Budapesti Hírlap, 1893. április (13. évfolyam, 90-118. szám)
1893-04-04 / 92. szám
6 1893. április 4. BUDAPESTI HÍRLAP. (92. sz.) volt a Vadrózsa, Oregon államot még nem lepték el a gyarmatosok, a szabad indiánok uralkodtak a Modoc-völgyében. Ekkor történt, hogy aranyat keresni oda vetődött egy fehér ember, akit Biddle Ferencnek hívtak. Az aranyásó és a Vadrózsa meglátták egymást s egymásba szerettek. A törzs, főnök odaadta leányát az idegennek a Vinema hűséges felesége lett Riddle Ferencnek. Ebben az egy fehér emberben megszerette az egész fajt is. Mikor az aranyláz kiütött s a fehérek tódulni kezdtek az indiánok földjére, csakhamar vérbe borult a Modoc-völgye : a fehérek és az indiánok között kitört az irtó háború s a szegény Vadrózsára nehéz napok következtek. Őt szive vonzotta az indiánokhoz is, a fehérekhez is és nem egyszer élete kockáztatásával hárította el a vérengzést. Végre is a fehérek győztek, Oregonban csönd lett s az indiánok elköltöztek az északi hideg tájakra vagy elköltöztek a boldog vadászterületekre, ahogy ők a mennyországot hívják. Vinnema családja is kihalt, csak ő maradt meg hűségesen férje oldalán. Az utolsó indián felkelés alkalmával megmentette az amerikai csapatok vezérének, Mendy századosnak életét s ezért Oregon állatti kormánya kegydijat rendelt neki, abból élt, mikor özvegységre jutott. Egy fiú származott az indián leány s a fehér férfi házasságából, ez meghalt tüdövészben. Most a Vadrózsa is befejezte viszontagságos életét. (A leány káplár.) Konstantinápolyból írják : Natália királyné látogatása alatt a szokásos rendjelese megint bekövetkezett. Maga a királyné, udvarhölgyei és az odavaló szerb követség összes tagjai részesültek az áldásban. A török hivatalos lap, melyben a kitüntetések megjelentek, a diplomáciai rendjelek felsorolása után a következő kis hírt közölte : „Továbbá a séf áltas rendet adományozta a szultán Hanko hanymnak, a 15. ezred káplárjának“. Ki ez a Hanko hanym, kérdezte mindenki Sztambulban. Mit tett ez a katona-kisasszony, hogy ilyen nagy kitüntetést érdemelt meg ? Nos, hát a dolognak ez a története. Ezelőtt valami két héttel volt a 15. ezrednél , a kiszólgált katonák mustrálása. Mikor egy káplárra került a sor, az előlépett és így szólt: „Nem Ali ben Redsib az én nevem, amint ti hiszitek. Én Alinak a legifjabb leánytestvére vagyok és frankonak hivtak. Ennye a hallatlan dolognak, hogy egy török leány férfiruhában szolgáljon a hadseregben, azonnal eljutott a hite a Yildizkioszkba is. A szultán kérdezősködött a leányról és megtudta róla hogy szüleinek hat leánya volt és csak egy fia, támasza volt a családi háznak. Hogy az öregeket ettől az egy fiútól meg ne foszsza az állam a húszéves Hanko fiúruhát vett föl és Ali testvére helyett felcsapott katonának. Mivel pedig mindig pontos és engedelmes közlegény volt, rászolgált a dicséretre. Egyszer meg valóságos bravúrt vitt Véghez, amikor századának egy szakaszával a szultán sógorának elrablóit vette üldözőbe. Haminchat óránál tovább tartott fáradságos után követte a gazemberek nyomát étlen-szomjan. E mellett mindig minden igyekezetével az volt az al-Ali, hogy magáról minden gyanút elhárítson. Ezekért az érdemeiért kapta a leány káplár a selakat-rendet. Mint mondják a népszerű „hősnő“ azóta már egy csomó házassági ajánlatot kapott, pedig nincs is Amerikában. (A sorozás) a fővárosban a húsvéti ünnpk alatt szünetelt. A Sorozó bizottság április 5 énezdi meg újra működését a harmadik korosztálybeliek vizsgálatával, melyet már 8-án be is fejez. A budapesten tartózkodó idegen illetőségű hadkötelesek Sorozása április 17-én kezdődik és 29-éig tart. — (Egy gyermek tűzhalála.) Biró János gyulai vasúti őr gyermeke — mint levelezőnk jelenti, — szörnyű halállal pusztult el. Míg ő a vasútnál volt elfoglalva, gyermekei a disznóéiban „tüzet játszottak.