Budapesti Hírlap, 1893. szeptember (13. évfolyam, 241-270. szám)
1893-09-01 / 241. szám
Budapest, 1893. XIII. évfolyam 241. sz. Péntek, szeptember 1. A kolozsvári ítélet. Budapest, aug. 31. —1107— A kolozsvári esküdtek a törvény kötelező erejének megtámadásában s a nemzetiség elleni izgatásban vétkesnek mondták ki a Replika terjesztőit: Popovics Aurélt és Románus Miklóst s a törvényt alkalmazó bíróság, tetemes pénzbüntetés mellett, amazt négy, emezt egy esztendei államfogházra ítélte. Ama tizenhárom esztendő alatt, mióta büntető kódexünk életbe lépett, nem volt rá egyetlen eset, hogy a magyar büntető igazságszolgáltatás politikai természetű vétséget ilyen keményen torolt volna meg. Legsúlyosabban nehezedett még rá a törvény keze egyegy szocialistára, aki nagyon hangosan találta elkiabálni a maga zavart álmait. Az oláh felforgatók azonban, akik rendszeresen folytatták az izgatást a magyar állam területi egysége ellen, ha egyszer-egyszer megsokallotta is az ügyészség nyílt szembeállásukat az ország jogrendjével, rendszerint mindössze egypár hónapi államfogházzal bűnhődtek. Egy esztendőre terjedő fogságot, ha jól emlékszünk, két esetben róttak ki: egy esztendőn felülit egyszer sem. Pedig a Tribum, de más oláh lapok is, esztendők hosszú sora óta éppen úgy, éppen azokkal a tendenciákkal, a történethamisításnak, a rágalmazásnak, a hazudozásnak, a gyűlölethirdetésnek ugyanazokkal az eszközeivel űzték az izgatást s készítették elő a román ajkú népet arra, hogy egy adott pillanatban a sikernek majdnem teljesen biztos reményével lehessen felszólítani a magyar állam területi egységének erőszakos megtámadására. Midőn ügyészségeink e szóval vagy írásban elkövetett cselekményeket állandóan csakis úgy vádolták be, mint egyik nemzetiségnek a másik elleni gyűlöletre való izgatását, meglehet, a kormány által sugallt opportunitási, politikai szempontok vezették őket. Talán úgy látszott célszerűnek, hogy nem kell az oláh demagógok szájaskodásainak az állam lételét fenyegető támadás jelentőségét tulajdonítani s helyesebb azokat csupán úgy tüntetni fel a világ előtt, mint egy nemzetiségi torzsalkodásnak a törvény korlátain túlcsapó nyilvánulásait. De az sem lehetetlen, hogy a konkrét esetekben nem tudtak az ügyészek mást találni, amelynek a kampóját az izgató urak lábába akaszthatnák. Mert büntető törvényünknek az a része, mely a politikai bűntettekről és vétségekről intézkedik s annak különösen az a fejezete, mely nem a felségsértés vagy hűtlenség közvetlen cselekményére s annak elkövetésére való egyenes felhívásra, hanem az úgynevezett izgatásra vonatkozólag tartalmaz rendelkezéseket,bizony-bizony nagyon rövidlátóan provideálja magának a magyar államnak védelmét. Akik a büntető törvényt készítették és meghozták, azok optimisztikusan nem is gondoltak arra, hogy idő múltán a magyar államot nemcsak azoktól kell megvédeni, akik Magyarországot el akarják szakítani Ausztriától, hanem — s talán még inkább — azoktól, akik Magyarország egy részét el akarják szakítani Magyarország másik részétől. Tessék elolvasni azokat a §-okat (melyeket a kolozsvári perről szóló tudósításunkban szó szerint közlünk is meggyőződhetik erről mindenki. Politikai fordulatot jelent e, avagy egyéni érdemet, hogy a kolozsvári főügyészség a Replikár-ban fölfedezte, hogy az nemcsak nemzetiség elleni gyűlöletre izgat, amit maximális két esztendővel lehet megváltani, hanem „megtámadja a törvény kötelező erejét” is, amit már öt esztendei államfogházzal lehet megtorolni, ezúttal nem kutatjuk. Mindenesetre érdekes, hogy ma a törvényszék az a rendelkezése tiporja le az oláh izgatókat, melyet alkotói annak idején a kiegyezés érvényességét tagadó legszélsőbb magyar politika lehetetlenné tételére szántak s amelynek alkalmazására, alkotóinak intenciója értelmében, mind ez ideig nem nyílt alkalom. Szinte szerencsének mond- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Erkel a kúton. Békés Gyula városa nagy szülöttjének, Erkel Ferencnek szobrát az új gyulai artézi kútra akarja állítani. E terv nem talált Békésen egyhangú helyeslésre, amiért aBékésmegyei Közlöny szerkesztője Rákosi Jenőt, lapunk főszerkesztőjét kérte fel, hogy mondana ítéletet az