Budapesti Hírlap, 1892. február (12. évfolyam, 32-60. szám)

1892-02-06 / 37. szám

­ BUDAPESTI HÍRLAP, (37. sz.) 1892. február 6. Csernátoni Vajda Sámuel, marosvásárhelyi ev. ref. tanár és Czeglédi Ferenc XVI. századbeli ref. pré­dikátor közé eső 250 életrajzot foglalja magában; itt találjuk Csery Józsefet, egyetemi, könyvtárőrt, Csery Pétert, Csete Lajost (Pokrócz Ádám), Csik­­vári Jákót, Csiky Gergelyt, Kálmánt és Lajost, Csillag Gyulát, Csipkés Komáromi Györgyöt, Csiszár Sámuelt, Csiszér-Ugróczy Idát, Csizi István főstrá­­zsamestert, Csokonai Vitéz Mihályt 11 hasábon (iro­dalma 108 idézettel), Körösi Csom­a Sándort, Csom­bor Mártont, Csontos Istvánt, Csepey Lászlót, Csorba Ferencet és Józsefet, Csukássi Józsefet, Csuthy Zsigmondot, Csuzi Cseh Jakabot és Jánost, Czakó Zsigmondot, Czanyuga Józsefet, Czapkay Lajos kaliforniai orvost, Czech János akadémikust és Czecz János tábornokot. Ezen füzetben 103 új életrajz van, mely eddig irodalmunkban nem jelent meg. Az eddig megjelent 12 füzetben 3279 írónak életrajza s munkáinak jegyzéke van fölsorolva. — A munka Hornyánszky Viktor kiadásában jelenik meg és egyes füzet ára 50 kr. * (A Magyar Mérnök- és Építész-Egye­sület Közlönye,­ melynek szerkesztője Edvi Illés Aladár és főmunkatársa Cserháti Jenő, ezentúl ne­gyedrét alakban jelenik meg és tartalmát illetőleg is jelentékenyen gyarapodott. A januáriusi füzet 32 oldal s úgy közlései, mint illusztrációi méltán érde­keltelhetik a szakértő közönséget. Első cikkelye a vasúti mérnökök kiképzéséről szól. A második köz­lés Nagy Virgil fölolvasása spanyolországi műemlé­kekről (11 képpel.) Mueller H. Ottó a Villám gőz­hajó compound gépeit ismerteti. Kánitz Lajos a mönchsteini Ind beszakadásának okait adja elő, 7 képpel illusztrálván értekezését. Nagy J. Ignác egy szögmérős diopter vonalzót ismertet. A kisebb ro­vatok szintén bővek és élénkek. A folyóirat előfi­zetése nemtagoknak egy évre 10 írt. Megjelenik minden hónapban. * (Új zeneművek.) A hold tündére című ke­ringő s az Arany lepke című francia négyes kótáját adta ki legújabban a Rózsavölgyi és társa-féle zene­­mű­kereskedés. Mind a két zenemű Vikol Simon szer­zeménye. Az előbbinek 1 irt 20 kr az ára, az utóbbié pedig 1 frt. * (Előfizetési felhívások.) Bölcselkedések címü kötetére hirdet előfizetést Esterházy Sándor dr. Kolozsvárott. Munkája február vége felé fog meg­jelenni. Előfizetési ára: 2 frt, diszkötésben 3 frt. — A magy. tud. akadémia könyvkiadó hivatala elő­fizetést hirdet Wlassics Gyula dr.-nak A tettesség és részesség tana című munkája második kiadására. Elő­fizetési ára 4 frt, bolti ára 5 frt lesz.­­ Ugyan­csak az akadémia könyvkiadó hivatala hirdet elő­fizetést Athenaeum című filozófiai és államtudományi folyóiratra, melynek Bauer Imre lesz a szerkesztője. A folyóirat előfizetési ára 5 frt. * (Folyóiratok.) A Századok ez évi első fü­zete közli Bartalus Istvánnak a magyar palotás zene eredetéről irt értekezését (zenemelléklettel), továbbá Karácsonyi Jánosnak s Wertner Mórnak egy-egy cikkelyét. Gazdag a történeti irodalomról szóló rovata, melyben a közelebb megjelent, történeti munkákat ismerteti.