Budapesti Hírlap, 1893. április (13. évfolyam, 90-118. szám)

1893-04-01 / 90. szám

/ A csőd. Budapest, márc. 31. Panama-köztársaságban megint meg­bukott egy minisztérium. Ez mulatságos és boldog ünnepeket csinál Parisnak. Új tömeggondnokot keresnek a francia republikánusok, olyant, ki még nem látott csekket. Pályázatot hirdetnek: Carnot úr biztosíték mellett felfogad minisztereket, kik kötelezik magukat, hogy őt elnöknek megtartják; vállal­kozókat jó fizetés mellett ideiglenesen alkalmaznak, ha szenátori, avagy kép­viselői képesítéssel b­irnak. Hányadik minisztérium ez már, mely a Panama-csatornába esik és bele­sül? Ugye kell neki. A franciák egyet se sajnáltak az elbukott miniszterek közül, hát senki sem sajnálja őket. A Ribet-kormány néhány hónapos, tehát érett és érdemes, hogy menesztessék. Pár nap előtt még bizalmi szavazatot kapott a kamarától, ha akkor le nem mondott, most a képviselőház lerázta nyakáról. Tehát Franciaország kormány nélkül van. Minek neki kormány, kérdik az anarkisták ? És budget nélkül van, mi kisebb szerencsétlenség, mintha pénz nélkül volna, mert a két bölcs törvényhozás, szenátus és képviselőház, hamar megszavazott április hónapra egy havi indemnitást, a nem létező kormánynak, melyet húsvét után fog­nak kinevezni. A nevekre nem kiváncsi senki. Ideiglenes államférfiak, ideigle­nes budgettel, egy ideiglenes kamara feltalálhatatlan többségére támaszkodva, a provizórius respublika improvizált politikáját csinálják, egy ideig-óráig re­prezentáló elnök úr kegyes megbízásá­ból. Négy nap van engedve Carnot úr­nak, hogy másoktól tanácsot kérjen, ő maga mit tevő legyen ? Negyedikén a képviselőház ismét ülést tart és látni kívánja a kormányt, mely Franciaor­szág ügyeit vezesse. Ha odáig sem Carnot, sem Mohrenh­eim nem tud­nak minisztériumot adni a köztársaság­nak, feltámad Constans, vagy a parla­ment csinál magának minisztereket, kik az elnök urat kikísérjék az Elysée-pa­­lotából. S ha a parlament sem tud kormányozni, majd kormányoz az ut­cáról a nép, mely a Panama-részvé­nyeket és sorsjegyeket megvette. Mert ki kételkednék, hogy a francia minisz­terválság a Panama-per folytatása ? De se a vizsgálat, se a válság nincs befejezve. A választásokra még Herz és Alton hátra vannak leleplezéseikkel s harmadiknak j. ur, ki az ötszázezer frankot fölvette. Dehogy van vége az élvezetnek : a Panama-csatornát, a Panama-pert és a Panama-válságot be kell fejezni Carnot, Ribot és Bourgeois urak kegyes engedelmével, vagy­­ nélkülük. Most holdtölte van, mire a hold elfogy és újra megtelik, soknak kell történni Franciaországban s a ta­dig jól járnak és a pincérek, a­kik valami kü­lönös gondolat folytán rendesen a kétségbe­esett lovakra teszik föl kisded tőkéjüket. A paripák egymásután vonulnak be a publikum közé. Elől a győztes, véres oldal­bordákkal, habos szájjal, de keményen fölfo­gott fejjel. A kantár nem engedi, hogy a nyer­tes elárulja fáradtságát. A számokat is kirakják. Fölöttük megjelenik a kis piros golyó: áll right, nincs többé kétség, fizetnek. Bookmaker és pincérek mosolyogva számolják a pénzüket, s megisznak a diadal örömére egy-egy pohár sört." A lovakat bepokrócozzák és viszik ki jártatni. Egy fölvonásnak vége van. Tragédia egynek, komédia másnak. Csöngetnek az uj fölvonásra. Csöngetnek. Ez a csengés van most benne a levegőben. Ez hangzik át a március napsugaras utolsó napjain. Csöngetnek , kinek uj­ragédiára, kinek új komédiára, a szerint, a­mint a szerencse adja. Az a fölvonás, a­mit előbb leírtam, elmúlt és eljövendő években egyfor­mán történik meg. Egy darab, a­melyet ezer­szer eljátszottak már és a­melyre a publikum még mindig kiváncsi. És a tavaszi napokban, a zsibongás és frisseség napjaiban, ezer vágy és ezer remény újul meg, a­mit majd csak a késő ősz, az álom és a fagy ideje, fog elaltatni, vagy sem­mivé tenni. Ma mindenki, a­ki a gyep és a könnyű pénz iránt érdeklődik, a nagyúrtól kezdve le az utolsó boltosinasig, uj és új­vaszi időjárás rendkívül kedvez a