Budapesti Hírlap, 1893. október(13. évfolyam, 271-301. szám)

1893-10-01 / 271. szám

s gyár hadsereghez, oly információkkal látták el a külföldi vendégeket, kikre nézve a mi szövetségünk értéke egye­nes arányban nő és csökken hadsereg­­ünk katonai értékével, mely informá­ciók bizonytalannak tüntetik fel e had­sereg szervezeti állandóságát és fejlő­dését, kétessé teszik tehát azt a becsét, a­melyet e pillanatban feltüntet, mert bizonytalan a tartóssága. Ezzel van összefüggésben az is, hogy egy német katonai író a kölni újságban immár német vezérszót kér a mi honvédsé­günk számára is, mert a kétnyelvűség szerinte kockáztatja a sikert. A király kőszegi beszéde tehát, a­mely a mi jelszavainkat utasította korlátok­ közé, a hadsereg szervezetének állandóságá­ról megbonthatatlanságáról kivánt de­monstrálni. Hogy ez nem — mint a kifejezés szól négy­szem­közt — egy hadiszervezet felmondásra, hanem állandó, biztos, megingathatatlan, me­lyen a korona őrködik. Megváltjuk, ennek a megbizonyítására nem a leg­szerencsésebb mód volt az, a­melyet választottak. Meglehet, a szövetséges külföldet megnyugtatták; bizonyos el­lenben, hogy a magyar belföldet, a­mely a katonát és költséget adja, nem csekély nyugtalanságba döntötték. A hadsereg közösségének principiális el­lenzékét tömörülésre, harci kedvre lob­­bantották, temérdek gyanúnak magvát sikeresen elhintették. A helyzet ebben a pontban nemhogy javult volna, de tetemesen megromlott és hátravetődött. A miniszterek válasza­­pedig, még az őszinteség hijával is lévén,, semmit sem javított azon, a­mi kárt tett a szeren­csétlen kőszegi demonstráció. A nemzetiségi agitáció dolgában bölcs tanács, hogy a pártszempont bele ne szóljon s azt hiszem, ezt a tanácsot minden oldalon meg is fogadják. De ennek egy szükségképpi föltétele van. A viszonyok oly rothadtak, hogy a tovább romlástól úgy az álladalmat, mint a nemzetiségek hű tömegeit meg kell óvni , de nem szóval, nem is sajtó­perekkel, hanem hathatós kormányzati és törvényhozói intézkedésekkel. Ezeket várjuk a belügyminiszter úr kezéből. Ez olyan tér, a­melyen az összes pár­tok segítségével lehet babért aratni bő­ven. De hozzá kell látni, időveszteség nélkül, bölcsen, becsületesen, erős és igazságos kézzel, világos elmével és magyar szível. Budapest, szept. 30. A miniszterelnök Bécsben. Wekerle miniszterelnök — mint értesülünk — ma este egy napi tartózkodásra Bécsbe utazott. Új főispán. A hivatalos lap mai közlése szerint a király Dőry József bárót, Bihar vár­­megye és Nagyvárad város főispánját, hit és buzgó szolgálata elismerése mellett, ez állásá­tól saját kérelmére fölmentette s a helyére Beöthy László orsz. képviselőt nevezte ki. Beöthy László ez idő szerint 33 éves fiatal ember, a ki iskoláit elvégezvén, a vármegyén aljegyzősködött, 1890-ben pedig egy pótvá­lasztáskor, az élesdi kerület mandátumával be­jutott a parlamentbe, a­hová 1892-ben újra beválasztották. Tanult, intelligens, kellemes ember, a kinek a kinevezését Biharban sok szimpátiával fogadják. Dőry báró — mint ne­künk telegrafálják — már ma elbúcsúzott a vérmegye tisztikarától, míg az uj főispán be­iktatása október hó folyamán rendkívüli köz­gyűlésben fog megtörténni. E kinevezés egyéb­ként két választást is fog szükségessé tenni. Bihar vármegyének évek hosszú sora óta levő alispánja, Beöthy Andor, apja lévén az uj fő­ispánnak, az állásáról lemond s az utódja is ki van már szemelve Szunyogh Péter várme­gyei főjegyző személyében. De új képviselőt kell választania az élesdi kerületnek is. A bi­hari szabadelvűeknek már erre is van jelöltjük, név szerint Telegdy