­­ Az Egyetemes Philologiai Közlöny febru­­áriusi számában Cserép József Sallustiusról és a római történetírásról értekezik, Gärtner Henrik folytatja a polgári drámáról, Kont Ignác pedig a francia filológiai irodalomról szóló tanulmányát, id. Szinnyei József Csokonai és a Lillája közötti viszonyt írja le. Irodalmi ismertetések, filológiai programmérte­­kezések s vegyes közlemények egészítik ki a füzet tar­talmát.— A J­adovika-akadémia Közlönye ez évi első fü­zetében Szurmai Sándor honvéd főhadnagy leírja s ma­gyarázza a Waidhofen környékén 1891-ben tartott had­gyakorlatokat, B. J. a véderőtörvény kiegészítésé­nek módozatairól, Vághó Ignác honvédfőhadnagy pedig a katonai műnyelvről értekezik. Sok, katona­embert érdeklő apróság van a füzetben.­­ Az Erdélyi múzema-egyesület kiadványainak most meg­jelent füzetében Pór Antal László erdélyi vajda életéről irt cikkelyt. Ferencet Zoltán folytatja a Bacon-Shake­speare-kérdés ismertetését, Széchy Ká­roly Kazinczy Ferenc levelezésének kiadását bírálja élesen, Gyalui Farkas Tótfalusi Kis Miklós életraj­zához szól hozzá. Azonfelül irodalmi szemle és szakosztási értesítő is van a füzetben. Az elprédált római műkincsek. Róma műkincseinek óriás tömegéből csak a legkisebb rész az államé: a tisztán régiségekből álló kapitoliumi gyűjtemények. A kis, de rendkívül értékes vatikáni képtár, az ottani és a lateráni klasz­­szikus szobrok a pápa tulajdonát képezik . Róma legnagyobbszerű képgyűjteményei magánemberek kezében vannak. A Doria-Pamph­ili, a Borghese, Bar­­berini, Colonna, Corsini családok palotáiban a nagy olasz, sőt a német­alföldi és francia mesterek remek­művei vannak felhalmozva. Az olasz csapatok bevo­nulásáig a Saarra-Colonna palota is nyitva állott bizonyos órákban ; azóta a család csökönyösen zárva tartotta és csak egyeseknek engedte meg, hogy Rafael hegedűsében és Perugino Szent Sebestyénében gyönyörködjenek. Az említett nevek a római főnemesség leg­büszkébbjei sorába tartoznak. Eredetük visszanyúl a középkor elejének véres korszakáig és szorosan ösz­­szefonódott a pápaság és az egyházállam történeté­vel. Az ősrégi nemzetségek számos fia viselte a bíbort, nem egy a hármas koronát. A római nemes­ség tagjai, a­kik a pápai széken ültek, gondoskod­tak róla, hogy rokonaik földi javait öregbítsék. A szent atya áldása dúsgazdagokká tette a rokonokat, az egyházállam leggazdagabb embereivé. Hanem az idők megváltoztak. A rossz gaz­dálkodás és a kevély elbizakodottság megingatták a római főnemesség vagyoni helyzetét, a börzejáték és egyéb kétes üzérkedések pedig tönkretették. A szegénység, a mely már régóta osztályrésze a ve­­encei arisztokrácia nagy részének s mely már a florenci nemesi kastélyokba is bekopogtatott, a római patríciusok körében is terjedni kezdett. A patríciusok azzal segítettek magukon, hogy pénzzé kezdték tenni azt a holt tőkét, a­melyet mű­kincseik képviseltek. Bátorító példákban nem volt hiány : a florenzi Corsch-palota majd minden bútor­darabjára már tíz év előtt cédula volt tűzve az ár megnevezésével, Panciatichi marchese pedig abban az időben már túladott a fegyvergyűjteményén. A vásárt csak egy körülmény zavarta : a római ma­gángyűjtemények kivétel nélkül hitbizom­ányi tulaj­dont képeznek, az 1871 iki törvény pedig külön el­ismerte hitbizományi természetüket. Nyilvánosan tehát nem lehetett a műkincseket áruba bocsátani, annál inkább nem, mivel első­sorban