 1, heti pártiaktól éppen ellenkező nevet: nemze­tiségi párt nevet viselhetne méltóbban, mert a kormány csupán a nemzetiségiekkel való pák-*­tum ut­án tudta elérni többségét, megígérvén nekik, hogy nemzetiségi kérdésekben engedményt kaptok és viszont ti hagyjátok magatokat a mi po­litikai céljainkra felhasználni. Indítványozta to­vábbá, hogy az ekként szervezett megyék a központtal érintkezésbe lépjenek és közösen állapodjanak meg a kijelölések iránt. Gömör megye képviselőjének szava élénk viszhangra talált az értekezlet tagjainál. Heves megye részéről Horváth József, Zem­­plén megye részéről Potoczky Dezső orsz. kép­viselő szóltak a kérdéshez, elfogadva a tett indítványokat. A szomszédmegyék lelkes manifesztáció­­ját örömmel fogadta az értekezlet s azt a biz­tos meggyőződést merítette abból mindenki, hogy a nemzeti párt e lelkes előh­arcosai az általuk képviselt vármegyék mindegyikében megvetik alapját a nemzeti pártnak s hogy buzgó odaadásukkal az uj választásokra már jó előre elkészítik a pártnak a talajt. A bor­­sodmegyei, illetőleg miskolci ellenzék sokat nyert a nemzeti párt új akciójával. A megye tekintélyes földbirtokos osztályának nagy­része az ellenzék pártján van s a polgárok független eleme, mely nem áll hivatalos presz­­szió alatt, szintén a nemzeti párt zászlójának győzelmét igyekszik előmozdítani. A­mi a dolognak nagy becset kölcsönöz, az a körül­mény, hogy az egész ünnepélyes fogadás nem parancsszóra, vagy tervszerüleg kidolgozott programm alapján történt, hanem egészen önmagából folyt s a város polgárai a saját jó sugalmukat követve csatlakoztak a kibontott lobogóhoz. Az értekezletet követő banketten a Mel­­czerek domináltak. Apponyi áldomásán kívül Melczer Gyula az ellenzéki alispán és Melczer Béla kamarás mondtak szép felköszöntőket igaz hazafi érzéstől áthatottan. Érdekes egy família, minden tagja ellenzéki; a borsodi ellenzéknek mindmegannyi zászlóvivői. Még Hock János felköszöntés­ét tapsolták meg a miskolciak s csakhamar véget ért a szép ün­nepség, melyről unokáiknak is regélni fognak Miskolc lakosai. Apponyi pedig, a ki maga sem gondolta, hogy ily sikere lesz az összejövetelnek, még az éjszaka visszautazott Bécsbe, hogy részt vegyen a mai udvari ebéden s mint mondá, elmondja ő felségének a miskolci értekezlet ered­ményét, melynek sikerére olyan kicsinyléssel tekintettek ellenfelei.❖ A miskolci értekezlet jelentőségének csök­kentésére s a fogadás szívességének elvitatá­sára ma megszólaltak a kormány összes félhiva­talosai. Izek­tő­l adjuk a Bad. Korr. következő jelentését: „M­iskolcról kapjuk megbízható oldalról a következő táviratot. A miskolciak feltűnő kö­zönynyel fogadták a nemzeti párt tegnap ide érke­zett tagjait. Az urak bevonulásakor alig hangzott fel néhány „éljen“, zászló egy sem volt látható és Apponyi gróf kísérlete, hogy Miskolcon pártját szervezze, egészen meghiúsultnak tekinthető. Az ér­tekezleten megjelent számbavehető egyének legna­gyobb része vidéki volt; Miskolcról mindössze néhány kiváncsi polgár­ jelent meg. Egyetlen állami, megyei vagy városi tisztviselő, még lelkész sem vett részt az értekezleten , úgyszintén hiányoztak a füg­getlenségi párt elnökei és irányadó tagjai. Este ugyan obligát fáklyásmenet rendeztetett, de az erre való felhívást csak néhány iparos, négy paraszt és hét volt kereskedő írta alá. Az egész iiscenirozott akcióra nézve jellemző a megyei és városi értelmiség tisztelő távolmaradása. Apponyinak megjelenése Miskolcon alig fog nyomot hagyni.