Budapesti Hírlap, 1893. július (13. évfolyam, 179-209. szám)
1893-07-01 / 179. szám
Budapest, 1893. XIII. évfolyam 179. sz.» Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. SS. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr._____ Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Cine mintye. Vagy : Az oláhok — Oroszországban. Budapest, jun. 30. Most egy éve jelent meg a hírhedt Replika. Azóta készül egy másik. Az oláh izgatás határtalan gyűlölettel eltelve dolgozik Magyarország ellen, hogy bujtogassa a vele egyajku népet és elhitesse Európával a magyar despotizmusról koholt hazugságokat. Milyen az oláhok dolga a magyar politikai vezetés alatt? Az állam a fajok vetélyharcában semlegesen, szinte tétlenül viseli magát. .a. törvény megadja nekik az egyházi autonómiát, élhetnek vele szabadon ; megadja az oláh nyelvvel való élés jogát a községi szervezetben, a vele élés módját a megyei zöld asztalnál s az első bíróságok sorompói előtt ; ad nekik egyesülési jogot, igénybe is veszik bőven, mint az Albina példája bizonyítja, a gyülekezési jogot és sajtószabadságot, amivel vissza is élnek bőven. Ily közjogi javak birtokában játszszák az elnyomottat, szenvelgik a vértanuságot, a hányszor egy-egy népámitó kalandor nyilvánvaló lázitásért a büntető hatalom itélőszéke elé állittatik s tette következményeit viselni kénytelen. Ha elnyomott, üldözött, rabszijra fűzött oláhot akarnak látni, ne idehaza kereskedjenek. Lássák, mit mivel a szent Oroszország, a fölszabadító cár a besszarábiai oláhsággal, melyet az 1877-diki hadi vállalat után a „szövetéges“ Romániától egyszerűen elragadott és bekeblezett, hogy most tűzzel-vassal kényszerítse oroszszá lenni. Milyen az oláhság dolga orosz politikai vezetés alatt ? Az állam elvette tőlük a templomot, az iskolát, a községházat, betiltotta az egyesületeket, beszüntette a hírlapokat ; a pap csak oroszul misézhet, a tanító csak oroszul taníthat, a bíró csak oroszul adminisztrál és ítél, az intelligencia csak oroszul olvashat. Az egész oláhság halálra van ott ítélve s a ki nem engedelmeskedik, azt kidobják Szibériába. S a Romania irredenta erről mélyen hallgat, az oláh sajtó ezek ellen nem fermed fel, a Replikák ezt a deszpotizmust nem pörlik Európa előtt. Az oláh „hazafiság“-gal csak az fér össze, hogy a magyar államot piszkolja, melyben jó dolga van, szabadságot élvez Talán nem tenné ezt sem, ha a magyar állam igazán az a zsarnok volna, akinek az agitáció hazudja; mintha csak a deszpota erő imponálna e csodálatos fajkeveréknek s mégis elég vakmerő — ily erkölcsökkel — római leszármazásúnak hirdetni magát . . . Emlékeztetőül álljon itt, szemtanú friss benyomása alapján, az oroszországi oláhság helyzetének képe. Meg is nevezhetjük a tekintélyt, kinek elbeszélése alapján közöljük. Olvasóink tudják, hogy az orosz kormány a filloxéra-vész ellen folytatott meddő küzdelmében külföldi szakértőkhöz fordult s a két legjelesbez: Marion dr. marseille-i egyetemi tanárt és Horváth Géza dr. hazánkfiát, a magyar országos rovartani állomás főnökét hívta meg, hogy az irtás munkájáról véleményt adjanak. Horváth Géza úr e hivatalos útjáról a napokban megérkezvén, egyik dolgozótársunkkal közölte az utazás alatt szerzett dologi tapasztalatait s ezek kapcsán a leigázott, besszarábiai oláh■ Ságról nyert benyomásait. Tán nem lesz, haszon nélkül való a közlés ezekről, talán merítnek belőle némi tanulságot az oláh bujtogatók s a felbujtottak is. Cine mintye. — Kiküldött tudósítónktól. — I. Orosz Besszarábiában. Az első, amit a két külföldi tudós tapasztalt, az volt, hogy az ő meghívásukra főleg azért szorultak, mert Besszarábia és Kaukázus lakói annyira gyűlölik az oroszt, hogy mindazt, amit a muszka kormány közegei a filloxéra ellen tanácsolnak nekik, bizalmatlansággal fogadják s félnek tőle. Az orosz szakértők alapjában helyesen jártak el, de eredmény azért nem volt, mert nem hittek nekik sem a besszarábiai oláh, sem a kaukáz birtokosok. Maguk az orosz hivatalnokok mondották a vendég szakértőknek : — A legnagyobb baj az, hogy a nép nem bízik bennünk. Azt hiszi, hogy meg akarjuk rontani és ki akarjuk szelleit pusztítni. Elsősorban Besszad Líbiába ment a két tudós, mely románnyelvű tartomány nagy részét 