Budapesti Hírlap, 1892. december (12. évfolyam, 332-361. szám)

1892-12-01 / 332. szám

1892. december 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (332. sz.) A hármasszövetség megújítása. A párisi Le Journal egy szerződés szövegét közli, mely a hármasszövetség megújított szerződése volna. E szerződés Németország és Ausztria-Magyarország között állítólag 1891. év május havában, Olasz­országgal pedig 1891. év június 5-én köttetett meg és következőképp szól : „Tekintettel Európa bizonyos államainak ho­mályos politikai helyzetére, mely az általános békét, vagy a szerződő hatalmak egyikét érinti, az utób­biak megújítják a defenzív ligát, mely esetleg tá­madóvá válhatik. Vilmos császár és Ferenc József császár és király elismerik Rómát Olaszország fővá­rosának és ígérik, hogy Olaszország gyarmati poli­tikáját támogatni fogják. Vilmos császár és Umberto király kötelezik magukat, hogy Ausztria-Magyar­­országot a Balkán-félszigeten támogatják. A szövet­ségesek kötelezik magukat, hogy hadilábon álljanak. — Németország és Oroszország közti háború esetén Ausztria-Magyarország mozgósítja hadseregét, Olasz­ország mozgósít és megtámadja Franciaországot, ha ez aggresszív fellép. Egy Németország és Francia­­ország közti háború esetén Olaszország szintén tá­mad, Ausztria-Magyarország pedig mozgósít, hogy Oroszország közbeléptét megakadályozza. Ausztria- Magyarország és Oroszország közti háború esetén Németország deklarálja a háborút Oroszországnak, Olaszország pedig Franciaország határán mozgósítja hadseregét. Olaszország és Franciaország közötti há­ború esetén egyrészt Németország, másrészről Ausztria-Magyarország mozgósít, hogy Oroszország intervencióját megakadályozzák.“ A főrendiház december 3-án délelőtt 11 órakor ülést tart. A lipótvárosi mandátum. — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov. 30. A csöndes és egyhangú Lipótváros háborog. Napról-napra újabb jelölteket emlegetnek. E jelöl­tek közt van a már gyakrabban említetteken kívül Bródy Zsigmond, a N. P. Journal kiadótulajdonosa, Friedmann Bernát és Mezei Mór. Bródy Zsigmond jelöltségét, bár köztudomású, hogy politikájában s üzleti vállalataiban teljesen fü­ggetlen, a legbefolyá­sosabb helyen óhajtják s igy jelöltségével a legko­molyabban kell számolni. Friedmann Bernát pártja tegnap már meg is alakult. Tegnap különben a fő­város-lipótvárosi bizottság tagjai értekezletet tar­tottak az István főherceg szállóban, hol hosszas vita tárgya volt a jelöltség kérdése. Megállapodásra azonban nem juthattak s a végleges döntést 2—3 nappal elhalasztották, a mikorra már egy általános szabadelvű párti értekezlet egybehívása van tervbe véve. Azt hisszük azonban, hogy ennek a tágabb gyűlésnek sem lesz foganatja, annyifelé húz szét a Lipótváros polgársága. A máskor oly nyugodt kerü­let frakciókra van széttörve, s mindegyik frakció tisztán személyi okokból, tehát a legelkeseredetteb­­ben harcol. Az elvi álláspont valamennyi töredéknél a szabadelvűség recepcióval és polgári házassággal. Mégis, a választóknak tőkére és befolyásra legte­kintélyesebb része felekezeti kérdést is csinál a je­löltségből, másrésze azt akarja, hogy a par excel­lence kereskedőkerület kereskedőt válasszon, egy harmadik rész országos embert óhajt képviselőül. Ilyen megoszló gondolkodás mellett számba­­véve a különféle sanszokat, komolyan veendő Bródy Zsigmondnak, Mezei Mórnak, Ullmann Sándornak, vagy