Budapesti Hírlap, 1893. július (13. évfolyam, 179-209. szám)

1893-07-01 / 179. szám

1893. julius 1 BUDAPESTI HÍRLAP. (179. sz.) értelemben írjon föl. Az állandó választmány ezután Beniczky Ferenc főispán és Gajáry Géza hasonló ér­telemben való felszólalása után elhatározta, hogy az alispán benyújtandó indítványát pártolólag terjeszti a közgyűlés elé. Az osztrák Reichsrath — mint Bécsből je­lentik — szeptember végén ismét összeül. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, jan. 30. A főváros közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Sok apró-cseprő dolog mellett három neveze­tesebb ügyet intézett el a mai közgyűlés. Az első a gyűlöletes Szabó és Schönn­­ald-féle kártérítési ügy. Ma jelentették be, hogy a fővárosnak 178 ezer forintot kell fizetni azért, hogy az 1886-iki kolera idejében a nevezett cég papírgyárát beszün­tette. Bezsényi József vizsgálatot kért, hogy kiket terhel e szégyenletes ügy miatt a felelősség, a köz­gyűlés azonban, nem akarván tovább bolygatni a piszkos ügyet, tudomásul vette a tanács jelentését s abból indulva ki, hogy ha közigazgatási bíróság ítél e dologban, a főváros nem lett volna pervesztes, felír a kormányhoz, hogy a közigazgatási bíróságok felállításáról mielőbb gondoskodjék. A napirend második fontos tárgya az Andrássy­­l­ki villamos vasút ügye volt. A közmunkák tanácsa, mint tudva van, nem egyezett bele a vasút építé­sébe s a fővárosi tanács, mely pedig előbb a vasút építése mellett nyilatkozott, utóbb szintén a köz­munkák tanácsának álláspontját fogadta el. A köz­gyűlés azonban mellőzte a tanács javaslatát s csak­nem egyhangúlag újból azt határozta, hogy a vasút elütésére adják meg az engedélyt. A leghosszabb vita a népszínház tü­sveszedelem ellen való biztosságának fokozására vonatkozó előter­jesztés fölött fejlődött ki. A tanács azt javasolta, hogy a népszínházi alapnak a József­ körút külső oldalán levő kis darab telkére 185 ezer forint költséggel olyan víztornyot építsenek, melynek alsó részében a népszínház fűtési berendezése, díszletraktára és mellékhelyiségei is elférjenek. Ezzel szemben —a költségkímélés ürügye alatt — többen azt kívánták, hogy a népszínház telkét a szomszédos telektulajdonosnak adják el s a színpadi zápor előállítására szükséges víztartókat vasoszlopokon a színpad fölött helyezzék el. A közgyűlés nagy többséggel a tanács javasla­tát fogadta el. Részletes tudósításunk a következő : A Szabó és Schönwald-féle kártérítési ügyet Márkus tanácsos ismertette. Bezsényi József ezt az ügyet a fővárosra nézve nemcsak anyagilag károsnak, de erkölcsileg meg­szégyenítőnek is tartja. Hogy többé a főváros kor­mányzatának élén álló férfiak irányában a jelenre nézve a bizalmat, a jövőre nézve pedig a megnyug­vást megingató hasonló ügyek elő ne forduljanak, szükségesnek tartja, hogy vizsgálatot indítsanak annak kiderítése végett, hogy a főváros tisztviselői közül kiket és mennyiben terhel ez ügyben felelős­ség. Miután azonban a per elvesztését nagyrészt annak lehet tulajdonítani, hogy abba a kereskede­lemügyi miniszter beavatkozott, jogértő bizottságot kíván kiküldeni, hogy az megállapítsa, mennyiben volt jogos ez a beavatkozás. Báts­ főpolgármester : A 1. bizottsági tag úrnak a főváros kormányzatának élén álló férfiakra vonat­kozó szavaira meg kell jegyeznem, hogy a főváros kormányzatának, tehát nem közigazgatásának élén én állok. Én azonban ez ügyre be nem folytam s igy a mennyiben szavait rám vonatkoztatta volna, kénytelen vagyok azokat visszautasítani. Bezsényi József : Szavaim csak azokra vonat­koztak, a­kik az ügy elintézésébe befolytak. Zláth főpolgármester : Az már más. Tolnay Lajos dr. nem helyesli, hogy nincs semmi korlátozás arra nézve, hogy oly sértő kifeje­zéseket, mint a Dezsényi szavai voltak, ne lehessen itt használni. Az ily kifejezések ellen sáncot kell vonni, gátat kell emelni. Heltai Ferenc dr. a Dezsényi kifakadását a közhangulatnak megfelelőnek tartja. Ez a hangulat pedig az, hogy ez az ügy közigazgatási botrány. A közgyűlés a per minden fázisáról értesülve volt s a vizsgálat mást nem deríthetne ki, mint a­mit már úgyis tudunk. Sajnos, hogy nincs közigazgatási bí­róság, a­mely a főváros igazait megvédelmezhette volna. Kéri Dezsényit, hogy vonja vissza az indít­ványát. Burányi Ignác dr. nem tartaná helyesnek, ha a közgyűlés az ügy fölött egyszerűen napirendre térne ; javasolja, hívják föl a jogügyi bizottságot, hogy tegyen javaslatot arra nézve, miként lehetne elejét venni hasonló eseteknek, másrészt pedig írja­nak föl a kormányhoz és sürgessék a közigazgatási bíróságok felállítását. (Helyeslés.) Márkus József nem tartja szükségesnek a vizs­gálatot, mert az ügy a közegészségügyi hatóságok intézkedéséből keletkezett s mulasztás vagy rossz­hiszeműség senkit sem terhel, mit az is bizonyít, hogy a bíróságok ítélete is eltérő. ( A Darányi indítványát azonban elfogadja. A közgyűlés a Darányi indítványát elfo­gadta. Az Andrássy-uti villamos vasútra vonatkozó ta­nácsi­ javaslat ellen Bezsényi József szólalt fel s azt indítványozta, hogy a közgyűlés maradjon meg előbbi határozata mellett s az ügyet terjeszete a belügyminiszter elhatározása alá. Ez indítványt nagy többséggel elfogadták. Ezután Pártos Gyulának amaz indítványát tár­gyalták, hogy a népszínház tűzveszedelem ellen való biztosságának fokozása végett ne a József-körút út­elleni oldalán építsenek víztornyot, hanem magában a színházépületben tegyék meg a tűzveszedelem el­leni védekezési intézkedéseket. Pártos Gyula költségkímélés végett is ajánlja indítványának elfogadását, túl izgatottnak. Zola költő, Zola fantaszta, Zola előtt a fődolog a hatalmas kép, ez adja meg neki jelentőségét, ez biztosítja helyét az irodalomban. Nem akarom Pascal regényét el­mondani, csak a jelentős dolgokat emelem ki. Pascal házában él egy rokona, fiatal leány, kit ő nevelt, ki neki aunkatársa, ki hisz benne, mint Istenben, de hisz Istenben is ; innét szár­maznak a ház belső villongásai, örökös küzde­lem az atheista Pascal s a hivő Klotild között. Jellemző, miképp hódítja Pascal a leányt a maga hitére. Egy éjjel a leány, a­kivel elhi­tették, hogy Pascalt följegyzései rontják meg s kárhoztatják a pokolra, meg akarja semmi­síteni Pascal iratait. Pascal meglepi, mikor a leány Pascal nagy (természetesen óriási!) szekrényét üríti. Pascal megharagszik, szidja a leányt s egyszerre egy nagy elhatározás két lelkében. Elmondja