Budapesti Hírlap, 1892. február (12. évfolyam, 32-60. szám)
1892-02-06 / 37. szám
BUDAPESTI HÍRLAP, (37. sz.) 1892. február 6. Csernátoni Vajda Sámuel, marosvásárhelyi ev. ref. tanár és Czeglédi Ferenc XVI. századbeli ref. prédikátor közé eső 250 életrajzot foglalja magában; itt találjuk Csery Józsefet, egyetemi, könyvtárőrt, Csery Pétert, Csete Lajost (Pokrócz Ádám), Csikvári Jákót, Csiky Gergelyt, Kálmánt és Lajost, Csillag Gyulát, Csipkés Komáromi Györgyöt, Csiszár Sámuelt, Csiszér-Ugróczy Idát, Csizi István főstrázsamestert, Csokonai Vitéz Mihályt 11 hasábon (irodalma 108 idézettel), Körösi Csoma Sándort, Csombor Mártont, Csontos Istvánt, Csepey Lászlót, Csorba Ferencet és Józsefet, Csukássi Józsefet, Csuthy Zsigmondot, Csuzi Cseh Jakabot és Jánost, Czakó Zsigmondot, Czanyuga Józsefet, Czapkay Lajos kaliforniai orvost, Czech János akadémikust és Czecz János tábornokot. Ezen füzetben 103 új életrajz van, mely eddig irodalmunkban nem jelent meg. Az eddig megjelent 12 füzetben 3279 írónak életrajza s munkáinak jegyzéke van fölsorolva. — A munka Hornyánszky Viktor kiadásában jelenik meg és egyes füzet ára 50 kr. * (A Magyar Mérnök- és Építész-Egyesület Közlönye, melynek szerkesztője Edvi Illés Aladár és főmunkatársa Cserháti Jenő, ezentúl negyedrét alakban jelenik meg és tartalmát illetőleg is jelentékenyen gyarapodott. A januáriusi füzet 32 oldal s úgy közlései, mint illusztrációi méltán érdekeltelhetik a szakértő közönséget. Első cikkelye a vasúti mérnökök kiképzéséről szól. A második közlés Nagy Virgil fölolvasása spanyolországi műemlékekről (11 képpel.) Mueller H. Ottó a Villám gőzhajó compound gépeit ismerteti. Kánitz Lajos a mönchsteini Ind beszakadásának okait adja elő, 7 képpel illusztrálván értekezését. Nagy J. Ignác egy szögmérős diopter vonalzót ismertet. A kisebb rovatok szintén bővek és élénkek. A folyóirat előfizetése nemtagoknak egy évre 10 írt. Megjelenik minden hónapban. * (Új zeneművek.) A hold tündére című keringő s az Arany lepke című francia négyes kótáját adta ki legújabban a Rózsavölgyi és társa-féle zeneműkereskedés. Mind a két zenemű Vikol Simon szerzeménye. Az előbbinek 1 irt 20 kr az ára, az utóbbié pedig 1 frt. * (Előfizetési felhívások.) Bölcselkedések címü kötetére hirdet előfizetést Esterházy Sándor dr. Kolozsvárott. Munkája február vége felé fog megjelenni. Előfizetési ára: 2 frt, diszkötésben 3 frt. — A magy. tud. akadémia könyvkiadó hivatala előfizetést hirdet Wlassics Gyula dr.-nak A tettesség és részesség tana című munkája második kiadására. Előfizetési ára 4 frt, bolti ára 5 frt lesz. Ugyancsak az akadémia könyvkiadó hivatala hirdet előfizetést Athenaeum című filozófiai és államtudományi folyóiratra, melynek Bauer Imre lesz a szerkesztője. A folyóirat előfizetési ára 5 frt. * (Folyóiratok.) A Századok ez évi első füzete közli Bartalus Istvánnak a magyar palotás zene eredetéről irt értekezését (zenemelléklettel), továbbá Karácsonyi Jánosnak s Wertner Mórnak egy-egy cikkelyét. Gazdag a történeti irodalomról szóló rovata, melyben a közelebb megjelent, történeti munkákat ismerteti. Az Egyetemes Philologiai Közlöny februáriusi számában Cserép József Sallustiusról és a római történetírásról értekezik, Gärtner Henrik folytatja a polgári drámáról, Kont Ignác pedig a francia filológiai irodalomról szóló tanulmányát, id. Szinnyei József Csokonai és a Lillája közötti viszonyt írja le. Irodalmi ismertetések, filológiai programmértekezések s vegyes közlemények egészítik ki a füzet tartalmát.