Friedmann Bernátnak jelöltsége. Mezei igen népszerű esze és sikerei folytán a Lipótváros egyik része, de antipatikus éppen sikerei és nem a legsi­mább modora miatt a Lipótváros másik része előtt. Tillmann Sándort igen nagy nexusa támogatja. Fried­mann Bernátnak igen nagy klientulája és pártja is van. Mindezek közt a sokfelé ágazó törekvések kö­zött az V. kerület választóinak egy tekintélyes része az, a­mely hatalmi jelöltet, országos embert keres, és azt hisszük, Szeronymi­nak csak akarnia kell és ő lesz a Lipótváros képviselője. * Az V. kerületi polgári körben ma társas­vacsora volt, melyen számos lipótvárosi választó volt jelen. Bródy Samu ügyvéd bátyja, Bródy Zsig­mond nevében kijelente, hogy ez esetleges jelölt­ségre ezidtál nem reflektál. A jelenvoltak nagy saj­nálattal vették ezt tudomásul. A megindult vitában a legtöbben ama nézetüknek adtak kifejezést, hogy azon esetre, ha nem sikerülne a kereskedői vagy iparos­ kar egyik hivatott tagját a jelöltségnek meg­nyerni, Friedmann Bernát­ ügyvéd volna az, kire a választók a legnagyobb bizalommal ruháznák a man­dátumot. A jelenvoltak Friedmannt zajosan éltetve oszoltak szét.* A magyar kereskedelmi csarnok választmánya ez évi november hó 30-án alelnöke, Fürst Jakab vezetése mellett ülést tartott. A folyó ügyek elinté­zése és Fon Dezső választmányi tagnak a tarifa­­bizottságba történt újbóli beválasztása után a vá­lasztmány értéke-/­­ó alakult át, hogy vita tár­gyává tegye az V. kerületi országgyűlési választás kérdését és azt az álláspontot, melyet e válasz­tással szemben mint kereskedelmi testület elfoglalni célszerűnek lát. A vitában a felszólalt választmányi tagok mindegyike hangsúlyozta, hogy a magyar kereskedelmi csarnok csakis kereskedőjelöltet támogat­hat és hogy a kereskedőjelölt felállítása oly köte­lesség, a­mely elöl ez a kereskedelmi kerület ki nem térhet. Hangsúlyoztatott továbbá, hogy e te­kintetben a tagok között véleménykülönbség nem létezvén, a kereskedőjelölt a tagok buzgó támoga­tására bizton számíthat. A kifejtetteknek megfele­lően az értekezlet a következő határozatot hozta : „Tekintettel arra, hogy hazánkban — ará­­nyítva az európai alkotmányos államok parlament­jeihez — a kereskedelem a képviselőházban kellő számban képviselve nincs, és tekintettel arra, hogy országos érdeket képez, miként a kereskedelem a parlamentben a közgazdaság fontos érdekeire való ügyeimmel megfelelő számban képviselve legyen, és végre tekintettel arra, hogy a fő- és székváros V. kerülete, melynek választói túlnyomó számban a kereskedelmi szakmához tartoznak , első­sorban hivatott és kötelezett arra, hogy a parlamentbe kereskedőt válasszon, a magyar kereskedelmi csar­nok választmányának értekezlete azon jogos vára­kozásnak adva kifejezést, hogy ezen keresk. kerület a képviselőházba úgy, mint eddig, most is kereske­dőt küld ki, egyhangúlag kijelenti , hogy mint testület alapszabályai keretén belül erkölcsi támogatásában csak oly jelöltet fog része­síteni, ki a kereskedelmi karhoz tartozik.“ IRODALOM és MŰVÉSZET, Budapest, nov. 30.