Budapesti Hírlap, 1894. március (14. évfolyam, 60-89. szám)

1894-03-01 / 60. szám

4 szabadelvű párt behozta ide a trójai falovat, hogy szétrobbantsa a függetlenségi pártot. Megerősíti ebben Aesopus meséje a hollóról és a rókáról, az önök tapsa és éljenzése — úgymond a jobboldalra mutatva — az a hízelgés, melylyel a sajtot akarják elkaparitani. (Derültség és ellenmondás a szélsőbal­oldalion.) Nem téveszti őt meg semmiféle demon­stráció, sem a március 4-diki liberális gyűlés, midőn a mezei hadak el fogják özönleni egész Bu­dapestet. Hivatkozik 1878-ra, a törökbarát tünteté­sekre, Bosznia elfoglalására stb. — a­mikor senki­nek sem jutott eszébe a kormány mellett tüntetni. Azt tartja, hogy a március 4-ki tüntetésnél nem lesz ott a­­ magyar nép. Utazásaiból beszélt azután: „Alexandriába éppen a karnevál alkalmával értem és ott igen sok kellemes karnevalikus alakot találtam, de nekem különösen csak úgy tetszett, a­melyik a mostani alkalomra is legjobban illik és ez a következő volt : Egy nagy állványon egy ökör volt, (Derültség.) nagy fejjel és nagy szarvakkal és odafenn az ökör mellett, az emelvényen egy igen szép nő ült, a ki babért adott oda az ökörnek, (Derültség.) a melyre az volt felírva „La pro­­tezzione.“ Méltóztassanak csak az önök helyzetét tekinteni; a függetlenségi párt tagjai, a­kik meg­szavazzák a törvényjavaslatot, azok a nőalak a babérral, a többi vonatkoztatást engedjék el nekem. (Derültség.) Én nem szavazom meg a törvényjavas­latot.“ (Elénk derültség és helyeslés a bal- és szélső­balon.) Dániel Ernő: Az az elmélet, hogy az ellenzéknek vissza kell utasítania, mindazt, a­mit a kormány javasol, nem egyezik meg sem az ország érdekével, sem a parlament egészséges fejlődésével. (Helyeslés jobb­­l­elöl... Az a kétféle mozgalom — egyik felekezeti, a másik politikai —a­mely a javaslat ellen támadt, meglehetős izgalmat keltett az országban, sőt a képviselőház tanácstermében is, de azért,, ha az or­szág vitális érdekei szükségessé tesznek valamely intézkedést, akkor azt meg kell tenni, ha bármilyen izgalmat kelt is. (Élénk helyeslés jobbról.) Az országnak, mint ilyennek, házasságjoga egyáltalán nincsen. Van házassági joguk az egyes felekezeteknek, külön-külön házassági jog annyi lé­tezik, a­mennyi vallásfelekezet van. E tekintetben tehát az ország ugyanannyi külön-külön részre van felosztva. Ebből annyi házasság származik, hogy a házasságjog egységes rendezése okvetetlenül szükséges. Majd adatokkal bizonyítja, hogy a képviselő­­ház már több, mint 20 éve foglalkozik az egyház­­politikai reform kérdésével, azután polemizál Ho­­dossyval, Apponyival. Arra a konklúzióra jut, hogy a kormány kénytelen volt előterjeszteni ja­vaslatait, és pedig abban a formában, a­mely­ben tettre. A katolikus nagygyűlés határozataival szem­ben óvást tesz az ellen, mintha a katolikus nagy­gyűlés, az e házában lakó összes katolikusok néze­tét képviselte volna. (Úgy van ! Úgy van ! jobbfe­lől. ) A római katolikus egyház szervezete ily kép­viseleti orgánumot nem ismer és nem is kapott ez a nagygyűlés a hazában lakó római katolikusoktól mandátumot arra, hogy nevekben nyilatkozhassak. (Úgy van ! úgy van ! jobbfelől.) Az ország min­den részéből­ érkező tiltakozások, minek a katoliku­soknak február 11-én ,Budapesten tartott kon­ferenciájából eredtek, mutatják, hogy a kát. nagy­gyűlés csak azok nevében nyilatkozott, a­kik részt vettek benne. (Úgy van ! ügy van ! jobb­felől.) Egyébként tagadja, hogy a kötelező polgári házasság sérti a katolikus hitelveket s erre nézve összegezi a már ismeretes érveket. Az összes ellen­vetéseknek az ismert cáfolatokat állítja szembe s végre arra az eredményre jut, hogy a javaslatokat el kell fogadni, mert különben a liberalizmus velük bukik. Első­sorban azonban — a mai parlamentáris rendszerben­­— a szabadelvű párt feladata, hogy a szabadelvűség követelményeit érvényesítse. (He­lyeslés jobbfelől.) Ez a párt, noha néhány tagja a liberalizmus fényének erősebb kisugárzása követ­keztében megvakulva félrevonult, a homályban meghúzódott, még mindig feladatának magaslatán áll. (Élénk helyeslés jobbfelől) valamint feladatá­nak magaslatán áll az a kormány is,, a­mely pro­gramjával megmutatta, hogy teljes tudatával bír a feladatoknak, a­melyek reá háramlanak. És vala­mint volt ereje arra, hogy elhárítsa , az akadályokat, a­melyek e törvényjavaslatok benyújtásának útjá­ban állottak, úgy lesz ereje — ha eme törvényja­vaslatok­­törvényerőre emelkednek — azokat az ország üdvére és dicsőségére végre is hajtani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elfogadja általánosság­ban a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alap­,­jául .