Budapesti Hírlap, 1892. március (12. évfolyam, 61-91. szám)
1892-03-01 / 61. szám
4 rinyi Sándor : Az izomrövidülés stroboszkópos vizsgálata. * (A történelmi társulat) március 3-án délután 5 órakor az akadémia palotájájában felolvasó ülést tart, melyen Szádeczky Lajos terjeszti elő tanulmányát Szerémi György emlékiratairól. * (A matematikai és fizikai társulat márc. 3-án este 6 órakor rendes ülést tart az egyetem fizikai intézetében. Tárgyak : Fröhlich Izidor és Rados Gusztáv értekezései. * (A Sázsavölgyi és társa cég) 608 oldal terjedelmű kötetben adta ki a huszonháromezer zongoradarabot, mely zenemű-kölcsönző intézetében kapható. A biblográfiai tekintetben is igen érdekes könyv ára 1 írt 50 kr. * (Irodalmi társaság Szegeden.) Írtuk már, hogy Szegeden egy irodalmi és tudományos társaság van alakulóban. Ez a társaság most — mint szegedi levelezőnk jelenti — vasárnap délután tartotta alakuló közgyűlését. A közgyűlésen 46 an jelentek meg Szegedről s többen jelentették be a társaságba való bekivánkozásukat az alföld városaiból. A közgyűlés elnökéül és ideiglenes elnökül Lázár György dr. Szeged helyettes polgármestere s a közművelődési ügyek vezetője, ideiglenes jegyzőül pedig Kemechey Jenő író választatott meg. A társaság most már megalakultnak tekintendő, amennyiben hosszú tanácskozás után elkészültek az alapszabályok is, melyek szerint az egyesület célja : a tudomány és irodalom művelése és pártolása s a kultúra terjesztése az egész alföldön, különösen pedig a nemzetiségi délvidéken. Budapestről Pósa Lajos, Sebők Zsigmond, Kiss János (a Szent István-társulat igazgatója), Palotás Pausztin, Csongrádról Zsilinszky Mihály, Szabadkáról Milkó Izidor, Hódmező-Vásárhelyről Imre Sándor, Imreit József, és Szeremley Gábor jelentették be belépésüket. A szegedi zsurnaliszták közül Lipcsey Ádám, Kubinyi Zsigmond, Békefi Antal és Kemechey Jenő a tagjai, 1 a felvidéki msén. ( A felvidék s főképpen Árvamegye ínséges állapotáról megbízható forrásból közöljük Ialább a szomorú valóságnak megfelelő s minden túlzástól ment adatokat. Meg vagyunk róla győződve, hogy e szívhez szóló adatok puszta közlése elégséges a nagyközönség könyörületességének fölébresztésére. Árva megye súlyos helyzete a képviselőház mai ülésén már szóba került, a segítségre pedig már több oldalról megindult a mozgalom. — Tudósításaink itt következnek : Kralován, (Árva megye) februáriul. Árvavárrnegye' 'PgfiSP'HieruTSten’’' 'olyan nagy ínség uralkodik a szegényebb nép körében, aminőre évtizedek óta nem emlékeznek. Nemcsak hogy kenyerük nincs e nyomorultaknak, ami különben máskor is megesett, hanem híjával vannak legfontosabb élelmi cikküknek, a burgonyának is, amiből tavaly példátlanul rossz termésük volt. Ma még — bár máris sok helyen pusztítanak a rossz táplálkozás szülte betegségek — nincsen éppen arról szó, hogy az emberek éhen halnak, de ha a kormány az eddig küldött 3000 írtnál nem nyújt mihamarabb még nagyobb segítséget az ínségeseknek, csakis idő kérdése, hogy mikor üt ki az ektitusz s mikor kondidnak meg a harangok, hirdetve, hogy a nyomorúság teljes beállta következtében a halál szünet nélkül szedi áldozatait. A szomszéd községekben is a parasztosztály egyre-másra kénytelen eladni ingó és ingatlan jószágát , hogy táplálhassa magát, a napszámosok pedig, kereset híján , már nem vasúton , de a szomszéd galíciai határon át éjnek idején szöknek meg borzasztó