* (A nemzeti színháziak pénzzavara.) A nemzeti színháznak néhány tagja a minap tisz­telgett Zichy Géza gróf intendánsnál, feltárták előtte válságos helyzetüket s jóakaró támogatást kértek az intendánstól. A kormányhoz való folya­modásról már lemondtak s ezt az ideát különben is csak a válság első pilanataiban karolták fel s akkor is inkább csak a három, legnagyobb bajban levő tag. Az intendáns az adott körülmények mellett legjobb esetben sem tehet egyebet, mint hogy a 25.000 fo­rintnyi előlegezési alapból engedi törleszteni a január 16-án esedékes váltókat. Ily módon a válsá­got, különösen pedig három tag teljes fizetésképte­lenségét el lehet odázni. A helyzet általában nem annyira válságos, mint inkább (sok tag fizetése ugyanis egészen érintetlen) rendkívül bonyolult. * (Magyar kir. opera.) Erkel Sándor karnagy betegségéből felgyógyulván, működését legközelebb újra megkezdi. December 3-án fogja a zenekart elő­­ször vezetni a Parasztbecsü­let előadásán. * (A népszínházban) ma este részben új szereposztással adták Bérczik Árpád Igmándi kis­pap­ját, melynek felelevenítését a nagyszámú közön­­ség igen hálásan fogadta. A régi szereplők közül Blaha Lujza asszony, P. Lukács Juliska asszony és Solymosi Elek, az újak közül Csongory M. kisasszony és Szabó Antal tették különösen kedvessé az estét, mely zajos tapsok s vidám hangulat mellett folyt le. * (A negyedik filharmóniai hangverse­nyen,­ mely szerdán, december 14-én lesz a Vigadó nagy termében, Richter János bécsi cs. és kir. udvari karnagy fog vezérelni. Richter tíz év óta nem volt Budapesten. E hangverseny jövedelme a filharmónikusok és operai zenészek özvegyeit és árváit segítő egyesület javára szolgál. * (Kamarazene.) Grünfeld, Faludi, Waldmann és Willmouth urakból, a m. kir. opera zenekari tag­jaiból, kamaranégyes-társaság alakult. Nem kutat­juk, hogy voltaképpen érzie-e szükségét zenei éle­tünk ez újabb tényezőnek, avagy csupán személyes ambícióból állottak-e össze a fent nevezett művész urak, hogy neveiket három­­estélyen át lássák a műsorokon ragyogva, mert örömmel kell fogadnunk minden komolyabb művészi törekvést, még akkor is, ha azt eleinte aránylag csekély siker is koro­názza. A kamarazene-társaság ez idő szerint nem áll meg az összjáték azon magaslatán, mely fővárosunk ..... .. ................................. többi kvartettjével szemben biztosítaná neki a si­­keres konkurrenciát. Grünfeld, a primus inter pares, derekasan képzett hegedűs, a­kit energikus játék­modora és széles erős tónusa predesztinál a vezető szerepre. Viszont Willmouth úr, a kisbögös, kissé lanyhán kezeli hangszerét s innen van az, h­ogy középszólamok, a második és mély hegedű támaszu­kat veszitve, nem egyszer egymásba bonyolódnak s igy kész a zavar a kis respublikában. Különben alig néhány hét óta folyó együttes gyakorlás után bohóság volna megkívánnunk az uraktól az egyes hangszerek szerves egybeolvadását s a mintegy kö­zös érzésből lüktető életét, mely a vonós kamara­zene főfeltétele s egyszersmind legfőbb dísze. Meg­elégedéssel vesszük, hogy a kvartett első fellépése óta máris haladt s igy remélhetőleg be fogja vál­tani a közel jövőben a taps és siker ama előlegét, melyet a mai hangverseny közönsége habozás nél­kül, készséggel nyújtott neki. A műsor Haydn egyik vonósnégyeséből, Major Gyula tehetséges ha­zánkfia kellemes és könnyed triójából s Rubinstein C-mollban írott vonósnégyeséből állott s igy elég változatosnak és tartalmasnak vala mondható. * (Judit asszony) már szombaton Budapestre érkezik Páriából, s vasárnap, dec 5-én este fél 8-kor megtartja első chansonette-estélyét a vigadó nagy termében. * (2-ik kamara-estély.) A Harmonia által rendezett kamara-estélyek másodika december 2-án pénteken este 7 órakor lesz a Vigadó kis termében, a Rosé-féle bécsi vonósnégyes társulat közreműkö­désével. * (Népszerű hangverseny.) A jövő vasár­napi 6-ik Concert populaire d. u. fél 5-kor kezdő­dik, még pedig a Krancsevics-négyessel. Ugyan­ekkor mutatja be magát Diet­er Louis francia zon­goraművész is. * (Hangverseny a párisi magyar egyesü­letben.) Párisi levelezőnk írja: A párisi magyar egyesület termei évek óta nem láttak oly számos és fényes társaságot mint tegnap.