Budapesti Hírlap, 1892. március (12. évfolyam, 61-91. szám)
1892-03-01 / 61. szám
Budapest 1892. XII. évfolyam 61. sz Kedd, március 1. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Fő’szerkesztő’: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap utca 16. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. tá jfálság a honvédminisztériumban. Budapest, febr. 29. 10“*" (bp.) Összhangzó jelentések érkeznek hozzánk, hogy Fejérváry Géza báró s honvédelmi miniszter már legközelebb kilép a kabinetből. A válság megérett, a minisztertanács ismételve foglalkozott vele: s Fejérváry b. többé nem marasztható. I Csupán utóda felől kell a döntő körök- s nek megállapodni s a költségvetés tár- gyalásakor a honvédelmi tárcát már ez ilképviseli. Aligha lep meg bárkit is az országban Fejérváry báró ez elhatározása. A véderővita óta következett események: a fekete-sárga jelzőlobogó ügye, az Uzselác-kérdéssel kapcsolatos párviadal, az ügyészségnek ebbe beavatkozása, a bíróság egyik tagjára idézett kormányintelem a katonai és polgári becsület fogalma közé tett egyenlőségi jel miatt, a Jellasich-tüntetés alkalmából mondott szavak stb. Fejérváry Géza báró helyzetét a törvényhozásban nehézzé, a budavári képviselőválasztás szabálytalan lefolyása után pedig kínossá s a kabinetre nézve terhessé tették. Méltányoljuk a távozó miniszter belátását, midőn e helyzet következményei elől önként kitér. Nem a bátorság és kötelességérzet csökkent meg benne, hanem az a hit, hogy a miniszteri hivatalban az uralkodónak s az államnak továbbra is hasznos szolgálatokat tehessen. Úgy vagyunk értesülve, hogy álta- Ikhan 'szalatni akar a politikai pályával s a csapatokhoz kíván visszatérni, melyek élén ifjúkorában tehetsége első sikereit aratta, mint vezérkari tiszt. Kombattans” akar,*,sénhT”wirjrá,' ’ rangjához mért vezéri állásban, — csapatparancsnokká kinevezését kérte a királytól s már legközelebb valamelyik hadtest élére diltanlt ....... mmmmmmm' ""A politikával torkig van. Érzi, hogy azok a tagadhatatlan érdemek, melyeket a honvédség katonai szervezése, kiképzése és pontos adminisztrálása által szerzett, nem elegendők az ellentét kiegyenlítésire*,melyek a régi osztrák seregben beléje oltott fogalmak, gondolkodásmód s érzület, meg a magyar politikában egyre hatalmasb erővel kifejlődő nemzeti szellem közt létezik. Érzi, hogy e szellemmel azövé összeütközésbe jutott s a parlamentben ott áll, hol megszűnik minden kedélyesség. Visszavonulását— úgy halljuk — a budavári képviselő-mandátum foltjai tették aktuálissá." igen tiszteletre "méltó, hogy " nem akarja-e mandátumot elfogadni ; nem kevésbbé méltánylandó az is, hogy e mandátum megtámadása óta nem jelent mség a képviselőházban. Lojális és lovaglás katonajellemre, nemes büszkeségre vall, hogy a budavári választás által sértve érzi magát, s inkább visszavonul a politikától önérzettel, semhogy egy ilyen „kaposvári örökség“ kamatait hozza s egy nem intakt önérzet nyomása alatt rendezkedjék be az öt éves új országgyűlésre. Benn a kabinetben kísérletet sem Fejérváry lemalasztására. Csak az iránt léteznek kontroverz nézetek, váljon utódot a civil poliikusok vagy a hivatásos katonák sorában kere£ seké. ~ A~ ^kormánypárt vezérkarának egy**része hajlik ama nézet felé, hogy elég volt a minisztériumban az uniformisból, mely már annyi kellemetlen jelenetet idézett elő a ház vitáiban, lévén egy katona miniszter érzékenyebb is, merevebb is a fölvetődő hadseregkérdésekben, mint egy polgárminiszter. A többiek ragaszkodnak ahhoz, hogy a honvédség kormányzatát jövőre is hivatásos katonának kell ellátni, úgy a honvédség katonai szellemére s szervezeti fejlődésére való tekintetből, mint a mai fegyveres békeállapotra s egy beüthető nagy háború eshetőségére való figyelemből. Személyi kombinációkba ma még nem "bocsátkozunk. Csupán azt a megjegyzést""kockáztatjuk, hogy polgárminiszterből a honvédség élén, alkalmas jelöltek hiányában, aligha lehet valami; a döntő köröket minden érdek arra utalván, hogy katonai rangot s tekintélyt parlamenti képzettséggel, jó magyar érzéssel egyesítő férfi után a honvédsereg aktív tábornokai közt kereskedjék fel a BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. „Por és hamu.