Budapesti Hírlap, 1892. március (12. évfolyam, 61-91. szám)

1892-03-01 / 61. szám

4­ rinyi Sándor : Az izomrövidülés stroboszkópos vizs­gálata. * (A történelmi társulat) március 3-án dél­után 5 órakor az akadémia palotájájában felolvasó ülést tart, melyen Szádeczky Lajos terjeszti elő tanulmányát Szerémi György emlékiratairól. * (A matematikai és fizikai­ társulat márc. 3-án este 6 órakor rendes ülést tart az egyetem fizikai intézetében. Tárgyak : Fröhlich Izidor és Rados Gusztáv értekezései. * (A S­ázsavölgyi és társa cég) 608 oldal terjedelmű kötetben adta ki a huszonháromezer zon­goradarabot, mely zenemű­-kölcsönző intézetében kapható. A biblográfiai tekintetben is igen érdekes könyv ára 1 írt 50 kr. * (Irodalmi társaság Szegeden.) Írtuk már, hogy Szegeden egy irodalmi és tudományos társa­ság van alakulóban. Ez a társaság most — mint szegedi levelezőnk jelenti — vasárnap délután tar­totta alakuló közgyűlését. A közgyűlésen 46 an je­lentek meg Szegedről s többen jelentették be a társaságba való bekivánkozásukat az alföld városai­ból. A közgyűlés elnökéül és ideiglenes elnökül Lázár György dr. Szeged helyettes polgármestere s a közművelődési ügyek vezetője, ideiglenes jegy­zőül pedig Kemechey Jenő író választatott meg. A társaság most már megalakultn­ak tekintendő, a­mennyiben hosszú tanácskozás után elkészültek az alapszabályok is, melyek szerint az egyesület célja : a tudomány és irodalom művelése és párto­lása s a kultúra terjesztése az egész alföldön, kü­lönösen pedig a nemzetiségi délvidéken. Budapest­ről Pósa Lajos, Sebők Zsigmond, Kiss János (a Szent­ István-társulat igazgatója), Palotás Pausztin, Csongrádról Zsilinszky Mihály, Szabadkáról Milkó Izidor, Hódmező-Vásárhelyről Imre Sándor, Imreit József, és Szeremley Gábor jelentették be belépé­süket. A szegedi zsurnaliszták közül Lipcsey Ádám, Kubinyi Zsigmond, Békefi Antal és Kemechey Jenő a tagjai, 1 a felvidéki msén. ( A felvidék s főképpen Árvamegye ínsé­ges állapotáról megbízható forrásból közöljük Ialább a szomorú valóságnak megfelelő s min­­den túlzástól ment adatokat. Meg vagyunk róla győződve, hogy e szívhez szóló adatok puszta közlése elégséges a nagy­közönség kö­­nyörü­letességének fölébresztésére. Árva megye súlyos helyzete a képviselőház mai ülésén már szóba került, a segítségre pedig már több oldalról megindult a mozgalom. — Tudósítá­­­­saink itt következnek : Kralován, (Árva megye) februáriul. Árvavárrn­egye' 'PgfiSP'HieruTSten’’' 'olyan nagy ínség uralkodik a szegényebb nép körében, a­minőre évtizedek óta nem emlékeznek. Nem­csak hogy kenyerük nincs e nyomorultaknak, a­mi különben máskor is megesett, hanem híjával vannak legfontosabb élelmi cikküknek, a burgonyának is, a­miből tavaly példátlanul rossz termésük volt. Ma még — bár máris sok he­lyen pusztítanak a rossz táplálkozás szülte beteg­ségek — nincsen éppen arról szó, hogy az emberek éhen halnak, de ha a kormány az eddig küldött 3000 írtnál nem nyújt mihamarabb még nagyobb segítséget az ínségeseknek, csakis idő kérdése, hogy mikor üt ki az ektitusz s mikor kondidnak meg a harangok, hirdetve, hogy a nyomorúság tel­jes beállta következtében a halál szünet nélkül szedi áldozatait. A szomszéd községekben is a pa­­rasztosztály egy­re-másra kénytelen eladni ingó és ingatlan jószágát , hogy táplálhassa magát, a napszámosok pedig, kereset híján , már nem vasúton , de a szomszéd galíciai határon át éjnek idején szöknek meg