Budapesti Hírlap, 1894. március (14. évfolyam, 60-89. szám)
1894-03-13 / 72. szám
Budapest, 1894. XIV. évfolyam 72. sz. Kedd, március 13. Előfizetési árak: Egész évre 14 írt, félévre 7 írt, negyedévre 8 írt 50 kr., egy hónapra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetések, apróhirdetések fölvétetnek Józsefrönit 5. sz. a. utcai helyiségünkben is. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Rökk Szilárd utca 4. sz. Hirdetések díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 4 kr. Előfizetések, apróhirdetések fölvétetnek József-Körút 5. sz. a. utcai helyisteünkben is. A nagybeteg nagy ember. Budapest, márc. 12. (bP.) Kilencvenkét évvel minden nap ajándéka a jó Istennek. A turini agy az emberi kor végső határa felé közelgett volna a nélkül is, ha a gondviselés nem méri rá nagybetegség szenvedéseit. Hozzászokhattunk a gondolathoz, hogy a kimaradhatatlan őt se fogja megkímélni s előbb-utóbb ütni kell a végzetes órának, mely berekeszti nagy lelke földi pályáját, megnyitja számára a halhatatlanság örök szféráit. S most mégis országos szorongattatás napjait éljük, a félelem a reménynyel, az aggodalom a bízással tusakszik mindannyiunkban; lelkendezve olvassuk a villámirta teleütéseket róla, álmatlan éjszakáiról, gyengülő érveléséről, nehéz lélekzetéről, ájulásairól, eszméletkor ellesett töredező szavairól. És gondolatban ott vagyunk nála, a hazától ezer mértföldnyire, a piemonti város csöndes házában; látjuk a nagy ember betegszobáját, virrasztó környezetét, arcukon lemondó fájdalommal, elszánt kitartással. . . És látjuk őt is, a galambősz aggastyánt, dicsőséges életpálya fáradt vándorát, korunk vezéreszméinek győztes zászlótartóját, vívódva a végső pihenésért, megtörve nagy útra készen. . . És elszorul a szívünk, égő szemmel szegződik elménk gondolatra hozzá, várni a magasságbeli végzést, mely sorsáról rendelkezni fog. Szem nem látja, de a szív sejti, hogy már alá van az írva, meg van pecsételve. És nem tehetünk másképp: arcra borulunk, zokogó szavunkkal Isten országát keresni, fohászunkkal mindenható trónusánál áldozni s legjobb áldását kérni legjobb szolgájának hófehér fejére. Magyarok Istene, hallgasd meg a válság e napjaiban imádságunkat, a magyar nemzet imáját. A kit minden nap hallottál értünk fohászkodni, a kinek megengedted, hogy értünk éljen s nagyokat műveljen, de megtiltottad, hogy még többet tehessen: róla könyörgünk most közös érzelemmel, milliók és milliók szent István birodalmában. Leborul a pórnép, melyet ő tett sok százéves jobbágysorból szabad polgárrá, vagyonszerzővé, jobblétre képessé. Leborul a polgárság, melyet ő szervezett nemzetté, beleoltva a nemzeti öntudat nagy kötelességeit és nagy törekvéseit. Leborulnak a történeti Magyarország címeres sarjai, kiket a rendi alkotmány díjledékei közül ő mentett ki a szabad jogállam jövő története számára, új hivatást, új fejlődés feladatait betölteni. Isten, népünk nagy Istene, te adtad e nagy szellemet nekünk, hogy az alkonyaté küzdelmes száz év bölcsőjétől fogva velünk legyen és lángszava gyújtson, tisztitó tüzével a múltak gyarló salakjaiból kiolvaszszon, és számunkra uj élete pokát nyisson a te akaratod végtelen kegyelméből. Nem zúgolódunk, hogy megbízásod beteltével elszakítottad tőlünk hosszú 45 éven át s az újabb nemzedékek számára legendás homálytól körülvéve tartottad életben őt; zúgolódás nem jön ajkunkra azért sem, ha most visszaszólítod egedbe, a világosság amaz örök forrásához, honnét mindenható kegyelmed kiválasztottaidnak időnkint ily félisteneket vezérül ád. Hálát kell rebegnünk, hogy bírhattuk őt eddig, hogy jött a szükségben, előttünk járt a megpróbáltatásban, virrasztott