“ (A Budapesti Hírlap eredeti tárcája.) Mikor az ember túl van az ötvenen, több az ismerőse a temetőben, mint a városban. A nap lehunyóban, távolról világítanak bágyadt sugarai. Csöndes, békés országot, a halál birodalmát világítják meg szelíd fénynyel. Széles kapu szolgál belsejébe; házait egyszerű ásóval készítik; egy-egy oszlop vagy kupola, tetején kereszt jelzi, hol lakik ez, emez. De csak önmagába tekintve lát itt az ember: ez ország lakosait csak sejteni lehet. Olajág, szerény virág s egy-két pillangó (mely olyan, mint a szerető, de gyorsan enyésző emlékezet) , hozzátartozik az elmúlás birodalmához. A gyászfátyolt viselő angyal is, mely pergamen fölött ül és elgondolkozván, följegyzi azokat a képeket, melyeket emlékezete szeme elé idéz. Történetet ír: a holtak történetét, amig élők voltak. Azonban a sötét fátyolon keresztülcsillog a történetíró szeme s szelíd mosolygás ül arcán: a holtak országát nézi, de vidám képeket is lát a múltba tekintő szeme . . . Ez a Baditz rajzolta kép látható ama könyveimlapján, mely a minap jelent meg Ágai Adolftól For és Hamu címe alatt.*) A cikkek, melyek benne vannak — mint a szerző elülárába megjegyzi — úgyszólván a halottas ágy szólón íródtak. A kikről szól, a kiket elsirat : „nagyobbak és aprók vegyesen.“ A kinek járt fényes árnyékában s a kinek ült lábainál — a kit barátul fogadott s a kinek érezte keze melegét. „A múlandóság gondolata“ hajtotta rá, hogy kiadja e halálváltotta alkalomból hevenyén írt visszaemlékezéseit, mert „mikor az ember — úgymond — túl van az ötvenen, több az ismerőse a temetőben, mint a városban.“ Hogy kikről s mit ír Ágai eme könyvében, annak elmondására én nem vállalkozhatom. Csak a hatását rontanám, mely akkor teljes, ha mondanivalóját az ő előadásában olvassuk. Szeme olyan, hogy mindjárt a legkarakterisztikusabb tulajdonságokat látja az emberekben s ha csak egy-egy apró történetet, vagy adomát beszél el egyikről-másikról , úgy tetszik, tisztán látjuk az egész embert. Mintegy mágikus lámpával, oly módon világítja meg — kis körben — alakjait, hogy látjuk minden vonásukat. Akár ha oly nagyokról van is szó, mint például ..az öreg falu, (Deák Ferenc) Arany János, Tóth Kálmán voltak, vagy ha a híres cigányokat, Rácz Palit, Berkes Lajost, Bunkó bácsit siratja, egyaránt eleven, megkapó képet rajzol szemünk elé. Már a hangja is rendkívül jellemző. Mértékét, melylyel ítéletet mond, gondolkozásának előkelőségéből s filozófiájából meríti , szeretetreméltósággal mentegeti az általános emberi gyöngeségeket s igaz lelkesedéssel örvend a nemes tulajdonságokon. Hogy egyébként hogy vannak ezek a miniatűr biográfiák megírva ? Egy egész nemzedék gyönyörködött Porzó tárcáiban és minden író ember tudja, mily döntő befolyással volt tárcairodalmunk fejlődésére. A tárca, az egy sajátságos műfaj. Alapjára nézve középhelyet foglal el az újságírás és a szó szoros értelmében vett irodalom között, de annál értékesebb, minél jobban megközelíti az irodalom nívóját. Lehet s van is abszolút becsli tárca — amint hogy nézetem szerint lehet nagy irodalmi becsű riport is, ha kitűnően van megszerkesztve és irodalmi stílussal megírva. (A francia eredetű krónika nem egyéb, mint kisebb-nagyobb mértékben irodalmi értékű riport.) E műfajnak, a tárcának, nálunk Ágai Adolf a nagymestere. Arányait az újság céljának megfelelőn ő jelölte ki, hangját, stílusát ő határozta meg. Belehozott tudományt, filozófiát, poázist, társadalmi problémát a tárgyába, s élénkséget, könnyedséget, változatosságot az előadásába. Modern értelemben való reális világfelfogás és jóizű, magyaros humor karakterizálja gondolkozását. Érzésében, ha elborul, van valamelyes melankólia, mely mélyen megragadja olvasóját.. . Hatása oly nagy volt, hogy visszahatása is támadt. Ellesték s elsajátították formáit tartalma nélkül,rajzolnak képeket és embereket az ő éleslátása nélkül, filozofálnak egyéniség nélkül, érzést tolmácsolnak poézis nélkül , csupa merő szószaporitás minden dolguk. De eltérek a tárgyamtól, mely ezúttal *) Porzó : Por és hamu. Barátim s jó embereim emlékezete. Irta Ágai Adolf. Budapest. Az Athenaeum részvénytársulat kiadása 1892. Ara 2 frt 40 kr. Mai számunk IS oldal.