Budapesti Hírlap, 1892. február (12. évfolyam, 32-60. szám)
1892-02-01 / 32. szám
1892. február 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (32. sz.) Iyeket Magyarországon széthordottak, hogy a kormány azokért mandátumokat vásároljon : ez a magyar parlamentnek az osztrák érdekek szolgálatába való elszegődtetése lenne s a pártot, mely igy szerzi mandátumait az osztrák párt név méltán megilleti. Budapest, febr. 1. Magyarország az urnáknál. Ma két kerületben választottak : Fiuméban és Szentesen. Fiuméból a következő táviratot kaptuk: Csernátony visszalépett, Batthyány Tivadar gr. egyhangúlag megválasztatott kormánypárti programmal. Megjegyezzük, hogy Csernátony nem lépett vissza, de nem is kandidálták őt. — A szentesi választásról lapunk zártáig nem kaptunk hírt. A választások második napjáról pótlólag föl kell említenünk, hogy Nyíregyházán a függetlenségi Benyiczky Miksát választották meg Meskó László dr. ellenében. A nyirbogdány és csikkareform választás eredménye még mindig ismeretlen. Mandátum-átadás: Hegedűs Sándornak, Kolozsvár egyik képviselőjének egy küldöttség tegnap adta át Budapesten a mandátumot. A küldöttség tagjai voltak: Kolozsváry Sándor dr., Csiky Viktor dr., Haller Károly dr., Szász Béla dr., Hididy Árpád és Gámán József dr. Az átadás után Hegedű,* megvendégelte a küldöttséget. A kormány kortesköltségei című közleményünkre vonatkozólag Jakovszky István, a szucsányi kerület képviselője, a következő nyilatkozatot teszi közzé . A Budapesti Hírlap mai száma egy kimutatást közöl arról, hogy hova mennyi választási költséget küldött állítólag a kormány, illetőleg az országos szabadelvű párt. E kimutatásban a többi között az van mondva, hogy Turóc-Szt-Mártonba 2000 főt küldetett. Azt a közlemény nem írja ugyan, hogy kinek, de minthogy Turóc-Szt Márton az én választókerületemben van, minden félreértés elkerülése végett így is kötelességem kijelenteni, hogy én sem postán, sem személyesen, sem közvetve a szabadelvű párttól (természetesen még kevésbbé a kormánytól) egy krajcárt sem kaptam s nem fogadtam el. Választási költségeimet, melyek egyébiránt a választóközönség és különösen a kerület intelligenciájának szives ragaszkodása és buzgalma mellett igen csekélyek voltak, teljesen a magaméból fedeztem s azokhoz sem a szabadelvű párt, sem a főispán úr nem járultak. Költségekről az én kerületemben s mondhatom a megyében különben egyáltalában csak annyiban lehet szó, amennyiben a messzebb lakó választók szállítása, zászlóknak, jelvényeknek stbnek kiosztása ilyet igényelnek. Választási epizódok. Fejérváry báró mandátuma. A fővárosban, de főleg a budai oldalon ma is egész nap tárgyalták a várbeli választás ügyét. Az ellenzék abban a meggyőződésben van, hogy Máttyus Arisztid megválasztása bizonyos lett volna, ha szavazóit az elnök nem fosztja meg polgári joguktól, annál is inkább, mert várakozása ellenére szép számmal szavaztak államtisztviselők is az ellenzéki jelöltre. Hivatalonként ki lehet mutatni, hol gyakoroltak „magas nyomást“ és hol engedték meg a tisztviselők meggyőződésének szabad nyilvánulását, így a többi közt a kereskedelmi minisztérium statisztikai osztályának feje, Keleti Károly miniszteri tanácsos, noha maga a buzgó híve a kormánypártnak, kijelentette tisztviselői előtt, hogy polgári jogaik gyakorlásában nem kívánja őket befolyásolni. A tisztviselők örömest kaptak az alkalmon s míg egy részük egyáltalán nem szavazott, a másik rész Máttyus Arisztidre adta vótumát, így volt ez a pénzügyminisztérium egyes osztályainál is. Másutt ellenben a presszió teljes erejével működött, így a pénzügyminisztérium elnöki tisztviselői passzíve akarták magukat viselni és nem akartak szavazni, de tervük meghiúsult, Wekerle miniszter nyilatkozata ellenére küldték őket Fejérváryra szavazni. Egy állami műintézetet egyszerűen utasítottak, Hogy a Fejérváry-párt sületlen kortesnótáit kinyomatta, az intézet igazgatóját pedig, ki már állásánál fogva is távol akart maradni a választási mozgalomtól, nemcsak szavazni küldték Fejérváryra, de még azt a jó tanácsot is adták neki „illetékes“ helyen (Scheich Károly !), hogy jó lesz korteskedni is. A Fejérváry-párt tagjai azt hiszik