Budapesti Hírlap, 1893. július (13. évfolyam, 179-209. szám)
1893-07-05 / 183. szám
10 művészeti múzeum nyitva van minden kedden, csütörtökön és vasárnap délelőtt.) Bizonyos vagyok benne, hogy akkor ezek a tárgyak is oly üdvös hatással lesznek bútoriparunkra, mint az urbinói tál agyagművességünkre. Befejezésül legyen szabad megemlíteni, hogy Szalay Imre miniszteri tanácsos volt az, kinek fáradhatlan közbenjárása tette lehetővé azt, hogy Magyarország a Spitzer-féle árverésnél egyátakban képviselve lehetett ésRadisits Jenő múzeumi igazgató nemcsak szerencsével vásárolt, de vásárlásainál éles szemének és igen jó ízlésének kétségbevonhatatlan tanujelét adta. 3. K. Értesítők. A szent Benedek rend esztergomi főgimanáziumát is. fölvettek 347 tanulót, vizsgázott 321 , anyanyelvra nézve 291 magyar, 12 német, 16 tót, 1 szerb, 1 rutén. Tiszta jeles volt : az L osztályban Hessky László, a II.-ban Csomó Sándor, Gremsperger József, Lestyánsky Dezső, Szitkay Béla, Weisz Gyula, Závodszky Levente, a III.-ban Janecz Jusztin, a IV-ben Vattyasovszky Béla és Kázmér, a Vl.-ban Paxian József, Vovesz László, a Vll.-ben Hirschler József, Laczó Győző, Márffy Oszkár, Urbanek Sándor. Érettségire jelentkezett 45, sikerrel végzett 38. Az ifjúság önképzésére négy pályázatot tűztek ki, megünnepelték XIII. Leo püspökségének 50. évfordulóját. Az Értesítőt Villányi Szaniszló igazgató szerkesztette, elejére Becsei Viktor írt hosszabb értekezést Pannónia ókori mitológiai emlékeinek vázlata címen. Elkegyen tanítórend lévai főgimnáziumában beíratott 241 növendék, vizsgázott 331 : 211 magyar, 8 német, 14 tót nemzetiségű. Mindenből jeles volt: az I. osztályban Hliva Béla, Soós Géza, SzkalaRezső, Vischraczky János, a II.-ban Hirschberger József, a III.-ban Diera Lajos, a IV.-ben Holitser Márk, az V.-ben Weisz Zsigmond, a VI-ban Laufer Artur, a Vll.-ben Ehrenstein Samu. Érettségire jelentkezett 21 növendék. Sikeresen vizsgázott 19, jelesen érett Benkovich Ödön, Olgyay László, Szilágyi Ernő. A maturuszok közül 7 választotta a jogi, 1 a teológiai, 2 az orvosi, 3 a műszaki, 1 az erdészi, 2 a katonai, 2 a gazdasági, 1 a tanári pályát. Az iskola önképzőköre három ünnepet rendezett : Vörösmarty Mihály születésének emlékére, XIII. Leó 50 éves püspökségi jubileuma alkalmából és március 15-én. Tóth György dr. adta közre az Értesítőt, melybe Fekete J. Fidél irt hosszabb értekezést a görögök, zenéjéről. A marosvásárhelyi rom. kat. gimnázium növendékeinek száma az elmúlt, iskolai évben 175 volt, vizsgálatot tett 161 : 103 magyar, 58 más nemzetiségű. Tiszta jeles volt: a III. osztályban Pántya János, Schmidt Ödön, a IV.-ben Hortaver István, az V.-ben Gagyi György, Kacsó Boldizsár, a VI-ban Adameszk Juszti, Ferenczi István, Jánosy Gergely, Porst Kálmán. Az iskola igazgatójának 25 éves tanári jubileuma alkalmából ünnepet ült az ifjúság. Az Értesítőt Karácson Márton igazgató szerkesztette. A szombathelyi kir. katolikus főgimnáziumba fölvettek 352 tanulót, vizsgázott 332 ; 288 magyar, 44 más nemzetiségű. Midenből jeles volt: az I. osztályban Deutsch Dezső, Grünhut Sándor, Kirchmayr Emil, Peck István, a libán Kulcsár Gyula, Rapánovits János, a III.-ban Beck Ferenc, Bojedain Penne, Tóth István, a IV.-ben Gróf Elemér, Grünwald József, Heimler Ernő, az V.-ben Bódy Jenő, Dommánovits György, Gáspári Rezső, a VI.-ban Szabó István, a Vll.