Budapesti Hírlap, 1893. december (13. évfolyam, 332-360. szám)

1893-12-01 / 332. szám

­­ nak. A vak engedelmesség némán tűri a po­font és a rúgást s a kardlapozást, vagy a dresszura kínzásait, némán tűrni kénytelen, de azután kétségbeesik s a halálba menekül. Azt hiszem, alig van hadsereg, hol ily nagy száma lenne az öngyilkosoknak. De Fejérváry könnyen vigasztalódik ezen s azzal menti beszédében jelentésének bor­zasztó statisztikáját, hogy „a lapok katonai brutalitásokról mondanak meséket“, tehát nem a gúzsbakötés, hanem a hírlapok okai az ön­­gyilkosságoknak. Ezt talán még a szabadelvűek sem hiszik el neki. De hogy érzik magukat a kormány par­lamenti katonái, midőn az általuk megszavazott 25. §. eredményeiről tesz a miniszter jelentést. A közös hadseregnél tavaly 1047 önkéntesből a német tiszti vizsgát sikerrel letette 847, te­hát megbukott vagy visszalépett s két vagy három évi szolgálatra maradt éppen 200 fiatal ember, tegyük hozzá, hogy 200 műveit ifjú, ki legalább tizenkét évig tanult, hogy hasznos polgára legyen a hazának és magasabb pályán fussa meg életét. A­kit ennek a 200 szeren­csétlennek sorsa hidegen hagy, annak nincs szíve az ember, a kultúra és a magyarság iránt. És hogy iparkodtak mindnyájan németül tanulni, csakhogy meg ne bukjanak! Osztrák­­német politikának ez igen jó. De hát a hon­védségnél, hol magyar a vizsgálat, 181 önkén­tes közül a vizsgálatot sikerrel letette 169, tehát csak 12 maradt hátra, amott 20 százalék, emitt 5 és fél százalék. Hát a­kit ez adatok meg nem győznek arról, hogy a 25. §-t el kell törölni, az nem igazságos, az nem magyar ember. Az elbizakodott militarizmus azonban sza­badelvű túlhajtással ront előre. Mindig több katona kell neki , mert a törvénybe iktatott újoncok létszáma nem elegendő, veszi a pót­­tartalékosokból. Szaporítja a csendőrséget is. Mi ez a népfölkelés szervezéséhez viszonyítva, mely most készül s melyről a miniszter be­adta a törvényjavaslatot a „jelentkezési köte­lezettségről.“ Mindenki „minden évben egy­szer a nyilvántartásra kirendelt honvédtisztnél vagy polgári hatóságnál személyesen jelent­kezni tartozik.“ Egy napot minden épkézláb férfiúnak ácsorgással kell tölteni s a­helyett, hogy keresne, költekeznie kell, hanem nem ez a fő, ennél sokkal nagyobb sérelem foglal­tatik a békés polgárokra nézve e törvényja­vaslatban, mert a második szakasz kimondja, hogy beidéztetésének napján a katonai bün­tető törvény alá helyeztetik minden polgár­ember Magyarországon, ki népfelkelő. Kiter­jesztetik ekként sok ezer, a katonai fegyelemhez nem szokott és a katonai szokásokban járatlan honpolgárra a véderő­ törvény ama szakasza, mely így szól: „A közös hadsereg és a hon­védség nem tényleges állományú egyénes ka­tonai büntetendő cselekmények miatt, a­melyek általuk az ellenőrzési szemle ideje alatt követ­­tetnek el, a katonai büntető és fegyelmi sza­bályok szerint büntettetnek.“ Lehet ezt meg­szavazni az új katonai büntető törvénykönyv meghozatala előtt ? E fegyelmi szabályokban oly szigorú intézkedések foglaltatnak, pl. a tisztelgésről, hogy ha ezeket egy népfölkelő nem tudja s a tiszt ar reá megharagszik, a polgárt katonai büntető bíróság elé állíthatja és kegyetlenül megfoszthatja kenyerétől, szabad­ságától és becsületétől, és ezt a szabadelvű kormány egyéb reformjai között a magyar or­szággyűlésnek elfogadásra ajánlja. Ez az a militarizmus, mely tönkre teszi a polgári államot és társadalmat, tönkre a civilizációt és a magyarságot. De a szabad­elvű párturalom megköveteli, hogy neki ál­dozzunk. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Uj könyvek. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Közeledvén a karácsony, megkezdődött az uj könyvek kiadása, olvasóközönség és kri­tika elé állítása. Különös, hogy épp ez a könyvek megjelenésének szezonja, mintha ka­rácsonyra csupa új könyveket, új vers- és novella-köteteket vásárolna a közönség. Az egész évben nem jelenik meg annyi szépiro­dalmi mű­, mint a karácsonyt megelőző emez egy-két hónapban. És ebben a kiadókat, a­kik praktikus emberek, kevésbbé értjük, mint a tájékozatlan írókat, — az igaz, hogy a legtöbb belletrisztikai könyv — vers és elbeszélés — a szerzők saját rizikójára jelenik meg. Az idei karácsonyi piacnak egyik igen becses kiadása Petelei István könyve, mely Jetti cím alatt jelent meg Singer és Wolfner kiadásában, Kolozsvárott. A­kik gondos figye­lői irodalmi viszonyainknak, bizonyára tudják, mily jelentékeny erőt képvisel Petelei István. Hogy nem különösen népszerű a nagy közön­ség előtt, annak legfőbb oka, hogy az irodalmi központtól távol, egy vidéki városban él, a­honnan irodalmi munkásságának ismerete csak lassan terjed szét a nagy rétegekre; az iroda­lom gourmandjai azonban őt keresik fel. Egyéb­ként tehetsége nem is alkalmas arra, hogy széles körben populáris legyen. Egy kissé ko­mor, súlyos és kemény, erdélyi ember. A szen­vedély láza lüktet írásaiban, az események, melyeket leir, tompa sulylyal nehezednek mel­ledre, a hangja akár mély melankóliájával, akár pedig szakadozott, rideg s éles erejével kifárasztja az elmédet. Mély értelemmel álta­lános uralkodó nagy igazságokat szolgál: ez teszi kissé nehézkessé a munkálatait, melyek szépségeit igazán csak kis kör tudja méltá­nyolni. A kötet első és legnagyobb elbeszélése, melyről a címet is vette: Jetti. A zsidó korcs­­máros szépséges leányát elszereti a földesúr, Bérei Tamás, egy szilaj, vad, durva és módjára kényes legény. Erőszakos hévvel addig ostro­molja a szerelmes Jettit, mig ez végre ráállt, hogy éjszakának idején otthagyja gyámoltalan öreg apját s kövesse kedvesét az ősi kúriára. A házban még Tamás bátyja, Miklós él, egy­hangú, magányos ridegségben; a ház maga is az elhanyagoltság, a vadság, a ridegség képét mutatja: farkaskölykök fészke. A zsidó leány szelíd bája jótékony hatással van az eldurvult emberekre, de egyben vesztüket is okozza. Szerelmet gerjeszt Miklósban is, a­ki szívesebb természetű, mint az öcscse, de Tamást a két­ségbeesésbe hajtja féltékenysége és kést márt a bátyja szívébe, elvesztvén ezzel magamagát is. A két testvér karaktere, vadsága s az ösz­­szeütközés, mely katasztrófájukat okozza, to­vább a leány szerelmi viszonya a két vad em­berhez és édesatyjához, az öreg zsidó fájdalma s vágyódása hűtlen leánya után, a falu, az utca, a levegő, mind megkapó erővel van raj­zolva ebben az elbeszélésben. Ha itt-ott egy­­egy hangot visszásnak is találunk, ez elenyé­szik abban az eleven környezetben, melyet szinte érinteni vélünk, olyan színesen, olyan mozgalmasan, olyan közvetetlenséggel áll szemünk előtt. Végre is minden művészi munkában ez a legnagyobb feladat: híven demonstrálni a körülményeket, a levegőt, a milliónt, a­melyben valamely esemény történt. Ha az általános kép talál, akkor már a fantáziánk segít beléhelyezni az eseményt s kerekre formálni az egészet, ha a művész netán kiszögelést, vagy hiátuszt hagyott mun­káján, sőt ez apró hiányok el is enyésznek a teljes kép szemléletében. • Tört remények címe alatt, jelent meg egy kötet­rajz és tárca Zilahy Ágnestől, a­kitől kitűnő szakácskönyvet birnak asszonyaink. A könyvet kiadta Becsky László, az írónő fia. A munkálatok, melyek a kötetben vannak, egy nagyobb részben a Budapesti Hírlap­ban jelen­tek meg s kiváló intelligenciáról és nem cse­kély imitudásról tanúskodnak. A