Budapesti Hírlap, 1892. szeptember (12. évfolyam, 241-270. szám)

1892-09-18 / 258. szám

10 Annak a szobornak az alapját, mely hirdetni fogja örök időkre az ő dicsőségét, nem vetheti meg más, mint Magyarország kereskedői és iparosai, a szobrot állítsa reá együttes erővel az egész nemzet. Az országot lesújtó halálhírrel együtt kelt szárnyra az a tudat is, hogy a szobornak föl kell épülnie. És ha van még lelkesedés az ország keres­kedőiben és iparosaiban, úgy föl is fog épülni mielőbb. Az eszmét magáévá tette Budapest kereske­delmi ifjúsága és felhívással lép a nemzet elé. Nyújtsanak segédkezet neki az ország összes kereskedelmi és iparkamarái, járuljon hozzá minden egyes ember, ébredjen fel országszerte a sziveink­ben élő kegyelet és a nagy mű sikerülni fog. Díszére válik a nemzetnek, becsületére a ke­reskedő és iparos osztálynak. Baross Gábor vaserélye, mely minden aka­dályt leküzdött, szolgáljon buzdító például és gyön­ge felhívásunk hatalmas visszhangot fog kelteni a nemzet szivében. Morzsánkint összehordjuk hangya szorgalom­mal, csüggedetlenül, de a szobornak föl kell épül­nie a magyar nép dicsőségére, mely kegyelettel óvja nagy fiai emlékét. Legyen e művön az Isten áldása! A fölhívást, mint a szoborbizottság tagjai, eddig a következők írták alá: Wahrmann Mór orsz. képviselő, a buda­pesti kereskedelmi és iparkamara elnöke, Rebly Adolf, a pesti kez.­testület elnöke, Ráth Károly, a keresk. és iparkamara alelnöke, Zichy Jenő gróf v. b. 1.1., az ipartársulat elnöke, Kamermayer Károly Budapest fő- és székváros polgármestere, kir. taná­csos, Hieronymi Károly orsz. képviselő, Gerlóczy Károly polgármester, kir. tanácsos, Belováry Bur­­chard Konrád főrendiházi tag, Hegedűs Sándor orsz. képviselő, Fenyvessy Ferenc orsz. képviselő, Neiszidler Károly orsz. képviselő (Pozsony), Faik Zsigmond kir. tanácsos, az orsz. iparegyesület alel­nöke, Morzsányi Károly dr. orsz. képviselő, Engel Pál, a m. k. r. t. igazgatója, Egyesy Géza, a magy. távirati iroda igazgatója, Jálics Géza, Thalmayer és Seitz, Thék Endre, Brázay Kálmán, Hü­ttl Tivadar, Weisz Berthold, Szávoszt Alfonz, a budapesti kér. ifjak társ­­elnöke, Deutsch Ignác fia, Heinrich A. és fia, Kohner Ad. és fia, Grunwald és társai, győri, Gschwindt Mihály, Gregersen G. és fiai, Pucker József, Hoffmann József, Neuschloss Károly és fia, Adler Károly, Monaszterly és Kuzmik utódai, Szoh­­ner Károly, Kossuth János, Neruda Nándor. Az aláírások még mindig folynak, ugyanannyi ősanya jön számításba. Természetesen e szám nagyon redukálódik az által, hogy ugyanazon egyén az ősök közt többször is előfordulhat, de még így is egy pár ezerre tehető azok száma, a­kik Udvardi Kossuth kortársai közt ép olyan ősei voltak a kormányzónak, mint az, kitől egyenes ágon származott. Ilyenformán Kossuth Lajosról ép úgy el­mondható, mint bármelyik más felvidéki nemesről, hogy az egész felvidéki nemességnek az ivadéka. Mert itt is, miként Magyarország többi részeiben, a nemesi családok az egymásba való házasodás által egy kiterjedt nagy családdá változtak, mely egyes személyeknél valamennyi külön nevű családot magában foglal a legváltozatosabb kombinációkban. A hézagos adatokból is megállapítható, hogy Kossuth Lajos olyan fajból vette