neki a család, családjuk — mert a leány unokahuga — történetét, azt a sok vért, szégyent, szörnyűséget, bűnt, őrültséget, mely e történetet bemocskolja, el­mondja neki az előbbi 19 kötetet! Milyen jelenet! S künn természetesen a vihar tombol, mintha a teremtés végső napja volna. S ezzel hódítja meg Pascal a leányt, hogy higyyen az ő hitetlenségében ! Ez Zola pszichológiája ; itt van az a pont, a­hol a lélek belsejébe kell merülnie, az érzelmek s gondolatok játékát mozgásba hoznia, egy belső átalakulást létre­hoznia. E célra választ egy teljesen alkalmat­lan eszközt, egy rémes történetet, melynek semmi köze a hit kérdéséhez, de mindent óriási méretekben s a kritika szavát az ovasól lelkében elnémítja a szavak árja és a vi-Rácz Károly dr. azt hiszi, hogy ha az a víz­torony a József-körút túlsó oldalán lehet, akkor a Csokonay­ utcában is lehet az. A telket pedig el le­het adni, a­mint ezt a törvény is kívánja, a szom­szédos tulajdonosnak, úgy azonban, hogy az eljá­rásra nézve a főváros biztosítsa a szolgalmi jogot. Kauser József tíz évi tapasztalat alapján ál­líthatja, hogy magában a színházi épületben nem lehet a védelmi intézkedéseket megtenni. A bizott­ság javaslatát pártolja. Kamermayer Károly polgármester úgy is mint a népszínházi bizottság elnöke, kijelenti, hogy a tanácsnak s a népszínházi bizottságnak is az a fő célja, hogy a színház biztosságának ügye mielőbb megoldást találjon s igy a közgyűlésnek most talán csak elvileg kellene kimondania azt, hogy utasítja a tanácsot, hogy tegyen az ügy megoldására nézve előterjesztést. Kaas Ivor dr. nem hajlandó a halasztást elfo­gadni, hanem tisztáztatni kívánja a telek kisajátítá­sának kérdését, mert attól függ az egész ügy gyors megoldása.­­­ A többség elfogadta a tanács ja­vaslatát. A Vigadó bérletére Puhl Károly 22 ezer forin­tos ajánlatát nem fogadták el, hanem új ajánlati tárgyalás megtartását rendelték el. A Rákóczy­ térre és a Svábhegyre egy-egy gyógyszertár engedélyezését ajánlják a belügymi­niszternek. A központi vásárcsarnokba szállítandó élelmi cikkekre nézve a szállítási és fogyasztási adóked­vezmények végett felírnak a kormányhoz. A Kőbányán építendő sertésvolgóhíd építési programját elfogadták. Az építési költség 1.164.000 forint. Az országos tanító­ egyesületnek tanítói otthon építésére egy telket ingyen átengedtek. A marhavásártéren húspénztár felállítására há­rom budapesti banknak engedélyt adtak. Ezzel a közgyűlés véget ért.­­ Az új vízvezeték. Hieronymi Károly bel­ügyminiszter tegnapelőtt megtekintette a káposztás­­megyeri vízvezetéki telepen folyó munkát s hossza­sabban időzött a helyszínen. A miniszter meggyőző­dött arról, hogy bármily szorgalmasan s bármennyire folytonosan és megszakítás nélkül fognak is dol­gozni, a főváros innen csak augusztus közepe táján kaphat vizet. — Adókivetés. A fővárosi adókivető bizottságok július hó 1-én (szombaton) a következő új helyrajzi számú házakban összeírt adókötelesekre vonat­kozó III. oszt. keresetadó-javaslatokat fogják tár­gyalni u. m.: Az 1—11.