esztétikai perben. A felszólítás lapunk főszerkesztőjét még Ipoly-Nyéken találta, ki onnét a következő választ küldte : — A Békésmegyei Közlöny szerkesztőjének. — Tisztelt Barátom! Ön engemet hozzám intézett levelében bíróvá tesz — persze csak önönmagára nézve — abban a peres kérdésben, hogy illendő lenne-e, vagy helyes-e, ha É.Gyula városa nagy fiának, Erkel Ferencnek szobrát az új gyulai artézi kútra állítaná. Mint ön nekem írja, ebben nagy háborúság folyik pro és kontra. Esztétikai és kegyeletes okokkal és felhozott példákkal ostromolja egymást a két álláspont. Arra, hogy döntő szót mondjak e kérdésben, kétségesnek kell tartanom illetékességemet. Dolgozószobámtól távol lévén, nem is vagyok abban a helyzetben, hogy fogyatékos illetékességemet kipótoljam a kérdésnek hirtelen való megtanulásával, mint ahogy ez jó újságírónak kötelessége lenne. Azonban véleményem van a dologban s ha Ön elfogadja magáénak, meg fog tiszteln s tán hasznos lesz az ügyre nézve. Én semmi okot nem tudok találni magamban ama szándék ellen, hogy Erkel Ferenc alakja egy díszes kút szoborművén szerepeljen. Előttem minden attól függ, hogy miképpen szerepel ottan. Ahol forrás fakad, ott áldás és élet fakad. A legszebbekkel, a legjobbakkal, a legkegyeltebbekkel megjelölni és fölékesíteni ez áldott helyeket, nekem a legtermészetesebb dolognak látszik. Ha pedig éppenséggel egy város közkútjáról van a szó, amely magában monumentális munka, amennyiben a legnemesebb értelemben felfogott emberi önzés, amelynek másik neve humanizmus, bölcseség, okosság, nagy áldozatok árán lefúr a föld beleibe, hogy onnan hozza fel magának az egészség első és fő feltételét, a jó ivóvizet, akkor önként kínálkozik az eszme, hogy ezt a rejtett nagy művet külsőleg is hozzá méltó monumentális fölépítés jelölje meg és különböztesse meg : legyen is, lássék is alkotói jelleméhez méltónak. Csak az a kérdés marad felfogásom szerint eldöntetlennek, mely eszmekörben mozogjon a monumentális dísz és alkalmatos-e Erkel Ferenc alakja arra, hogy ily piedesztálon élvezze földjei kezéből a külső halhatatlanságot. Mert azt el kell ismernem, hogy bizonyos célokra lehetnek alkalmas és lehetnek alkalmatlan alakok. Már teszem azt, bizonyosan mindenki csodálkozással nézné a gyulai artézi kúton XIV. Lajosnak leggyönyörűbb szobrát is és méltán kérdezné a körülállóktól, hogy miképpen kerül ide a híres francia király ? Aki azonban egyáltalán először fúrt artézi kutat a világon, vagy aki Gyulán először tervezte, vagy aki megvalósította, azt méltán helyén lenne mindenik a gyulai artézi kúton. Merem állítani, hogy Gyulának minden jeles fia, aki szülővárosára vagy éppen nemzetére díszt hozott, szintén alkalmas és méltó arra, hogy egy gyulai nagy művet, mint egy ily kút, kapcsolatba hozva, éppen ott kapjon emléket s a nevezetest még nevezetesebbé tegye. Hiszen egy artézi kút kívülről keveset mutat. Külsején nyoma sincsen a nagy munkának, a nagy áldozatnak, a mely létrehozásához kell. Ha a város kegyelete a legszebbel disziti, a mije van, legnagyobb fia alakjával: ez már magában a becsét emeli s tartalmilag momentuózussá teszi a dolgot. A földleírásból azt fogjuk olvasni aztán Gyuláról: e nemes város polgárainak bölcsesége létrehozta az artézi kutat, hazafias kegyelete földiszitette a nagy Erkel remek szobrával. Mindezekre azt mondhatja akárki, hogy helyes , de nem ez a kérdés lényege, hanem az, hogy nem Erkelhez méltóbb-e, ha külön szobrot kap. Feleletem : nem. Legméltóbb hozzá, hogy magához méltó szobrot kapjon. És itt kezdődik a kérdés művészi megoldása, itt a művész feladata. Az artézi kutat úgyis díszíteni kell. Ha éppen akkor van alkalma Grulának arra is, hogy egy nagy fia emlékéről gondoskodjék , szerintem a művészet érdeke azt kívánja, hogy az erők ne forgácsoltassanak el, hanem inkább összefoglaltassanak a siker biztosítására. Én igen szép szobrot tudok képzelni egy artézi kút felett: Mózes-t, aki a pálcájával a sziklából forrást fakaszt. A biblia még egyéb tárgyat is ad. De ha jó Mózes, avagy nem talál-e a művész, ha fantáziáját mozgósítja, még más kapcsokat és vonatkozásokat, melyek Erkelt különösen is alkalmassá teszik a kitűzött célra. Arion-t, a dal Mai számunk 16 oldal