származását, mely­ben Udvardi Kossuth ivadékainak vérével a turócme­­gyei nemesek közül a Beniczk­yek, Folkusházyak, Lehoczk­yak, Frónayak, Rakovszkyak (Kis-Rákóiak és Kákóiak), Baksányiak és Zarhureczkyek, a szomszéd zólyom-, liptó-, trencsén- és árvamegyeiek közül a Fehérpatakyak, Micsinszkyek, Nedeczkyek, Osztróluczkyak és a sziléziai eredeti f­emesk­álok, a nyitra-, pozsony- és barsmegyeiek közül a Bar­­csányiak, bessei Farkasok és Tapolcsányiak, to­vábbá a rácz származású Bakicsok, a délmagyar­országi Csöbörök, Esstelekiek, Gyulayak és Révayak­, a dunántúli Fánchyak, csábrági Ilorváthok s aztán a nagylucsei Dóczyak és Maróthyak vére egyesült. A vérszerinti leszármazásra vonatkozó köze­lebbi adatok a következők: a kormányzó apja volt Kossuth László (1763—1889), anyja tyrlingi Weber Karolina; nagyszülei apai részről: Kossuth Fál és Beniczky Zsuzsánna, anyai részről: Weber András és Hidegkövy Erzsébet; szépapáit és szépanyáit csupán apai részről ismerjük: Kossuth Pál szülei Magy Géza. BUDAPESTI HÍRLAP. (253. sz.) 1892. szeptember 18. „A konfiskált Petőfi.“ — Levél a szerkesztőhöz. — Szíveskedjék megengedni, hogy becses lap­jának 255. számában A­­­onfiskált Petőfi cím alatt megjelent közleményre én mint a vádlott rövid észrevételt tehessek ; s legyen szives azt b. lapjá­ban közölni. Igaz, hogy a pozsonym m­egy­ei m. közművelődési egyesület nagyszombati fiókja a vezetésem alatt álló tanítóképző intézet növendékei számára jutalom­könyvül a többi közt az Athenaeum által kiadott Petőfi hazafias költeményei és Petőfi leíró költeményei és népdalai c. két füzetet is ajándékozta S igaz, hogy én e két füzetet — az egész tanári kar bele­egyezésével — „konfiskáltam“, t. i. a növendékeknek oda nem adtam. De nem azért, mintha pánszláv vol­nék — uramfia, hiszen csak úgy ötölve-hatolva be­szélem az istenadta tót nyelvet — sem nem azért, mintha ezen 50 kros füzetkékkel a tanári könyvtárt, vagy pláne tán a magamét akartam volna szaporítani, hanem egyedül abból a pedagógiai okból, a mely­ből a tanuló ifjúságnak a latin klasszikusoknak csak kasztigáti kiadását adják kezébe, a mely­ből, midőn az iskolában a drámáról tanítunk, Sh­a­­kespeare-nek nem Romeo és Júliáját, hanem Coriolánusát olvastatjuk s midőn az epikus költe­ményeket tárgyaljuk, Aranynak nem ..Toldi szerel­mét“, hanem „Toldi”-ja első részét elemezzük és tárgyaljuk. Ugyanis ama Petőfi-féle füzetekben benne vannak a költőnek legszélsőbb forradalmi költeményei is s ezek a füzetnek nagyobb felét töltik be ; p. o. „A király és hóhér“, ,,Ausztria“, „Akasszátok fel a királyokat“, „Itt a nyilam, mibe jöjjem“. Emebben pedig benne foglaltatnak szerel­mesnél szerelmesebb versei ilyen helyekkel : „Szép menyecske, savanyu bor, édes csók, Az én lábam ide s tova tántorog. Öleljen meg korcsmárosné édesem, Ne várja, mig itt hosszában elesem. Esd galambom, milyen puha a keble, Hadd pihenjek csak egy kicsit fölötte." Továbbá: „Nem csak hogy szerelmet nem ismer (a menyecske férje), Szegény menyecske, még meg is ver. Ha megunod ezt az életet, Tedd a kezembe a kezedet. Menjünk ki a Duna partjára, Ugorjunk együtt a Dunába.