­ ker. a tabáni 1777—2101; a 111. kerületben (Óbuda) a 956—1126; a IV. kerület­ben a 274—285 ; az V. kerületben a 709—712 ; a VI. kerületben a 3334—3350; a VII. kerületben a 4426—4446; a VIII. kerületben az 5631— 5642; a IX. kerületben a ferencvárosi 9201—9253 helyr. számig. nem fiziológiás, csak az érdekli a lélekből, a­minek a testben van erős visszhangja, köz­­vetetlen nyilatkozása. Nem fest arcképeket, miniatűröket, csak al fresco, hogy messziről lássuk, csodáljuk. A franciák azt mondják ily emberekről, rude travailleur, kemény munkás, jobban : óriási munkaerő, az erőnek oly túl­­sága, hogy csak akkor tesz magának eleget, ha óriási tárgyakon próbálja meg, óriási mér­tékben. Húsz kötet Rougon-Macquart, kilenc kötet egyéb regény és novella, hét kötet kri­tika, néhány kötet színdarab s egyéb, ennyit irt eddig s gondolom, ötven éves, széles vállú ember, erős fizikum, mely a munkában távol­ról sem fogyasztotta el magát. Ha pedig mégis az egyénnel foglalkozik, akkor nem idealizálja, az egészen más, hanem nagyítja, mindent óriásira növeszt benne. Pas­cal doktor egyéni regény. De milyen hatalmas egyéniség! Hatvan éves koráig csak a tudo­mányiak él. Óriási szorgalommal hordja össze az adatokat az öröklés törvényeinek megálla­pítására, óriási kitartással folytatja kísérleteit oly gyógyító szer kitalálására, mely minden betegség ellen használ. Még óriásiabbak céljai. Az emberiséget egészségessé tenni, az öröklés törvényeinek ismerete alapján az öröklést sza­bályozni. Látni való, mennyire fantasztikus, tudománytalan Pascal tudománya és Zoláé is. Törődik is sokat a tudománynyal! Ismeri Brown-Lagnard kísérleteit, Koch elméletét s ezeket növeszti képzelete a végtelenségig. Pas­cal atheista, hitetlen, de az atheizmusa is fan­tasztikus, mint magáé Zoláé, a­kit csak gyer­mekek tartanak tudós elmének, a tudás vágyá­ban bömbölő haragja. Igen karakterisztikus, hogy a leány hetekig nem szól egy szót sem erről a jelenetről, magába zárkózottan jár-kel a házban, még kísérletet sem tesz a költő, hogy a leány nekünk is számot adjon arról, mi történt lelkében. De egyszerre csak kitör a leány; bevallja Pascalnak, hogy lelke az övé s nemcsak lelke, hanem teste is, mert szereti Pascalt, úgy mint Pascal a leányt szereti, szenvedélylyel, őrülten. S kezdődik a regény fényes része, e szerelemnek rajza, Zola-féle nagyítással és ragyogással. Pascal az öreg Dávid király, Klotild az ő Abizaigja, a szuna­­miti leány, a­ki boldog, hogy fiatal életével megajándékozhatja a fenséges királyt. Testé­nek fejedelmi ajándéka százszor visszatérő ki­fejezése a regénynek, a mint általában, úgy, mint Homérnél, a jellemző jelzők, kifejezések min­dig visszatérnek regényeiben. Azt hiszem, e szerelem rajta a legszebb, a­mit Zola irt, fan­tasztikus, de ragyogó. Mikor Klotildtól kér­dezte, hogy miért nem kelnek törvényesen össze, a leány csodálkozva és meglepetve te­kint a kérdezőre, hogy erre nem gondoltak. Pascal nemsokára rá meghal. Klotild távol volt halála pillanatában és csak a ha­lottnál virraszthat. Néhány hónappal később születik gyermeke, így újul meg az élet a halál romjain. „Klotild mosolygott a gyer­mekre, a­ki még mindig szopott, kis karját egyenesen föltartván, mint az örökkévaló élet zászlaját.“ Milyen nagy költő lehetett volna ez a Zola, ha Homér idejében él, ha csak költő akart volna lenni! A. B. ”

Next