Budapesti Hírlap, 1892. december (12. évfolyam, 332-361. szám)
1892-12-23 / 354. szám
december 23. BUDAPESTI HÍRLAP. (354. sz.) A lipótvárosi szűkebb választás. A Krause Lajos-párt végrehajtó bizottsága ma délután értekezletet tartott, melyen — a pártiroda jelentése szerint — a feloszlott Friedmann- és Josefecze-pártok vezetői közül is sokan voltak jelen. Konstatálták, hogy a Krausz-pártra leszavazott választók közül alig 10—12 maradt ki az új névsorból. A Krausz- párt holnap este 6 órakor megtartja első nagy értekezletét az Európa szálló földszintjén. Az új választói névsorban, melynek alapján a pótválasztást megtartják, kevesebb választó van, mint a régi névsorban. 1893-ban ugyanis 3096 szavazó van s igy nem áll az a közlés, hogy 1000-rel több választó szavazhat, mint 1892-ben. Csak az uj emberek száma rúg rendkívül magasra. Hurbán barátai. Pozsonyból Írják nekünk : Az e hó 17-én Pozsonyban Hurbán Vajánszky Szvetozár ellen megtartott esküdtszéki tárgyaláson Kramolin Viktor kir. ügyész 2112 óráig tartott fényes vádbeszédében nagyon odamondogatta a pánszlávoknak a sok keserű igazságot. Ennek tulajdonítható, hogy a jeles közvádló most nyakra-főre kapja a fenyegető és piszkolódó, természetesen névtelen leveleket. Kuriózumképpen lenyomtatjuk az alábbi remek példányt, mely Bicéből, valószínűleg valami elkeseredett ifjúcsehtől eredt és így hangzik : „Tisztelt úr! Hogy túlkiabálja rossz lelkiismeretének a szavát, Hurbán elitélése alkalmával ön egy gyalázó beszédet mondott ellene és a magyarországi szlávok ellen. De ördögi szavainak mindegyike magán hordja az égető igazságtalanság bélyegét, amit különben ön legjobban tud. Célul tűztétek ki mindama szlávok kiirtását, akik olyan szerencsétlenek, hogy az Attila-féle hordák utódainak járma alatt nyögnek. Ha e szlávok valamelyike fel mer szólalni vérszomjatok ellen, bevádoljátok honárulás címén s a magyar önkény elitéli őt. De ez a sors, melyet Istentől elátkozott országotokban a szlávoknak szántatok, benneteket fog utólérni s a jövő század meglátja pusztulásokat!“ Természetes, hogy egy ilyen káromkodás után sokkal jobban esik a sör az érdemes bécsi polgárnak. A szesztermelés előmozdítása szempontjából tehát határozottan helyeselni kell ezeket a káromkodásokat. Kárt úgyse tesznek senkiben, miután a levélíró mindig megmaradt hősi névtelenségében. Hurbán Szvetozárt különben — mint a saját lapjából, a tiszt-mártoni Národni Noviny-ből látjuk — erősen ünnepük önmaga és a vele egy húron pendülők. A Národni Noviny elejétől végig a pozsonyi sajtóper bírálásával van tele, bár egy félrvnyi melléklettel jelent meg, ami a tót literaturában eseményszámba megy. Hát ez ártatlan mulatság , kevésbbé ártatlan azonban az, hogy a Hurbán perében szerepelt Kramolin dr. kir. ügyészt rosszhiszeműséggel vádolja, „mert nem Molec hites tolmács hiteles fordítására, hanem egy turóc-szentmártoni perfid fordító fordítására támaszkodott. Nyilván a büntetőtörvénykönyv 174. §-ban ütköznek végre a következő üdvözlő táviratok : JRózsahegy. Az áldozatok lángja a dicső nap hajnalokja. Vivat sequens! Csebratsky! Egy ugyanonnan a védőkhöz érkezett másik távirat igy szól: „Szives köszönetünket Mudronynak és Stefánovicsnak, elnyomott nemzetünk jogai és igazsága harcosainak, a hyenizmus áldozata védőinek. A rózsahegyi tótok.“ IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, dec. 22. János király. János király, Shakespeare drámája ma adatott először a nemzeti színházban, hozzá Arany János fordítása szerint. A közönség, noha a színházakra nézve meddő karácsony hetében vagyunk, minden helyet elfoglalt , figyelemmel nézte végig a drámát, amelyet szcenikus gonddal, jó készültséggel, színes-pompás kiállításban, festői tömegek felrukkoltatásával adtak elő. A művészet nem állt az fgyekezet színén. Ha leszámítjuk Jászai Mari siralmait, melyek elfojtják a néző lélekzetét, ha kivesszük Felekiné egypár hangját és megmentjük Újházi szive kiömlését, amikor Artur holtteste előtt térdre borul, akkor kivettük mindazt, ahol a színész egyénivé tudta tenni szerepét, vagy mondjuk, magáévá az ábrázolt személy ügyét. Minden egyéb a nemzeti színházban div° iskola szerint volt jó — pardon, még Nagy Imre néhány mondata is kiveendő. — Egy mindenesetre műveit sablon, egy deklamatórius elintézése a dolgoknak, nem több. Egész este az udvari és nemzeti színházak rendszere ellen koholtam argumentumokat, melyekben a hagyomány és az iskola elnyomják a természetet és az egyéniséget. Elcsodálkoztam, hogy e darab szertelen kifejezései rá nem viszik művészeinket arra, hogy néha szertelen akcióra, gesztusra volna szükség, hogy ők eltűnjenek szemeink elül s a XII. század brutális alakjainak az illúzióját megkapjuk. De ők csak úgy játszottak, mint a XII-ik századtól vissza a Krisztus előtti századokig és előre a XIX-ikig történeti darabokban játszani „szoktak.“ Attól félek, mert egy kissé el vannak művészeink kényeztetve, e megjegyzéseket rossz néven fogják venni. Igazán sajnálnám, mert akkor le kellene arról a reményről mondanunk, hogy művészetük e hiányosságából még kigázolhassanak. Hogy két oly ritka művészete, mint Márkus Emilia és Újházi Ede abban a jelenetben, mikor a kis Artúrt meg kellene vakítani, fenekestül fel nem forgatják a nézőtért, hanem igen középszerű dolgot művelnek igen közepes eredménynyel, az a hihetetlenségek sorába tartozik. Meg vagyok győződve róla, hogy Márkus Emilia őszintébben sikoltoz, ha egy rák ollója megcsípi, mint ahogy tette, mikor a tüzes vasat a szemére fogták. Én egy pillanatig sem féltem, hogy ebből szerencsétlenség lesz. Márkus Emilia sem félt. Pedig e jelenetben még a súgónak is el kell sápadnia. Nem szabad feljegyezetten hagyni, hogy egy főherceg urat, akinek ismételve azt tanácsolják, hogy az oroszlánbőr helyett, melyet visel, bújjék a borjúbőrbe, a nemzeti színházban illetéktelenül elkereszteltek. Ez urat makacsul Limoges-nak hívták, pedig Shakespeare szerint a neve — Ausztria főhercege. Nem sértőbb e korrektúra, mint ha úgy hagyják, ahogy az öreg megírta ? —6. * („Kritikai utóirat.