— A Jadovika-akadémia Közlönye ez évi első füzetében Szurmai Sándor honvéd főhadnagy leírja s magyarázza a Waidhofen környékén 1891-ben tartott hadgyakorlatokat, B. J. a véderőtörvény kiegészítésének módozatairól, Vághó Ignác honvédfőhadnagy pedig a katonai műnyelvről értekezik. Sok, katonaembert érdeklő apróság van a füzetben. Az Erdélyi múzema-egyesület kiadványainak most megjelent füzetében Pór Antal László erdélyi vajda életéről irt cikkelyt. Ferencet Zoltán folytatja a Bacon-Shakespeare-kérdés ismertetését, Széchy Károly Kazinczy Ferenc levelezésének kiadását bírálja élesen, Gyalui Farkas Tótfalusi Kis Miklós életrajzához szól hozzá. Azonfelül irodalmi szemle és szakosztási értesítő is van a füzetben. Az elprédált római műkincsek. Róma műkincseinek óriás tömegéből csak a legkisebb rész az államé: a tisztán régiségekből álló kapitoliumi gyűjtemények. A kis, de rendkívül értékes vatikáni képtár, az ottani és a lateráni klaszszikus szobrok a pápa tulajdonát képezik . Róma legnagyobbszerű képgyűjteményei magánemberek kezében vannak. A Doria-Pamphili, a Borghese, Barberini, Colonna, Corsini családok palotáiban a nagy olasz, sőt a németalföldi és francia mesterek remekművei vannak felhalmozva. Az olasz csapatok bevonulásáig a Saarra-Colonna palota is nyitva állott bizonyos órákban ; azóta a család csökönyösen zárva tartotta és csak egyeseknek engedte meg, hogy Rafael hegedűsében és Perugino Szent Sebestyénében gyönyörködjenek. Az említett nevek a római főnemesség legbüszkébbjei sorába tartoznak. Eredetük visszanyúl a középkor elejének véres korszakáig és szorosan öszszefonódott a pápaság és az egyházállam történetével. Az ősrégi nemzetségek számos fia viselte a bíbort, nem egy a hármas koronát. A római nemesség tagjai, akik a pápai széken ültek, gondoskodtak róla, hogy rokonaik földi javait öregbítsék. A szent atya áldása dúsgazdagokká tette a rokonokat, az egyházállam leggazdagabb embereivé. Hanem az idők megváltoztak. A rossz gazdálkodás és a kevély elbizakodottság megingatták a római főnemesség vagyoni helyzetét, a börzejáték és egyéb kétes üzérkedések pedig tönkretették. A szegénység, a mely már régóta osztályrésze a veencei arisztokrácia nagy részének s mely már a florenci nemesi kastélyokba is bekopogtatott, a római patríciusok körében is terjedni kezdett. A patríciusok azzal segítettek magukon, hogy pénzzé kezdték tenni azt a holt tőkét, amelyet műkincseik képviseltek. Bátorító példákban nem volt hiány : a florenzi Corsch-palota majd minden bútordarabjára már tíz év előtt cédula volt tűzve az ár megnevezésével, Panciatichi marchese pedig abban az időben már túladott a fegyvergyűjteményén. A vásárt csak egy körülmény zavarta : a római magángyűjtemények kivétel nélkül hitbizományi tulajdont képeznek, az 1871 iki törvény pedig külön elismerte hitbizományi természetüket. Nyilvánosan tehát nem lehetett a műkincseket áruba bocsátani, annál inkább nem, mivel elsősorban