Budapesti Hírlap, 1893. március (13. évfolyam, 60-89. szám)

1893-03-25 / 84. szám

II. Melléklet a „BUDAPESTI HÍRLAP" 84. eeémihez. KÖZGAZDASÁG. Budapest, foárr. 24. A kamatláb. (B. L.) Néhai Baross Gábor kereskedelmi miniszter kevéssel halála előtt lanszírozta azt az eszmét, hogy a hivatalos kamatlábat szállít­sák le 6 százalékról 5 százalékra. Akkor még teljesen hiányzott a fogékonyság, még minisz­tertársainál is, a változott viszonyok és a hely­zet által megokolt ez egészséges reform iránt. Még egy éve sincs, hogy beborult a hant az alkotmányos éra legzseniálisabb kereskedelmi minisztere fölött és ime, ugyanazok, a­kik akkor ellenezték, most maguk csinálják meg azt a reformot. Egy évvel ezelőtt, igaz, a valutatörvények még nem voltak meg, de a tárgyalások Ausz­triával már eredményre vezettek, a javaslatok erősen készültek a pénzügyminisztériumban és bizonyos volt, hogy rövid idő alatt törvénynyé lesznek. Ugyanez áll a konverzióról is. Baross, a­ki tudta mindezt és látta, hogy úgy az állampapírok, mint a vállalatok részvényeinek hozadéka árfolyamukhoz képest csökken — hisz pl. egy év előtt már a papírjáradék 2 írttal állt párin fölül és a Ganz-részvény ár­folyama után alig jövedelmezett 4-25 százalé­kot — elérkezettnek hitte az időt, hogy a pénzviszonyok kedvezőre fordultát a nagykö­zönség javára is hasznosítsa. A­mi azonban nem sikerült egy év előtt Baross bölcs előre­látásának, arra a viszonyok ma rákényszerítik a kormányt. Óriási anomália is volna az, hogy mikor az állampapírok alig jövedelmeznek egy el­tűnő parányisággal többet 4°/6-nál, mikor a takarékpénztárak csak 3’5 százalékot fizetnek a betétek után, mikor a pénz nyílt piacon 3—3’/2 százalék, hogy akkor a bíróságok tör­vényesen 6 százalékos kamatot ítéljenek meg és az adókincstár 6 százalékot szedjen az amúgy is jogosulatlan késedelmi kamat címén. A kamatláb csökkenése nem mai jelen­ség. Immár egy évtizede, hogy Európában következetesen csökken. Elég lesz rámutat­nunk a 3%-os francia járadékra és az angol konzolok zseniális konverziójára 23/4, illetőleg 21/4, százalékra. Az európai kamatláb e csökke­nésének köszönheti Magyarország nagyrészt financiális megerősödését, a­mihez természete­sen hozzájárult az ország csodálatraméltó ál­dozatkészsége. Az ország hitelének e megerő­södése tette lehetővé a valutarendezést és a konverziót, mely operációk minden valószínű­ség szerint még koránt sincsenek véglegesen befejezve, azaz hogy az állam talán nem is nagyon messze jövőben ismét le fogja szállí­tani adósságainak kamatlábát. Legalább is a kivétel nélkül párin fölül jegyzett 4­­­5 százalé­kos papírok konverziója elmaradhatatlan. Íme, megérkeztünk egy tökéletesen meg­változott helyzethez, mely ma a börze árfo­lyamaiban nyer oly pregnáns kifejezést. A pénzintézetek és iparvállalatok jövedelmező­sége — mindig a börzei árfolyamot véve ala­pul — úgyszólván minimumra redukálódtak ama természetes processzus folytán, hogy a tőkék nagyobb kamatozású elhelyezést keres­vén, összevásárolni kezdték a 7—10 százalékot jövedelmező bank- és iparpapírokat. A na­gyobb kereslet következtében az árfolyamok természetesen erősen emelkedtek, sőt ma, mi­kor a valutarendezés befejezéséhez közeledik és a konverzió fényesen sikerült, már annyira felszöktek a kurzusok, hogy jövedelmezőség a legjobb esetben is csak 4 —5 százalékra, sőt még ennél kevesebbre is tehető. És ez a határ, a­melyhez ma jutottunk, immár egészségtelen kezd lenni. Minden józanul gondolkodó