Budapesti Hírlap, 1892. július (12. évfolyam, 181-211. szám)

1892-07-01 / 181. szám

Budapest, 1892. Í Elő­fizetési árak: Egész évre 14 fir., félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. 10'Ully 'fl XII. évfolyam 1II. sz. u­jol­díj. Péntek, Julius I. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Állami italmérés. Budapest, jan. 30. Igyunk a hazáért és fizessünk. Borban az igazság s ezt az igazságot Magyarországon megette a filloxera. Augusztus elsején pedig érvénybe lép az uj horvát Olaszországgal, hogy csak három forint húsz krajcárt fog fizetni egy hektoliter olasz bor a határon, a­minek értéke pedig nem több, mint ti­zenhat forint, Így tehát megint fognak ihatni a magyarok bort, a­miről már majdnem leszoktak, csakhogy nem a mi hegyeink termékét, hanem a jobban megőrzött olasz kertek nedvét s a pénz kimegy Olaszországba, termelőink pedig belebuknak és szó sem lehet többé róla, hogy az elpusztult szőllőket nagy költséggel újra beültessék. A fináncpolitikának azonban ez nem árt semmit, mert annak mindegy, akár a honi, akár a külföldi, akár pedig a műbőr fizeti meg a fogyasztási adót. Az új törvényjavaslat dicsekszik is vele, hogy a műbőr ezentúl éppen annyi adót fog fizetni, mint az igazi. Furcsa dicsekvés. Mintha bizony a víz annyiba kerülne, mint a must. E jótétemény­nyel szemben, hogy a műbőr megdrágítlatik, áll am a másik intézkedés, hogy a bortermelőnek, ha maga is bort mér, a saját házi fogyasz­tását is meg kell fizetni, úgy, mint a­mit elad. Ebben finánc-logika van, de emberség kevés, mert Magyarország bortermelő vidékein igen általános szo­kás a kis­gazdák között, hogy szívesen látják pincéikben a vendéget s barát­ságosan elpoharaznak, e mellett azon­ban el is adják a bort kicsiben, ha va­laki küld érte vagy idegen vásárosok jönnek. Mindezek a szöllős gazdák jö­vőre korcsmárosoknak és kincstári bér­lőknek kvalifikáltatak, kiknek a ma­guk borát úgy meg kell fizetni, mint valamely trafikusnak a szivart, melyet elszí. Ez a mi szokásainknak kímélet­len megtámadása s bizony nem sokára a finánclogika tovább menve, mint a dohánynál, úgy a szőllőnél is el fogja tiltani egészen a termelőnek fogyasz­tási adómentességét s rátérünk arra, hogy minden bor szüret után köteles lesz megfizetni az italmérési adót. Ez természetesen nem lehet nép­szerű törvényjavaslat, ha Wekerle csi­nálja is. Annál kevésbbé lehet népszerű, mert a pálinkaivást is megdrágítja. Nem ugyan úgy, hogy a fogyasztási adó-kulcsot emeli, hanem a korcsma­­árendákat emeli fel, ennek következ­tében természetesen minden ital meg­drágul. A korcsmabérleteket pedig oly módon emeli, hogy a kizárólagos ital­egy nagy ország kormányzásának gondjaival elfoglalva, a nagybátya-gyám ennél többet nem igen tehetett, legfölebb még annyit, hogy a­mennyire a távolból lehetett, ellenőrizte pa­rancsainak foganatosítását. Ha nem is adunk fölöttébb sokat egy kortárs ítéletére, a trium­virátus kormányzásáról, hogy „nem úgy visel­ték magukat, a mint a bölcs lengyel király rendelte vala, elhivék magukat, csak a maguk hasznát keresvén,“ a dolgok nem folyhattak a legkívánatosabb módon, mert a triumvirátust alig két évi kormányzás után a Giczi János személyében egy kormányzó váltotta föl. A fejedelem nevelésében nem cserélődött annyiszor a szisztéma és a személy. Tudtunk­­kal egész nagykárúsításáig, mi tizenhat éves korában az ország akaratából következett be, Gálfi János volt mentora. Ha az embert a ne­velés, vagy csak a nevelés tenné, a­mit sokan vitatni hajlandók, ez esetben a munka ugyan­csak elítélné a mestert. Életéért azonban, mi tükörül egyáltalán nem állítható fejedelmi pályára készülő sarjak elé, nem a nevelés a felelős, de a vér, az öröklött testi és szellemi tulajdonságok. Atyja és anyja, a­mennyire tudjuk, normális teremtések voltak, átlagos erényekkel és hibákkal, de a családban mindig sok volt az exotikus hajlam, a családtagok többségében ivadékról ivadékra mindig meg­volt az erőszakos szenvedély. Asszonyaikat hisztéria és nimfománia sorvasztja, a férfiak élvvadászok, borisszák és zsarnokok. Ezt a végzetes örökséget, a szenvedélyt és a kóros hajlamokat, még végzetesebbé tette az átlagnál nagyobb, önállóbb, eredetibb talentum, a­mi­ mérési jogra nézve a miniszternek tág meghatalmazást