legtöbb inti­­mus természetű dolog, a­mely egy szerencsét­len nő küzdelmeit világítja meg. Már egy-egy rajzában is sokat látunk ebből a szomorú élet­ből. A Varrónő magas termetű, elegáns külsejű nő, gépe előtt ül és keztyűt varr, párját űíz krajcárért. Közben elgondolkozik a sok csapá­son, a­mely érte. Ragyogó szépség volt, mégis szerencsétlenül ütött ki házassága, mert hamar történt, minden válogatás nélkül, mert árva leány volt, a kivel — noha vagyona volt — BUDAPESTI HÍRLAP. (332. sz.) 1893. december 1. Budapest, nov. 30. A polgári házasság. Félhivatalosan je­lentik, hogy az igazságügyminiszter holnap­után, szombaton, terjeszti be a házassági jogról szóló, 167 szakaszra terjedő törvényjavaslatot a képviselőháznak, miután már a több, mint 30 évre terjedő megokolás is elkészült. Csáky megy. A bécsi félhivatalos Pol Corr, a magyar politikai helyzetről számolván be, sajnálattal hangsúlyozza, hogy még mindig nincs kilátás arra, hogy „Csáky kultuszminiszter ez állásában hosszabb ideig maradna.“ A dunaszerdahelyi mandátum. A képvise­­lőház állandó igazoló bizottsága mai ülésében tár­gyalás alá vette Erdély Sándornak, a dunaszerda­helyi kerületben megválasztott képviselőnek meg­bízó levelét s a nevezett képviselőt a szokásos 30 napi határidő fentartásával igazolt képviselőnek je­lentette ki. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, nov. 30. Éppen olyan szelíd nyugodtsággal, mint a­hogyan eddig az egész budget-vita folyt, indult meg ma a honvédelmi költségvetés tárgya­lása is. Először a t. Ház katona-szakértői be­széltek ; Tóth Aladár, Tóth Ernő, Bolgár Fe­renc és Nagy István, mind a négyen formásan és velősen. Az utóbbi három egy-egy határo­zati javaslatot is nyújtott be. Tóth Ernő a honvédségnek tüzérséggel és műszaki csapa­tokkal való kiegészítését, Bolgár a közös had­seregből átvett honvéd­ tiszteknek éven kinti ki­mutatását, Nagy István a honvéd­ tisztek árvái­ról való gondoskodást kívánván. A határozati javaslatokkal szemben Wekerle miniszterelnök látta szükségesnek nyilatkozni. Nagy István határozati javaslatáról, melynek a tendenciájá­val különben egyetért, azt bizonyította, hogy az fölösleges ; a másik két javaslattal érdemi­leg bővebben nem is foglalkozott, mert a je­len ülésszakban hasonló indítványokat már el­vetett a Ház, azok tehát szavazásra nem is bocsáthatók. Nagy mozgás támadt erre a baloldalon s nyomban szólásra jelentkezett Horváth Gyula, a házszabály viták állandó indítója. Tiltakozik a miniszterelnök házszabály-magyarázata ellen, mert ez a Ház budgetjogának korlátozása volna. Igaz ! Úgy van ! zug rá a baloldal s már-már vihar kerekednék a dologból, ha a miniszterelnök nem siet a háborgást lecsöndesí­­teni, kijelentvén, hogy ám jó, a házszabály ama rendelkezése ne terjedjen ki a budget-vita során beadandó indítványokra. Az izgalom ezzel szerencsésen elmúlt s a Házat sem Thalig hosszú, sem Madarász József rövid beszéde nem kavarta fel. Az elnök már be is akarta rekeszteni a vitát, de közbevágott Ugron Gábor: — Én még beszélni akarok, hanem előbb nyilatkozzék a miniszter. Fejérváry idegesen pattant fel a helyéről: — Akkor szólok, ha szükségét látom. És, tessék megtudni, leckét bárkitől elfogadok, de Ugron Gábortól soha. Ebből a hangnemből folyt azután tovább a két ellenfél szóváltása. A miniszter különben végül nyilatkozott a vita során fölvetett egyéb kérdésekről is, épp úgy, mint tavaly vagy har­madéve okoskodván minden u. n. nemzeti reform ellen. A vitát holnap folytatják. A képviselőház ülése. Kezdete d. e. 10 órakor. Elnök : Bánffy Dezső báró. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle, Fejérváry, Hieronymi miniszterek.

Next