Budapesti Hírlap, 1893. július (13. évfolyam, 179-209. szám)

1893-07-05 / 183. szám

10 művészeti múzeum nyitva van minden kedden, csü­törtökön és vasárnap délelőtt.) Bizonyos vagyok benne, hogy akkor ezek a tárgyak is oly üdvös ha­tással lesznek bútoriparunkra, mint az urbinói tál agyagmű­ve­sségü­nkre. Befejezésül legyen szabad megemlíteni, hogy Szalay Imre miniszteri tanácsos volt az, kinek fárad­­hatlan közbenjárása tette lehetővé azt, hogy Magyar­­ország a Spitzer-féle árverésnél eg­yátak­ban kép­viselve lehetett és­­Radisits Jenő múzeumi igazgató nemcsak szerencsével vásárolt, de vásárlásainál éles szemének és igen jó ízlésének kétségbevonha­tatlan tanujelét adta. 3­. K. Értesítők. A szent Benedek rend esztergomi főgima­­náziumát is. fölvettek 347 tanulót, vizsgázott 321 , anyanyelvra nézve 291 magyar, 12 német, 16 tót, 1 szerb, 1 rutén. Tiszta jeles volt : az L osztályban Hessky László, a II.-ban Csomó Sándor, Gremsper­­ger József, Lestyánsky Dezső, Szitkay Béla, Weisz Gyula, Závodszky Levente, a III.-ban Janecz Jusz­tin, a IV-ben Vattyasovszky Béla és Kázmér, a Vl.-ban Paxian József, Vovesz László, a Vll.-ben Hirschler József, Laczó Győző, Márffy Oszkár, Ur­­banek Sándor. Érettségire jelentkezett 45, sikerrel végzett 38. Az ifjúság önképzésére négy pályázatot tűztek ki, megünnepelték XIII. Leo püspökségének 50. évfordulóját. Az Értesítőt Villányi Szaniszló igaz­gató szerkesztette, elejére Becsei Viktor írt hosszabb értekezést Pannónia ó­kori mitológiai emlékeinek váz­lata címen. El­kegyen tanítórend lévai főgimnáziumá­ban beíratott 241 növendék, vizsgázott 331 : 211 magyar, 8 német, 14 tót nemzetiségű. Mindenből je­les volt: az I. osztályban Hliva Béla, Soós Géza, Szkala­­Rezső, Vischraczky János, a II.-ban Hirsch­­berger József, a III.-ban Diera Lajos, a IV.-ben Holitser Márk, az V.-ben Weisz Zsigmond, a VI-ban Laufer Artur, a Vll.-ben Ehrenstein Samu. Érettsé­gire jelentkezett 21 növendék. Sikeresen vizsgázott 19, jelesen érett Benkovich Ödön, Olgyay László, Szilágyi Ernő. A maturuszok közül 7 választotta a jogi, 1 a teológiai, 2 az orvosi, 3 a műszaki, 1 az erdészi, 2 a katonai, 2 a gazdasági, 1 a tanári pá­lyát. Az iskola önképzőköre három ünnepet rende­zett : Vörösmarty Mihály születésének emlékére, XIII. Leó 50 éves püspökségi jubileuma alkalmából és március 15-én. Tóth György dr. adta közre az Értesítőt, melybe Fekete J. Fidél irt hosszabb érte­kezést a görögök, zenéjéről. A m­arosvásárhelyi rom. kat. gimnázium növendékeinek száma az elmúlt, iskolai évben 175 volt, vizsgálatot tett 161 : 103 magyar, 58 más nem­zetiségű. Tiszta jeles volt: a III. osztályban Pántya János, Schmidt Ödön, a IV.-ben Hortaver István, az V.-ben Gagyi György, Kacsó Boldizsár, a VI-ban Adameszk Juszti, Ferenczi István, Jánosy Gergely, Porst Kálmán. Az iskola igazgatójának 25 éves ta­nári jubileuma alkalmából ünnepet ült az ifjúság. Az Értesítőt Karácson Márton igazgató szerkesztette. A szombathelyi kir. katolikus főgimná­ziumba fölvettek 352 tanulót, vizsgázott 332 ; 288 magyar, 44 más nemzetiségű. Mi­denből jeles volt: az I. osztályban Deutsch Dezső, Grünhut Sándor, Kirchmayr Emil, Peck István, a li­bán Kulcsár Gyula, Rapánovits János, a III.-ban Beck Ferenc, Bojedain Pen­ne, Tóth István, a IV.-ben Gróf Ele­mér, Grünwald József, Heimler Ernő, az V.-ben Bódy Jenő, Dommánovits György, Gáspári Rezső, a VI.-ban Szabó István, a Vll.