“ A félhivatalos O. E. ugyanezt a tudósí­tást közli, csakhogy némi variációval. A többi közt az O. É. szerint Miskolcról mindössze néhány félrevezetett polgár jelent meg. Abban különben megegyeznek a félhivatalosok, hogy 4 (négy) paraszttal s 2 (két) tönkrement ke­reskedővel rendeztek impozáns fáklyás menetet Miskolcon.­v­i­c­s Dusán zombori főszolgabírót fogja felléptetni, a­kinek több is a kilátása, mint a másik emlegetett jelöltnek, Széch­enyi Tamás szolgabírónak.­­ Cegléden, Komjáthy Béla kerületében is meg­indultak már a választási mozgfilm­ok. A független­ségi 48-as párt gyűlést tartott Makkai Ferenc elnöklete alatt (mivel Talléi Árpád fi. ülés Ve­zetését nem fogadta el.) Makkai indítványára ki­mondták, hogy Hegedűs Károly budapesti ügy­védet kérik fel a képviselőjelöltség elfogadására. A mozgalom vezetésére 50 tagú bizottságot válasz­tottak. Budapest, nov. 30. Választási mozgalmak. Az a­p­a­t­i­n­i ke­rületben Fernbach Antal kormánypárti és Kék Lajos dr. függetlenségi jelölteket emlegetik a jövő választásra. — A kernyajai kerület függetlenségi jelöltje fernbach József. A ke­rületet eddig Piukovics­­József kormánypárti képvi­selte, a­ki azonban többé nem hajlandó mandátu­mot vállalni. A kormánypárt valószínűleg Popo­A függetlenségi párt manifesztuma. A függetlenségi és 48-as párt válasz­tási m­anifesztuma — mint értesülünk ■— egyáltalán nem lesz valami harciasan har­sogó szózat, sőt ellenkezőleg minden hangu­­lattcsinálást gondosan kerülő, akadémikusan stilizált fogalmazvány. Kezdődik annak a kije­lentésével, hogy a jövő év meghozza az álta­lános képviselő-választásokat, még­pedig, a kor­mány magaviseletéből és tett intézkedéseiből gyaníthatólag, a szokottnál jóval korábban. A függetlenségi és 48-as párt tehát kötelességé­nek tartja az ország választó­közönsége előtt újólag körvonalazni a maga álláspontját, még­pedig mindenekelőtt a többi politikai pártokhoz való viszonyában. A függetlenségi pártból a múlt esztendőben kiszakadt egy töredék, azzal, hogy külön pártkört alakít ugyan, azonban tovább is megmarad a régi párt­programm mellett. A szakadás sajnálatos volt, de az el­lentétek kiegyenlítését remélni lehetett egészen a legújabb időkig, a­mikor kitűnt, hogy ezek az ellentétek — mert elvi — nem időleges természetűek. A manifesztum itt kifejti, hogy Ugrón fokozatossági és új­ kiegyezési elmé­s­lete, valamint a delegációba szándékolt belé-­­pése mennyiben nem fér össze az ó­hitű füg­­­getlenségi elvekkel s a választókat felhívja, hogy ezt a különbséget ne téveszszék szem­ elöl. A­mi a nemzeti pártot illeti,­ a manifesztum rövidebben végez az elvi kü­lönbségek magyarázgatásával ; a fennálló vá­lasztási szövetség tartalmának és terjedelmé­nek megvilágítására pedig egyszerűen közli az 1887-ki egyezmény már ismeretes öt pontját. A kormánynyal és a kormány­párttal szemben természetesen a közjogi kérdés, meg az adminisztráció vajúdó reformja van