Budapesti Hírlap, 1893. július (13. évfolyam, 179-209. szám)
1893-07-01 / 179. szám
1893. julius 1 BUDAPESTI HÍRLAP. (179. sz.) értelemben írjon föl. Az állandó választmány ezután Beniczky Ferenc főispán és Gajáry Géza hasonló értelemben való felszólalása után elhatározta, hogy az alispán benyújtandó indítványát pártolólag terjeszti a közgyűlés elé. Az osztrák Reichsrath — mint Bécsből jelentik — szeptember végén ismét összeül. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, jan. 30. A főváros közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Sok apró-cseprő dolog mellett három nevezetesebb ügyet intézett el a mai közgyűlés. Az első a gyűlöletes Szabó és Schönnald-féle kártérítési ügy. Ma jelentették be, hogy a fővárosnak 178 ezer forintot kell fizetni azért, hogy az 1886-iki kolera idejében a nevezett cég papírgyárát beszüntette. Bezsényi József vizsgálatot kért, hogy kiket terhel e szégyenletes ügy miatt a felelősség, a közgyűlés azonban, nem akarván tovább bolygatni a piszkos ügyet, tudomásul vette a tanács jelentését s abból indulva ki, hogy ha közigazgatási bíróság ítél e dologban, a főváros nem lett volna pervesztes, felír a kormányhoz, hogy a közigazgatási bíróságok felállításáról mielőbb gondoskodjék. A napirend második fontos tárgya az Andrássylki villamos vasút ügye volt. A közmunkák tanácsa, mint tudva van, nem egyezett bele a vasút építésébe s a fővárosi tanács, mely pedig előbb a vasút építése mellett nyilatkozott, utóbb szintén a közmunkák tanácsának álláspontját fogadta el. A közgyűlés azonban mellőzte a tanács javaslatát s csaknem egyhangúlag újból azt határozta, hogy a vasút elütésére adják meg az engedélyt. A leghosszabb vita a népszínház tüsveszedelem ellen való biztosságának fokozására vonatkozó előterjesztés fölött fejlődött ki. A tanács azt javasolta, hogy a népszínházi alapnak a József körút külső oldalán levő kis darab telkére 185 ezer forint költséggel olyan víztornyot építsenek, melynek alsó részében a népszínház fűtési berendezése, díszletraktára és mellékhelyiségei is elférjenek. Ezzel szemben —a költségkímélés ürügye alatt — többen azt kívánták, hogy a népszínház telkét a szomszédos telektulajdonosnak adják el s a színpadi zápor előállítására szükséges víztartókat vasoszlopokon a színpad fölött helyezzék el. A közgyűlés nagy többséggel a tanács javaslatát fogadta el. Részletes tudósításunk a következő : A Szabó és Schönwald-féle kártérítési ügyet Márkus tanácsos ismertette. Bezsényi József ezt az ügyet a fővárosra nézve nemcsak anyagilag károsnak, de erkölcsileg megszégyenítőnek is tartja. Hogy többé a főváros kormányzatának élén álló férfiak irányában a jelenre nézve a bizalmat, a jövőre nézve pedig a megnyugvást megingató hasonló ügyek elő ne forduljanak, szükségesnek tartja, hogy vizsgálatot indítsanak annak kiderítése végett, hogy a főváros tisztviselői közül kiket és mennyiben terhel ez ügyben felelősség. Miután azonban a per elvesztését nagyrészt annak lehet tulajdonítani, hogy abba a kereskedelemügyi miniszter beavatkozott, jogértő bizottságot kíván kiküldeni, hogy az megállapítsa, mennyiben volt jogos ez a beavatkozás. Báts főpolgármester : A 1. bizottsági tag úrnak a főváros kormányzatának élén álló férfiakra vonatkozó szavaira meg kell jegyeznem, hogy a főváros kormányzatának, tehát nem közigazgatásának élén én állok. Én azonban ez ügyre be nem folytam s igy a mennyiben szavait rám vonatkoztatta volna, kénytelen vagyok azokat visszautasítani. Bezsényi József : Szavaim csak azokra vonatkoztak, akik az ügy elintézésébe befolytak. Zláth főpolgármester : Az már más. Tolnay Lajos dr. nem helyesli, hogy nincs semmi korlátozás arra nézve, hogy oly sértő kifejezéseket, mint a Dezsényi szavai voltak, ne lehessen itt használni. Az ily kifejezések ellen sáncot kell vonni, gátat kell emelni. Heltai Ferenc dr. a Dezsényi kifakadását a közhangulatnak megfelelőnek tartja. Ez a hangulat pedig az, hogy ez az ügy közigazgatási botrány. A közgyűlés a per minden fázisáról értesülve volt s a vizsgálat mást nem deríthetne ki, mint amit már úgyis tudunk. Sajnos, hogy nincs közigazgatási bíróság, amely a főváros igazait megvédelmezhette volna. Kéri Dezsényit, hogy vonja vissza az