Budapesti Hírlap, 1892. szeptember (12. évfolyam, 241-270. szám)
1892-09-17 / 257. szám
t len állapotára, hogy soha sem nézik, ki mire való, hanem hogy ki milyen párti és ha a kormány híve, hogy mi kellene neki ? Hivatalt, fizetést és rangot e szerint osztogatnak. Ezt a praxist is Szapáry elődjétől örökölte. Budapest, szept. 16. A közös költségvetés. A magyar miniszterek nemsokára Bécsbe fognak utazni, hogy részt vegyenek a közös miniszteri tanácskozásokon, melyeken véglegesen meg fogják állapítani az 1893. évre szóló közös állami költségvetést. A hadi költségvetésben már jelzett több kiadás, a N. Fr. Fresse szerint, főképpen a búzának a múlt évben bekövetkezett s ez év tavaszáig eltartott megdrágulásának tulajdonítandó. A többi nagyobb kiadás alig jöhet számba. Csaknem biztosra vehető, hogy a nagyobb követelés a hadseregrendes kiadásaiban három-négy millió forintra fog rúgni. Személyváltozások a minisztériumokban. A Nemzet Írja: Mint értesülünk, a kereskedelmi minisztériumi államtitkárságra Reissig Ede békés megyei főispán van kiszemelve. A belügyminisztériumi második államtitkári állásra vonatkozó kombinációk idő előttiek, valamint korai minden oly személyi kombináció, mely a budapesti államrendőrségi főkapitányi állás betöltésére vonatkozik. Fireth Miklós báró fehérmegyei főispán, kit a lapok ez állásra jelöltek, nem szándékozik főispáni állásától megválni. Nem felel meg a valóságnak az a hir sem, mintha a főkapitányi állás betöltésével kapcsolatban a budapesti államrendőrség főnökének állása a belügyminisztériummal szemben újjászerveztetnék. Miniszteri tanácskozás. Ma délelőtt 11 órakor a miniszterelnöki palotában Szápáry Gyula gróf miniszterelnök elnöklete alatt több órai miniszteri tanácskozás volt. Bécs és a Kossuth-ünnep. A bécsi félhivatalos Fői. Corr. Budapestről, a bécsiek megnyugtatására és félrevezetésére, a következő, ferdítésektől és hazugságoktól terhes kommünikét közli a Kossuth ünnepléséről : „Tévedés lenne azt hinni, hogy a Kossuth- ünneplés alkalmából történő lármás demonstrációk valamelyes politikai törekvéssel függnek össze, melyet a nép többsége helyesel. Ez alapjában véve nem más, mint egy kicsiny, lármás frakciónak az agitációja, mely romboló tendenciáira Kossuth Lajos nevével akarja rásütni a történelmi legitimitás bélyegét. Hogy mennyire nem lehet mindeme jelenségnek komoly politikai jelentőséget tulajdonítani , bizonyítja az a körülmény, hogy leginkább a mérsékelt ellenzék tagjai és lapjai buzgólkodnak a Kossuth-ünneplésnek politikai színezetet adni s hogy épp e részről tesznek nagy szemrehányást a szélsőbaloldalnak, mert állítólag nem támogatja kellő lelkesedéssel a mérsékelt ellenzék fáradozásait. Apponyi gróf pártja is csak taktikai manővernek használja a Kossuth-ünneplést, melynek célja egyrészt zavarba hozni a kormányt és a szabadelvű pártot, másrészt összeférhetetlen elemeket összeolvasztani.