legerősebben hangoztatva, de itt találha­tók a kormány összes bűnei, egészen a bos­­nyák okkupációig, pontosan s szárazan lajstro­mozva. A hasonlítások és elkülönítések után, a függetlenségi párt álláspontjának pozitív megvilágításaképpen, a manifesztum szóról­­szóra közli a párt által 1884-ben megállapitott s bőségesen ösmert programmot s ennek az alapján végezetül a nemzet bizalmát kéri a párt számára. — A párt múlt szombati érte­kezlete, a­mely elé I­r­á­n­y­i az általa készí­tett manifesztum-tervezetet terjesztette, azt el­fogadta ugyan, de nem valami nagy lelkese­déssel. A terjedelmét túlságosnak, az okos­kodásait szárazaknak találták s ezt H­o­l­f­i Ignác, Eötvös Károly és Lukács Gyula meg is mondotta. Ők is azonban beérték né­hány, jobbatlan stiláris módosítás indítványo­zásával, melyeket a párt el is fogadott. E szerint a holnapi értekezletnek már csak az e módosítások értelmében kijavított szöveg hite­lesítése lesz a dolga. A gyakovári püspök új akciója. Csak a minap adtuk hítét annak, hogy Strossmayer gyako­­vári püspöknek a legkisebb szándékában sincs el­hagyni méltóságát, s említettük azt is, hogy ezt a hírt a püspök közvetetten környezetéből terjesz­tették. Mint most eszéki levelezőnk írja, ennek az egész híresztelésnek tendenciája tulajdonképpen nem volt egyéb, mint tüntetés Vucsetich­ kanonoknak a zágrábi érsekségre való jelöltsége ellen, éppen olyan óvatos formában, mint a­miképp az Obzor cselekedte egyik legközelebbi számában, melyben szintén ez ügyről nyilatkozott. Strossmayer püspök nemcsak elhagyni nem szándékozik működése, ille­tőleg agitációjának pzinterét, hanem ellenkezőleg, a jövő évi képviselőválasztások alatt még sokkal erélyesebb akciót szándékozik kifejteni. Ez agitációjának közép­pontjául éppen Szlavónia fővárosát, Eszéket szemelte ki, hol már az utolsó képviselőválasztásoknál sikerült egyik hívét megválasztatnia, a felsővárosban. Eszék annyival inkább alkalmatos talajnak látszik most ilyen agitáció színteréül, mert legújabban az eddig szakadatlan súrlódásban élő horvátok és szerbek között némileg helyreállt az egyetértés, miután Strossmayer hívei részéről közeledés történt a szer­­bekhez, s ezek nagy fogékonyságot tamilitanak a békés tendenciák iránt. Hogy minél erősebb agitá­­ciót fejthessenek ki Strossmayer hívei, lapot akar­nak alapítani, melynek programmjául a horvát-szerb testvériség ideáját tűzték ki. Ugyancsak a lap ér­dekében alkudozásokat folytatnak a gyakovári püs­pöki nyomdának újévtől kezdve Eszékre való át­helyezése iránt. E mozgalmakkal szemben termé­szetesen a horvát kormány sem maradhat tétlen, miért is a Strossmayer-féle horvát-szerb testvérisü­­lést hirdető lapnak ellensúlyozására szintén horvát nyelvű lapot indít meg újévtől kezdve Eszéken, hol eddig csak két német lap jelent meg. A 48-as pártkör holnap, kedden délután 5 órakor értekezletet tart. A brazíliai forradalom Mind több részletet közölnek a külföldi lapok a legutóbbi brazíliai revo­­lucióról. A vasút elpusztításáról, a­mely a múlt szombaton Rio de Janeiro közelében történt, azt írják, hogy Vandenkork és Eustodio de Mello admi­rálisok a mozgalom vezetői követték el, hogy eltereljék Fonseca figyelmét a flottáról. A