külföldi vevők­kel kellett összeköttetésbe lépni, a Pacco-féle tör­vény szerint pedig műkincseket a kormány bele­egyezése nélkül külföldre szállítani tilos. A rómaiak tehát csempészmesterséggel segítettek magukon. Borghese herceg jó példával előzte meg eladósodott rangtársait. Gyűjteményéből hirtelen eltűnt egy kép, a­mely eddig mint Rafael-kép szerepelt s a­melyről azt tartották, hogy a hirhedt Borgia Cesare arcképe. A kép Párisban tű­nt fel megint, mint Rothschild báró tulajdona, a­ki állítólag egy fél milliót fizetett érte. Találkoztak tudósok, a­kik a rómaiak felhábo­rodását azzal az állítással akarták lecsillapítani, hogy a kép nem Rafael műve és hogy nem is a romagnai hóhért ábrázolja. Sciarra Colonna herceg másképp fogta fel a dolgot. Mikor számtalan hitelezői le akarták fog­lalni gyűjteményeit, a hitbizományra hivatkozott ugyan, jelenleg azonban perben áll az állammal, hogy képei fölött a feltétlen rendelkezési jogot biztosítsa magának. Gyűjteményének fénypontjait különben már titokban félre rakta alkalmasint oly szándékkal, hogy még a por eldőlése előtt pénzzé tegye azo­kat. Ez a méltatlan eljárás a megbotránkozás vi­harát idézte föl a gavallér-képviselő ellen. A kö­zönség, a sajtó, a képviselőház és a kormány meg­egyeztek abban, hogy gyors intézkedéssel kell ele­jét venni annak, hogy az olasz műkincseket idegen országokban elkótyavetyéljék és Itáliát legszebb ékességétől megfosszák. Villari közoktatásügyi miniszter nagy sietséggel törvényjavaslatot készített, a­mely a hitbizományokhoz tartozó műkincsek eltá­volítását és áruba bocsájtását súlyos büntetésekkel sújtja, a képviselőház pedig szokatlan gyorsasággal, rövid vita után elfogadta a javaslatot. Az önvédelem céljából hozott törvényen kü­lönben meglátszik a szerkesztés elhamarkodása. A legfontosabb intézkedés, mely a kormányt arra jo­gosítja, hogy ellenőrizze és karban tartsa azokat a gyűjteményeket, a­melyeket tulajdonosaik nem akarnak az államnak eladni, kimaradt a szövegből és csak bevezető jelentésből vezethető le. A kép­­viselőházban is jogi kifogásokat emeltek a törvény ellen, de majdnem egyhangúlag elfogadták. Az egész képviselőtestület úgy érezte, hogy Róma mű­kincseit az eladósodott arisztokrácia elprédálása ellenében meg kell védelmezni. És erről az állás­pontról tekintve, a törvényt üdvösnek és jogosult­nak kell mondani. Hanem hogy a művészetet régi otthonában, a római hercegek palotáiban, ügyész­szel és bíróval kell megoltalmazni és hogy a bün­tetőtörvényt képtári őrnek kell odaállítani Európa leghíresebb múzeumába,­­ az szánalmas bizonysága annak, mennyire szokott a főnemesség néha leg­jobb hagyományaitól eltérni.­­N. Fr. Pr.) TÁVIRATOK. A porosz válság. Selcin, febr. 5. Caprivi kancellár parla­menti ebédjéről még a következőket jelentik : Vilmos császár leginkább a társadalmi kérdést érintette; általában behatóan fejtegették a szo­ciáldemokrácia fejlődését és jelen magatartását s ezzel kapcsolatban szivére kötötték a jobb helyzetben élő társadalmi osztályoknak, hogy a maguk tevékenységével is közreműködjenek a lakosság többi réteges helyzetének javításán s hogy a lakáskérdést állandóan megoldják. Érintették beszéd közben a szabad letelepedési jogot is és a büntetőtörvénykönyv módosítá­­sára vonatkozó