borzasztó helyze­tükből. Különben is ez a néposztály van a legszomorúbb helyzetben , mert már alig van némi csekély betevő falatja, ahhoz is leginkább könyörületből jut. De ez is olyan silány valami, hogy az Alföldön bizonyára még az állatok elé sem vetnék. Búza- vagy rozskenyérről természetesen szó sincs az itteni vidék szegényebb népességéről, mely a vármegye túlnyomó részét, mintegy 75—80 száza­lékát teszi, zab- és árpakenyér akad ugyan még egyeseknél, de a napszámosoknak még ebben sincs részök, hanem ezek a szerencsétlenek korpával kevert fakéreg-port és növényi részeket használnak, melyből pogácsafélét készítenek. Az ilyen táplálkozás mellett aztán természetesen nem csoda, ha máris különféle betegségek lépnek fel, így különösen a gyer­mekek közt igen erősen pusztít a kanyaró. Magában Oláh-Dubovába­n nem kevesebb, mint százharminchat gyermek fekszik e rettenetes nyavalyában. A szomszéd községekben is sok a beteg, később pedig, ha segít­ség nem érkezik, bizonyára még borzasztóbb állapo­tok fognak bekövetkezni.* Námesztó,Aj­ya megye, február 28. ínséges állapotok uralkodnak a felvidéken; a szó igaz­, értelmében éhezik a nép s könyörületre szorul Árva vármegye kétharmad része, mert termése nem volt nagy, a mi termett is, nem érdemli meg a gabona nevet. Silány volt a burgonya, rosszul fize­tett az árpa, a zab, rosszul a hüvelyesek és m­ind ama termények, a­melyek e különben is szegény vidék élelmi­szereit szolgáltatják. Minden év meghozza a felvidék e kis megyé­jére az ínséget, mert hiszen a termelésre használható terület a népesség arányához képest csekély, s a föld olyan minőségű, hogy jó viszonyok közepett is legfeljebb 4—5 mag számítható átlagos termésül. Az elmúlt évben az átlagos termést megállapították, s az eredmény az, hogy egy kataszteri hold termé­sét egyre-másra véve a rendes középterméshez vi­szonyítva, 25 százalékra lehet becsülni; a rozster­més középszerű években 4-5—5, az árpa 4—5, a zab 4—6, a bab 8—9, a burgonya 40—45 méter­mázsát ad, a múlt évben a termés nem volt na­gyobb rozsból mint 25—3, árpából 3—3-5, zabból 2—2-5, babból 3—3-5 és burgonyából 7—8 méter­mázsa. Míg tehát a szemes termények, illetőleg élelmi cikkek középszerű években átlagban adnak 850,000 métermázsát, a múlt évben az egész termés mennyiségét 210—220,000 métermázsára becsülik. Hogy Árva vármegye lakossága ilyen roppant csekély termés mellett ínséggel küzköd, azon nem is csodálkozhatunk, mert minden lakosra csak 2-5 métermázsa esett átlagul a múlt évi termésből, a rendes 10—12 métermázsával szemben. De szomorú statisztikai adalékot nyerünk, ha tekintetbe vesszük legfontosabb terményét, a bur­gonyát, melyből jó években még 1 millió méter­mázsa termés fölött is rendelkezik, és a múlt évi eredmény nem ütötte meg a 160.000 métermázsát sem. Íme a lefolyt három utóbbi év burgonya­­termése : 1889- ben termett 21.516 k. holdon 1.034-761 mmázsa, 1890- ben „ 17.056 „ „ 270-151 „ , 1891- ben „ 17.000 „ „ 155-800 „ Már 1890-ben nehéz viszonyok közt volt e megye lakossága, de mert az 1889-iki jó termés bő anyagot szolgáltatott, a nép még nem fogyasztotta el az 1889—90-iki készleteket, a hiány nem volt oly nagy mérvű és veszedelmes jellegű, mint 1891—92-ben, a mikor tulajdonképpen mindenütt a termés a magnak vetett burgonyát sem adta meg, sőt több helyen a nyári sok eső, rossz időjárás tönkre tette az egész termést. Akárhány helyet is­mernek e vármegye területén, a­hol