­­ A hir, hogy Munkácsy Mihály és a felesége is eljönnek az estei hangversenyre, nemcsak a magyar kolónia színe-javát, hanem számos francia családot is elhozott. Midőn Munkácsy Mihály nejével fél tiz órakor belépett a fényesen feldiszített terembe, percekig tartó lel­kesült éljenzés fogadta őket. Kevéssel utána el­kezdődött a hangverseny, melyet Schwarz Lajos, Barna és Flesch urak Haydn Trio -jával nyitottak meg. Barna ur Popper tanár növendéke, az előbbi kettő pedig a párisi konzervatórium díjnyertes ta­nulója. A trió után Sch­warz Lajos zongoraművész eljátszotta frappáns technikával és sok ízléssel Cho­pin Polonaise-ét, utóbb pedig Liszt Campanelláját. Flesch hegedűművész Chopin Nocturne-ét és Sara­saié Zigeunerweisenjét játszotta, Barna­ur pedig Popper Chanson villageoistával aratott különös si­kert. A programm egyik érdekes pontja volt Gon­­dolot: Oh Monsieur ! című szellemes monológja, me­lyet a francia színpadra készülő Mandel Teréz asz­­szony adott elő. Karó Imre egyesületi tag pedig annyi humorral adta elő Gabányi Árpád Kakasü­lön című­ monológját, hogy Munkácsy azt nyomban el­kérte. Az összes közreműködött művészek magyarok voltak. Az érdekes hangversenyt reggelig tartó tánc­­mulatság követte. * (A Kisfaludy-társaság­ ülése.) A Kisfa­ludy-társaság ma délután tartotta meg rendes havi felolvasó ülését az akadémia kis termében. Szász Károly elnök­ölt, a beteg Gyulai helyett. Beöthy Zsolt főtitkár meleg hangon emlékezik meg Salamon Ferencről, a társaság rendes tagjáról és Wahrmann Mórról, a­kiben egyik alapító tagját és önzetlen, lelkes pártfogóját veszítette el a társaság. Jelentést tesz az aradi Újfőty-ünnepről és a szegedi Dugonics­­társaság megnyitó ünnepéről. Zichy Antal a kolozs­vári ünnepeidről tesz jelentést, majd pedig arról, hogy Csiky Gergely síremléke elkészült, mellszobra pedig munkában van. A társaság elhatározta, hogy e síremléket és szobrot a tavaszszal ünnepiesen fogja átadni a nyilvánosságnak. Ezután Vargha Gyula mutatta be Lévay Józsefnek több költe­ményét, s Pulszky Ferenctől egy értekezését. Majd Beöthy Zsolt olvasott föl egy részletet Vajda János egy költői elbeszéléséből. Várady Antal Janus Pan­­noniusnak egy elégiáját olvasta fel Hegedűs István fordításában, Jakab Ödön Bírák előtt cí­űt költe­ményével tett nagy hatást. A zárt ülésen Radó An­tal nagy Ariosto-fordítását mutatták be, mely bírá­latra kerül. * (Egyházi zene.) A belvárosi főplébánia­templomban december 6-án néhai Kaszelik Ferenc fővárosi polgári lelki üdvéért ünnepi gyászistentisz­telet lesz, melyen az operai tagokkal megerősített ének- és zenekar Mozart nagy rekviemét adja elő. * (Az egyéniség a művészetben,­ különös tekintettel a színművészetre, cím­űl füzet jelent meg Molnár Lászlótól. Sokat olvasott, sokat tudó, toll­forgató színész, a­ki — mint mondja — már annyit olvasott a művészi tárgyilagosságról nem-színész írók­tól, hogy mint színész bele mer fogni az egyéniség. 3

Next