helyzetükből. Különben is ez a néposztály van a legszomorúbb helyzetben , mert már alig van némi csekély betevő falatja, ahhoz is leginkább könyörületből jut. De ez is olyan silány valami, hogy az Alföldön bizonyára még az állatok elé sem vetnék. Búza- vagy rozskenyérről természetesen szó sincs az itteni vidék szegényebb népességéről, mely a vármegye túlnyomó részét, mintegy 75—80 százalékát teszi, zab- és árpakenyér akad ugyan még egyeseknél, de a napszámosoknak még ebben sincs részök, hanem ezek a szerencsétlenek korpával kevert fakéreg-port és növényi részeket használnak, melyből pogácsafélét készítenek. Az ilyen táplálkozás mellett aztán természetesen nem csoda, ha máris különféle betegségek lépnek fel, így különösen a gyermekek közt igen erősen pusztít a kanyaró. Magában Oláh-Dubovában nem kevesebb, mint százharminchat gyermek fekszik e rettenetes nyavalyában. A szomszéd községekben is sok a beteg, később pedig, ha segítség nem érkezik, bizonyára még borzasztóbb állapotok fognak bekövetkezni.* Námesztó,Ajya megye, február 28. ínséges állapotok uralkodnak a felvidéken; a szó igaz, értelmében éhezik a nép s könyörületre szorul Árva vármegye kétharmad része, mert termése nem volt nagy, a mi termett is, nem érdemli meg a gabona nevet. Silány volt a burgonya, rosszul fizetett az árpa, a zab, rosszul a hüvelyesek és mind ama termények, amelyek e különben is szegény vidék élelmiszereit szolgáltatják. Minden év meghozza a felvidék e kis megyéjére az ínséget, mert hiszen a termelésre használható terület a népesség arányához képest csekély, s a föld olyan minőségű, hogy jó viszonyok közepett is legfeljebb 4—5 mag számítható átlagos termésül. Az elmúlt évben az átlagos termést megállapították, s az eredmény az, hogy egy kataszteri hold termését egyre-másra véve a rendes középterméshez viszonyítva, 25 százalékra lehet becsülni; a rozstermés középszerű években 4-5—5, az árpa 4—5, a zab 4—6, a bab 8—9, a burgonya 40—45 métermázsát ad, a múlt évben a termés nem volt nagyobb rozsból mint 25—3, árpából 3—3-5, zabból 2—2-5, babból 3—3-5 és burgonyából 7—8 métermázsa. Míg tehát a szemes termények, illetőleg élelmi cikkek középszerű években átlagban adnak 850,000 métermázsát, a múlt évben az egész termés mennyiségét 210—220,000 métermázsára becsülik. Hogy Árva vármegye lakossága ilyen roppant csekély termés mellett ínséggel küzköd, azon nem is csodálkozhatunk, mert minden lakosra csak 2-5 métermázsa esett átlagul a múlt évi termésből, a rendes 10—12 métermázsával szemben. De szomorú statisztikai adalékot nyerünk, ha tekintetbe vesszük legfontosabb terményét, a burgonyát, melyből jó években még 1 millió métermázsa termés fölött is rendelkezik, és a múlt évi eredmény nem ütötte meg a 160.000 métermázsát sem. Íme a lefolyt három utóbbi év burgonyatermése : 1889- ben termett 21.516 k. holdon 1.034-761 mmázsa, 1890- ben „ 17.056 „ „ 270-151 „ , 1891- ben „ 17.000 „ „ 155-800 „ Már 1890-ben nehéz viszonyok közt volt e megye lakossága, de mert az 1889-iki jó termés bő anyagot szolgáltatott, a nép még nem fogyasztotta el az 1889—90-iki készleteket, a hiány nem volt oly nagy mérvű és veszedelmes jellegű, mint 1891—92-ben, a mikor tulajdonképpen mindenütt a termés a magnak vetett burgonyát sem adta meg, sőt több helyen a nyári sok eső, rossz időjárás tönkre tette az egész termést. Akárhány helyet ismernek e vármegye területén, ahol a községek