diktátor azonban megsejtette a dolgot és vasárnap elfogatta Vandenkolkot, Simreo tábornokot, Bocayuvát és ezek egynéhány barátját. Erre Mello admirális vette át a Biachuelo, a brazíliai hajóhad legerősebb pán­célos hajója fölött a parancsnokságot és a kikötőben levő valamennyi hajóval harcra készen foglalt állást a város előtt. Midőn Fonseca másnap reggel meg­látta a városra irányzott sok ágyút, könnyen hajlott a nála bejelent tengerésztisztek rábeszélő szavaira és lemondott. Peixoto generálist úgy írják le, hogy sokkal képzettebb és tehetségesebb ember, mint Fonseca ; a Timesnek egy lisszaboni levelezője azon­ban olyan dolgokat beszél róla, a­melyek nem éppen kedvezően világítják meg karakterét. Ouro­ Preto befolyására nevezték ki Dom Pedro császár főhad­­segédévé és a miniszter bizalmas barátjának tekin­tették. Három nappal az 1889. november 15-én kiütött forradalom előtt így írt hozzá : „Kegyelmes­­séged bízhatik bennem : oly eszközök fölött rendel­kezem, melyekkel bárminemű forradalmat el lehet fojtani.­" De ugyanakkor már összeköttetésben volt Fonsecával és a fölkelés napján a vezérsége alatt álló csapatokkal, a lázadókhoz csatlakozott. Peixoto kormánya egyelőre nem nyugszik törvényes alapon, mivel a brazíliai alkotmánynak 47. paragrafusa ér­telmében csakis népszavazással lehet elnököt válasz­tani. Lehet, hogy Peixoto respektálni fogja a tör­vénynek ezt a rendelkezését és elrendeli majd az elnökválasztást. Ha ezt nem teszi meg, kétséges, hogy el fogják-e ismerni az egész birodalomban. Rio Grande do Sulban erre vajmi kevés a hajlan­dóság ; az odavaló juntának seregei még mindig fel vannak fegyverezve és Brazília jövője nagyon bizonytalan. (Roskoványi püspök jubileuma. ) (Saját tudósítónk távirata.) Nyitra, nov. 30. Roskoványi Ágoston püspök jubileumának ma egész nap a legszebb idő kedvezett. A reggeli órákban egymás után robogtak föl a fogatok a várba, hol Nyitra város egész előkelősége össze­gyülekezett a székesegyházban. Kilenc órakor Wenczell Ferenc pápai prelátus misét mondott és Te Deumot tartott. A jubiláns püspök az oratórium­ból hallgatta a misét, melynek fényét a gyönyörű zene is növelte. Az istentiszteleten jelen voltak a városi és megyei küldöttségek s a hajót ezernyi nép árasztotta el. A küldöttségek tisztelgése fél tizenegykor kezdődött a jubiláns főpap előtt, ki első­sorban a káptalant és központi klérust fogadta. Wenczell prelátus ékes latin beszéddel üdvözölte Roskoványi püspököt, ki szeretettel és meghatottan válaszolt. A megyei küldöttség nagy csoportja Thuróczy Vil­mos főispán vezetése alatt tisztelgett. A szép üd­vözlő szavakra a püspök azt felelte, hogy mindig figyelemmel kiséri a megye üdvös működését. Egy­másután következtek erre a többi küldöttségek: a honvéd tiszti karé Petényi Sándor ezredes vezetése alatt, a törvényszék, kir. ügyészség és a bíróságok képviselői, élükön Sándor Géza törvényszéki el­nökkel. Végül a város küldöttsége járult, Kostyál Pál polgármester vezetése alatt, az ünnepelt elé. A polgármester szép beszédben sorolta föl a püspök számos jótéteményét és átnyújtotta a jubilánsnak a díszpolgári oklevelet, melyet az ősz főpap meg­­indultan fogadott és válaszában megígérte, hogy

Next