-ben Góczán Gyula, Kern Frigyes. Érettségire jelentkezett 26, sikerrel végzett 22 növendék, kik közül 15 választotta a teológiai, 6 a jogi, 1 az orvosi pályát. Az intézet megünnepelte XIII. Leó pápa püspökségének 50 éves jubileumát és részt vett Hidassy Kornél me­gyés püspök installációja 10-ik évfordulójának ün­nepén. Az Értesítőt Kőfalvi Vidor igazgató szer­kesztette, eléje Somogyi Aladár írt hosszabb tanul­mányt a haslábúakról általában cirae alatt. A budapesti 1. ker. kat. gimnázium, a­melynek ez volt első iskolai éve, fölvett az első osztályba 63 tanulót, kik közül vizsgázott 63 : 34 magyar, 27 német. Mindenből jeles osztályzatot ka­pott Scheming Károly. Az Értesítőt Jancsó Benedek dr. helyettes igazgató szerkesztette s elején a já­tékról mondja el figyelemreméltó nézetét. A keleti kereskedelmi tanfolyam második évi jelentését adta ki az 1892—93-ik iskolai évről. Az intézetnek három osztályának volt összesen 19 ren­des hallgatója. A vizsgálatok eredménye kielégítő. Egy nagyobb cikk van a Ghyczy Géza dr. igazgató­tól szerkesztett értesítőben : Tanulmányút Boszniá­ban, irta Strausz Adolf, A Jászberényi községi kft. főgimnáziumba beíratott 243 tanuló, vizsgázott 221 . 214 magyar, 3 német, 4 tót. Mindenből jeles volt: az I. osztályban Stern Jenő, a II.-ban Mailár József, Tóth Péter, a III.-ban Oláh István, a IV.-ben Pataki István, a VI.. ban Márkusa Miksa, a Vll.-ben Orenstein Gá­bor, Wirabl Ernő. Érettségire 13 tanuló jelentkezett, az eredményről azonban csak a jövő évi Értesítő tesz majd jelentést. Barna Mihály igazgató állította BUDAPESTI HÍRLAP. (183. sz.) 1893. július 5.­ ­ össze az Értesítőt, melynek élére Kraut Győző irt tanulmányt Csokonairól mint ódaköltőről, ifj. Streit­­­en A.-tól meteorológiai, Horváth J.-ről növénytani cikket irt. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, jul. 4. A villamos világítási szerződés árny­oldalai. Rövid időközükben ismételve s részletesen foglalkoztunk a villamos világítás kérdésével. Tettük pedig ezt ama hivatásunkból kifolyólag, hogy a nagyközönség, az adófizető polgároknak érdekei fölött őrködjünk. A fő- és székvárosnak, mint jogi személynek, meg az érdekelt vállalatoknak vannak arra hivatott közegeik, kiknek kötelességük fel­ügyelni arra, hogy egyikük se szenvedjen jogaiban rövidséget, de a nagyközönséget csak a sajtó infor­málhatja, csak az figyelmeztetheti az őt esetleg fe­nyegető károkra és veszedelmekre. E kötelességünkből kifolyólag kénytelenek va­gyunk kijelenteni, hogy az a szerződés, melyet Bu­dapest fő- és székváros közönsége, úgy az utcai, mint a magánvilágításra vonatkozólag a Ganz és társa vasautó és gépgyár részvénytársasággal, meg az általános osztrák légszesztársulat, a budapesti légszesz­gyárak helyi igazgatósága bejegyzett budapesti cégek­kel kötni akar, nem elégíti ki teljesen a közér­deket. Kötelességünk ezt kijelenteni, mert tudtunk­­kól az említett cégek már a kábelek fektetésére en­gedélyt is kértek, noha a szerződést a belügyminiszter még nem is hagyta jóvá. Ez a lázas sietség nem helyes dolog, mikor még az utolsó szó sincsen kimondva, nem helyes sem a nagyközönség, sem a főváros, sem pedig a vállalkozók szempontjából. Lesz még a belügymi­niszternek egy-két szava e szerződési tervezetekhez. A szerződés két részből áll. Az egyik a közvi­lágításra, a másik a magánvilágításra vonatkozik. Az utóbbit a fő- és székvárosi ügyészség a Ganz és társa cég s a légszesztársulat megbízottjával egyetér­tőig, a középítési igazgató helyettesének hozzájá­rulásával állapította meg és pedig oly módon, hogy a magánvilágításra vonatkozó szerződés nem egyéb, mint az utcai világításra vonatkozó szerződésnek át­­gyúrt kivonata, mely sok kérdést hagyott megol­datlanul, nagyobbrészt a közönség rovására. Hogy állításaink nem légből kapottak, össze­hasonlításokat teszünk a két tervezet egyes pontjai között. Az utcai világítás és erőátvitel létesítése céljá­ból a fő- és székváros által elfogadott szerződés 10-ik pontja így szól : „A vállalkozó ügy a fő- és székváros közön­sége, valamint harmadik személyekkel szemben mindazon fölmerülhető károk tekintetében felelős, a­me­lyek az elektromos vezetékek létesítése, fönnállása és mű­ködése folytán előállónak, nem mentheti magát azzal, hogy a vezetéket hatósági vizsgálat és engedély alapján létesítette.