természetes­nek találta, hogy a tőke, a­mikor a már fenn­álló vállalatok nem nyújtanak többé oly bő kamatozást, újabb vállalatokban fog elhelye­zést keresni. Ez volna a fejlődés processzusá­nak természetes folyama, mert semmi sem ked­vez inkább az új vállalatok létesítésének, mint a pénz olcsóbbodása. Ez pedig ma már, csak egy év előtti viszonyainkhoz képest is, elég olcsó, hisz még a 8 és több százalékra dol­gozó fővárosi úgynevezett hitelszövetkezetek is le­szállították a kamatlábat. A mostani helyzetből okvetetlenül újabb vállalkozási érának kell kibontakozni. A könnyű pénzszerzés ideje, azt hiszem, a mai árfolya­mok mellett végetért és minthogy a pénzüzlet nem oly jövedelmező többé, be kell következni a komoly munka idejének. Tér elég van erre az országban, a közgazdaság sok mezeje parla­gon hever, csak hozzá kell látni kellő óvatos­sággal és szakértelemmel. A vállalkozásnak ez új éráját azonban én nem úgy képzelem, hogy nyakra-főre alapít­sunk részvénytársaságokat, fényes helyiségek­kel, nagy hivatalnoki apparátussal, sok kövér­­fizetésű igazgató-tanácsossal és nagy fiktív osztalékokkal, mint az 1872-ben történt. Ez épp oly szerencsétlenségre vezetne, mint most húsz éve. Azt szeretném, hogy az új órában a személyes vállalkozás érvényesüljön, hogy az egyesek dolgozzanak minél nagyobb számban és ne válasszák a szelvénynyitás kényelmes mes­terségét. Minél több egyéni erő hir érvénye­sülni, annál egészségesebb, annál hatalmasabb lesz közgazdaságunk, annál gazdagabb és ha­talmasabb az egész ország. — Az 1896-iki ezredéves kiállítás VIII A) csoportjának (bányászat, feohászat) bizottsága március 23-án tartotta alakuló ülését. Németh Imre miniszteri tanácsos, a kiállítás igazgatója a kereskedelmi mi­niszter úr nevében üdvözli a megjelenteket és fel­kéri őket, hogy a csoportbizottságoknak megadott fontos hatáskört betöltve járuljanak hozzá a nem­zeti mű sikeréhez. Ezek után a csoportbizottság ki­egészítette magát és következőleg alakult meg. Elnök: Kerpely Antal min. tanácsos. Tisztelet­beli elnök: Teleki Géza gr. Alelnökök: Borbély Lajos, Farbaky István, Bökk János. Előadók : Déry Károly, Gerell Sándor, Kaufmann Kamilla, Herz Zsigmond .Jegyző: Remenyik Lajos. Tagok: Amon Ede, Andrássy Géza gróf,­ Belházy János, Berke Róbert lovag, J­iebl János, Bittsánszky Ede, Blaska Ubald, Brüll Ármin, Chorin Ferenc dr., Cseh Lajos, Egger Gyula, Frischmann Jakab, Gerber Frigyes, Gran­­zenstein Béla, Greiner Artúr, Gretzmacher Gyula, Gschwandtner Albert, Gutmann János, Guttmann Vilmos lovag, Heinzlman Alfréd, Hesky Já­nos, Hofman Rafael,'­ Hoitsy Pál, Horváth Gyula, Hü­ttl József, Illés Aladár, Jahn Vilmos, Kordina Károly, ifj. Lucenbacher Pál, Ocsofszky Vilmos, Pauer Leó, Probstner Artúr, Rác Gerő, Reichart János, Reimann Lázár, Reitzner Miksa, Ruffing Jenő, Semsey Andjor, Solz Vilmos, Spitz Árpád, Sréder Gyula, Szabó József, Szathmáry Béla, Tal­­latschek Ferenc, ''Teutschl Ferenc, Venator Lajos, Wagner Vilmos, Wiesner Rajmund, Willigens Sándor.