-ben Góczán Gyula, Kern Frigyes. Érettségire jelentkezett 26, sikerrel végzett 22 növendék, kik közül 15 választotta a teológiai, 6 a jogi, 1 az orvosi pályát. Az intézet megünnepelte XIII. Leó pápa püspökségének 50 éves jubileumát és részt vett Hidassy Kornél megyés püspök installációja 10-ik évfordulójának ünnepén. Az Értesítőt Kőfalvi Vidor igazgató szerkesztette, eléje Somogyi Aladár írt hosszabb tanulmányt a haslábúakról általában cirae alatt. A budapesti 1. ker. kat. gimnázium, amelynek ez volt első iskolai éve, fölvett az első osztályba 63 tanulót, kik közül vizsgázott 63 : 34 magyar, 27 német. Mindenből jeles osztályzatot kapott Scheming Károly. Az Értesítőt Jancsó Benedek dr. helyettes igazgató szerkesztette s elején a játékról mondja el figyelemreméltó nézetét. A keleti kereskedelmi tanfolyam második évi jelentését adta ki az 1892—93-ik iskolai évről. Az intézetnek három osztályának volt összesen 19 rendes hallgatója. A vizsgálatok eredménye kielégítő. Egy nagyobb cikk van a Ghyczy Géza dr. igazgatótól szerkesztett értesítőben : Tanulmányút Boszniában, irta Strausz Adolf, A Jászberényi községi kft. főgimnáziumba beíratott 243 tanuló, vizsgázott 221 . 214 magyar, 3 német, 4 tót. Mindenből jeles volt: az I. osztályban Stern Jenő, a II.-ban Mailár József, Tóth Péter, a III.-ban Oláh István, a IV.-ben Pataki István, a VI.. ban Márkusa Miksa, a Vll.-ben Orenstein Gábor, Wirabl Ernő. Érettségire 13 tanuló jelentkezett, az eredményről azonban csak a jövő évi Értesítő tesz majd jelentést. Barna Mihály igazgató állította BUDAPESTI HÍRLAP. (183. sz.) 1893. július 5. össze az Értesítőt, melynek élére Kraut Győző irt tanulmányt Csokonairól mint ódaköltőről, ifj. Streiten A.-tól meteorológiai, Horváth J.-ről növénytani cikket irt. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, jul. 4. A villamos világítási szerződés árnyoldalai. Rövid időközükben ismételve s részletesen foglalkoztunk a villamos világítás kérdésével. Tettük pedig ezt ama hivatásunkból kifolyólag, hogy a nagyközönség, az adófizető polgároknak érdekei fölött őrködjünk. A fő- és székvárosnak, mint jogi személynek, meg az érdekelt vállalatoknak vannak arra hivatott közegeik, kiknek kötelességük felügyelni arra, hogy egyikük se szenvedjen jogaiban rövidséget, de a nagyközönséget csak a sajtó informálhatja, csak az figyelmeztetheti az őt esetleg fenyegető károkra és veszedelmekre. E kötelességünkből kifolyólag kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy az a szerződés, melyet Budapest fő- és székváros közönsége, úgy az utcai, mint a magánvilágításra vonatkozólag a Ganz és társa vasautó és gépgyár részvénytársasággal, meg az általános osztrák légszesztársulat, a budapesti légszeszgyárak helyi igazgatósága bejegyzett budapesti cégekkel kötni akar, nem elégíti ki teljesen a közérdeket. Kötelességünk ezt kijelenteni, mert tudtunkkól az említett cégek már a kábelek fektetésére engedélyt is kértek, noha a szerződést a belügyminiszter még nem is hagyta jóvá. Ez a lázas sietség nem helyes dolog, mikor még az utolsó szó sincsen kimondva, nem helyes sem a nagyközönség, sem a főváros, sem pedig a vállalkozók szempontjából. Lesz még a belügyminiszternek egy-két szava e szerződési tervezetekhez. A szerződés két részből áll. Az egyik a közvilágításra, a másik a magánvilágításra vonatkozik. Az utóbbit a fő- és székvárosi ügyészség a Ganz és társa cég s a légszesztársulat megbízottjával egyetértőig, a középítési igazgató helyettesének hozzájárulásával állapította meg és pedig oly módon, hogy a magánvilágításra vonatkozó szerződés nem egyéb, mint az utcai világításra vonatkozó szerződésnek átgyúrt kivonata, mely sok kérdést hagyott megoldatlanul, nagyobbrészt a közönség rovására. Hogy állításaink nem légből kapottak, összehasonlításokat teszünk a két tervezet egyes pontjai között. Az utcai világítás és erőátvitel létesítése céljából a fő- és székváros által elfogadott szerződés 10-ik pontja így szól : „A vállalkozó ügy a fő- és székváros közönsége, valamint harmadik személyekkel szemben mindazon fölmerülhető károk tekintetében felelős, amelyek az elektromos vezetékek létesítése, fönnállása és működése folytán előállónak, nem mentheti magát azzal, hogy a vezetéket hatósági vizsgálat és engedély alapján létesítette.