“) E cím alatt a Festi Napló ma esti számában a Kis málnámné tegnapi előadásához a következő pótlást olvassuk. A Pesti Napló mai számában Jókai Mórnak egy gyönyörű axiómáját találtam, melyet a Balk-albumba írt. Azokat az érdemeket mondja Jókai a legnagyobbaknak, amiket mindenki ismer s amiket a világ elhallgat. Ez az axióma juttatta eszembe, hogy a Kis málnámé terapi előadásáról írott cikkelyecskében én is hallgattam — Komáromi Mariskáról. Jókainak igaza van, talán éppen azért nem jutott eszembe róla is megemlékezni, mert a tegnapi előadásban az övé volt a legnagyobb érdem. A címszerepet énekelte úgy, ahogy a népszínházban nem igen szoktak: művészi precizitással, minden kottába életet lehelve. A tegnapi tapsok 50 százalékát okvetetlenül az ő számlájára kell írnom, ha nem akarok igazságtalan lenni. * (Hangverseny.) Az orsz. magy. kir. zeneakadémiában tegnap tartották ez idén az első nyilvános hangversenyt, melyen vegyest hallottuk a zongora-, hegedű-, gordonka- és ének-tanszak növendékeinek elég sikerült előadásait. Az összes tanulók produkcióján meglátszott már bizonyos fokú művészi képzettség, ami az intézetben követett helyes tanmódszerről tesz tanúságot. Elsőnek Mendlik Magda végzett növendék játszott, Mendelssohn Variations sérieuses-jét adva elő. Játéka fejlettebb s érettebb volt többi társaiénál, sőt bizonyos fokú önállóság és melegség nyoma is látszott meg azon. Szép reményekre jogosító fiatal zongoraművésznő. Az énekesnők közül Freuder Franciska tűnt fel nekünk, úgy kellemesen csengő, jól fejlődött hangjával, mint pedig csinos megjelenésével és élénk temperamentumával. Ha még Pauszig Leó gordonkajátékáról emlékezünk meg, végére értünk a nagyobb tehetségre valló produkciók felsorolásának. Amit azonkívül hallottunk, az nem volt több jól vagy kevésbbé jól előadott iskolaleckéknél. Az ilyen pedig egyelőre nem lehet kritika tárgya. A hangversenyt nagy közönség hallgatta végig, mely minden egyes számot zajos tetszéssel fogadott. * (Népszerű hangverseny.) Karácsony másodnapján d. n. 5 órakor a Vigadóban Schläger Antónia énekesn ie hangversenyt rendez. Emile közreműködik még Bodó Alajos zongoraművész. * („Az Én Újságom“) Pósa Lajost, Az Én Újságom szerkesztőjét, ma egyhangúlag beválasztották a Petőfi-társaságba. A társaság ezzel kitüntette önmagát, s proklamálta azt az elvet, hogy a gyermekirodalom keretén belül épp oly becses és költői munkákat lehet alkotni, mint a szélesebb körű irodalomban. Pósa működésének alapja ma Az Én Újságom, ez a kitűnően szerkesztett gyermeklap, mely köré elsőrangú írók csoportosulnak. Ez a lap három éves pályafutása alatt alapvetője lett egy eredeti magyar gyermekirodalomnak, mely a nemzeti vonások felölelése mellett európai színvonalon áll úgy a tisztult ízlés, változatos tartalom, kerek formák tekintetében, mint a szükséges paedagogiai szempon .................... ...... ..M ■ ■■■!■........................ ....... , 3 fok szigorú megtartásánál fogva. E gyermeklap minden számban van elbeszélés, mese, rege, vers és ismeretterjesztő közlemények legjobb íróinktól — oly olcsó (negyed évre írt), hogy a szegényebbek is járathatják. * (A Révai-testvérek) kiadásában a következő könyvek jelentek meg: 1. Jókai, Házasság éhségből. Novellák. Ára 1 frt 20 kr. 2. Jókai, Kétszer kettő-négy. Novellák. Ára 1 frt 20 kr. 3. Jókai, Vén emberek nyara. Novellák. Ára 1 frt 20 kr. 4. Jókai, Sárga rózsa. Pusztai regény. Ára 1 frt. 5. Mikszáth, Pernye. 