József földbirtokos. A nagyváradi szabadelvű párt választmá­nya elhatározta, hogy Dőry bárótól küldöttsé­­gileg búcsúzik el, Beöthy László főispánt pe­dig beiktatása után fogja üdvözölni, a párt a Nagyváradon lefolyt oláhellenes demonstráció felett sajnálatát fejezte ki. A szabadelvű párt vasárnap, október hó 1-én esti 7 órakor értekezletet tart. Jobbadán él. Három nap múlva Londonból az én nevemre a következő levél érkezett Jobba­­tlántól: Tekintetes mylord úr! Talán nemhöz intézett levelem kapcsán érte­sült arról, hogy tengeri viszontagságok általi fenye­getés közt szerencsésen átestünk a tenger sima tükrén, a­nélkül, hogy betörtük volna. Megérkez­vén London országába, a nagyságos úr hírét vette, hogy a túlsó parton, azaz Magyarországon, sőt annak fővárosában is újólag járvány a kolera, szük­ségesnek látta itt bevárni a barokkórházi kimuta­tások kedvezőbb eredményét. A magam részéről kérem nem szíves beoktatását a köztisztaság ügyé­ben oly irányban, hogy a fővárosi tanács plaká­­tuma a kapu alatt kiragasztassék, még­pedig jó alacsonyan, hogy a kisebb termetű lakók szemron­tás nélkül elolvashassák. További foganatbavételek egyelőre nem szükségesek, ellenben tavaly meg­spórolt piros fertőző téglapor elhintésének eszköz­lése sürgősen tanácsos, nehogy az egészség biztos­sága fenyegettessék. Különösen Strammerné konyha­­ajtaja elé kérem a hintést, mert ő panaszoskodott mindig gyomorfájdalmakról. Londoni tartózkodás tartamát háziúr belátása szabályozza. Most már ke­csegtet a hazajutás reménysége, melylyel marad­tam mylord urnak alázatos szolgája Jobbadán Mihály. A levelet kötelességemnek tartottam azon­nal megmutatni született Pandúr Veronkának, a­ki pedig éppen másnapra (vasárnapra) ter­vezte özvegyi ruhájának bemutatását a Rókus­templomban. Konstatáltam, hogy a jó asszony örömében épp annyi zsebkendőt telesírt, mint bánatában, s az özvegyi ruhát e szavakkal tette félre : — Egy ilyen fekete ruha tiz-tizenkét évig is eláll. Nem világosítottam fel őt afelől, hogy Mihály gazda még tovább is elállhat. A megérkezés. A Hunyady Jánosok vacsorával, tombolá­val és világpostával összekötött zártkörű tánc­estélyt hirdettek, melyre a jegyeket huszonöt krajcárjával minden borbélymű­helyben és rö­­vidárukereskedésben árulták. A jegyekre rá volt nyomtatva, hogy Amerikából hazatért al­­elnökünk tiszteletére, s hogy kezdete pont fél 8-kor. Pont fél nyolckor Az arany kapukulcs­­nak nemcsak kerti, de egyéb helyiségei is annyira megteltek, hogy a pincérek (a höl­gyek folytonos sikoltásai közt) három pohár sört is szétlocsoltak a tömegben, a­míg egyet rendeltetése helyére tudtak juttatni. S a kabá­tok és ingek, a fejek, kalapok és frizurák régen nedvesek voltak már, mikor a gégék legnagyobb része még mindig száraz volt s csikorogva bömbölte: a Sört, sört!­ Pont nyolc után öt perccel érkezett meg Jobbadán, karján vonszolva tisztelt ne­jét, a ki olyan tubákszinü ruhát viselt, hogy a ki rá nézett, azonnal prüszkölni kezdett. Az éljenek szűnni nem akartak, de végre mégis megszűntek. Ekkor egy hang elkiáltotta magát: — Halljuk az elnököt! Az elnök talpig feketébe öltözködve elő­lépett s szóla: Tisztelt alelnökünk, szeretve tisztelt utazó úr! Mikor pár hónappal egy ismeretlen világrész felkutatására elindultál, azt hittük, hogy többé nem lesz szerencsénk becses visszatérésedhez. Elutazá­sodkor én egy indítványt terjesztettem elő, mely netáni halálod esetén emléked megünneplését cé­lozza. Ez indítványban megvolt a koszorú, a sirkő­­felállítás s a testületi kivonulás. Akkor elvetették, mert halálod csakis tengeren történhetvén, kopor­sódul