“ A faalkotmány hamar lángot vetett, a négy testvér valahogy kimászott a filsttengerből, az ötödik, a leggyámoltalanabb, megfuladt és hamuvá égett. Az őr felesége a hatodik csecsemő gyermeket fürösztötte mig a baj történt. (Egyesületi Mrek.) A mérnökegyesület tagjai e hó 7-én délután tanulmányi kirándulást rendeznek a külső váci úti Danubius hajógyárba. Ez alkalommal megnézik egy új hajó vizrebocsáását is. A társaság délután harmadfél órakor indul a Vigadótéri propellerállomástól. — (Gyászrovat.) Elhunytak: Divényi és mellétei Divényi Ferenc pénzügyi fogalmazó, hosszas szenvedés után, a múlt hét végén Temesvárit. — Zelistyei Wlad Alajos, Krassó-Szörényvármegye volt alispánja, volt 1848-as országgyűlési képviselő és nyugalmazott ítélőtáblás biró, 73 éves korában Német-Bogsánban. — Kordos Ödönné született varsányi Vedrese Ilona urhölgy, 33 éves korában, a minap Budapesten. — Cserna Lídia 27 éves korában, e hó 1-én Budapesten. Ma temették el a nádor-utca 20. számú házából. — "Duda Agáp szentferencrendi áldozópap és hitszónok, e hó 1-én Pozsonyban. Kaminszky János raszkóci görög-katolikus lelkész, szentszéki tanácsos, Beregvárihegye törvényhatósági bizottságának tagja 71 éves korában, e hó 1-én Raszkódon. — Ionescu Lázár Aradmegyének 25 éven át volt főügyésze, öt éves korában, e hó 3-án Aradon. — (Rövid hírek.) Érdemkereszt. Krauss Ferenc, a szabadalmazott dunagőzhajózási társaság pécsvidéki bányászatánál alkalmazott bányafelvigyázó, egy bányaszerencsétlenség alkalmával tanúsított önfeláldozó buzgalma elismeréséül a koronás ezüst érdemkeresztet kapta. — Erdőégések. A veszprémi püspökség sümegi erdejéből leégett 400 hold. Zólyom város erdejében is tild pusztított. — Szinházégés. A lüttichi, úgynevezett kis színház tegnap leégett. Ember nem esett áldozatul, a kár jelentékeny. — Az aranygyapjas rend ma tartotta a bécsi Burgban rendes évi ünnepét, melyen jelen volt a király, a főhercegek, a rend számos lovagja. 313— ' — Hymen. Krassai Kerpely Kálmán a debreceni gazdasági intézet tanára eljegyezte terpesdi Il Markovits Emma kisasszonyt Markovits Károly földbirtokos leányát. — Róth Izsó a Magyar Értesítő eiviel kőnyomatos lap szerkesztője s tulajdonosa e hó 16-án tartja esküvőjét a dohány-utcai izraelita templomban Horkai Olga kisasszonynyal. — Legújabb nyakkendők, köztükk stb. óriási Választékban Latzkovics A.-nál, Váci-utca 22. sz. — Divatos blondok és alsó szoknyák kaphatók Bncsányi Lajosnál, Hatvani-utca 18. Regény-Csarnok. S i b i 1 1 a. Angol regény. 32 Irta drs. Alexander. Mint.y soha sem volt ilyen boldog életében és annyira hagyta magát ragadtatni a szokatlan izgalom által, hogy meghívta őt szerény vacsorájukra — a mely hideg sült, saláta, tea és süteményből állott — és a mely nektár és ambróziának tetszett a szerelmes ifjúnak. A boldog napot végre egy édes bucsúzás fejezte be a hold világított,a romok között. Tremaine Londonba utazása után Parry kisasszonynak feltűnt Sybil rendkívül hallgatagsága és komolysága. — Maga búsul valamin, kedvesem ? — kérdé tőle egy este. — Nem, Minty, nem búsulok, csak azon tűnődöm, hogy mi tévé legyek. Ha Tremaine Londonban marad, el kell néha jönnie, hogy láthasson engem. Ez arra fog kényszeríteni, hogy mindent megmondjak Rashleighnénak, mert nem alázhatom meg sem magamat, sem őt titkos találkozások által. Aztán meg nagyon izgat az a tudat, hogy vájjon a bátyja mit fog mondani, vagy tenni. Remélem, hogy kedves és jó lesz Dick iránt. Nem szeretném, ha miattam valamely kellemetlenség érné. Olyan derültté és kellemessé óhajtanám az életét tenni, mint amilyen ő maga. Sybil aggodalmai nem sokáig tartottak. Tremaine mindennap irt, de nem érintette a főtárgyat, míg véglegesen határozatra nem jutottak benne. „Bátyám olyannak bizonyult, amilyennek vártam, — írta végre. — Azt, hogy házasodni szeretnék, persze, nagy bolondságnak tartja, de minthogy egyelőre úgyis kivihetetlen a dolog, hát nem sokat törődik vele. Aztán meg nem ismeri magát, édes szerelmem. Nagyon örül annak, hogy végre elszántam magamat arra, hogy abbahagyjam koldusmesterségemet, amint ő elég tiszteletlenül nevezi a katonai pályát. Természetesen, jól megcibált gondatlan pazarlásomért. Aztán a következő ajánlatot tette, amelyet én elfogadtam, és komolyan remélem, hogy maga is jóváhagyja, édes. Ki kell mennem Hong-Kongba egy évre, fizetés nélkül, de teljesen az ő költségére, és beletanulnom az üzlet vezetésébe , azután leszek az ő fizetett üzletvezetője. Végre, ha képesnek bizonyulok rá, visszahívja az ottani főnökét és engem bíz meg a ház teljes képviseletével. Bátyám után következném rangban, nagy fizetéssel és percentekkel a tiszta nyereségből. Ez jó ajánlat és kitűnő eredményekre vezethet. Csak egy hátránya van, de az óriási, örémes kényszerűsége annak, hogy magától hosszú, keserves két évre meg kell válnom. Ha ki bírnám fejezni is, hogy mit jelent ez rám nézve stb.