Budapesti Hírlap, 1893. december (13. évfolyam, 332-360. szám)
1893-12-01 / 332. szám
nak. A vak engedelmesség némán tűri a pofont és a rúgást s a kardlapozást, vagy a dresszura kínzásait, némán tűrni kénytelen, de azután kétségbeesik s a halálba menekül. Azt hiszem, alig van hadsereg, hol ily nagy száma lenne az öngyilkosoknak. De Fejérváry könnyen vigasztalódik ezen s azzal menti beszédében jelentésének borzasztó statisztikáját, hogy „a lapok katonai brutalitásokról mondanak meséket“, tehát nem a gúzsbakötés, hanem a hírlapok okai az öngyilkosságoknak. Ezt talán még a szabadelvűek sem hiszik el neki. De hogy érzik magukat a kormány parlamenti katonái, midőn az általuk megszavazott 25. §. eredményeiről tesz a miniszter jelentést. A közös hadseregnél tavaly 1047 önkéntesből a német tiszti vizsgát sikerrel letette 847, tehát megbukott vagy visszalépett s két vagy három évi szolgálatra maradt éppen 200 fiatal ember, tegyük hozzá, hogy 200 műveit ifjú, ki legalább tizenkét évig tanult, hogy hasznos polgára legyen a hazának és magasabb pályán fussa meg életét. Akit ennek a 200 szerencsétlennek sorsa hidegen hagy, annak nincs szíve az ember, a kultúra és a magyarság iránt. És hogy iparkodtak mindnyájan németül tanulni, csakhogy meg ne bukjanak! Osztráknémet politikának ez igen jó. De hát a honvédségnél, hol magyar a vizsgálat, 181 önkéntes közül a vizsgálatot sikerrel letette 169, tehát csak 12 maradt hátra, amott 20 százalék, emitt 5 és fél százalék. Hát akit ez adatok meg nem győznek arról, hogy a 25. §-t el kell törölni, az nem igazságos, az nem magyar ember. Az elbizakodott militarizmus azonban szabadelvű túlhajtással ront előre. Mindig több katona kell neki , mert a törvénybe iktatott újoncok létszáma nem elegendő, veszi a póttartalékosokból. Szaporítja a csendőrséget is. Mi ez a népfölkelés szervezéséhez viszonyítva, mely most készül s melyről a miniszter beadta a törvényjavaslatot a „jelentkezési kötelezettségről.“ Mindenki „minden évben egyszer a nyilvántartásra kirendelt honvédtisztnél vagy polgári hatóságnál személyesen jelentkezni tartozik.“ Egy napot minden épkézláb férfiúnak ácsorgással kell tölteni s ahelyett, hogy keresne, költekeznie kell, hanem nem ez a fő, ennél sokkal nagyobb sérelem foglaltatik a békés polgárokra nézve e törvényjavaslatban, mert a második szakasz kimondja, hogy beidéztetésének napján a katonai büntető törvény alá helyeztetik minden polgárember Magyarországon, ki népfelkelő. Kiterjesztetik ekként sok ezer, a katonai fegyelemhez nem szokott és a katonai szokásokban járatlan honpolgárra a véderő törvény ama szakasza, mely így szól: „A közös hadsereg és a honvédség nem tényleges állományú egyénes katonai büntetendő cselekmények miatt, amelyek általuk az ellenőrzési szemle ideje alatt követtetnek el, a katonai büntető és fegyelmi szabályok szerint büntettetnek.“ Lehet ezt megszavazni az új katonai büntető törvénykönyv meghozatala előtt ? E fegyelmi szabályokban oly szigorú intézkedések foglaltatnak, pl. a tisztelgésről, hogy ha ezeket egy népfölkelő nem tudja s a tiszt ar reá megharagszik, a polgárt katonai büntető bíróság elé állíthatja és kegyetlenül megfoszthatja kenyerétől, szabadságától és becsületétől, és ezt a szabadelvű kormány egyéb reformjai között a magyar országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. Ez az a militarizmus, mely tönkre teszi a polgári államot és társadalmat, tönkre a civilizációt és a magyarságot. De a szabadelvű párturalom megköveteli, hogy neki áldozzunk. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Uj könyvek. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Közeledvén a karácsony, megkezdődött az uj könyvek kiadása, olvasóközönség és kritika elé állítása. Különös, hogy épp ez a könyvek megjelenésének szezonja, mintha karácsonyra csupa új könyveket, új vers- és novella-köteteket vásárolna a közönség. Az egész évben nem jelenik meg annyi szépirodalmi mű, mint a karácsonyt megelőző emez egy-két hónapban. És ebben a kiadókat, akik praktikus emberek, kevésbbé értjük, mint a tájékozatlan írókat, — az igaz, hogy a legtöbb belletrisztikai könyv — vers és elbeszélés — a szerzők saját rizikójára jelenik meg. Az idei karácsonyi piacnak egyik igen becses kiadása Petelei István könyve, mely Jetti cím alatt jelent meg Singer és Wolfner kiadásában, Kolozsvárott. Akik gondos figyelői irodalmi viszonyainknak, bizonyára tudják, mily jelentékeny erőt képvisel Petelei István. Hogy nem különösen népszerű a nagy közönség előtt, annak legfőbb oka, hogy az irodalmi központtól távol, egy vidéki városban él, ahonnan irodalmi munkásságának ismerete csak lassan terjed szét a nagy rétegekre; az irodalom gourmandjai azonban őt keresik fel. Egyébként tehetsége nem is alkalmas arra, hogy széles körben populáris legyen. Egy kissé komor, súlyos és kemény, erdélyi ember. A szenvedély láza lüktet írásaiban, az események, melyeket leir, tompa sulylyal nehezednek melledre, a hangja akár mély melankóliájával, akár pedig szakadozott, rideg s éles erejével kifárasztja az elmédet. Mély értelemmel általános uralkodó nagy igazságokat szolgál: ez teszi kissé nehézkessé a munkálatait, melyek szépségeit igazán csak kis kör tudja méltányolni. A kötet első és legnagyobb elbeszélése, melyről a címet is vette: Jetti. A zsidó korcsmáros szépséges leányát elszereti a földesúr, Bérei Tamás, egy szilaj, vad, durva és módjára kényes legény. Erőszakos hévvel addig ostromolja a szerelmes Jettit, mig ez végre ráállt, hogy éjszakának idején otthagyja gyámoltalan öreg apját s kövesse kedvesét az ősi kúriára. A házban még Tamás bátyja, Miklós él, egyhangú, magányos ridegségben; a ház maga is az elhanyagoltság, a vadság, a ridegség képét mutatja: farkaskölykök fészke. A zsidó leány szelíd bája jótékony hatással van az eldurvult emberekre, de egyben vesztüket is okozza. Szerelmet gerjeszt Miklósban is, aki szívesebb természetű, mint az öcscse, de Tamást a kétségbeesésbe hajtja féltékenysége és kést márt a bátyja szívébe, elvesztvén ezzel magamagát is. A két testvér karaktere, vadsága s az öszszeütközés, mely katasztrófájukat okozza, tovább a leány szerelmi viszonya a két vad emberhez és édesatyjához, az öreg zsidó fájdalma s vágyódása hűtlen leánya után, a falu, az utca, a levegő, mind megkapó erővel van rajzolva ebben az elbeszélésben. Ha itt-ott egyegy hangot visszásnak is találunk, ez elenyészik abban az eleven környezetben, melyet szinte érinteni vélünk, olyan színesen, olyan mozgalmasan, olyan közvetetlenséggel áll szemünk előtt. Végre is minden művészi munkában ez a legnagyobb feladat: híven demonstrálni a körülményeket, a levegőt, a milliónt, amelyben valamely esemény történt. Ha az általános kép talál, akkor már a fantáziánk segít beléhelyezni az eseményt s kerekre formálni az egészet, ha a művész netán kiszögelést, vagy hiátuszt hagyott munkáján, sőt ez apró hiányok el is enyésznek a teljes kép szemléletében. • Tört remények címe alatt, jelent meg egy kötetrajz és tárca Zilahy Ágnestől, akitől kitűnő szakácskönyvet birnak asszonyaink. A könyvet kiadta Becsky László, az írónő fia. A munkálatok, melyek a kötetben vannak, egy nagyobb részben a Budapesti Hírlapban jelentek meg s kiváló intelligenciáról és nem csekély imitudásról tanúskodnak. A