ad. Tőle függjön, vagyis a pénzügyigazgatóságoktól, hogy a­mely községben csak három korcsma van, ott ne legyen többé verseny, ha­nem árverésen a legtöbbet ígérőnek, meg a­kivel a pénzügyigazgatóság szer­ződni akar, annak adassák oda bérletbe az egész község. Tudnivaló, hogy a legtöbb kis községben három korcsmá­nál nincs több, sőt annyi sincs és így a tizenhétezer község közül, míg ma kétezernél alkalmazzák a kizárólagos bérrendszert, jövőre sokkal többnél, mondhatnék általánosan azt fogják behozni. Egyes szesznagykereskedők­nek, kik több községet is bérbe vesz­nek, adnak ily módon egyedáruságot, kik azután a korcsmákban a rendes korcsmárosok helyett pusztán csaposo­kat fognak tartani. Hogy mit fog a közönség inni kapni, azt majd eszten­dőre lássa, mert hiszen az ár a szer­ződésekben szabályozva lesz, ki is lesz függesztve a községházán. Bizonyosan nem lesz olcsóbb, mintha szabad ver­seny maradna , de az ár magasságában csak egy része lesz a főbérlők nyere­ségének, a nagyobb haszon a rossz minőségben fog lenni. Gyönge vigasztalás, hogy ha a köz­ség kívánja, maga kiveheti, mert csak nagyközségek szokták a regálékat a­ kincstártól bérbe venni és albérbe adni. A kis községek erre képtelenek és hasznot nem látnak belőle, de ha ki­ből csaknem minden Báthorinak osztályrész jutott. Zsigmondról Szamosközinél, a­ki kortársa volt, azt olvassuk, hogy a világrajöttekor mindkét tenyere tele volt vérrel, hogy hét hó­napra, bőr nélkül jött a világra s hogy szüle­tése napján „a váradi főtemplomnak a gombja ledőlt.“ A klasszikus történetírókból tudjuk, hogy a Caligulák, Nérók születését a termé­szet monstrumok által jelenti be ; tudjuk azt is, hogy ezeket a nagyon is érthető praesa­­giumokat a maguk idején senki sem veszi észre és bizonyosak lehetünk benne, hogy ezek a csodás jelenések mindig a posteriori támad­nak, a­mikor az a nem normális szövetűi te­remtés megkezdte pusztításait. A Zsigmond gyermekkorából utóbb egész legendák jártak szájról-szájra, volt vagy lehetett bennük egy kis valóság , de több a megriadt lélek látása. A csecsemő fürdőjében kénye-kedve szerint hallá változhatott. Erdély lakosait egész rend­szeresen ijesztgeti egy „igen nagy cometa (üs­tökös csillag), a­melynek farka egyenesen Er­dély felé hajlott alá, mintha egy pálca nyúlt volna alá az égből.“ Tudós mathematikus (Wolffard István kolozsvári tanár) menten meg­jósolja a Báthori Kristóf és István közel halá­lát, Báthori Boldizsár meggyilkolását és nyil­ván a Zsigmond leendő sok eszeveszettségét is. Némely, a megtörténéskor bizonyára számba sem vett tapasztalások, hogy: három-négy dajkája volt egy héten, mert emlőiket véresre harapta ; hogy szerette a galambnak s a ve­rébnek nyakát szakítani, hogy a varjufész­­kekböl a tojást kiszedve, megfözette s aztán a BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Báthori Zsigmond. —­ A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Erdély másfél évszázra tehető külön ál­laméletéből negyven esztendőn át, 1572-töl 1613-ig, kevés megszakítással, egymást föl­váltva, öt Báth­ori uralkodott. Ebbe a negyven esztendőbe beleesik egy osztrák okkupá­­ció : Básta emlékezetes katona kormányzósága, Bocskai István és Rákóczi Zsigmond rövid fe­jedelemsége. Báthori Zsigmond, a­kinek na­gyok­ portréját vázolják a lapok, uralkodásával az említett negyven esztendőből a nagyobb felet foglalja le magának. Nyolc éves gyermek volt, a mikor atyja , Báthori Kristóf, halálos ágyán, fiát fejedelemmé választatta Erdély akkor három politikai nemzetre oszló karai és rendei által. Anyja már előbb elhalt, a gyám­ság a törvény és természet jogán nagybátyját, Báthori István lengyel királyt illette. A gyám lelkiismeretesen vette tisztét ; az állam kor­mányzására kirendelt előbb egy tizenkét tagú tanácsot, később három kormányzót ,u. m­­ez nagyságosokat: Kendi­ Sándort, Kováchóczi Farkast és Sombori Lászlót­“ Adott a gyermek­nek nevelőt is Gálfi János főúr személyében, meg­hagyván bölcsen, hogy a kis fejedelem szor­galmasan járja a misét, tanuljon, vadásszék, „ágyasházát és asztalát“ tisztán tartsák ; étel közben neki idegen országokról, hadi dolgok­ról és a vadászatról beszéljenek. A távolból, " Mai számunk 16 oldal. elnyvtí­tt a 1 a m. Kia. központi" 11 SATISZTIK­AI HIVATAL. 1 .

Next