“ Szerbiában minden csöndes. Christitsch úrtól, Szerbia budapesti főkonzulitól a következő sorokat kaptuk : Budapest, 1892. évi szeptember hó 16-án. A Budapesti Hírlap teb. szerkesztőségének Budapest. Becses lapja tegnapi számában azon közlemény foglaltatik, miszerint Szerbiában több helyen rendzavarás történt, mely ellen még a katonaság is mozgósítva lett. Fel vagyok hatalmazva a tekintetes szerkesztő urat megkeresni, miszerint ezen híreket a leghatározottabban megcáfolni szíveskedjék, mert az egész országban a legnagyobb csend és, rend uralkodik. Kiváló tisztelettel szerb kir. főkonzul: Christlich. A lacfalusi pap felfüggesztése. A rendelet, melylyel Szabó János szamosujvári román görög katolikus püspök felfüggesztette állásától Lucaciu Lászlót, a lacfalusi hírhedt izgatót s mely Pap István felsőbányai espereshez van intézve, szószerint a következőleg hangzik: „Igen tisztelt testvérem Krisztusban ! Amennyiben Lucaciu László lacfalusi lelkész hosszabb idő óta és folytonos tevékenységét a politikai térre irányozván, kihívó magatartást tanúsít a közhatóságokkal szemben, a papi testület érdekeinek kárára avatkozik bele politikai akciókba, és mert ő e konzisztórium részéről történt megintése dacára és az egyházi rendelet ellenére ismételten is hosszabb időre volt távol engedelem nélkül parókiájából, és mert felelősségre vonatván, nem igazolta magát, tekintetbe véve renitens voltát és sértő magaviseletét az egyházi fensőbbséggel szemben, valamint azt, hogy ismételt felhívás dacára sem adta meg a kívánt felvilágosításokat, tekintettel a nagy számban kapott miseintenciók (30.000 friről van szó, Szerk.) kezelésére nézve : e konzisztórium Lucaciu Lászlót az ügy befejeztéig is ezennel felfüggeszti lelkészi hivatalától Lacfaluban és filiáléiban, valamint minden papi teendőktől, testvériségedet bízván meg, mint ki legközelebb van, az illető egyház ideiglenes igazgatásával, később határozván a díjazás tekintetében az ideiglenes igazgatásért. E rendeletet azonnal közölni fogja Lucaciu László lelkészszel, ide terjesztendő elismervény mellett. A konzisztóriumnak Szamosujvárott, 1892. szeptember 6-án tartott üléséből, János s. b. püspök.“ Felsőbányáról kapott tudósításunk szerint Lucaciu szept. 11-én a nép előtt a templomban úgy hirdette ki a püspök rendeletét, hogy „a felsőbányai esperes hazudozásai alapján, hogy t. i. Lacfaluban a gyermekek kereszteletlenül vannak, a halottak temetetlenül hevernek, mert papjuk soha sincs otthon. Hát ha ő jár is, a káplánja nem végzi-e mindezeket ? Ezért tiltotta le a püspök, hogy nem szabad miséznie.“ Azért ezt a tanácsot adta a népnek, hogy ha a felsőbányai esperes oda talál menni, hagyják ott a templomot. A Telegraful Bontan jelentése szerint Szabó püspököt leginkább ama sértő tartalmú levél bírta reá a Lucaciu ellen való fellépésre, melyet az izgató Magyarország hercegprímásához intézett abból az alkalomból, hogy a prímás nagyobb összeget adományozott az Emke-nek. Lucaciu e nyilvánosságra is hozott levelében megtámadta a prímást magyarosító törekvéséért. Kossuth vagy Klapka elől menekülvén, a mókus és a retek mögé búvik. Mesteremberekről elnevezett utca meglehetős kevés van Budapesten , jóllehet az utcanevek keletkezésében a kézműveseknek mindig és mindenütt nagy rész jutott. Az ács, asztalos, bognár, fazekas, halász, kéményseprő, képíró, kertész, kőfaragó, kőműves, lakatos, mészáros, molnár, pintér, serfőző, tímár, üveges és varga utcáján kívül a régi céhéletre nem vall semmi. Ellenben aránylag sok a katonamesterségre