­­ A budapesti áru- és értéktőzsde ma tartotta évi közgyűlését, melyen Réthly Adolf alelnök elnökölt. Mint miniszteri tőzsdebiztos Gramm Ferenc volt jelen. Az elnök megnyitó szavai után Ulbrich Ede titkárhelyettes felolvasta a tőzsdetanács évi jelentését, mely előbb az üzletáv lefolyásával foglal­kozva áttér az új tőzsde építésének kérdésére. E tekintetben előadja a tanács, hogy az összes felme­rült tervek megbírálásával legutóbb egy szakértők­ből álló bizottságot bízott meg, mely most teljesíti e feladatát. Mihelyt a vélemény elkészül, a tanács a házépítés ügyét előbbre vinni kötelességének fogja ismerni. Kiemeljük még a jelentésből a követ­kezőket : A tőzsdének 1233 rendes tagja és lá­togatója volt. Az összes felmondási forgalom különböző árukban 12.772.700 mmázsát tett ki, tehát a múlt évi­nél 538.000 mmázsával többre ment. A választott bírósághoz beérkezett 2727 ügydarab, a­mi 463 da­rab szaporulatot mutat. Elintéztetett ezekből ítélettel 1367, bírói végzéssel 61, bíróságon kívül egyezség­gel 262, illetékességi végzéssel 112, hivatalból visz­­szautasíttatott 8 kereset és függőben maradt 165 per. A végrehajtási kérvények közül Magyarországra esik 301, Ausztriára és külföldre 89. A jelentés felolvasása után Herzfeld Frigyes csodálkozását fejezi ki, hogy a tanács mindezideig nem volt képes az új tőzsde építésének ügyével végezni. A tanácsot utasítani kívánja, hogy a ház építését még ez évben megkezdje, hogy a tőzsde új épü­letében ülhesse meg a millennium ünnepét. (He­lyeslés.) Krausz Lajos, előrebocsátva, hogy maga is híve a kérdéses ügy sürgős keresztülvitelének, azokat a körülményeket ismerteti, a­melyek a tanácsot abban eddig gátolták. Ezután Légrády Gyula szólalt fel, kinek általános helyesléssel fogadott indítványára a közgyűlés utasította a tanácsot, hogy három hónapon belül rendkívüli közgyűlést hívjon össze s ott a ház­építésre nézve konkrét javaslatokat terjesszen elő. A napirend utolsó pontjaként Schlesinger Pál indítványai kerültek sorra, a­melyek hosszabb vitára adtak alkalmat. Az indítvány ama pontját, hogy a tőzdetanács ne 30, hanem 40 tagból álljon, nem­csak elfogadta a maga részéről is a tanács, hanem azzal pótolta meg, hogy egy új elnöki állés is rend­——1 1 '­­ 4 - szeresíttessék. A közgyűlés ezeket egyhangúlag el­­­fogadta. Az indítvány további része az, hogy a köz­gyűlés a tőzsdei eljárási szabályok 13. §-át módo­sítsa úgy, hogy a bírói szakértői kiküldetéseknél 5 helyett csupán 3 tőzsdetanácsos szerepeljen. — A tanács e módosítást ellenzi. Erre Schlesinger Pál indítványát megokolta, a mire Weiss Berthold tőzsdetanácsos szólott röviden. Megjegyzi, hogy a tőzsdei bíráskodást a közönség általában jónak ta­lálja. — Ha pedig vannak a tanácsban olyanok, kik tisztüket nem teljesítik, ennek a közgyűlés tagjai az okai, mert a választásoknál semmire sem gondolva, különböző befolyásoknak engednek. (Zajos helyeslés.) Erre Schlesinger indítványát visszavonta. — A kőszén-kérdés ügye című mai közle­ményünkre vonatkozólag, félreértések kikerülése vé­gett, konstatálni akarjuk, hogy az abban említett nagyiparos nem hatvani Deutsch Sándor úr. — Előmunkálati engedély. A kereskedelem­ügyi miniszter Wéber Edének, mint a kecskeméti Helvetia szellőmivelő vállalat elnökének és R. Eöt­vös Bálintnak, ugyane vállalat közbirtokosának, a. m. kir. államvasutak Kecskemét-állomásától az ottani sertéshizlaldához vezető vágányból kiágazólag a Helvetia-telep és Izsák község érintésével a m. kir. államvasutak Fülöpszállás-állomásáig vezetendő helyiérdekű vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta.­­ A magyar takarékpénztárak központi jelzálogbankjának igazgatósága a mai napon plená­ris ülést tartott, melyen mind a 28 alapító vidéki pénzintézet képviselői jelen voltak. Az ülés egyhan­gúlag elhatározta a társaság üzleti működésének haladéktalan megkezdését, megállapította, hogy a központi intézet 4, és 4 és fél százalékos kamatozású zálogleveleket s ugyanily kamatozású községi köt­vényeket fog kibocsátani, letárgyalta a már eddig is nagy számmal beérkezett kölcsönügyeket és in­tézkedett az összes címleteknek a budapesti és bécsi tőzsdén való hivatalos jegyeztetése iránt.