átlagos burgonya termése 1 métermázsára emelkedett. Nagy baj, hogy a juhállomány is megtizedelődött, mételyben elhullott több helyen az állomány z1—14 része is. A még meglévő állatok oly soványak, hogy vevő alig akad reájuk. A szegény, többnyire napszámos és paraszt nép, mely a vármegye túlnyomó részét lakja, ma már növényi részekkel, porrá zúzott falevelekkel s fürészporba, de csak csekély mennyiségben kevert burgonya- és árpaliszten tengődik s ott, a hol kenyeret remél, házrólházra jár, hogy kenyérért felajánlja ingó és ingatlan vagyonát, melynek értéke állandóan sem magas. Árvavármegyének egyes részeiben kedvező termésű esztendőben is van ínség; ennek oka abban a körülményben kereshető, hogy a szemes termények, illetőleg élelmi cikkek termelésére használt szántóföld területe aránylag nagyon jelentéktelen. Burgonyával, árpával, zabbal, rozzsal és hüvelyesekkel bevetett területe 60—62 ezer kát. holdra rúg, tehát fejenkint sem esik egy kát. hold olyan területből, amelyen a termés nagy forgalmat sohasem biztosíthat. Az átlag, melyet egy lakos után számíthatunk 0-75 kat. hold. A termőföld csekélysége leginkább kitűnik akkor, ha a területi viszonyokat a szomszédos, szintén szegény vidékekkel párhuzamba állítjuk . Liptóban egy lakos táplál, nyerhet 085 kat. holdról. Zólyomban „ „ „ „ 090 „ „ Az itt feltüntetett vármegyék Arvavármegye területi viszonyaival szemben kedvezőbb helyzetben vannak; nem szorul magyarázatra, hogy ez utóbb említett vármegyékben egyenkint sokkal több az olyan terület, a mely az Arva vármegyeinél tetemesebb termést ad. A minőség is kielégítőbb az eredményeknél, bárha az utóbbi vármegyékben is rosszul ütött ki az 1891-iki termés. Aligha menekül meg a nyomortól Turóc, Liptó, továbbá Zólyom és Trencsén egy része is, nevezetesen a hegyi vidékeken, ahol a burgonya rég nem tapasztalt rossz termést adott nemcsak mennyiségre, de minőségre is. Hasonló, de sok helyen rossz eredményt adott ez utóbbi helyeken is a múlt évi termés, ahogy a következői adatok bizonyítják: Mindenütt óriási a különbség az 1891. és a megelőzött két év között. A szomszéd vármegyék is hovatovább rászorulnak a segítségre, annyival is inkább, mert átalános panaszként hallható, hogy sehol sincsen már elegendő burgonya, vetőmagnak való pedig kevés van, mert a burgonya filloxerája, a penészgomba sóba úgy el nem volt terjedve, mint éppen az 1891-iki termő évszakban. Átalános nézet, hogy a felvidéki szegény nép a csekély termést már decemberben elfogyasztotta; az itt működő világügyi bizottság, melynek élén Kubinyi Miklós áll, arra a szomorú tapasztalatra jutott, hogy a szegény népen csak százezrekre rugó pénzzel lehet segíteni. Ma még a nyomorban lévők száma Árva vármegye területén nem üti meg a 10 ezret, de az ínségesek öszszes száma már meghaladja a 20 ezret; hétről-hétre ezrekkel fog ez az arány szaporodni, mert a meglevő csekély élelmi készletek az egész vármegyére nézve legfeljebb 2—3 hétre mentik meg a még tehetősebb parasztembereket is. Valószínűleg egyszerre omlik össze az összesség, egyszerre fogy el majd az egész vármegye területén lévő 99 község csekély készlete s akkor általános lesz a nyomor. A szegény tönkrement nép pedig, ha segítséget nem kap és nem akar éhen pusztulni, kivándorol, amire amúgy is hajlandó volt. Ezeken a szomorú és talán néhány hét múlva már borzasztó állapotokon okvetlenül és gyorsan segíteni kell. Ha a nép idejében kellő keresetforráshoz juthat, még talán megmenthető, ellenben minden más körülmények között vándorbotot ragad s kivándorol. Könyöradományok küldését kéri az inségügyi bizottság.