a községek át­lagos burgonya termése 1 métermázsára emel­kedett. Nagy baj, hogy a juhállomány is megtizedelő­dött, mételyben elhullott több helyen az állomány z1—­14 része is. A még meglévő állatok oly sová­nyak, hogy vevő alig akad reájuk. A szegény, több­nyire napszámos és paraszt nép, mely a vármegye túlnyomó részét lakja, ma már növényi részekkel, porrá­ zúzott falevelekkel s fürészporba, de csak csekély­ mennyiségben kevert burgonya- és árpa­liszten tengődik s ott, a hol kenyeret remél, házról­­házra jár, hogy kenyérért felajánlja ingó és ingatlan vagyonát, melynek értéke állandóan sem magas. Árvavármegyének egyes részeiben kedvező termésű esztendőben is van ínség; ennek oka abban a kö­rülményben kereshető, hogy a szemes termények, illetőleg élelmi cikkek termelésére használt szántó­föld területe aránylag nagyon jelentéktelen. Bur­gonyával, árpával, zabbal, roz­zsal és hüvelyesekkel bevetett területe 60—62 ezer kát. holdra rúg, tehát fejenkint sem esik egy kát. hold olyan területből, a­melyen a termés nagy forgalmat sohasem bizto­síthat. Az átlag, melyet egy lakos után számíthatunk 0-75 kat. hold.­­ A termőföld csekélysége leginkább kitűnik akkor, ha a területi viszonyokat a szomszé­dos, szintén szegény vidékekkel párhuzamba állítjuk . Liptóban egy lakos táplál, nyerhet 0­85 kat. holdról. Zólyomban „ „ „ „ 090 „ „ Az itt feltüntetett vármegyék Arvavármegye területi viszonyaival szemben kedvezőbb helyzetben vannak; nem szorul magyarázatra, hogy ez utóbb említett vármegyékben egyenkint sokkal több az olyan terület, a mely az Arva vármegyeinél teteme­sebb termést ad. A minőség is kielégítőbb az ered­ményeknél, bárha az utóbbi vármegyékben is rosszul ütött ki az 1891-iki termés. Aligha menekül meg a nyomortól Turóc, Liptó, továbbá Zólyom és Trencsén egy része is, neveze­tesen a hegyi vidékeken, a­hol a burgonya rég nem tapasztalt rossz termést adott nemcsak mennyiségre, de minőségre is. Hasonló, de sok helyen rossz ered­ményt adott ez utóbbi helyeken is a múlt évi ter­més, a­hogy a következői adatok bizonyítják: Mindenütt óriási a különbség az 1891. és a megelőzött két év között. A szomszéd vármegyék is hovatovább rászo­rulnak a segítségre, annyival is inkább, mert átalá­­nos panaszként hallható, hogy sehol sincsen már elegendő burgonya, vetőmagnak való pedig kevés van, mert a burgonya filloxerája, a penészgomba sóba úgy el nem volt terjedve, mint éppen az 1891-iki termő évszakban. Átalános nézet, hogy a felvidéki szegény nép a csekély termést már­ decem­­berben elfogyasztotta; az itt működő világügyi bi­zottság, melynek élén Kubinyi Miklós áll, arra a szo­morú tapasztalatra jutott, hogy a szegény népen csak százezrekre rugó pénzzel lehet segíteni. Ma még a nyomorban lévők száma Árva vármegye terü­letén nem üti meg a 10 ezret, de az ínségesek ösz­­szes száma már meghaladja a 20 ezret; hétről-hétre ezrekkel fog ez az arány szaporodni, mert a meg­levő csekély élelmi készletek az egész vármegyére nézve legfeljebb 2—3 hétre mentik meg a még te­hetősebb parasztembereket is. Valószínűleg egyszerre omlik össze az összesség, egyszerre fogy el majd az egész vármegye területén lévő 99 község cse­kély készlete s akkor általános lesz a nyomor. A szegény tönkrement nép pedig, ha segítséget nem kap és nem akar éhen pusztulni, kivándorol, a­mire amúgy is hajlandó volt. Ezeken a szomorú és talán néhány hét múlva már borzasztó állapotokon okvetlenül és gyorsan se­gíteni kell. Ha a nép idejében kellő keresetforrás­­hoz juthat, még talán megmenthető, ellenben min­den más körülmények között vándorbotot ragad s kivándorol. Könyöradományok küldését kéri az inségügyi bizottság.