indítványát. Burányi Ignác dr. nem tartaná helyesnek, ha a közgyűlés az ügy fölött egyszerűen napirendre térne ; javasolja, hívják föl a jogügyi bizottságot, hogy tegyen javaslatot arra nézve, miként lehetne elejét venni hasonló eseteknek, másrészt pedig írjanak föl a kormányhoz és sürgessék a közigazgatási bíróságok felállítását. (Helyeslés.) Márkus József nem tartja szükségesnek a vizsgálatot, mert az ügy a közegészségügyi hatóságok intézkedéséből keletkezett s mulasztás vagy rosszhiszeműség senkit sem terhel, mit az is bizonyít, hogy a bíróságok ítélete is eltérő. ( A Darányi indítványát azonban elfogadja. A közgyűlés a Darányi indítványát elfogadta. Az Andrássy-uti villamos vasútra vonatkozó tanácsi javaslat ellen Bezsényi József szólalt fel s azt indítványozta, hogy a közgyűlés maradjon meg előbbi határozata mellett s az ügyet terjeszete a belügyminiszter elhatározása alá. Ez indítványt nagy többséggel elfogadták. Ezután Pártos Gyulának amaz indítványát tárgyalták, hogy a népszínház tűzveszedelem ellen való biztosságának fokozása végett ne a József-körút útelleni oldalán építsenek víztornyot, hanem magában a színházépületben tegyék meg a tűzveszedelem elleni védekezési intézkedéseket. Pártos Gyula költségkímélés végett is ajánlja indítványának elfogadását, túl izgatottnak. Zola költő, Zola fantaszta, Zola előtt a fődolog a hatalmas kép, ez adja meg neki jelentőségét, ez biztosítja helyét az irodalomban. Nem akarom Pascal regényét elmondani, csak a jelentős dolgokat emelem ki. Pascal házában él egy rokona, fiatal leány, kit ő nevelt, ki neki aunkatársa, ki hisz benne, mint Istenben, de hisz Istenben is ; innét származnak a ház belső villongásai, örökös küzdelem az atheista Pascal s a hivő Klotild között. Jellemző, miképp hódítja Pascal a leányt a maga hitére. Egy éjjel a leány, akivel elhitették, hogy Pascalt följegyzései rontják meg s kárhoztatják a pokolra, meg akarja semmisíteni Pascal iratait. Pascal meglepi, mikor a leány Pascal nagy (természetesen óriási!) szekrényét üríti. Pascal megharagszik, szidja a leányt s egyszerre egy nagy elhatározás két lelkében. Elmondja neki a család, családjuk — mert a leány unokahuga — történetét, azt a sok vért, szégyent, szörnyűséget, bűnt, őrültséget, mely e történetet bemocskolja, elmondja neki az előbbi 19 kötetet! Milyen jelenet! S künn természetesen a vihar tombol, mintha a teremtés végső napja volna. S ezzel hódítja meg Pascal a leányt, hogy higyyen az ő hitetlenségében ! Ez Zola pszichológiája ; itt van az a pont, ahol a lélek belsejébe kell merülnie, az érzelmek s gondolatok játékát mozgásba hoznia, egy belső átalakulást létrehoznia. E célra választ egy teljesen alkalmatlan eszközt, egy rémes történetet, melynek semmi köze a hit kérdéséhez, de mindent óriási méretekben s a kritika szavát az ovasól lelkében elnémítja a szavak árja és a vi-Rácz Károly dr. azt hiszi, hogy ha az a víztorony a József-körút túlsó oldalán lehet, akkor a Csokonay utcában is lehet az. A telket pedig el lehet adni, amint ezt a törvény is kívánja, a szomszédos tulajdonosnak, úgy azonban, hogy az eljárásra nézve a főváros biztosítsa a szolgalmi jogot. Kauser József tíz évi tapasztalat alapján állíthatja, hogy magában a színházi épületben nem lehet a védelmi intézkedéseket megtenni. A bizottság javaslatát pártolja. Kamermayer Károly polgármester úgy is mint a népszínházi bizottság elnöke, kijelenti, hogy a tanácsnak s a népszínházi bizottságnak is az a fő célja, hogy a színház biztosságának ügye mielőbb megoldást találjon s igy a közgyűlésnek most talán csak elvileg kellene kimondania azt, hogy utasítja a tanácsot, hogy tegyen az ügy megoldására nézve előterjesztést. Kaas Ivor dr. nem hajlandó a halasztást elfogadni, hanem tisztáztatni kívánja a telek kisajátításának kérdését, mert attól függ az egész ügy gyors megoldása. A többség elfogadta a tanács javaslatát. A Vigadó bérletére Puhl Károly 22 ezer forintos ajánlatát nem fogadták el, hanem új ajánlati tárgyalás megtartását rendelték el. A Rákóczy térre és a Svábhegyre egy-egy gyógyszertár engedélyezését ajánlják a belügyminiszternek. A központi vásárcsarnokba szállítandó élelmi cikkekre nézve a szállítási és fogyasztási adókedvezmények