15 új elbeszélés, mely eddig még könyvalakban nem jelent meg, ára fűzve 2 frt. Diszkötésben 3 frt. 6. Szathmáry, Magyar Pantheon. A magyar nemzet leghíresebb férfiainak életrajzai. Ára fűzve 2 frt, diszkötésben 3 frt. Ez a szerzőnek legutolsó hátrahagyott műve, melyen kiváló szeretettel dolgozott még akkor is, midőn már nehéz betegsége által volt gyötörve. * (Rózsabokor) cim alatt fiz eredeti magyar dalt szerzett s adott ki Csete Lajos., Lukács Béla kereskedelmi miniszternek ajánlotta. Ára 2 frt. A Petőfi-társaság választásai. — Saját tudósitónktól. — Budapest, dec. 22. A Petőfi-társaság ma tartotta évi közgyűlését, melyen újból megválasztotta tisztikarát s a Tors Kálmán elhalálozásával megüresedett tagsági helyet betöltötte. A társaság fővárosi tagjai szép számmal gyűltek egybe. Jókai, a társaság elnöke, ugyan nem jelenhetett meg s helyét Bodnár Zsigmond korelnök foglalta el, de azért az elnöki szék mégis szépen festett, mert két oldalán a társaság két szép aszszonytagja ült: Beniczkyné-Bajza Lenke és Szalóné- Nogáll Janka. Ezúttal nem volt nagy a választási láz, mert az egész társaság egyhangúlag Pósa Lajost, az ismert kiváló költőt óhajtotta a tagsági helyre. A tiszti kar ugyan változásnak nézett elébe, mert Szabó Endre, az eddigi buzgó másodtitkár és László, Mihály ellenőr állásaikat, általános sajnálatra, nem voltak hajlandók továbbra is megtartani, de azért az ülés kedélyesen, udvarlás közt folyt le. (Ebbe úgy belemerültek a Petőfiak, hogy csaknem megválasztották másodtitkárnak Szabóné Nogáll Jankát a férje ellen.) A tisztikar következőleg alakult meg. (megjegyzendő, hogy az elnök nem kerül választás alá). Alelnök: Komócsy József. Titkár: Szana Tamás. Másodtitkár : Endrődi Sándor. Pénztárnok: Jeszenszky Danó. Ellenőr : Torkos László. Komócsy József alelnök elfoglalta az elnöki széket, ezután Szana Tamás fölolvasta a tagajánlásokat. Két iv érkezett be : az egyiket Mikszáth Kálmán adta be s vele Jókai Mór 14 taggal egyetemben Pósa Lajost ajánlotta, a másikon 6 tag szintén Pósa Lajost. Mindkét ajánlat a legrokonszenvesebb hangon szól Pósa érdemeiről. Komócsy alelnök, tekintettel arra, hogy az ajánlás ily egyhangú s minthogy már volt precedens arra, hogy ilyen esetben a titkos szavazást mellőzte a társaság, azt indítványozta, hogy Pósa Lajost a közgyűlés közfelkiáltással válassza meg tagjának. Az elnök Pósát általános éljenzés közt a társaság újonan megválasztott tagjául jelenti ki. A Pósában a társaság csakugyan az igaz érdemet tüntette ki. A legszerencsésebb poéták egyike, még Pegazusa is kettő van, egyik a szárnyas ló, a másik pedig a fa-paripa. . . Az egyikről a felnőtteknek, a másikról a gyerekeknek ír, mindig jóízűen tartalmasan. Szeretik a kisasszonyok, a kiknek epedő szerelmi dalokat zeng, szeretik az öregek, a kiknek paprikás hazafias verseket ir, de legnépszerűbb az apró emberek világában, a kiknek gyönyörű történeteket ir a tarka cicákról, a nyulakról, a bocikról s egyéb kedves dologról. A választáshoz csak gratulálhatunk mi is a Petőfi-társaságnak.* Végül a január 6-iki nagygyűlés programmját állapították meg, de nem véglegesen. Annyi egyelőre bizonyos, hogy verset Pósa Lajos és Jakab Ödön, prózát Herczeg Ferenc, Rákosi Viktor és Petelei István fognak olvasni. *