vonatkozó szókból készült utcanév: amazon, bajnok, bomba, dandár, dárda, dob, erőd, gránátos, hadnagy, honvéd, huszár, kard, koronaőr, kurucles, labanc, laktanya, lovag, lőportár, markotányos, ostrom, őr, roham, sánc, tábor, trombitás, tüzér, várta, vértes, vezér, vitéz. Hogy melyek a friss süzetüek , könnyen kitalálhatja az olvasó. Történeti nevek dolgában az utcák lajstroma nem szegény s a mely nagy alakok említésére megdobban a magyar ember szive : többnyire az időben kerültek oda, mikor a szervilizmus még nem vált nálunk rendszerré. Batthyány, Bem, Bezerédj, Bocskay, Csányi, Damjanich, Dembinszky, Knezics, Perényi, Rákóczy, Tököli nevét a mai közmunkatanács éjfélkor se merné az utcasarkokra íratni. Udvari nevet hat városrész visel: a Ferenc-, Lipót-, József-, Teréz-, Krisztina- és Erzsébetváros ; uralkodó családbeli nevekkel dicsekszenek a következő utcák: Dorottya, Erzsébet, Ferdinánd, Ferenc, Ferenc József, főherceg Albrecht (igy), főherceg Sándor (igy), Gizella, József, Károly, Klotild, Krisztina, Lipót, Mária Terézia, Mária Valéria, Rezső, Rudolf, Valéria. Utcakeresztelésekkel Bécs sem tüntette ki jobban a dinasztia iránt való törhetetlen hűségét. Az irodalom és művészet jeleseinek bőven juttatott utcákat a főváros. Arany Jánosi Bajza, Berzsenyi, Bihari, Bulyovszky, Csengery, Cserei, Csokonai, Czakó, Czuczor, Döbrentey, Dugonics, Egressy, Eötvös, Erdélyi, Garay, Hunfalvy, Jókai, Jósika, Kántorna, Kazinczy, Kisfaludy, Kölcsey, Kövér Lajos, Lendvay, Lisznyay, Liszt Ferenc, Madách, Megyeri, Petőfi, Révai, Szerdahelyi, Szigligeti, Tinódy, Toldy, Tompa, Vörösmarty holtuk után mind megajándékozódtak egy-egy utcával. Az összes utcák értéke lehet vagy hetvennyolcvan millió forint. Hogy a megtiszteltek közül hánynak volt életében nem utcája, de háza , az nem tartozik ide. Egész utcára sokkal könnyebb szert tenni, mint egy házra. Rég elmúltak azok az idők, mikor Velence városa Petrarcának azzal fejezte ki tiszteletét, hogy a Hiva degli schiavonin egy óriás palotát ajándékozott neki. Azt nem lehet szemére hányni Budapestnek, hogy lokális nagyságait, bármily érdemesek is, nagy számmal tette volna halhatatlanná az utcasarkok tábláin. Egy-két régi polgármester, patrícius, híres orvos és jótékony ember neve az egész lajstrom. Ez a dicséretes mérséklet, melylyel Európa más városai nem igen diszeskednek, mégsem teszi jóvá, hogy a mai nemzedék nem tiszteli nagy napokbeli régi Pest hagyományait, mint például az, hogy a hatvani utca neve szabadsajtó-utca a városháztér neve szabadságtér legyen. Valahányszor meszelik a régi városházát, valami babona révén előtűnik a levakart mészréteg alól az 1848-iki elnevezés ; rózsaszín alapon, ósdi betűkkel ez a szó : szabadságtér. Ki tudja, hányszor mázolták be osztrák policárok és magyar „mérsékelt elemek“ , és mégis mindig megjelenik ott a vén épület sarkán, mintha azt a természeti törvényt akarná előttünk demonstrálni, hogy vannak erők, a melyeket meg nem semmisíthet se cenzúra, se puska, se meszelő. E. BUDAPESTI HÍRLAP. (257. sz.) 1892. szeptember 17. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, szept. 