külföldi vevőkkel kellett összeköttetésbe lépni, a Pacco-féle törvény szerint pedig műkincseket a kormány beleegyezése nélkül külföldre szállítani tilos. A rómaiak tehát csempészmesterséggel segítettek magukon. Borghese herceg jó példával előzte meg eladósodott rangtársait. Gyűjteményéből hirtelen eltűnt egy kép, amely eddig mint Rafael-kép szerepelt s amelyről azt tartották, hogy a hirhedt Borgia Cesare arcképe. A kép Párisban tűnt fel megint, mint Rothschild báró tulajdona, aki állítólag egy fél milliót fizetett érte. Találkoztak tudósok, akik a rómaiak felháborodását azzal az állítással akarták lecsillapítani, hogy a kép nem Rafael műve és hogy nem is a romagnai hóhért ábrázolja. Sciarra Colonna herceg másképp fogta fel a dolgot. Mikor számtalan hitelezői le akarták foglalni gyűjteményeit, a hitbizományra hivatkozott ugyan, jelenleg azonban perben áll az állammal, hogy képei fölött a feltétlen rendelkezési jogot biztosítsa magának. Gyűjteményének fénypontjait különben már titokban félre rakta alkalmasint oly szándékkal, hogy még a por eldőlése előtt pénzzé tegye azokat. Ez a méltatlan eljárás a megbotránkozás viharát idézte föl a gavallér-képviselő ellen. A közönség, a sajtó, a képviselőház és a kormány megegyeztek abban, hogy gyors intézkedéssel kell elejét venni annak, hogy az olasz műkincseket idegen országokban elkótyavetyéljék és Itáliát legszebb ékességétől megfosszák. Villari közoktatásügyi miniszter nagy sietséggel törvényjavaslatot készített, amely a hitbizományokhoz tartozó műkincsek eltávolítását és áruba bocsájtását súlyos büntetésekkel sújtja, a képviselőház pedig szokatlan gyorsasággal, rövid vita után elfogadta a javaslatot. Az önvédelem céljából hozott törvényen különben meglátszik a szerkesztés elhamarkodása. A legfontosabb intézkedés, mely a kormányt arra jogosítja, hogy ellenőrizze és karban tartsa azokat a gyűjteményeket, amelyeket tulajdonosaik nem akarnak az államnak eladni, kimaradt a szövegből és csak bevezető jelentésből vezethető le. A képviselőházban is jogi kifogásokat emeltek a törvény ellen, de majdnem egyhangúlag elfogadták. Az egész képviselőtestület úgy érezte, hogy Róma műkincseit az eladósodott arisztokrácia elprédálása ellenében meg kell védelmezni. És erről az álláspontról tekintve, a törvényt üdvösnek és jogosultnak kell mondani. Hanem hogy a művészetet régi otthonában, a római hercegek palotáiban, ügyészszel és bíróval kell megoltalmazni és hogy a büntetőtörvényt képtári őrnek kell odaállítani Európa leghíresebb múzeumába, az szánalmas bizonysága annak, mennyire szokott a főnemesség néha legjobb hagyományaitól eltérni.N. Fr. Pr.) TÁVIRATOK. A porosz válság. Selcin, febr. 5. Caprivi kancellár parlamenti ebédjéről még a következőket jelentik : Vilmos császár leginkább a társadalmi kérdést érintette; általában behatóan fejtegették a szociáldemokrácia fejlődését és jelen magatartását s ezzel kapcsolatban szivére kötötték a jobb helyzetben élő társadalmi osztályoknak, hogy a maguk tevékenységével is közreműködjenek a lakosság többi réteges helyzetének javításán s hogy a lakáskérdést állandóan megoldják. Érintették beszéd közben a szabad letelepedési jogot is és a büntetőtörvénykönyv módosítására vonatkozó