* A képviselőház mai ülésén a felvidéki Ínség in­terpelláció tárgya volt. Holfi Ignác kötelességének tartja szóvátenni az ÁrvamegyéhM’ ^téz^ 'borzasztó híreket. (Hall­juk ! Halljuk ! balfelöl.) E hírek szerint az említett megyében, nevezetesen annak három járásában nagymérvű éhínség uralkodik. Beszélnek éktifuszról, sőt említenek előfordult több éhhalált is. Ha e hír igaz, a magyar társadalom kétségtelenül ezúttal is teljesíteni fogja a rá háramló kötelességet, de minthogy ez esetben a lehető leggyorsabb se­gély szükséges, ez egyedül a kormánynak áll módjában. Kérdést intéz a miniszterelnökhöz, mint belügyminiszterhez, hogy bír-e hivatalos tudomással ez állapotokról, van-e módjában, hogy a képviselő­­házat tüzetesen tájékoztassa a csapás nagyságáról. Továbbá tett-e és milyen intézkedéseket e borzasztó csapás elhárítására, a nyomor enyhítésére? Mert hisz bármily nagy áldozatot hozott volna is a kormány e téren, előre számíthatott és számít­hat a törvényhozó testület áldozatkész támogatá­sára. Sőt bizonyos benne, hogy ha a kormány — tudomással bírván e bajokról — eddig még semmit sem tett volna, mulasztását pártkülönbség nélkül mindenki elítéln­é. Végül, minthogy a nagy csapás okául azt emlí­tik,­ hogy a felső vidéken ez idén az ott lakók leg­főbb tápláléka, a burgonya és káposzta igen gyéren termett és félő, hogy nemcsak Árvában, hanem felső vidék más megyéiben is így van. •A kérdi : nem fenyegeti e a szomszéd megyéket is hasonló veszély ? Ennélfogva a miniszterelnök úrhoz, mint bel­ügyminiszterhez a következő interpellációt intézi. . . . 1. Van-e hivatalos tudomása a tisztelt miniszter úrnak arról, hogy Árva megyében, különösen annak három járásában, a lakosság nagy része éhínséget szenved ? 2. Ha bír róla tudomással, tett-e már és mi­lyen intézkedéseket a csapás elhárítására, az elter­jedt nyomor enyhítésére ? 3. Nem fenyegeti-e hasonló veszély a felső­­vidék némely más részét is ? Kérem az interpellációt a miniszterelnök úrral közölni.Szapáry Gyula gróf miniszterelnök. T. ház ! (HalljMTTTHajdufia!)*iTekerített­e­­kms egy fontosságára, bátor leszek az interpellációra részben azonnal meg­adni a választ. (Halljuk !) Kötelességszerűleg tudo­mást szereztem magam­nak az érintett viszonyokról és nevezetesen azon ínségről, mely Árvamegye egyes járásaiban uralkodik. Azon hirek azonban, vagy leg­alább azoknak egy része, melyeket a lapok az utóbbi napokban, közölték, az én jelentéseim szerint, túl­zottaknak látszanak. Mindamellett utána fogok járni annak is, hogy ezen újabban, nem ugyan hivatalos, de más utána felmerült hírek mennyiben bírnak a lappal. Az előttem levő adatok szerint igenis a kor­mány megtette már eddig is mindazon intézkedése­ket, melyek a törvényhatóság részéről ez irányban szükségeseknek látszottak, nevezetesen a segélyezé­sek kiosztására nézve. (Helyeslés.) Itt a kormány Túrócban „ „ „ „ 095 „ „ Trencsénben „ „ „ „ 0­89 „ , Szepesben „ „ „ „ 100 „ „ 1889-ben 1800 ben 1891-ben termett burgonya métermázsa Turóc 311.000 419.000 110.000 Trencsén 2.278.000 1.896.000 1.200.000 Liptó 1.080.000 472.000 215.000 Zólyom 396.000 347.000 156.000 Szepes 2.039.000 1.600.000 560.000 BUDAPESTI HÍRLAP. (61. sz.) 1892. március 1.

Next