javaslatot, mely már a szövet­ségtanács előtt fekszik, s melyet a prostitúció és kerítés nagy elszaporodásával okoltak meg. Azután a császár a népiskolai törvényjavaslatra terelvén a beszélgetést, mint mondják, hang­­súlyozva adott kifejezést ama óhajtásának, hogy a nemzeti liberális párt is közreműködjék a népiskolai törvény létrehozásán s ez alkalom­mal késznek nyilatkozott a császár, hogy a párt nézeteit előzékenyen figyelembe fogja venni. Rulini kitüntetése. Berlin, febr. 5 A. Reichsanzeiger jelentése szerint Vilmos császár Rudini olasz kormány­elnöknek a fekete sas-rendet adta. A francia-bolgár konfliktus. Sófia, febr. 5. A Balkán-ügynökség szerint nagyon csodálkoznak hivatalos körökben a Konstantinápolyból táviratilag közölt ama je­lentés fölött, melyet Cambon francia nagy­követ e hó 2-án a portának a francia-bolgár viszályra vonatkozólag állítólag tett, miután Land Franciaország diplomáciai ügyvivője egy nappal előbb Grekov miniszternél tett látoga­tása alkalmával azt a kijelentést tette, hogy ő az incidenst befejezettnek tekinti és a bolgár kormánynyal ismét diplomáciai összeköttetésbe lép.Kiemelik, hogy a bolgár kormány is vég­leg befejezettnek tekinti a Chabourne-ü ügyet, és hogy nem tér többé erre vissza, úgy, hogy Cambon nagykövetnek minden további jelentése a portához Bulgáriára nézve nem kötelező. Rendeletek a német, katonák védelmére. Berlin, febr. 5. A birodalmi gyűlés költ­ségvetési bizottsága György szász herceg tá­bornagynak a katonák kínzása ügyében kiadott rendeletével foglalkozott, a­mely rendeletnek valódiságát Szászország katonai meghatalma­zottja is elismerte és elfogadott egy a konzer­vatívok és a centrum által indítványozott ha­tározati javaslatot, mely a katonai büntető eljárásnak szélesebb nyilvánossága és a pana­szok körüli eljárás megkönnyítése, valamint a vallásos érzület ápolása mellett foglal állást. A szabadelvű párt indítványát, a büntető eljárás teljes megváltoztatása iránt, elvetették. München, febr. 5. (Saját tudósí­tónk távirata.) A bajor hadügyminisz­térium intézkedett már a legénységgel való rossz bánásmód ellen és rendeletet intézett az iránt a tisztikarhoz. E rendelet figyelmezteti a tiszteket, hogy feladatukat és kötelességüket félreismerik, ha megtűrik az ilyen embertelen eljárást és nem igyekeznek ez ellen befolyásu­kat érvényesíteni. (N. Fr. Pr.) A szerb hadsereg reorganizációja. Belgrád, febr. 5. A radikális klub el­nöke, Gyurics Milán pópa, mint a pénzügyi bizottság tagja, a hadügyminiszter budge­tjé­nek tárgyalásánál különvéleményt terjesztett be, a­melyben kifejti, hogy egész Európa fegyverkezik és hogy minden valószínűség szerint a közel­jövőben a Balkán-félszigeten nagyfontosságú kérdéseket fognak eldönteni. Ezek közé tartozik mindenekelőtt a szerb kérdés. A­nélkül, hogy egyelőre konkrét javaslatot tenne, felszólítja a skupstinát, hogy gondos­kodjék idejekorán a hadsereg felszereléséről, szervezéséről és főleg a vezetéséről, hogy nemzeti feladata magaslatán álljon. A párisi olasz nagykövet lemondása. Róma, febr. 5. (Saját tudósítónk távirata.) A Corriera Piemontesa Menabrea gr. párisi olasz nagykövet lemondásának okaival fog­lalkozva, egészen privát természetűeknek tartja azokat. A nagykövet fia szerencsétlen házasságra

Next