“ A magánlakások megvilágítására vonatkozó szerződés-tervezet 1. pontjának harmadik és negyedik bekezdése így hangzik : „A vállalat az elektromos áramnak megszakítás nélkül való szolgáltatására köteles úgy éjjel, mint nappal. Ha azonban valamely kábelvezeték javításának szükségessége állana be, vagy ha a csatlakozás eszközlése céljából a kábeleken dolgozni kell, úgy jogosítva van a vállalat az áram szolgáltatását a javításra szükséges idő tartama alatt az illető vezetékrészben beszüntetni, de ez esetben köteles az illető fogyasztókat a beállandó megszakításról előre értesíteni.“ A közvilágításra nézve tehát ki van kötve a károk tekintetében a felelősség, míg a magánfogyasztó minden kártérítés nélkül tűrni tartozik, hogy a vezetéket esetleg hosszabb ideig nem használhatja. Arról szó sincsen, hogy a vállalkozó ezért kárpótolja. Bezzeg gondoskodtak magukról úgy a Ganzgyár, mint a légszesztársulat, hogy valahogy rövidséget ne szenvedjenek. Hiszen szerződésileg ki akarják kötni (lásd magánvilágításra vonatkozó szerződés 6. pont), hogy „A vállalat jogosítva van a fogyasztótól esetleg biztosítékot is követelni arra nézve, hogy ez utóbbi a saját kötelezettségeinek a maga részéről eleget teend. “ A méltányosság követeli, hogy a vállalatok magánfelekkel szemben is kötelezhetők legyenek a kártérítésre, hiszen ez a legkevesebb, amit a fogyasztók megkövetelhetnek, mikor a vállalat szerződésileg kiköti magának, (lásd: 7. pont), hogy „a fogyasztott áram mennyiségéről havonként, esetleg rövidebb időközökben is kiállított számla a fogyasztó által annak kézbesítésekor azonnal, a vezetékek és felszerelésekről szóló számla pedig a berendezésnek a fogyasztó használatába történt átadása után legkésőbb 8 nap alatt kiegyenlítendő.1,1 Aki annyira előrelátó, hogy követeléseit ilyen kikötésekkel biztosítja, annak legyen elég erkölcsi bátorsága arra is, hogy kártérítési felelősséget vállaljon az általa okozott károkért, amiről a szerződés tervezetében szó sincsen, mert első pontjának hetedik bekezdése csak azt mondja ki, hogy „rövid zár vagy egyébb ok által előidézett hirtelen ingadozások, amenynyiben 15 perc alatt kiegyenlítetnek, nem kifogd- tolhatok. “ Arról, hogy ha az áramszmetelés hosszabb ideig tart, milyen kárpótlásra alámíthatnak a magánfogyasztók, az egész tervezetben szó sincsen. Van ugyan az utcai világításra vonatkozó, a főváros által elfogadott szerződés 17-ik §.-ában egy pont, mely így szól : „a fogyasztókkal előre kötött bérleti szerződések föltételi közé mindig fölveendő az a kikötés, hogy amennyiben a vállalkozó a kikötött időben nem kezdi meg az elektromos áram szolgáltatását, akkor a fogyasztó a szerződéstől visszaléphet, ez azonban azt is jelentheti, hogy ha a vállalkozónak X. megrendelő nem tetszik, hát annak nem szolgáltat áramot, s koránt sem biztosítja minden kétséget kizárólag a megrendelőt, arról, hogy ha megrendelésének a vállalkozó nem tesz eleget, várjon kap-e s minő kárpótlást ? De magában a közvilágításra vonatkozó s a miniszter jóváhagyását váró szerződésben is vannak ilyen hézagok és eltérései. A 8-ik §. ugyanis így szól: „A vállalkozónak adott engedély monopólium vagy privilégium jellegével nem bír s ennélfogva a vállalkozó az elektromos vezetékek létesítése és használata tekintetében sem kizárólagosságra, sem másokkal szemben, előjogokra vagy