(Élénk éljenzés­ és helyeslés a jobboldalon. Szónokot többen üdvözlik.) • Következett Ugron Gábor interpellációja és Wekerle Sándor miniszterelnök válasza a mozgósítás ügyében.­Erről szóló tudósításunkat lapunk más he­lyen találja az. olvasó.. Ülés vége fél 3 órakor. Nincs mozgósítás. Budapest, febr. 28. A képviselőház mai ülésén Ugron Gábor alkalmat adott a miniszterelnöknek, h­ogy nyi­latkozzék az utolsó napokban nagyon elterjedt mozgósítási hírek megbízhatósága felől. Wekerle miniszterelnök minden félreértést kizáró módon megcáfolta ezeket a híreket, melyek talán azért tartották magukat olyan sokáig, mert első forrásuk a kormány egyik félhivatalosa, a Pester Lloyd volt. A miniszterelnök kijelen­téseit, hogy mozgósításról, csapat-diszlokációról nincs szó és csapataink rendszeres elhelyezése biztosítékot nyújt érdekeinknek teljes megóvá­sára, tudomásul vette az interpelláló­t a Ház és megnyugvással veheti tudomásul az ország, a kérdés a következőképpen intéződött el a képviselőházban. Ugron Gábor: T. Ház! Már második napja, hogy a hírlapokban olvassuk azon híreket, mintha a 13-dik és 7-dik hadtest részben mozgósíttatott volna. Különböző irányú feltevéseket fűztek ahhoz, hogy mi okból rendeltetett volna el ezen hadtestek részleges mozgósítása. Ezen mozgósítási hírek úgy a hadsereg köte­lékébe tartozókat, mint azok családjait nyugtalanít­ják és kétségtelenül úgy az országban, mint az országon kívül elég okot nyújtanak arra, hogy feltűn­jenek és az üzleti életet is, kedvezőtlenül hangolják. Nekünk, mint a törvényhozás tagjainak, nem sza­bad megengednünk, hogy egy részleges mozgósítás megtörténhessék a­nélkül,­ hogy mi annak indokai­ról és terjedelméről kellőképpen értesülve , ne len­nénk. De másfelől, hogyha ezen mozgósítási hí­rek alappal nem bírnának, a törvényhozás a leg­illetékesebb hely, a­hol ezen hírek a kormány nyi­latkozata által határozott megcáfolást nyernek és ez által nyugalmat idéznek elő. Interpellációm megtételére itt több indokot nem akarok felhozni, hanem egyszerűen felolvasom azt. (Olvassa.) Kér­dés a miniszterelnök úrhoz. Részleges mozgósítás hírét hozták a lapok. Kérdem a miniszterelnök urat : Igaz-e, hogy a részleges mozgósítás elren­deltetett és ha igaz, adhat-e felvilágosítást annak terjedelme felöl? Az elnök: A miniszterelnök úr fog szólni! (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Igen örülök, hogy alkalmam van ezen kérdésben nyilatkozni, (Halljuk­! Halljuk!) minthogy nagy sajnálatomra két nap óta magam is azt látom, hogy sajtónknak egy­ része, talán a kö­vetkezmények kellő mérlegelése nélkül, meglehető­sen könnyelmű forrásokra alapítva-­ híreszteléseit, oly hiedelemnek enged­­ért, mintha itt mozgósítás­ról, csapat-diszlokációról volna szó. Ezen híreszte­lésekkel szemben a t. képviselő úr kérdésére a leghatározottabban kijelentem, hogy semmi mozgó­sítás, semmi újabb csapatelhelyezésről szó , sincs, az iránt semminemű intézkedés nem történt és semminemű intézkedés célba nem is vézetett. (álta­lános helyeslés.) Azt hiszem, határozottabban nem nyilatkozha­tni. Még csak azt jegyzem meg, hogy külügyi viszonyaink most is olyanok, hogy ily intézkedés-­­­nek szüksége — nézetem szerint — közelebb, a­mennyire emberi számítás szerint előre lehet látni, nem is fog fenforogni. A mi csapataink rendszeres elhelyezése biztosítékot nyújt érdekeinknek teljes megóvására. (Általános élénk helyeslés.) Sajnálom, hogy ezen híresztelések szélesebb körben elterjedtek, ámbár eddigelé hála Istennek nagyobb izgatottságot sem a külügyi viszonyokban, sem a magyar társadalomban, sem a gazdasági élet­ben elő nem idéztek. Minthogy azonban igen könnyen lehetséges az, hogyha az ily könnyelmű hít­eszteléseknek ele­jét nem vesszük, s azok bizonyos izgatott állapot­ban találják a­­pénzügyi,­piacot, vagy a külügyi