* A képviselőház mai ülésén a felvidéki Ínség interpelláció tárgya volt. Holfi Ignác kötelességének tartja szóvátenni az ÁrvamegyéhM’ ^téz^ 'borzasztó híreket. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) E hírek szerint az említett megyében, nevezetesen annak három járásában nagymérvű éhínség uralkodik. Beszélnek éktifuszról, sőt említenek előfordult több éhhalált is. Ha e hír igaz, a magyar társadalom kétségtelenül ezúttal is teljesíteni fogja a rá háramló kötelességet, de minthogy ez esetben a lehető leggyorsabb segély szükséges, ez egyedül a kormánynak áll módjában. Kérdést intéz a miniszterelnökhöz, mint belügyminiszterhez, hogy bír-e hivatalos tudomással ez állapotokról, van-e módjában, hogy a képviselőházat tüzetesen tájékoztassa a csapás nagyságáról. Továbbá tett-e és milyen intézkedéseket e borzasztó csapás elhárítására, a nyomor enyhítésére? Mert hisz bármily nagy áldozatot hozott volna is a kormány e téren, előre számíthatott és számíthat a törvényhozó testület áldozatkész támogatására. Sőt bizonyos benne, hogy ha a kormány — tudomással bírván e bajokról — eddig még semmit sem tett volna, mulasztását pártkülönbség nélkül mindenki elítélné. Végül, minthogy a nagy csapás okául azt említik, hogy a felső vidéken ez idén az ott lakók legfőbb tápláléka, a burgonya és káposzta igen gyéren termett és félő, hogy nemcsak Árvában, hanem felső vidék más megyéiben is így van. •A kérdi : nem fenyegeti e a szomszéd megyéket is hasonló veszély ? Ennélfogva a miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez a következő interpellációt intézi. . . . 1. Van-e hivatalos tudomása a tisztelt miniszter úrnak arról, hogy Árva megyében, különösen annak három járásában, a lakosság nagy része éhínséget szenved ? 2. Ha bír róla tudomással, tett-e már és milyen intézkedéseket a csapás elhárítására, az elterjedt nyomor enyhítésére ? 3. Nem fenyegeti-e hasonló veszély a felsővidék némely más részét is ? Kérem az interpellációt a miniszterelnök úrral közölni.Szapáry Gyula gróf miniszterelnök. T. ház ! (HalljMTTTHajdufia!)*iTekerítettekms egy fontosságára, bátor leszek az interpellációra részben azonnal megadni a választ. (Halljuk !) Kötelességszerűleg tudomást szereztem magamnak az érintett viszonyokról és nevezetesen azon ínségről, mely Árvamegye egyes járásaiban uralkodik. Azon hirek azonban, vagy legalább azoknak egy része, melyeket a lapok az utóbbi napokban, közölték, az én jelentéseim szerint, túlzottaknak látszanak. Mindamellett utána fogok járni annak is, hogy ezen újabban, nem ugyan hivatalos, de más utána felmerült hírek mennyiben bírnak a lappal. Az előttem levő adatok szerint igenis a kormány megtette már eddig is mindazon intézkedéseket, melyek a törvényhatóság részéről ez irányban szükségeseknek látszottak, nevezetesen a segélyezések kiosztására nézve. (Helyeslés.) Itt a kormány Túrócban „ „ „ „ 095 „ „ Trencsénben „ „ „ „ 089 „ , Szepesben „ „ „ „ 100 „ „ 1889-ben 1800 ben 1891-ben termett burgonya métermázsa Turóc 311.000 419.000 110.000 Trencsén 2.278.000 1.896.000 1.200.000 Liptó 1.080.000 472.000 215.000 Zólyom 396.000 347.000 156.000 Szepes 2.039.000 1.600.000 560.000 BUDAPESTI HÍRLAP. (61. sz.) 1892. március 1.