Budapesti Hírlap, 1892. október(12. évfolyam, 271-301. szám)
1892-10-01 / 271. szám
Budapest, 1892. iülő fizetés! árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. 1/ •• 4.04P. fy /. XII. évfolyam 271. sz. .Lljijt » Szombat, október !■ ■ lkmfHpfyn^4q4Uy, Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 1 kr., vidéken 5 kr.___ Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A főispán cikkelye. Budapest, szept. 30. Egy botrány olyan, mint a kelevény, fájdalmas és undok, de azt ki kell metszeni, vagy ki kell neki fakadni, mert benn a testben nem maradhat. Ahol a társadalomban rothadás van, vagy az államban romlás : ott botrányok keletkeznek, jelei a betegségnek. Nem ér semmit a titkolódzás, simítás, takargatás, azzal csak még inkább elharapódzik és elmérgesedik a baj, inkább erélyes kézzel hozzá kell nyúlni és dezinficiálni. A korrupció elcsépelt tárgy , de hát még mindig van korrupció ? a Tisza-korszak utolsó éveiben igen felszaporodott, azután neki fogtak irtani s használt is, de a magva megint kikelt, mert a szabadelvű kormány nem volt elég kitartó és kíméletlen. Emberi gyarlóság és pártérdek megalkudtak a körülményekkel s nem igen válogatnak a személyekben és eszközökben. És a választási rendszer, amint nálunk dívik, igazi melegágya a korrupciónak. E választási korrupciónak egyik esete, a csongrádi főispánválságra nem tekintve, az udvarhelyi főispán , Török albert famázus históriája. Ez alispánból főispánná a múlt őszszel előléptetett szabadelvű pártelnökről leleplezést közöltek a lapok, melyből kitűnt, hogy ellenzéki lapban szidta a volt főispánt, a kormánypárti klikket, a tisztviselőket stb. mint a bokrot, mivelhogy a Szapáry közigazgatási reformja ellen s a megyei választások fentartása mellett határozott a közgyűlés, elfogadván Ugron Gábor indítványát a Török úréval szemben, aki „szívós kitartásánál fogva is veszélyes ellenfél“ s utal a közelgő képviselőválasztásokra, hogy „előkészülnünk kell, ellenzéki pártunkat mielőbb szerveznünk és időt nem engednünk a megingatott mameluk tábornak, hogy összeszedelőzködjék.“ Olvasták lapunkban is X. Y. Z. úr nyílt levelét Bánffy Dezső házelnökhöz, melyben a kolozsvári Ellenzék cikkelye újra lenyomatott. Ha igaz, hogy ennek szerzője maga Török Aurél, akkor, úgy látszik, az ellenzék győzelme is 1891. szept. 6-án és 7-én kicsinált dolog volt s az alispán heves beszéde Ugrón vndonya ellen puszta komédia, a szavazás eredménye pedig és a cikkely arra valok, hogy a volt főispánt, Dánielt, kompromittálják és Szapárynál mint tehetetlen öreget tüntessék fel, a ki már nem birgronnal, kire a miniszterelnök igen neheztelt sok éles beszéde miatt. Hogy Dániel menesztessék és Török Aurél neveztessék ki helyébe, ez volt az intrika célja, mely az éleseszü Szápárynál könnyen sikerülhetett. Csakugyan a választások előtt Udvarhely megye kormányzatában a válság bekövetkezett. Természetesen a leleplezés nagy feltűnést keltett. Következtek a dementik. Székely-Udvarhelyről „illetékes helyről“ (ez csak Török főispán maga lehet) táviratilag kijelenték, hogy „a nyílt levélben foglalt állítások minden alapot nélkülözők. “ Bartha Miklós, az Ellenzék szerkesztője pedig kinyilatkoztatta, hogy „ama cikket néhai Szabó Károly ügyvéd küldötte a lapnak, azt Bartha maga bontotta fel, vizsgálta át, helyenként kijavította és adta a nyomdába, a Szabó Károly kézírását pedig ismerte s mindenkit biztosíthat róla, hogy az ő sajátkezű írása volt.“ No, milyen rágalom ! sóhajtott fel minden becsületes lélek. Mert Bartha Miklós nem hazudik, ő klasszikus tanú. Egy kő esett le a szabadelvű szívekről és Szapáry fellélegzett. És még sincs vége ennek a dolognak. A bonyodalom nő. A Pesti Naplóban Aldor Imre gimnáziumi tanár s . ■ előtt a kormánypárti Délvidéki Lapok szerkesztője Temesvárott, a nyilt levél szerzőjéül megneveztetik s egy nyilatkozatot közöl, mely szerint igaz ugyan, hogy néhai Szabó Károly ügyvéd küldte be a cikket az Ellenzéknek, de „másolatban, a keze közt levő eredeti fogalmazvány az első betűtől az utolsóig A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Őszi divatlevél. —• A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Világéletemben ma írok először a divatról, aminek az az