felettünk a gyászban s visszavonult, mikor érezte, hogy betelt a te akaratod s az ő hivatása. Te adtad őt nekünk, abból a forrásból, honnét az Árpádok, Hunyadyak, Bocskayak, Zrínyiek nemzeti szerencsétlenségeink elhárítására közénk származtak. Dicsőség érte a magyarok Istenének. Ne legyen vétkünk, hogy most fáj a végzettörvény, mely a legdicsőbb emberpályának is végső határt szab s a legbensőbb életközösség idegszálait is megszakítja. Ne legyen vétkünk a fájdalom, mely a végbucsu sejtett óráinak közelségétől szivünkben sajog, ne az a nagy úr, tele keserűséggel, mely a költöző mester után a tanítványok és neveltek millióiban hátra marad. Ne legyen vétkünk a könyvem, mely forrón pereg azok arcán, kiknek ő más időkben elüljáró vezérük volt s az ifjabbakén, kiknek az ő életéből csak annyi jog jutott, hogy halálos ágya fölött sírhassanak. Magunkat siratjuk, Isten, mikor küldöttedet tőlünk örökre visszahívod; magunkat, kik itt maradunk az élet nehéz próbái közt, nagy kérdések előtt, múltúnknál szegényebben, jelenünknél árvábban, s rettegve haragodat, hogy uj veszedelmek óráin nem küld ismét egyet azok közül, kikhez ez agg szolgád most visszatér. Kegyelmes áldó kezedbe ajánljuk őt, és mi magunkat, enyhítsd szenvedéseit, lelkeink aggódó gondját, és jöjjön el a te országod, teljesüljön akaratod úgy a mennyben, mint a földön is .... Mai számunk 18 oldal. Az orosz vámegyezség. Budapest, márc. 12. Politika, nem pedig közgazdaság, amit a kormány és pártja csinálnak, midőn Oroszországgal ideiglenes szerződést kötnek ez év végéig, melynek értelme röviden az, hogy Oroszország a vámon mindazokban az előnyökben részesüljön, melyekben bármely más állam részesül és viszont Ausztria és Magyarország az orosz vámon ne fizessenek többet, mint bármely más állam alattvalói. Tarifaszerződést ezúttal nem kötnek, az majd az év végére létesül, ha az alkudozásokat befejezték. E kedvezményezés pedig, mely kölcsönösen leszállítja a mostani vámtételeket, rögtön életbe lép, egyidejűleg a német-orosz vámszerződéssel, melyet most fogadott el a birodalmi tanács Berlinben 200 szavazattal 146 ellenében. Nálunk az ellenzék nem szavazta meg ez ideiglenes felhatalmazást sem a kormánynak, de a többség megadta Oroszországnak és Ausztriának, amit a külügyminiszter Magyarországtól áldozatul előzetesen is megkövetelt. Mert kétségtelen, hogy magyar iparcikkeket vajmi keveset szállítunk Oroszországba s onnét gabonát, lisztet vagy szeszt ugyan be nem hozunk , de ha vámkedvezményeket adunk és kapunk, az osztrák ipar nyer piacot Oroszországban s az osztrák piacon az orosz nyerstermények lenyomják versenyezve a magyar mezőgazdasági termékek árait. E visszahatásában fontos reánk nézve a képviselőháznak mai hátrányos szavazata. Hátrányos volt már a német kormány elhatározása is, mely megszüntette a német vámszerződésben javunkra adott differenciálni vámokat a gabonára, megadván Oroszországnak is mindazokat az előnyöket, melyeket idáig magunk élveztünk. A német agráriusok és konzervatívok elég erkölcsi bátorsággal bírtak a kormánynak és a császárnak opponálni, a német mezőgazdaság védelmére. Leszavaztattak, mert a kormány azt vitatta, hogy ezzel kibékíti Oroszországot és tíz évre biztosítja a békét. Igaz-e, nem-e, nekünk úgy tetszik, hogy ugyanazok a politikai okok vezérelték a mi diplomáciánkat, hogy az orosz-német vámszerződéshez mintegy hozzájáruljunk. Ezt értjük s ezt ki is mondhatta volna a kormány, úgy legalább őszinte lett volna. Nemzetgazdasági álokokkal hiába támogatta javaslatát. A szabadelvű párt pedig cserben hagyta a magyar mezőgazdák érdekeit, nem szólt egy szót sem, de leszavazott egyhangúlag Oroszország mellett.