1812-ben, maradékát a legutóbbi orosztörök háború után vették el az oroszok a románoktól. Besszarábiában nagy mértékben űzik a szellemüvelést s boruk a könnyebb fajtájú bordeauxi és burgundi borhoz hasonlít. A filloxera még nincs nagyon elterjedve, úgy, hogy teljes irtással lehet védekezni. Az orosz hatóságok nagy előzékenységgel fogadták a külföldi szakértőket, de különösen nagy rokonszenvvel a közönség , mert nem voltak oroszok. Ami nem sikerült az orosz szakértőknek, az sikerült nekik. A kizárólag oláh birtokosok meghallgatták, elfogadták és követik a magyar és francia szakértők tanácsát és útmutatását — mert nem oroszok. Mit szól ehhez a Lukácsiak hada ? Rettenetes az elnyomás, melyet a besszarábiai oláhok az üdvözítő orosz uralom alatt élveznek. Egész Besszarábia tisztán oláh, csak éppen az északi határon van néhány orosz falu s ennek ellenére semmi nyoma sincs már benne oláh intézményeknek. Mindent elvett tőlük az orosz. Az iskolák, az elemi osztályoktól kezdve, tisztán oroszok, a román nyelv ki van űzve teljesen belőlük. De már a templom is orosz. Ezelőtt román nyelven miséztek a templomokban, tíz év előtt eltörölték a román nyelvű misét s azóta a a templom is tisztán orosz. A Kisinevben, Besszarábia fővárosában rezideáló besszarábiai püspök is olyan orosz, mint a pinty. A városokban s a falukban egyetlen oláh cégfelirat sincs : csak orosz céget szabad használni, ámbár a nép egy kukkot sem tud oroszul. A hivatalos nyelv, a bíráskodás mind orosz, még oláh tolmácsot sem alkalmaznak. Az oroszok egyáltalán nem ismernek el Besszarábiában oláh nemzetiséget. Oláh nyelvű lap nem jelenik meg egy sem Besszarábiában : nem szalad. A külföldi lapokat pedig, orosz szokás szerint, csak cenzúrázva bocsátják be. A kifogásolt cikkelyeket feketével befestik. Horváth Kisenevben hozzájutott a Journal amasant egy példányához s nagy vigaszsággal látta, hogy annak is be volt hivatalosan lubickolva az egyik képe, így bánnak Besszarábiával, melynek pedig nagy oláh intelligenciája van. Hogy milyen ennek az intelligenciának az élete, eléggé jellemzi a következő eset. A szakértőket mindig egy rendőrtiszt kísérte, azt adván okul, hogy irántuk való tiszteletből teszi. Egy ízben egy oláh bojár vendégei voltak s ennélfogva a rendőrtiszt is vendégtársul csapott föl. A vacsoránál Horváth a besszarábiai viszonyokról akart beszélni, de a házigazda hirtelen más térre csapott át. Mikor a rendőrtiszt kissé másfelé nézett, a házigazda egyszerre átkarolta magyar vendégét s a fülébe súgta : — Uram, én fiatalságomat Szibériában töltöttem egy aranybányában . . . óvatosnak kell lennem . . . majd éjszaka beszélgetünk. Vacsora után a házigazda fenn maradt vendégeivel, de a rendőrtiszt nem tágított mellélük. Ott bóbiskolt, ásítozott egy karosszékben a szomszédukban. Horváthék akkor vették észre, hogy a tisztet nem egészen tiszteletükre rendelték melléjük. A munkálatok befejezte után Kisinevben az oláh birtokosok, a kormányzó engedelmével, banketet rendeztek a külföldi szakértők tiszteletére, mely valóságos oroszellenes tüntetéssé lett. Horváthot és Mariont beléptükkor a rendezőség a Marseillaise eljátszásával akarta fogadni, de az orosz hivatalnokok azt követelték, hogy elsőül a muszi a himnuszt húzzák a cigányok. Erre a bojárok inkább semmit sem huzattak. A banker alatt egyetlen orosz dalt sem huzattak, hanem több magyart, és közben nekimerészkedtek — a külföldiek védőszárnya alatt — néhány oláh dalra is. Több felköszöntőt mondtak a franciákra és magyarokra. Nemzetünket valósággal ünnepelték, kiemelték lovagiasságát, vitézségét, vendégszeretetét, sőt egy ízben Horváthot vállukra kapták az oláh urak és meghordozták a teremben. Mindez demonstráció akart lenni az oroszok ellen. A banketen egy szó sem esett a magyarországi oláhok álítólagos elnyomásáról. Csak magánbeszélgetés közben mondta egy oláh úr Horváthnak: — Tudom, hogy köztünk van valami viszály az erdélyi dolgok miatt, de azért mi tiszteljük és irigyeljük a magyar nemzetet, mely meg tudta őrizni hazája területét és nemzetiségét. Holott mi elpusztultunk. — Önök is megőrizhetik nyelvüket, mondá Horváth, hisz Románia közelsége ebben nagy segítségükre van. Az oláh lemondóan intett kezével: Mai számunk 16 oldal.