oka, hogy ehhez a tudományhoz teljességgel nem értek. Sőt nincsen érzékem a divat külső tüneményeinek felfogására sem. Az asszony szépsége egész összeségében hat rám és fogalmam sincsen arról, hogy a hatásban mennyi része van a ruhának. Nem győzöm bámulni barátaimat, mikor apróra elmondják, hogy miképpen volt öltözve ez vagy az a hölgy, akit az imént láttak. Nekem sose jut eszembe, hogy megnézzek egy-egy szabó- vagy masamód-remeklést. Sőt még a divat legnevezetesebb eseményeiről is csak akkor értesülök, mikor már az egész világ beszél róluk. Például azt, hogy a porkavaró stepp ismét föltámadott, csak az országos közegészségi egyesület mozgalmából és Csapodi dr. cikkelyeiből tudtam meg. Igen feltűnőnek kell tehát lennie a divat egy-egy jelenségének, ha még én is észreveszem, így történt ma, hogy az utcákon szemembe ötlött a tömérdek sok structollas kalap. Mindenütt libegő, bodros fehér, hamvas és fekete tollak. Nyilvánvaló, hogy ez lesz az őszi divat. Hány százezer vagy hány millió structollra lesz szükség most Európaszerte, azt csak azok a nagy angol és francia kereskedőházak tudnák megmondani, amelyek ez afrikai produktummal elárasztják a világot. És hogy hány struc veszíti el legszebb ékességét azért, mert a divatot intéző titkos hatalmak ez idén ezt a kalapdíszt tették uralkodóvá, arról csak az egyiptomi, marokkói, algíri és fokföldi structenyésztő-intézetek adhatnának számot. Mert nem kell ám azt hinni, hogy ezek a szép tollak még mindig struchalállal járnak, mint azt mi egykor a Hanák kis természetrajzából tanultuk. Ma már nem cselekszik az arab olyan bolondot, hogy tüzes paripáján üldözze a strucot s agyonverje ezt a hasznos madarat egy-két marék tollért. Az arab mostanság elevenen fogja el a strucot és eladja a tenyésztőknek itz annyi pénzen, mint amennyit valamikor kapott a tollért. A tenyésztők pedig jámbor baromfi módjára nevelik a sivatag hatalmas madarát és minden nyolcadik hónapban megkoppasztják. Ezen a réven a struc igen hasznos házi állat és tetemes jövedelmet hajt a vállalkozóknak, mert az afrikai tenyésztőintézetek rendesen öt frankjával adják el a szebb tollak darabját, minden koppasztásból pedig harminc-negyven toll kerül ki. Mióta a struc a domesztikált állatok közé került, jobban ismerjük életmódját. Nem igaz, hogy a sivatagban él, hiszen ott nem is találna táplálékot. A struc az oázok lakója s ott is költi ki homokba vájt fészkében tiz-tizenöt tojását. Mert az is tévedés, hogy ez a madár a puszta forró fövenyére bízza a tojásai kiköltését. Ellenkezőleg, a három-négy nőstényből és egy hímből álló családok minden tagja hűségesen költ s csak néha, igen forró napokon esik meg, hogy megszakítják az ülést egy-két órára, de ekkor is mindig őrző marad a fészek mellett. A tojások öt-hat hét múlva kelnek ki s az eleinte sárgás-barna, később pedig szürke fiókok akkorák, mint egy két hónapos pulyka. Az állat három-négy év alatt éri el teljes nagyságát. Az öreg gúnárok magassága nem ritkán harmadfél méter, súlya pedig nyolcvan kilogramm. Ilyen hatalmas strucok a mi állatkertjeinkbe igen ritkán kerülnek s mondhatom, nem utolsó látvány, mikor a tenyésztőintézet udvarán egynéhány száz ilyen madáróriás futkároz előttünk, másféléles léptekkel. Kairó mellett láttam ilyen szrue-nevelőt. Matarije, a régi Heliopolisz felé kocsiztam egy hó áprilisi délután, mikor eszembe jutott, hogy az útleírások szerint azon a tájékon egy francia részvénytársaság structenyésztésének kell lennie. De hogyan értessem meg a szerecsen kocsissal, hogy oda akarok menni ? Arabul nem tudok, a fekete legény csekély török tudománya pedig nem terjedt annyira, hogy megértse , mi a deve Icusu vagyis tevemadár. Mit volt mit tennem : az öreg Dumas világnyelvéhez folyamodtam. Kivettem a jó szerecsen kezéből az ostort s az út homokjába lerajzoltam egy éktelen nagy strucot. Nem jártam úgy, mint Dumas Oroszországban, mikor a vendéglőben gombát pingált az abroszra és nyitott esernyőt hoztak neki. A becsületes fekete fiú mind a harminckét fehér fogát vicsorítva mosolygott, hogy megértette a jelenkori hieroglifet. Nekiforditotta lovait a sivatagnak s egy fél óráig a homokban vergődve, végre megálltunk egy magas deszkafal kapujánál. Mai számunk 16 oldal