­­ A magyar ipar- és kereskedelmi bank részvénytársaság ma tartotta közgyűlését Tisza István elnöklete alatt. Az elmúlt év tiszta nyere­sége 452.470 frt volt, a múlt évi áthozatallal együtt 494 149 frt. Ebből a tartalékra és jutalékokra levo­nandó 34.465 frt, 350.000 frtot részvényenkénti 7 frt, azaz hét százalék osztalékra, 39.862 frtot a tarta­­lékalap dotációjának 50.000 frtra való kikerekitésénra fordítanak s az ezután fenmaradó 49.000 frtot új számlára viszik át. Az igazgatóságba egyhangúlag megválasztotta Andrássy Géza grófot, Beniczky Gá­bort és Széchenyi Imre grófot, a felügyelő bizottság tagjait pedig újra megválasztotta. — Érdekes kiállítás. Nagy figyelmet érdemlő kiállítás nyílik meg virágvasárnapon a fővárosban. A címe : Kenyérkeresi a vakok kiállítása. Rendezi a vakok orsz. önképző-, segítő- és nyugdíjegyesülete. Az ünnepi megnyitás 26-án, vasárnap délelőtt 10 órakor lesz. Csáky gróf közoktatási miniszter, Wenck­­h­eim Frigyesné és Szapáry Gézáné grófnők védő­­asszonyok jelenlétében. A kiállítás helyisége a Király­ utca 64. szám alatt levő vak­ok intézete. — Közraktárak Zimonyban. Lukács Béla kereskedelmi miniszter rendeletére megbízottak jár­tak Zimonyban, hogy a várossal egyetértőleg alkalmas helyeket szemeljenek ki közraktárak létesítésére. A Marx forgalmi főnök elnöklete alatt a zimonyi pálya­udvarban tartott értekezleten, melyben államvasúti mérnökök és felügyelők, továbbá a város képviselői és a magyar kereskedelmi társaság főügynöke, a Hoff­mann S. és W. cég vettek részt, egyhangúlag elismerték, hogy a közraktárak létesítése a Kelet oly kiválóan fontos határállomásán, mint Zimony, főfaktor a balkáni forgalom idevonzására és biztosí­tására és meg fogja akadályozni, hogy némely for­galom a magyar földről eltereltessék. Zimony város képviselői minden áldozatra késznek nyilatkoztak a­mi a szükséges helyek átengedését illeti. — Kisgazdák bormérési joga. Egy kon­krét eset alkalmából a Köztelek a következő felsőbb hatósági kijelentést közli: A kőszegi bortermelő kis­gazdák bormérési engedélyért folyamodtak a pénz­ügyminiszterhez. A miniszter azonban kijelentette, hogy a cégéves borkimérés iránt beadott folyamo­dásnak a törvény keretén belül nem lehet eleget tenni. A kisgazdák érdekében ajánlja a miniszter a borászati szövetkezetek létesítését, melyek nyílt kimérő üzlettel is bírhatnának.­­ A kereskedelmi szakiskolák szakkon­gressz­usa, mely, mint már korábban közöltük, vi­­rágvasárn­apján, március 26-án, délelőtt 9 órakor a budapesti ára- és értéktőzsde nagytermében lesz, nagyon népesnek ígérkezik. Nemcsak 23 hazai ke­reskedelmi iskola jelentette be eddigi képviselőit, hanem több hazai kereskedelmi és iparkamara, több érdekelt hivatal és testület is gondoskodott már képviseltetéséről, több tekintélyes cég pedig már előre is jelezte az ügy iránti érdeklődését.­­ A kis- és középkereskedők társulata tegnap tartotta meg Div­áczky János elnöklete alatt évi rendes közgyűlését. A bekebelezett fűszerkeres­­kedők és szatócsokból álló tagok száma 950.­­ A mérleg szerinti feleslegekből következő adományok létettek : A szorgalmas kereskedő inasok jutalmazá­sára 20 frt; a Baross-szoborra 20 frt; az országos lelencházra 10 frt; a társulati tisztviselők végkielés

Next