végett felírnak a kormányhoz. A Kőbányán építendő sertésvolgóhíd építési programját elfogadták. Az építési költség 1.164.000 forint. Az országos tanító egyesületnek tanítói otthon építésére egy telket ingyen átengedtek. A marhavásártéren húspénztár felállítására három budapesti banknak engedélyt adtak. Ezzel a közgyűlés véget ért. Az új vízvezeték. Hieronymi Károly belügyminiszter tegnapelőtt megtekintette a káposztásmegyeri vízvezetéki telepen folyó munkát s hosszasabban időzött a helyszínen. A miniszter meggyőződött arról, hogy bármily szorgalmasan s bármennyire folytonosan és megszakítás nélkül fognak is dolgozni, a főváros innen csak augusztus közepe táján kaphat vizet. — Adókivetés. A fővárosi adókivető bizottságok július hó 1-én (szombaton) a következő új helyrajzi számú házakban összeírt adókötelesekre vonatkozó III. oszt. keresetadó-javaslatokat fogják tárgyalni u. m.: Az 1—11. ker. a tabáni 1777—2101; a 111. kerületben (Óbuda) a 956—1126; a IV. kerületben a 274—285 ; az V. kerületben a 709—712 ; a VI. kerületben a 3334—3350; a VII. kerületben a 4426—4446; a VIII. kerületben az 5631— 5642; a IX. kerületben a ferencvárosi 9201—9253 helyr. számig. nem fiziológiás, csak az érdekli a lélekből, aminek a testben van erős visszhangja, közvetetlen nyilatkozása. Nem fest arcképeket, miniatűröket, csak al fresco, hogy messziről lássuk, csodáljuk. A franciák azt mondják ily emberekről, rude travailleur, kemény munkás, jobban : óriási munkaerő, az erőnek oly túlsága, hogy csak akkor tesz magának eleget, ha óriási tárgyakon próbálja meg, óriási mértékben. Húsz kötet Rougon-Macquart, kilenc kötet egyéb regény és novella, hét kötet kritika, néhány kötet színdarab s egyéb, ennyit irt eddig s gondolom, ötven éves, széles vállú ember, erős fizikum, mely a munkában távolról sem fogyasztotta el magát. Ha pedig mégis az egyénnel foglalkozik, akkor nem idealizálja, az egészen más, hanem nagyítja, mindent óriásira növeszt benne. Pascal doktor egyéni regény. De milyen hatalmas egyéniség! Hatvan éves koráig csak a tudományiak él. Óriási szorgalommal hordja össze az adatokat az öröklés törvényeinek megállapítására, óriási kitartással folytatja kísérleteit oly gyógyító szer kitalálására, mely minden betegség ellen használ. Még óriásiabbak céljai. Az emberiséget egészségessé tenni, az öröklés törvényeinek ismerete alapján az öröklést szabályozni. Látni való, mennyire fantasztikus, tudománytalan Pascal tudománya és Zoláé is. Törődik is sokat a tudománynyal! Ismeri Brown-Lagnard kísérleteit, Koch elméletét s ezeket növeszti képzelete a végtelenségig. Pascal atheista, hitetlen, de az atheizmusa is fantasztikus, mint magáé Zoláé, akit csak gyermekek tartanak tudós elmének, a tudás vágyában bömbölő haragja. Igen karakterisztikus, hogy a leány hetekig nem szól egy szót sem erről a jelenetről, magába zárkózottan jár-kel a házban, még kísérletet sem tesz a költő, hogy a leány nekünk is számot adjon arról, mi történt lelkében. De egyszerre csak kitör a leány; bevallja Pascalnak, hogy lelke az övé s nemcsak lelke, hanem teste is, mert szereti Pascalt, úgy mint Pascal a leányt szereti, szenvedélylyel, őrülten. S kezdődik a regény fényes része, e szerelemnek rajza, Zola-féle nagyítással és ragyogással. Pascal az öreg Dávid király, Klotild az ő Abizaigja, a szunamiti leány, aki boldog, hogy fiatal életével megajándékozhatja a fenséges királyt. Testének fejedelmi ajándéka százszor visszatérő kifejezése a regénynek, a mint általában, úgy, mint Homérnél, a jellemző jelzők, kifejezések mindig visszatérnek regényeiben. Azt hiszem, e szerelem rajta a legszebb, amit Zola irt, fantasztikus, de ragyogó. Mikor Klotildtól kérdezte, hogy miért nem kelnek törvényesen össze, a leány csodálkozva és meglepetve tekint a kérdezőre, hogy erre nem gondoltak. Pascal nemsokára rá meghal. Klotild távol volt halála pillanatában és csak a halottnál virraszthat. Néhány hónappal később születik gyermeke, így újul meg az élet a halál romjain. „Klotild mosolygott a gyermekre, aki még mindig szopott, kis karját egyenesen föltartván, mint az örökkévaló élet zászlaját.“ Milyen nagy költő lehetett volna ez a Zola, ha Homér idejében él, ha csak költő akart volna lenni! A. B. ”