kedvezményekre igényt nem tarthat És Budapest fő- és székváros közönsége kifejezetten is föntartja magának azon jogot, hogy egész területén bárhol, tehát oly vonalakon is, ahol a vállalkozó már létesített elektromos vezetékeket, vagy azok létesítésére engedést nyert, akár önmaga létesíthessen elektromos vezetékeket, akár pedig ilyenek létesítésére egy, vagy több más vállalkozónak, egyáltalában harmadik személyeknek korlátlanul engedélyt adhasson. De ez utóbbi esetben, ha más oly későbbi vállalkozó, aki szintén minden jelentkező részére szolgál az elektromos áramot, az elektromos vezeték lefektetése és az üzemre nézve technikai tekintetben, vagy a főváros részére teljesítendő szolgáltatásokra nézve pénzügyi tekintetben kedvezményekben vagy előnyökben részesült, akkor a vállalkozó ezen kedvezményekben vagy előnyökben való részesíttetését szintén kívánhatja de csak azon feltétel alatt, ha ő is teljesíti mindazt, aminek fejében a későbbi vállalkozó a kedvezményeket vagy az előnyöket elnyerte.“ Ugyanennek a szerződésnek 20. pontjában, a második bekezdésben ez van : „Ha a főváros valamely utcára vagy térre nézve a nyilvános közvilágítást a vállalkozónak átadta, azt tíz éven belül más vállalkozónak villámárammal való világítás céljára át nem adhatja, kivéve, ha a vállalkozó a jelen szerződésben foglalt kötelezettségeit, vagy a főváros által az illető utcára vagy térre vonatkozó közvilágítás engedélyezése alkalmával kikötött feltételeket nem teljesíti. Ha nincs kizárva a főváros azon joga, hogy az illető utcára vagy a térre vonatkozó közvilágítást 10 éven belül is bármikor elvonhassa a vállalkozótól azon esetre, ha vagy a főváros saját maga akarja ott a villámárammal való közvilágítást berendezni, vagy akár saját maga, akár más vállalkozó által más világítási módot akar ott létesíteni.“ Ha tehát a vállalkozónak adott engedély nem monopólium, sem nem privilégium , a főváros fönntartja magának azt a jogot, hogy bárhol és bárki által létesíthessen villamos vezetékeket, akkor egy másik paragrafusban hogy biztosíthatja azokat a vállalkozókat, akikkel a szóban forgó szerződést meg akarja kötni, hogy tíz éven belül valamely közterületet villámos világításra másnak át nem ad ? Ez olyan anomália, amelyre felhívjuk a belügyminiszter figyelmét. A főváros a vállalkozókkal a szerződést az aláírástól számított negyvenöt évre akarja megkötni, s olyan dologról véd szó, melynek esetleges hátrányait tapasztalatok híján nem ismerhetjük. Most kell tehát arról gondoskodni, mielőtt a félszázadra szóló szerződést megkötjük, hogy elsősorban a nagyközönség érdeke legyen megóva, s ha a villamos világítást mindenki számára hozzáférhetővé akarjuk tenni, biztosítanunk kell annak háborútlan élvezetét is. — Segédtanítók és segédtanítónők jelölése. A közoktatásügyi bizottság ma délelőtt Rózsavölgyi tanácsos elnöklete alatt tartott ülésén volt a kijelölés az elemi iskolai 26 segédtanítói- és 26 segédtanítónői állásra. A segédtanítói állásokra kijelölték első helyen : Magosi Józsefet, Bócz Arnoldot, Spitzer Adolfot, Fodor Gyulát, Kohn (Korda) Sámuelt, Koczoh Pált, Zipser Károlyt, Sturcz Györgyöt, Hugi Györgyöt, Nagy Pált, Halász Gyulát, Piringer Lajost, Gábel Gyulát, Gusztager Józsefet, Erschinger Jánost, Toptscher Lajost, Schramm Alajost, Koptar Eleket, Keisinger I Gyulát, Dallos Istvánt, Linczenpolcz Pált, Máday Aladárt, Asztalos Endrét, Petzina Ödönt, Urfi Istvánt, Cserjesi Károlyt. Második helyen: Simon Miklóst, Lathwenen Henriket, Ebner Károlyt, Köpeczy Károlyt, Horváth Sándort, Erős Antalt, Weisz Lajost, Imrey Árpádot, Heinczelmann Antalt, Gyihák Endrét, Gábor Kálmánt, Tahy Jánost, Witkovszky Sándort, Vaskó