“ Ez is csinos : „Meleg tanyát a pásztor csak talál, Vár ott reá kulacs bor, tele tál, Ha kifogy a kulacs bor, tele tál, Lágy párnán felesége vele bál“. Vagy pedig : „Csuklyába, jár a barát, Szentnek kell lennie, Menyecskéknél, lányoknál, Nincs ő neki helye“. Méltó még megemlíteni, legalább címeik sze­rint ezeket: Farkas-kaland, Furcsa történet, Pangó Panni. És a többi és a többi. Kossuth György és Baksányi Katalin, Beniczky Zsuzsannáé Beniczky Péter és Prónay Éva voltak; az anyai ágazatról csak annyit tudunk, hogy tyrlingi Weber András a XVII. századbeli vallásüldözések egyik áldozatának, szintén Weber Andrásnak volt az ivadéka s miként ez, Hidegkövy Erzsébet is egy német származású család ivadéka, mely előbb Kaltenstein nevet viselt s 1792-ben nyert nemes­séget. Kossuth László, a kormányzó apja, az ősi birtokon, Kossuthon született 1763-ban, iskolái vé­geztével azonban még szülei életében zempléni rokonaihoz költözött, kik közül az egyik, idősb Kossuth László, magyar-jesztrebi birtokos és a sátoralja­ujhelyi járás főszolgabirája volt, egy má­sik pedig — szintén Kossuth László — Szalókon lakott. A zempléni Kossuthok, bár katholikusok vol­tak, míg a turócziak mindnyájan lutheránusok, az ifjú Kossuth László ágazatához közelebb álltak, mint emezek. Ősi kúriájuk Kossuth Pál házának szomszédságában volt. Fiatal rokonukat, ki fölke­reste őket, szívesen fogadták és pártfogásukba vet­ték. Közbenjárásukra Kossuth László József császár uralkodásának vége felé lajstromozó állást kapott; később ügyvédi pályára lépett s mint ilyen, a gróf Andrássy család uradalmi ügyvédje lett. Monokra költözött s nőül vette Weber Karolinát, kinek apja Weber András, előbb Mária Terézia alatt ka­tonáskodott, majd a katonai pályától megválva, hadi szolgálataiért a liszkai postát kapta s ugyan­ott időközben egy kis vagyont is szerzett. E házasságból öt gyermek született. Az első szülött s az egyedüli fiúgyermek Kossuth Lajos volt. Ha a tanuló ifjú tanáraitól jutalomkönyvet kap, már ez a körülmény maga egy szó nélkül is azt mondja neki: „Nesze fiam, ezt a könyvet jó lélekkel ajánlhatom neked olvasás végett“. A benne foglalt eszméket félelem nélkül fogadhatod be szi­vedbe, lelkedbe ; az érzelmeknek, melyeket ez ben­ned támasztani fog, skrupulus nélkül engedheted át magadat. A­mit innen meritsz ártalmadra nem lehet“. Már most hol van az a lelkiism­eret, mely­­lyel Petőfi említett verseiről a fentebbi szavakat nevelő el merné mondani ? Petőfi nem volt ifjúsági író. A­mit tőle a megállapodott ítéletű férfi talán kára nélkül olvashat, azt a tanár nem adhatja a tüzes, ítélni még nem tudó, 15—16 éves fiú kezébe. Ezért nem adtam én sem ama füzeteket növendé­keinknek. De nem adtam és nem adhattam még egy más speciális okból sem. Az idén március 15-én az intézeti Önképzőkör ünnepet rendezett, melynek programmját s megtar­tásának idejét előlem szorgalmasan eltitkolták. Ez ünnepen az egyik növendék — nem a maga esz­méje volt, hanem a vezető tanártól jött! — elsza­valta Petőfinek Akasszátok fel a királyokat című forradalmi költeményét. Ezt természetesen sem a növendékekkel, sem a rendezővel szemben szó nél­kül nem hagytam. S már most én legyek ő az, a ki talán ugyanannak a fiúnak ajándékul, jutalmul adjam azt a könyvet, melyben az Akasszátok fel a királyokat et consortes benne vannak ? Már ilyen vadat tőlem