legtöbb intimus természetű dolog, amely egy szerencsétlen nő küzdelmeit világítja meg. Már egy-egy rajzában is sokat látunk ebből a szomorú életből. A Varrónő magas termetű, elegáns külsejű nő, gépe előtt ül és keztyűt varr, párját űíz krajcárért. Közben elgondolkozik a sok csapáson, amely érte. Ragyogó szépség volt, mégis szerencsétlenül ütött ki házassága, mert hamar történt, minden válogatás nélkül, mert árva leány volt, a kivel — noha vagyona volt — BUDAPESTI HÍRLAP. (332. sz.) 1893. december 1. Budapest, nov. 30. A polgári házasság. Félhivatalosan jelentik, hogy az igazságügyminiszter holnapután, szombaton, terjeszti be a házassági jogról szóló, 167 szakaszra terjedő törvényjavaslatot a képviselőháznak, miután már a több, mint 30 évre terjedő megokolás is elkészült. Csáky megy. A bécsi félhivatalos Pol Corr, a magyar politikai helyzetről számolván be, sajnálattal hangsúlyozza, hogy még mindig nincs kilátás arra, hogy „Csáky kultuszminiszter ez állásában hosszabb ideig maradna.“ A dunaszerdahelyi mandátum. A képviselőház állandó igazoló bizottsága mai ülésében tárgyalás alá vette Erdély Sándornak, a dunaszerdahelyi kerületben megválasztott képviselőnek megbízó levelét s a nevezett képviselőt a szokásos 30 napi határidő fentartásával igazolt képviselőnek jelentette ki. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, nov. 30. Éppen olyan szelíd nyugodtsággal, mint ahogyan eddig az egész budget-vita folyt, indult meg ma a honvédelmi költségvetés tárgyalása is. Először a t. Ház katona-szakértői beszéltek ; Tóth Aladár, Tóth Ernő, Bolgár Ferenc és Nagy István, mind a négyen formásan és velősen. Az utóbbi három egy-egy határozati javaslatot is nyújtott be. Tóth Ernő a honvédségnek tüzérséggel és műszaki csapatokkal való kiegészítését, Bolgár a közös hadseregből átvett honvéd tiszteknek éven kinti kimutatását, Nagy István a honvéd tisztek árváiról való gondoskodást kívánván. A határozati javaslatokkal szemben Wekerle miniszterelnök látta szükségesnek nyilatkozni. Nagy István határozati javaslatáról, melynek a tendenciájával különben egyetért, azt bizonyította, hogy az fölösleges ; a másik két javaslattal érdemileg bővebben nem is foglalkozott, mert a jelen ülésszakban hasonló indítványokat már elvetett a Ház, azok tehát szavazásra nem is bocsáthatók. Nagy mozgás támadt erre a baloldalon s nyomban szólásra jelentkezett Horváth Gyula, a házszabály viták állandó indítója. Tiltakozik a miniszterelnök házszabály-magyarázata ellen, mert ez a Ház budgetjogának korlátozása volna. Igaz ! Úgy van ! zug rá a baloldal s már-már vihar kerekednék a dologból, ha a miniszterelnök nem siet a háborgást lecsöndesíteni, kijelentvén, hogy ám jó, a házszabály ama rendelkezése ne terjedjen ki a budget-vita során beadandó indítványokra. Az izgalom ezzel szerencsésen elmúlt s a Házat sem Thalig hosszú, sem Madarász József rövid beszéde nem kavarta fel. Az elnök már be is akarta rekeszteni a vitát, de közbevágott Ugron Gábor: — Én még beszélni akarok, hanem előbb nyilatkozzék a miniszter. Fejérváry idegesen pattant fel a helyéről: — Akkor szólok, ha szükségét látom. És, tessék megtudni, leckét bárkitől elfogadok, de Ugron Gábortól soha. Ebből a hangnemből folyt azután tovább a két ellenfél szóváltása. A miniszter különben végül nyilatkozott a vita során fölvetett egyéb kérdésekről is, épp úgy, mint tavaly vagy harmadéve okoskodván minden u. n. nemzeti reform ellen. A vitát holnap folytatják. A képviselőház ülése. Kezdete d. e. 10 órakor. Elnök : Bánffy Dezső báró. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle, Fejérváry, Hieronymi miniszterek.