javaslatot, mely már a szövetségtanács előtt fekszik, s melyet a prostitúció és kerítés nagy elszaporodásával okoltak meg. Azután a császár a népiskolai törvényjavaslatra terelvén a beszélgetést, mint mondják, hangsúlyozva adott kifejezést ama óhajtásának, hogy a nemzeti liberális párt is közreműködjék a népiskolai törvény létrehozásán s ez alkalommal késznek nyilatkozott a császár, hogy a párt nézeteit előzékenyen figyelembe fogja venni. Rulini kitüntetése. Berlin, febr. 5 A. Reichsanzeiger jelentése szerint Vilmos császár Rudini olasz kormányelnöknek a fekete sas-rendet adta. A francia-bolgár konfliktus. Sófia, febr. 5. A Balkán-ügynökség szerint nagyon csodálkoznak hivatalos körökben a Konstantinápolyból táviratilag közölt ama jelentés fölött, melyet Cambon francia nagykövet e hó 2-án a portának a francia-bolgár viszályra vonatkozólag állítólag tett, miután Land Franciaország diplomáciai ügyvivője egy nappal előbb Grekov miniszternél tett látogatása alkalmával azt a kijelentést tette, hogy ő az incidenst befejezettnek tekinti és a bolgár kormánynyal ismét diplomáciai összeköttetésbe lép.Kiemelik, hogy a bolgár kormány is végleg befejezettnek tekinti a Chabourne-ü ügyet, és hogy nem tér többé erre vissza, úgy, hogy Cambon nagykövetnek minden további jelentése a portához Bulgáriára nézve nem kötelező. Rendeletek a német, katonák védelmére. Berlin, febr. 5. A birodalmi gyűlés költségvetési bizottsága György szász herceg tábornagynak a katonák kínzása ügyében kiadott rendeletével foglalkozott, amely rendeletnek valódiságát Szászország katonai meghatalmazottja is elismerte és elfogadott egy a konzervatívok és a centrum által indítványozott határozati javaslatot, mely a katonai büntető eljárásnak szélesebb nyilvánossága és a panaszok körüli eljárás megkönnyítése, valamint a vallásos érzület ápolása mellett foglal állást. A szabadelvű párt indítványát, a büntető eljárás teljes megváltoztatása iránt, elvetették. München, febr. 5. (Saját tudósítónk távirata.) A bajor hadügyminisztérium intézkedett már a legénységgel való rossz bánásmód ellen és rendeletet intézett az iránt a tisztikarhoz. E rendelet figyelmezteti a tiszteket, hogy feladatukat és kötelességüket félreismerik, ha megtűrik az ilyen embertelen eljárást és nem igyekeznek ez ellen befolyásukat érvényesíteni. (N. Fr. Pr.) A szerb hadsereg reorganizációja. Belgrád, febr. 5. A radikális klub elnöke, Gyurics Milán pópa, mint a pénzügyi bizottság tagja, a hadügyminiszter budgetjének tárgyalásánál különvéleményt terjesztett be, amelyben kifejti, hogy egész Európa fegyverkezik és hogy minden valószínűség szerint a közeljövőben a Balkán-félszigeten nagyfontosságú kérdéseket fognak eldönteni. Ezek közé tartozik mindenekelőtt a szerb kérdés. Anélkül, hogy egyelőre konkrét javaslatot tenne, felszólítja a skupstinát, hogy gondoskodjék idejekorán a hadsereg felszereléséről, szervezéséről és főleg a vezetéséről, hogy nemzeti feladata magaslatán álljon. A párisi olasz nagykövet lemondása. Róma, febr. 5. (Saját tudósítónk távirata.) A Corriera Piemontesa Menabrea gr. párisi olasz nagykövet lemondásának okaival foglalkozva, egészen privát természetűeknek tartja azokat. A nagykövet fia szerencsétlen házasságra