“ A magánlakások megvilágítására vonatkozó szerződés-tervezet 1. pontjának harmadik és negye­dik bekezdése így hangzik : „A vállalat az elektromos áramnak megszakítás nélkül való szolgáltatására köteles úgy éjjel, mint nappal. Ha azonban valamely kábelvezeték javításának szükségessége állana be, vagy ha a csatlakozás esz­közlése céljából a kábeleken dolgozni kell, úgy jo­gosítva van a vállalat az áram szolgáltatását a javí­tásra szükséges idő tartam­a alatt az illető vezetékrészben beszüntetni, de ez esetben köteles az illető fogyasz­tókat a beállandó megszakításról előre értesíteni.“ A közvilágításra nézve tehát ki van kötve a károk tekintetében a felelősség, míg a magánfo­gyasztó minden kártérítés nélkül tűrni tartozik, hogy a vezetéket esetleg hosszabb ideig nem használhatja. Arról szó sincsen, hogy a vállalkozó ezért kár­pótolja. Bezzeg gondoskodtak magukról úgy a Ganz­­gyár, mint a légszesztársulat, hogy valahogy rövid­séget ne szenvedjenek. Hiszen szerződésileg ki akarják kötni (lásd magánvilágításra vonatkozó szer­ződés 6. pont), hogy „A vállalat jogosítva van a fogyasztótól esetleg biztosítékot is követelni arra nézve, hogy ez utóbbi a sa­ját kötelezettségeinek a maga részéről eleget teend. “ A méltányosság követeli, hogy a vállalatok ma­gánfelekkel szemben is kötelezhetők legyenek a kár­térítésre, hiszen ez a legkevesebb, a­mit a fogyasz­tók megkövetelhetnek, mikor a vállalat szerző­désileg kiköti magának, (lásd: 7. pont), hogy „a fogyasztott áram mennyiségéről havonként, eset­leg rövidebb időközökben is kiállított számla a fogyasztó által annak kézbesítésekor azonnal, a vezetékek és fel­szerelésekről szóló számla pedig a berendezésnek a fo­gyasztó használatába történt átadása után legkésőbb 8 nap alatt kiegyenlítendő.1,1 Aki annyira előrelátó, hogy követeléseit ilyen kikötésekkel biztosítja, annak legyen elég erkölcsi bátorsága arra is, hogy kártérítési felelősséget vál­laljon az általa okozott károkért, amiről a szerződés tervezetében szó sincsen, mert első pontjának hetedik bekezdése csak azt mondja ki, hogy „rövid zár vagy egyébb ok által előidézett hirtelen ingadozások, a­meny­nyiben 15 perc alatt kiegyenlítetnek­, nem kifogd- tolhatok. “ Arról, hogy ha az áramsz­m­etelés hosszabb ideig tart, milyen kárpótlásra alámíthatnak a ma­gánfogyasztók, az egész tervezetben szó sincsen. Van ugyan az utcai világításra vonatkozó, a főváros ál­tal elfogadott szerződés 17-ik §.-ában egy pont, mely így szól : „a fogyasztókkal előre kötött bérleti szerző­dések föltételi közé mindig fölveendő az a kikötés, hogy a­mennyiben a vállalkozó a kikötött időben nem kezdi meg az elektromos áram szolgáltatását, akkor a fogyasz­tó a szerződéstől visszaléphet,­ ez azonban azt is jelentheti, hogy ha a vál­lalkozónak X. megrendelő nem tetszik, hát annak nem szolgáltat áramot, s koránt sem biztosítja min­den kétséget kizárólag a megrendelőt, arról, hogy ha megrendelésének a vállalkozó nem tesz eleget, vár­jon kap-e s minő kárpótlást ? De magában a közvilágításra vonatkozó s a miniszter jóváhagyását váró szerződésben is vannak ilyen hézagok és eltérései­. A 8-ik §. ugyanis így szól: „A vállalkozónak adott engedély monopólium vagy privilégium jellegével nem bír s ennélfogva a vállal­kozó az elektromos vezetékek létesítése és haszná­lata tekintetében sem kizárólagosságra, sem másokkal szemben, előjogokra vagy kedvezményekre