vál­tozatosságnak. A párisi ízlés nem tűr meg egy oly elkopott minisztériumot, mint a Ribot­­féle. Kiment a divatból, tehát olcsón túladtak rajta. Talán az 1793. évi di­vatot fogják megújítani. Gratulálunk az orosz cárnak, ha így lesz. A francia szövetség egyáltalán igen illik ül. Sán­dor cárhoz és Sándor cár a francia köztársasághoz. Szilárd barátság kiállja a válságot s meg nem ijed a katasz­trófától sem. Ferry meghalt s a francia köztár­saság egy ember: Constans. Ez elég erős és erőszakos, hogy a parlament feloszlatásával megmentse a francia respublikát a maga számára, Carnot­ur pedig e nyáron még látogatást tehet Fülöp párisi grófnak Londonban. Herz Kornél is ott van. IwanBudapest, 1893. XIII. évfolyam 90. sz. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy íróra 1 írt 20 kr. Főszerkesztő: Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Rákosi Jenő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. a Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Tavasz elején. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Lemaire van elöl. . . Hurtáble már itt.. . No most Harrell . . . Harrell szorítsd ... És a zűrzavaros hangok egybeolvadnak s a­mint a lovak elérik a vörös oszlopot, a lassú mor­­mogásból egyszerre infernális lárma dübörög ki. A patkó dobog, a harang megcsendül, egy izgatott urat, a­ki székével együtt fölbukott, kinevetnek a körülötte állók, de a többség, az óriási többség leveszi szeméről a gukkert és előre hajol, hogy annál jobban lássa az utolsó néhány méter küzdelmét. A kinyúlt jockey-k a megmaradt párát szorítják ki a paripákból. Elöl egy-két neme­sebb vérű csikó küzd a díjért, a gyengébbje hosszú libasorban vonul utánuk. Még egy má­sodperc, Lemaire vezet. — Éljen a favorit! Ebben a pillanatban a korlát mellett egy hosszív pej­lónyak­an­­ ülik elő: a favoritot ki­csiny fejhoszszal megverték. A messzelátókat nagy zajjal csapják vissza tokjukba. A székeket ott hagyják és a savanyuarcú urak rágyújtanak egy cigarettre. A bookmaker és a pincérek nyertek. A book­­makerek, a­kik az outsiderek győzelmével min­örömmel olvassa az újságok jelentéseit a kö­zeledő szezonról. A méltóságos gróf már megrendelte az új mail-coach-ot, a­melyen társaságával együtt végig fog hajtani az Andrássy-úton, és egye­nesen Izlandból hozatott egy vadászgyereket, a­ki kitűnően fújja a tramway-trombitát. A lovait már a múlt héten megnézte az idomító­­pályán és kijelentette magas megelégedését a trainerjének. — A Sólyom jobb ám, mint a Queen Els­­leih, méltóságos uram. A télen 10 kilóval meg­javítottuk. Kitűnő vér, derby-klasszis. Ez lesz az idei lovunk. Aztán hite sincsen, míg a Queen-re már nem adnak pénzt. A méltóságos megveregeti a szikár, izmos paripa nyakát, és a csupaszképet megkínálja egy bókkal. — Csak aztán vigyázzon erre e tavaszi levegőre, Cox, meg ne ártson neki. Feketére festött bajuszát vígan pödörgeti, a ló meleg teste egy kis friss márciusi kerin­gést idézett elő az ő petyhüdt ereiben is. Kel­lemes reményekkel biztatja magát, és nem mu­lasztja el, hogy­­a puszta-asszói ötezer holdra, egy kis újabb verseny-előleget ne vegyen föl, majd visszahozza a Sólyom, a derék, ismeretlen Sólyom A jó Cux is készül. Trainh­oz becsülete­sen, ez az ő dolga. Hogy fogad is, kinek mi köze hozzá. Nem tehet róla, ha a méltóságos nem látja meg az igazat és elhiszi neki, hogy a Sólyom jobb a Queen­ Elsbeth-nél. A Sólyom ! Mai számunk 16 oldal. Válság Szerbiában. — Saját tudósítónk távirata. —­ Belgrád, márc. 31. Kompetens liberális körökből ma kiszi­,­várgott az a hir, hogy Risztics több ízben le hosszasabban értekezett Boskovics Sztoján bu­karesti követtel és Markovics Sztoján előkelő liberális párti képviselővel a helyzet nehézsé­geiről. Az első régens állítólag felszólította a nevezett férfiakat, hogy vagy az egyik vagy a másik alakítson új minisztériumot mérsékelt liberálisokkal, kikkel szemben az ellenzék — bizonyos engedmények fejében — hajlandó* r...-srmsssssssr----------n.---------­

Next