ugyan, hogy a Máttyás-párt nem lett volna képes teljesen ellensúlyozni a nagy előnyt, melyet a hivatalnokok a délelőtt folyamán biztosítottak a honvédelmi miniszternek, de azért általánosan elítélik és megróják Országh Sándor erőszakos és törvénytelen eljárását, melylyel a szerintük biztos győzelmet megfosztotta a tisztesség jellegétől. Azt hiszik, hogy az elnököt Ó-Budáról érkezett rossz hírei keserítették el és bírták rá a tapintatlan eljárásra. Ezzel szemben konstatált valóság, hogy a szavazásnak ily korai berekesztése előre kicsinált dolog volt. Maga Scheich Károly, Országh helyettese már reggel kijelentette, hogy két órára be fogják fejezni a szavazást s a Máttyás-párt bizalmi férfiai, ezt már tíz órakor tudatták a pártirodával, amely ugyan lehetetlennek tartotta az ily erőszakos eljárást, de azért mégis úgy intézte a szavazást, hogy egy óra után mindig több és több szavazót küldött leszavazni. A honvédelmi miniszter mandátuma mindenesetre több mint kétes, és az ellenzéki párt a legkomolyabban akarja megtámadni. A királyi közjegyző által ez ügyben felvett jegyzőkönyv szó szerint így hangzik : 87. ügyszám 1892. Jegyzőkönyv. Felvétetett dr. Charmant Oszkár, mint Kupp Zsigmond budapesti királyi közjegyző helyettese által, Budapesten (1892) egyezernyolcszázkilencvenkét évi január hó (28) huszonnyolcadikán. Tárgya: Megjelenik előttem általam személyesen ismert Szánthó István ügyvédjelölt (IV. Koronaherceg utca 16. sz.) és a következőket adja elő : Dr. Országh Sándor az I. kerületi választási elnök a választás helyiségében (I. ker. vár, iskolaépület) folytonosan és számosan történő választói jelentkezések dacára a választást délután 3 órakor bezárta s ezáltal a Máttyás Arisztid pártjához tartozó számos választót választói joga gyakorlásában megakadályozott. Felkérem a kir. közjegyző urat, miután ezen választók abbeli nyilatkozatukat, hogy a választói jogukat gyakorolni akarják, azonban abban akadályozva lettek, hiteles alakban kívánják megtenni, nagy számuknál fogva azonban a közjegyzői irodába való fáradást célszerűbben mellőzendőnek tartják : méltóztasson a kérdéses nyilatkozatok felvétele végett az I. kerületi krisztinavárosi sörcsarnok helyiségeibe jönni, hol nevezett választók összegyülekezve vannak. Ezen megkeresés folytán délután 4 órakor az imént említett helyiségbe menvén, ott a következő felek, úgymint: 1. általam személyesen ismert Pertl István, kávés (a szarvas-tér 1. sz.); 2. ugyancsak általam személyesen ismert Scheidl János, bankhivatalnok (I. Döbrentey utca 24. stb. (összesen 29 szavazópolgár) azon kijelentést tették előttem, hogy mai nap délután 3 órakor (Török Antal, Hauszmann Károly, Müller György, Tohonyai István, Spaczek Ferenc 3/48 órakor) a hivatalos helyiség előtt megjelentek választói joguk gyakorlása végett, miután azonban a választói helyiség ajtait bezárva találták, választói jogukkal nem élhettek. Ugyanilyen kijelentéshez csatlakozik mégismét néhány név.) Végül jegyzőkönyvbe kérik vétetni általam személyesen ismert Lettner Antal ácsmester (I. promontori ut 47—49.) és Both Lajos ur sütőmester (I. szarvas-tér 10. sz.), hogy ugyanazon időben a következő választók voltak ugyancsak a választói helyiség előtt és távoztak el ugyanazon okból, u. m.: (ismét egy sereg választó neve, foglalkozása és lakása következik.) A jegyzőkönyv lezárása előtt Vargha Lajos mészáros (I. Gellért-rakpart 32.), kit személyesen ismerek, megjelenvén, a fent felsoroltak nyilatkozatához csatlakozik, nemkülönben Freindl szabómester (I. budaörsi út 8056.), kit szintén személyesen ismerek. (Ezután a jegyzőkönyvi javítások soroltatnak fel.) Felolvastatván, jóváhagyva aláíratott. Kmf. (Következnek a sajátkezű aláírások.) A jezsuita párt. Most, mikor a bécsi Neue Freie Presse is konstatálja a kormánypárt vereségét, óriási mulatság minden elfogulatlanul ítélő emberre nézve a Nemzet mai számának vezércikke, mely Csernátony kihullott fogait csattogtatva, hirdeti a nemzeti párt megsemmisülését, s minden sorában jezsuita pártnak titulálja. A Budapesti Hírlap mai számában foglalt leleplezések után igazán nagyszerű hatást tesz az olvasóra, hogy a „Szabadelvű”-párt lapja milyen