viszonyokat, hogy azokra válságos visszahatással is lehetnek, én elvárom a magyar­ sajtó hazafias érzü­letétől, hogy ily híresztelésektől a jövőben tartóz­kodni fog. (Általános élénk helyeslés.) Ugron Gábor : T. képviselőház­­ A t. minisz­terelnök úr által adott válasz egészen­ világuk és határozott és éppen azért nemcsak­­engem nyugtat meg, hanem megnyugtathatja az ország minden pol­gárát és megnyugvást, szerezhet kifelé,is. A mi­niszterelnök úr válaszát tudomásul veszeti.. (Helyes­lések.) Az elnök: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr a t. miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszi. Méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a t. minisz­terelnök úr válasza tudomásul vétessék ? .. (Igen !) A t. miniszterelnök úr válasza tudomásul vétetik. * " A mozgósítási hírek állítólag onnan ered­tek, hogy a kormány elrendelte a próbamozgó­­sitást, így értesül a Magyarország. BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) 1894* március 1...... Dalmácia bekebelezése. — Saját tudósitónktól. — Zára, febr. 27. Dalmáciának Horvát-Szlavonországgal s így Magyarországgal való egyesítése végre foglalkoz­tatni kezdi a dalmát politikusokat­ is. Mert csodá­latos módon eddig ez­­az egyesítés Dalmáciában semmi melegebb érdeklődést nem keltett, a­mit Horvátországban észrevenni egy alkalommal sem mulasztottak el. Sem az olasz, sem a szláv lakos­ság nem adta jelét valamiféle vágynak az egyesítés iránt, sőt határozottan­­ellenségei­ voltak ennek a tervnek. A dalmáciai horvát nemzetiségűek pedig nem voltak és még ma sincsenek egy véleményen azokat az elveket illetőleg, a­melyeknek alapján­ az egyesités megtörténjék. --. .... A zágrábi kiállítás alkalmával, a Sínkor egy nagy csapat dalmata rándult fel Zágrábba s ott jelen volt a Kacsics-szobor leleplezésén, történt elő­ször, hogy Khuen-Héderváry gróf, horvát bán, ne­kik a helyes utat megmutatta. Ez az út a Magyar­­országgal­­ való,á­m Logi­ Megyééiig **A .kiegyezés alap­­elvül Dalmáciának Horvát-Szlavonországhoz való tartozóságát tekinti s ezzel egyszersmind kapcsola­tát Magyarországhoz is. Erre az útra azonban sem a horvát, sem a dalmát ultrák nem akarnak térni. Fölvetettek egy horvát álamjog­ot, a­mely csak az ő fantáziájukban van meg és ennek az elvnek az­­ alapján követelik az­­ egyesítést. A dalmát tartom­ánygyűlés horvát­­klubja már ki is­ dol­­gozott egy föliratot, a­melyben kifejezést ad ennek a nézetének. Ez a fölirat­terv a bizottság elé ju­tott, a­mely erősen módosított rajta, megváltoztat­ván a horvát klub fellengzőbb­ kitételeit. A tarto­­mánygyűléshez intézett jelentésében a bizottság már más felirati javaslatot terjesztett elő, mint a­milyen a horvát klubé volt. Bár ez is Dalmáciának Horvát­országgal való­ egyesítését követelte, de­­ sokkal szelidebb formában.­ Tárgyalás alá ez a javaslat sem került, mert éppen a­mikor tárgyalniok­­ kel­lett volna, dec. 17-én bezárták a dalmát tartomány­­gyűlést, így Dalmácia bekebelezésének kérdését me­gint ad graecas calendas odázták el. A horvát klub által,kidolgozott felirati javas­­­lat, bombasztikus, sőt■ helyenkint a király­ felségét sértő hangja minden komolyan gondolkozó dalmát politikusban mély megbotránykozást keltett. És bár a bizottság kivetkőztette minden éles kifejezéséből a feliratot, a lényeget meghagyta benne, mert nem tudtak fölemelkedni magasabb szóvonalra, nem volt meg bennük a meggyőződés bátorsága nyíltan és bátran kimondani, a­mi minden komoly politikus előtt amúgy is világos , hogy Horvátországnak Ma­gyarországgal való állam­jogi kiegyezése az egyet­len, a legjobb, a legbiztosabb bázisa az egyesülés­nek, mert ez pregnánsabban formulázza Horvátor­szág és Dalmácia jogát, mint a lusztorikus reminisz­cenciák, melyekkel a horvát klub előállott. És mégis tudom, részben személyes meg­­figyelésből,­részben Hitlar­ dr.-ral, Klaks ■ dr.-ral és más komoly dalmát' politikusokkal'­való érintkezés­ből, a­kiknek megvannak politikai tapasztalásaik és tehetségük megküzdeni minden nehézséggel, hogy ők lelkük mélyében, megvannak, győződve a dalmát-horvát kiegyezés tehetségéről- és , arról, hogy semmi más módon Dalmácia Horvátországgal- egyen-: sülni nem fog. A­ki pedig nem ezen a véleményen

Next