ne várjon senki, íme, ezek voltak cselekedetemnek igaz okai s nem a „pánszlávizmus“, meg a „más célra való el­tulajdonítása, mit tekint, szerkesztő úr becses lap­jának rosszakaratú tudósítója rám szeretne fogni. Köszönettel vettük és vesszük a közmivelő­­dési egyesület nagyszombati fiókjának könyvajándé­­kait s eddig mindig ki is osztottuk (Petőfi kivéte­lével ez idén is) azokat a növendékeknek, de le­gyen szabad ez alkalomból kérnünk, hogy az aján­dék-könyveknek tartalmára pedagógiai szempontból is szíveskedjenek tekintettel lenni. Hisz van ennek megítélésére igen alkalmas emberük. Hazafias tisztelettel Nagyszombatban, 1892. szeptember 16-án. Regéczy József, a nagyszombati kir. kat. tk. intézet igazgató tanára. Fürdőzés után. Lelte, szeptember. A három balatonparti vármegye évtizedek óta sopánkodik azon, hogy a fürdőző és nyaraló magyar közönség tódul a külföldi drága fürdő- és mulató­helyekre s figyelembe sem veszi hazánknak ezt a kies vidékét s tudomást sem szerez a Balaton hatalmas gyógyító erejéről. Balaton-Füredet ugyan egy évszázad óta láto­gatja a vagyonosabb osztály, de a tópart többi része marad a régi elhagyatottságában, nem ke­resve, nem látogatva mástól, mint a szenvedélyes vadászoktól, kikre vízi vadak dolgában itt bő zsák­mány vár. Tagadhatatlan, ha a Balaton partját valamely nyugati nép lakja, úgy azt a nyári lakások ezrei lepik el, a tó sima vagy hullámos tükrét gőzhajók és gaeletok sokasága szeldeli. De nálunk a magyar indolencia meghagyja ezt a szép tavat a maga ősi egy­szerűségében. Az utóbbi időben a Balaton-egyesü­let meg­alakulásával Füred az eddiginél is látogatottabb lett s a zalai, illetve veszprémi partokon, Keresőn, Almádin, Szepezden és Badacsonyban nyaralótele­pek alakultak, de továbbra is elmaradtak a so­mogyi partok, éppen az a hely, hol a talaj bársony simaságú homokja, a tenger játékával vetélkedő kellemes hullámzás bőven kárpótolja a zalai partok kies hegységeit. Csodálatos, hogy ez előnyök mel­lett a somogyi partokon csak Siófok nyert némi lendületet. De a balatonparti három vármegyét egy csep­pet sem elégíti ki e lassú haladás, és nem­régiben Tallián Béla somogyi főispán elnöklete alatt tartott tanácskozásukban rájöttek arra, hogy a magyar kö­zönség csak akkor fogja tömegesen felkeresni, vil­lákkal benépesíteni a Balaton partját, ha maguk az érdekelt hatóságok megtesznek mindent a közönség idecsábítására. Elhatározták a vicinális vasutak ki­építését, a partra vezető közutak jó karba hozatalát, magán a Balatonon közlekedő járművek szaporítását, a vidék befásítását, a kisajátítási törvénynek a vi­dékre való kiterjesztését, az építendő villákra hosz­­szu időre az adómentességet és sok más bölcs dolgot, melyeknek szabatos végrehajtására egy balatoni kormánybiztos ügyelne fel. Valahára tehát belátták az érdekelt hatóságok, hogy első­sorban nekik vannak kötelességeik s igy reményünk van, hogy a Balatonpartra szebb napok következnek. Az érdeklődök már látják lelki szemeikkel a tóparton emelkedő kényelmes nyári lakásokat, az ezrekre menő fürdő és nyaraló közönséget, a tó habjain úszkáló gőzösöket és vitorlásokat. Maguk a tóparti községek készülnek, mert alig szenved két­séget, hogy a Balaton partjain egy új élet kel.

Next