a tenger, esetleg a verbalak gyomra volt ki­szemelve. De újra szárazföldre érkezvén, mi sem tart immár vissza bennünket attól, hogy emléked megörökítését meg ne próbáljuk. Ennélfogva egy­előre indítványozom azt, hogy Jobbadán Mihály sír­jára kőemléket állítsunk, a többit a halál esetén ösz­­szehívandó rendkívüli közgyűlés fogja megálla­pítani. Dörgő helyeslés fogadta az indítványt, s Mihály gazda az elnök karjai közé dőlt. Azután felállt egy székre s igy szólt: Uraim és milordok! (Elénk tetszés s a meg­lepetés moraja. Senki se értette a megszólítást. Jobbadán se. Jobbadánné büszkén nézett körül.) A meghatottság sajtolása oly erősen szorítja szívemet, hogy a beszólás nehézségét nem tudom leküzdeni. Azért röviden csak ezzel az egy szóval felelek: Éljen a Mek­ka ! Éljen a szárazföld! Határozottan... Többet nem tudott mondani, sirt, s ezzel megkezdődött a mulatság. Éjfél felé haza akartam menni, de Jobba­­tlánné megszólított: — Ne tessék elmenni, tekintetes ur, nem tudok mit csinálni az urammal. — Hogyhogy? BUDAPESTI HÍRLAP, (271. sz.) 1893. október 1. A függetlenségi fúzió és a vidék. A ko­lozsvári 48-as párt intéző bizottsága Ugrón Gábor­hoz a következő telegramot intézte : „Nagyságos Ugron Gábor országgyűlési képviselő úrnak Buda­pesten. A negyvennyolcas és a függetlenségi pár­toknak egyesülését örömmel üdvözölve, együttes működésükhöz áldásdús szerencsét kíván hazafias, forró üdvözlettel a kolozsvári negyvennyolcas füg­getlenségi párt nevében. Bénes Ferenc, elnök. A tábori tüzérség szervezése. Mint a jövő évi közös hadügyi költségvetésből is láthatjuk, a tábori tüzérség részére megszavazott költségtöbblet e fegyvernek újjászervezésével szoros összefüggés­ben áll. A szervezeti változásokat kü­lönben már Bauer hadügyminisztersége alatt megállapították, úgy, hogy az új hadügyminiszter e fontos újítások­kal fogja működését megkezdeni. A változások — mint értesülünk — abban állanak, hogy a tábori tü­zérezredek, a­melyek eddig 6—6 ütegből állottak, ezentúl 4 ütegből fognak állani, az így ezredenkint fenmaradó 2—2 ütegből pedig a még újonan fel­állítandó ütegek segélyével fogják a hadosztály­­tüzérezredéb­e szervezni. A közös hadseregbeli és a honvéd gyaloghadosztályok mindegyikéhez mozgó­sítás esetére beosztott hadosztály-tüzérségből a hadosztály-tüzérezredeket akként fogják felállítani, hogy a 42. gydoghadosztály most meglevő tüzér­ségéhez a 14. hadtest-tüzérezred mindegyike 2­2 üteget, azaz összesen 28 üteget átad, a még hiányzó 14 üteget pedig egészen újon fogják szervezni. E 14 üteg felállítási költségeit szavazta meg a jövő évre a delegáció. Az új szervezés után a tábor tüzérezredek között, minthogy úgy a hadtest-, mint a hadosztály-tüzérezredek is 4—4 ütegből fognak állani, sem szervezetileg, sem egyébként nem lesz különbség. Igen természetes, hogy a szervezés folytán rendszeresített új állások a tüzérség előlép­tetési viszonyain jelentékenyen lendítenek. A mezei munkások­ kérdése. Az eszter­gom-vidék­ gazdasági egyesület legutóbbi választmányi ülésén Békés megye főispánjának átiratát tárgyalta, melyben az egyesület nézetét kéri: hogyan lehetne a munkáskérdést megoldani Magyarországon? Az egye­sület erre következőkkel válaszol: 1. ajánlja a feles földek általánosítását; 2. a földmunkálatoknál a napszám félretevésével az akkord­ munkát, mely szerint holdszámra történjék a megállapodás. Végül ajánlja az egyesület, hogy ott, hol a szőlőkultúra megszűnt, a selyemhernyótenyésztést és általában ajánlatosnak találja az egyesület, hogy a munkásnak a föld jövedelméből bizonyos hányad biztosíttassék.

Next