16. — A fővárosi képzőművészeti bizottság: Gerlóczy Károly első alpolgármester elnöklete alatt ma ülést tartott, amelyen Kaas Ivor dr., Wagner Géza dr., Leelmer Lajos középítési igazgató, Vidéky János és Amtmann Géza bizottsági jegyző vett részt. A bizottság elhatározta, hogy az Erzsébet sétatéren fölállítandó szökőkút tervére pályázatot hirdet. A költségek az 50.000 frtot nem haladhatják túl. A bemutatott tervekre és mintákra egy 600 fitos és egy 300 frtos díjat tűznek ki. A pályaművek benyújtásának határidejét a tanács hozzájárulása után következő három hónapban fogják meghatározni. Az új városháza közgyűlési termében az elnöki emelvény mögött levő ablakfülkére készítendő műhímzésű függöny tervrajzaira szintén pályázatot fognak hirdetni 150 fűt pályadíjjal. Királyi Pál mellszobrának és arcképének elkészítését a közgyűlés elhatározta ; a bizottság a mellszobor mintázatának elkészítésére több szobrászt szólít föl, az arcképet pedig a mesteriskolában festeti meg. Wesselényi Miklós báró emlékét a bizottság akként óhajtja megörökíteni, hogy valamely általános helyen, pl. a Dunaparton, a régi árvízi jelenetet ábrázoló domborművet állíttat föl, olyan alakban, mint amilyen az akadémia Széchenyi-emléktáblája. Ennek elkészítésére 1000 frtos és 500 frtos dijak mellett pályázatot hirdet. A tábla bronzból készülne 10—12.000 frt költséggel. A bizottság ezután kiment a kerepeskai temetőben levő Deák-mauzóleumhoz, hogy ennek és a ravatalnak feliratai tekintetében intézkedjék. A helyszínen kitűnt, hogy a már megállapított hoszszu feliratokat a mauzóleum külsején s a ravatalon, részint a kövek természeténél fogva, részint pedig architekturai és esztétikai szempontokból, alkalmazni nem lehet s ezért a bizottság azt a javaslatot teszi, hogy csak a mauzóleum bejárata fölött legyen ez a felirat: Deák Ferencnek, ércbetükből. A Deák Ferenc érdemeit megörökítő törvénycikk szövege, Vörösmarty Mihálynak Deákhoz intézett költeménye és a Deák beszédeiből vett szemelvények pedig a mauzóleum belsejében, az ajtó jobb- és baloldalán alkalmaztassanak. A javaslat szerint a ravatalra felirat nem tétetnék, hanem csak a lépcsőfokokra, a melyeken az nyugszik, még pedig a felső lépcsőfokra: A haza bölcse, az alsóra: 1803—1876. — Uj alapítványok. A főváros Mária Valéria főhercegnő és Ferenc Szalvátor főherceg egybekelése alkalmával 70,000 frtos alapítványt tett, melyből negyvenezer forint kamatai kiházasítási ajándék, harmincezer forint kamatai pedig elemi iskolába járó leányok részére ösztöndíj lesz. A belügyi és a kultuszminiszterek ez alapítványokra vonatkozó alapító leveleket helybenhagyták s igy azok most már életbeléptethetők. — A köztemetői vasút átalakítása. A köztemetői gőzvasutnak villamos erőre való átalakítására nézve ma volt a közigazgatási bejárás Vörös László miniszteri osztálytanácsos vezetése alatt. A bizottság tanácskozás céljából délelőtt 9-kor gyűlt össze az új városházán. Elnök megnyitván az ülést, előadja a gyűlés tárgyát, azután röviden körvonalazza a vasútvonal ügyében eddig történteket s megjegyzi, hogy a vállalat elsősorban a kőbányai vonal átalakítására hajlandó. Rupp Imrének az a nézete, hogy a köztemetői, vonal a fő s kívánja, hogy ez alakíttatnék át elébb s e kivánatát jegyzőkönyvbe kéri vétetni. Toldy József főügyész azt hangsúlyozza,