büszke önérzettel döngeti a mellét,a tiszta becsület nevében gyalázza az ellenzéket. Olvasóink épülésére ideigtatunk néhány passzust. A Nemzet így szól: A szabadelvű párt a választási harcot megvívta becsülettel és önérzettel. (És 759.300 forinttal!) A piszkos eszközökkel szemben nem élt repressed- Mákkal. (Hát a 759.300 forint?) Bízott a nemzet józanságában és higgadt ítéletének igazságosságában. (És a 759.300 forintban.) Az ellenzék minden eszközt megengedett magának. (A kormánypárt is mindent s azonfelül a 759.300 forintot.) A magyar nemzet nem, kölcsönvett jelszavakba de tettekből ítél. (Valóban tettekből, mint amilyenek pl. a 759.300 frt.) Folytathatnék ezt az érdekes összeállítást, ha az eddigi citátumok is bebizonyították, hogy melyik a jezsuita párt ?* A fiumei választás. Fiméban ma Batthyány Tivadar grófot egyhangúlag választották meg, mert Csernátony Lajost, a volt képviselőt, ki bár nem lépett vissza a jelöltségtől, választói nem kandidálták. Csernátony a következő levelét intézte fiumei választóihoz : „Fiume választópolgáraihoz ! A negyedik országgyűlési időszak lejártával, melyben, mint az önök városának képviselője volt szerencsém helyet foglalni, az én képviselői kötelességeim is lejártak, egynek kivételével. Ez az egyetlen kötelesség, mely a lefolyt törvényhozási időszakot túléli, a szív kötelessége, a hála. Egy tisztességes emberre nézve ez a kötelesség nem függ attól, hogy váljon meg Van-e Választva, vagy nincs ; élni fog ez bennem eltörülhetetlenül mindig, életem végéig, mert a szív e kötelessége nem a kapandó új kegyekből, hanem a már bőségesen tapasztalt jóindulatokból táplálkozik. Az én hálám nem a várandóságon alapul, hanem a múltra vonatkozó kötelezettség szilárd alapján ; azért akár leszek megválasztva, akár nem, a jövőben sem fogok megszűnni Fiume erkölcsi és anyagi érdekei iránt rokonszenvezni. Rendkívül sajnálom, hogy nagyon súlyos be- tegségem és mindeddig fogyatékos egészségi állapotom megakadályoztak engem abban, hogy önök közt megjelenhessek s élő szóval is kifejezzem Fiume tisztelt választópolgárai előtt legmélyebben érzett hálámat az eddig irántam tanúsított különös jóakaratért. De az, hogy nem lehetek önök közt s hogy a szabadelvű párt bizottságától föl vagyok mentve azt alól, hogy ily zord évszakban s ily előrehaladt korban hosszú utazásra vállalkozzam, ez nem akadályozhat meg engem annak — legalább ez után való — ünnepies kijelentésében, hogy nem alkalomszerű, de örökös barátra vagyok és maradok Fiaménak ! A jövőre vonatkozólag kevés mondanivalóm van. Az én politikai hitvallásom 42 éves politikai pályámban van letéve. A képviselői állást sohasem tekintettem eszközül arra nézve, hogy többé-kevésbbé fényes állást szerezzek magamnal, többé-kevésbbé nyereséges pontra jussak. Bizonyára nem változik nézetem most, földi életem alkonyán, mely már nem tarthat sokáig. Négy országgyűlésen keresztül lévén az önök képviselője s ezelőtt két évvel abban a magas kitüntetésben részesülvén, hogy díszpolgárra választottak , fölhatalmazva érzem magamat annak föltevésére, hogy képviselői kötelességeim gyakorlásában nem jártam el minden haszon nélkül Fiume haladása érdekében, amint ezt az a köszönő irat is bizonyítja, melyet az önök tisztelt kereskedelmi és iparkamarája küldött nekem a szabad viteldíj eltörlése alkalmából kifejtett közreműködésemért. De mindezek után is, a választás mindig bizalmi kérdés. Ha önöknek nincs bizalmuk Fiume javára kifejtett működésem iránt, mely bizalommal 14 éven keresztül megajándékoztak, vagy, ha azt hiszik, hogy más valaki — legyen az bárki —, jobban hasznára válhatik az önök helyi érdekeinek előmozdításában, nos akkor, Fiume tisztelt választópolgárai, ne vonakodjanak megválasztani őt helyettem, aki sem nem vagyok képes, sem nem akarok más ígéretet tenni, mint azt, hogy újra megválasztásom esetén buzgalommal és eszélyesen fogom szolgálni az önök jelentőségteljes városának érdekeit. S most még egyet! A magyar hazafiak közül senki sem tekinti az önök szép nyelvét a nemzeti haladás akadályának, ellenkezőleg, valamennyien védbástyának tekintjük a magyar állam ellen irányuló alattomos és nyílt célzatok ellen. Itagasskoi- B