igényt nem tarthat És Budapest fő- és székváros közönsége kifejezetten is föntartja magának azon jogot, hogy egész területén bárhol, tehát oly vonalakon is, a­hol a vállal­kozó már létesített elektromos vezetékeket, vagy azok létesítésére engedé­st nyert, ak­ár önmaga létesíthes­sen elektromos vezetékeket, akár pedig ilyenek léte­sítésére egy, vagy több más vállalkozónak, egyálta­lában harmadik személyeknek korlátlanul engedélyt adhasson. De ez utóbbi esetben, ha más oly későbbi vállalkozó, a­ki szintén minden jelentkező részére szolgál az elektromos áramot, az elektromos­­ vezeték lefektetése és az üzemre nézve technikai tekintetben, vagy a főváros részére teljesítendő szolgáltatásokra nézve pénzügyi tekintetben kedvezményekben vagy előnyökben részesült, akkor a vállalkozó ezen ked­vezményekben vagy előnyökben való részesíttetését szintén kívánhatja de csak azon feltétel alatt, ha ő is teljesíti mindazt, a­minek fejében a későbbi vál­lalkozó a kedvezményeket vagy az előnyöket el­nyerte.“ Ugyanennek a szerződésnek 20. pontjában, a második bekezdésben ez van : „Ha a főváros valamely utcára vagy térre nézve a nyilvános közvilágítást a vállalkozónak átadta, azt tíz éven belül más vállalkozónak villámárammal való világítás céljára át nem adhatja, kivéve, ha a vállal­kozó a jelen szerződésben foglalt kötelezettségeit, vagy a fő­város által az illető utcára vagy térre vo­natkozó közvilágítás engedélyezése alkalmával kikö­tött feltételeket nem teljesíti. Ha nincs kizárva a főváros azon joga, hogy az illető utcára vagy a térre vonatkozó közvilágítást 10 éven belül is bármikor elvonhassa a vállalkozótól azon esetre, ha vagy a főváros saját maga akarja ott a villámárammal való közvilágítást berendezni, vagy akár saját maga, akár más vállalkozó által más világítási módot akar ott létesíteni.“ Ha tehát a vállalkozónak adott engedély nem monopólium, sem nem privilégium , a főváros fönn­tartja magának azt a jogot, hogy bárhol és bárki által létesíthessen villamos vezetékeket, akkor egy másik paragrafusban hogy biztosíthatja azokat a vállalkozókat, a­kikkel a szóban forgó szerződést meg akarja kötni, hogy tíz éven belül valamely közterületet villámos világításra másnak át nem ad ? Ez olyan anomália, a­melyre felhívjuk a bel­ügyminiszter figyelmét. A főváros a vállalkozókkal a szerződést az aláírástól számított negyvenöt évre akarja megkötni, s olyan dologról véd szó, melynek esetleges hátrá­nyait tapasztalatok híján nem ismerhetjük. Most kell tehát arról gondoskodni, mielőtt a félszázadra szóló szerződést megkötjük, hogy első­sorban a nagy­­közönség érdeke legyen megóva, s ha a villamos vi­lágítást mindenki számára hozzáférhetővé akarjuk tenni, biztosítanunk kell annak háborútlan élve­zetét is. — Segédtanítók­ és segédtanítónők jelö­lése. A közoktatásügyi bizottság ma délelőtt Rózsa­­völgyi tanácsos elnöklete alatt tartott ülésén volt a kijelölés az elemi iskolai 26 segédtanítói- és 26 segédtanítónői állásra. A segédtanítói állásokra kijelölték első helyen : Magos­i Józsefet, Bócz Arnoldot, Spitzer Adolfot, Fodor Gyulát, Kohn (Korda) Sámuelt, Koczoh Pált, Zipser Károlyt, Sturcz Györgyöt, Hugi Györgyöt, Nagy Pált, Halász Gyulát, Piringer Lajost, Gábel Gyulát, Gusztager Józsefet, Erschinger Jánost, Topt­scher Lajost, Schramm Alajost, Koptar Eleket, Kei­­singer I Gyulát, Dallos Istvánt, Linczenpolcz Pált, Máday Aladárt, Asztalos Endrét, Petzina Ödönt, Urfi Istvánt, Cserjesi Károlyt. Második helyen: Simon Miklóst, Lathwenen Henriket, Ebner Károlyt, Köpeczy Károlyt, Horváth Sándort, Erős Antalt, W­eisz Lajost, Imrey Árpádot, Heinczelmann Antalt, Gyihák Endrét, Gábor Kál­mánt, Tahy Jánost, Witkovszky Sándort, Vaskó

Next