“ Nem idézzük tovább a levél tartalmát, Sybil példáját követve, aki eddig hangosan olvasott, aztán összehajtogatva levelét, vissza- Csúsztatta a borítékába. — Nos, én úgy hiszem, hogy ez nagyon kielégítő, — mondá Parry kisasszony, ki a szívével és fülével egyaránt figyelt a levél tartalmára. — Igaz, hogy nagyon hosszú mátkaság és nem tudom, hogy miképpen jöhetne vissza magáért. — Elég időnk lesz még erre gondolni, de bizony hosszú, nagyon hosszú lesz a várakozás. Oh, remélem, hogy Tremaine — akarom mondani Dick — nem fogja túlságosan a szívére venni! Azt is írja, hogy már beadta a lemondását és reméli, hogy szombat estére itt lehet. Nem borzasztó, hogy Rashleighné is ugyanaznap érkezik haza ? — Valóban az. De a szerencse ezúttal a fiatalság és szerelem szolgálatába szegődött. A következő napon levél érkezett Parry kisasszony számára, amelyben lady Rashleigh tudatta vele, hogy a „kedves Rashleighné meghalt és nem utazhatik még vagy egy hétig!“ — Jaj de örülök ! — fakadt ki Sybil önkéntelenül. Nem annak ugyan, hogy szenved, de csak hogy még ott marad vagy nyolctíz napig. — Én ugyön sajnálom, de mégis — kezdő Parry kisasszony. — Ugyan, Minty, ne legyen már olyan alamuszi , jól tudja, hogy maga is örül, hisz azért még egyikünk sem kívánja, hogy komoly baja essék. Az így nyert időnek hasznát igyekeztek venni. Tremaine néhány boldog órát töltött bizalmas beszélgetésben és jövőjük tervezgetésében szerelmével, míg ügyeit kielégítően elintézte. Tiszttársai nagyon sajnálták, hogy meg kell válniuk tőle : általános kedveltje volt ezredének. Némelyek bölcsnek, mások pedig bolondnak tartották, amiért otthagyta a szolgálatot a civiléletért — de MacIntyret kivéve senki sem tudott elhatározásának indító okáról. — Ha már meg muszáj házasodnod, — volt ennek a bölcsnek a nyilatkozata — hát éppen rosszabbul is járhattál volna, pajtás — Carew kisasszonynál édesebb lánykát alig láttam még életemben — hanem azért tudd meg, gyerek, hogy az agglegénység sem megvetendő dolog ám. Az élet gondja valóságos pehely, ha a család gondja nem nehezedik mellé a válladra. — Sohse busulj Mae, kész vagyok még ennél többnek az elviselésére is. Bajtársai előtt oda nyilatkozott az őrnagy, hogy nézete szerint a fiú jól tette, amit tett, csak attól a cudar éghajlattól félti őt egy kicsit. — Mert minden ereje és jó egészsége mellett van egy-két gyengéje a gyereknek. Emlékeztek, hogy azzal a tüdőgyuladással majdnem kisiklott az öreg ezredorvosunk kezei közül, mielőtt Umballába indultunk volna, csak az Indiában töltött telek állították megint talpra. Én nagyon sajnálom, hogy elvesztjük őt közülünk. Néhány elfoglalt hét következett, amely Tremainet Londonban tartotta vissza. Aztán egy rövidke levél érkezett, amely felvilágosítást kért Rashleighné szándékai felöl. „Huszonnyolcadikon hajóra ülök, de még egyszer látnom kell magát egyedül, — írta Tremaine. Mielőtt magától elbúcsúznám a kedves régi ezredemtől is el akarnék búcsúzni, írja meg, hogy mely napra határozhatnám a búcsút.“ Rashleighné ugyanekkor nem igen bővelkedett meghívókban, de mégis készült egy ünnepségre, melyet huszonötödikén a Bacingham márki parkjában akartak tartani, amelyről semmi szín alatt el nem maradt volna. Ez előtt való napon Tremaine megérkezett egy korai vonattal, búcsúlátogatást tett minden ismerősénél, többek közt Rashleighnénál is, de amelyen Sybil nem jelent meg. Este aztán bankett volt a tiszteletére a kaszárnyában, amelyre a Freightsboroughi tisztek is nagyobbrészt átjöttek. A következő napon, amint Rashleighné lintója elgördült Tremamaine becsöngetett a kapun. Parry kisasszonyt egyedül találta a kis nappaliban. — Azt gondoltam, hogy előbb elbúcsúzom és szerencsés utat kívánok önnek, — mondá a jóságos öreg kisasszony könnyes szemmel, — aztán küldöm ide Sybilt. (Folyt, köv.)