Budapesti Hírlap, 1894. március (14. évfolyam, 60-89. szám)
1894-03-01 / 60. szám
4 szabadelvű párt behozta ide a trójai falovat, hogy szétrobbantsa a függetlenségi pártot. Megerősíti ebben Aesopus meséje a hollóról és a rókáról, az önök tapsa és éljenzése — úgymond a jobboldalra mutatva — az a hízelgés, melylyel a sajtot akarják elkaparitani. (Derültség és ellenmondás a szélsőbaloldalion.) Nem téveszti őt meg semmiféle demonstráció, sem a március 4-diki liberális gyűlés, midőn a mezei hadak el fogják özönleni egész Budapestet. Hivatkozik 1878-ra, a törökbarát tüntetésekre, Bosznia elfoglalására stb. — amikor senkinek sem jutott eszébe a kormány mellett tüntetni. Azt tartja, hogy a március 4-ki tüntetésnél nem lesz ott a magyar nép. Utazásaiból beszélt azután: „Alexandriába éppen a karnevál alkalmával értem és ott igen sok kellemes karnevalikus alakot találtam, de nekem különösen csak úgy tetszett, amelyik a mostani alkalomra is legjobban illik és ez a következő volt : Egy nagy állványon egy ökör volt, (Derültség.) nagy fejjel és nagy szarvakkal és odafenn az ökör mellett, az emelvényen egy igen szép nő ült, a ki babért adott oda az ökörnek, (Derültség.) a melyre az volt felírva „La protezzione.“ Méltóztassanak csak az önök helyzetét tekinteni; a függetlenségi párt tagjai, akik megszavazzák a törvényjavaslatot, azok a nőalak a babérral, a többi vonatkoztatást engedjék el nekem. (Derültség.) Én nem szavazom meg a törvényjavaslatot.“ (Elénk derültség és helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Dániel Ernő: Az az elmélet, hogy az ellenzéknek vissza kell utasítania, mindazt, amit a kormány javasol, nem egyezik meg sem az ország érdekével, sem a parlament egészséges fejlődésével. (Helyeslés jobblelöl... Az a kétféle mozgalom — egyik felekezeti, a másik politikai —amely a javaslat ellen támadt, meglehetős izgalmat keltett az országban, sőt a képviselőház tanácstermében is, de azért,, ha az ország vitális érdekei szükségessé tesznek valamely intézkedést, akkor azt meg kell tenni, ha bármilyen izgalmat kelt is. (Élénk helyeslés jobbról.) Az országnak, mint ilyennek, házasságjoga egyáltalán nincsen. Van házassági joguk az egyes felekezeteknek, külön-külön házassági jog annyi létezik, amennyi vallásfelekezet van. E tekintetben tehát az ország ugyanannyi külön-külön részre van felosztva. Ebből annyi házasság származik, hogy a házasságjog egységes rendezése okvetetlenül szükséges. Majd adatokkal bizonyítja, hogy a képviselőház már több, mint 20 éve foglalkozik az egyházpolitikai reform kérdésével, azután polemizál Hodossyval, Apponyival. Arra a konklúzióra jut, hogy a kormány kénytelen volt előterjeszteni javaslatait, és pedig abban a formában, amelyben tettre. A katolikus nagygyűlés határozataival szemben óvást tesz az ellen, mintha a katolikus nagygyűlés, az e házában lakó összes katolikusok nézetét képviselte volna. (Úgy van ! Úgy van ! jobbfelől. ) A római katolikus egyház szervezete ily képviseleti orgánumot nem ismer és nem is kapott ez a nagygyűlés a hazában lakó római katolikusoktól mandátumot arra, hogy nevekben nyilatkozhassak. (Úgy van ! úgy van ! jobbfelől.) Az ország minden részéből érkező tiltakozások, minek a katolikusoknak február 11-én ,Budapesten tartott konferenciájából eredtek, mutatják, hogy a kát. nagygyűlés csak azok nevében nyilatkozott, akik részt vettek benne. (Úgy van ! ügy van ! jobbfelől.) Egyébként tagadja, hogy a kötelező polgári házasság sérti a katolikus hitelveket s erre nézve összegezi a már ismeretes érveket. Az összes ellenvetéseknek az ismert cáfolatokat állítja szembe s végre arra az eredményre jut, hogy a javaslatokat el kell fogadni, mert különben a liberalizmus velük bukik. Elsősorban azonban — a mai parlamentáris rendszerben— a szabadelvű párt feladata, hogy a szabadelvűség követelményeit érvényesítse. (Helyeslés jobbfelől.) Ez a párt, noha néhány tagja a liberalizmus fényének erősebb kisugárzása következtében megvakulva félrevonult, a homályban meghúzódott, még mindig feladatának magaslatán áll. (Élénk helyeslés jobbfelől) valamint feladatának magaslatán áll az a kormány is,, amely programjával megmutatta, hogy teljes tudatával bír a feladatoknak, amelyek reá háramlanak. És valamint volt ereje arra, hogy elhárítsa , az akadályokat, amelyek e törvényjavaslatok benyújtásának útjában állottak, úgy lesz ereje — ha eme törvényjavaslatoktörvényerőre emelkednek — azokat az ország üdvére és dicsőségére végre is hajtani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elfogadja általánosságban a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alap,jául .(Élénk éljenzés és helyeslés a jobboldalon. Szónokot többen üdvözlik.) • Következett Ugron Gábor interpellációja és Wekerle Sándor miniszterelnök válasza a mozgósítás ügyében.Erről szóló tudósításunkat lapunk más helyen találja az. olvasó.. Ülés vége fél 3 órakor. Nincs mozgósítás. Budapest, febr. 28. A képviselőház mai ülésén Ugron Gábor alkalmat adott a miniszterelnöknek, hogy nyilatkozzék az utolsó napokban nagyon elterjedt mozgósítási hírek megbízhatósága felől. Wekerle miniszterelnök minden félreértést kizáró módon megcáfolta ezeket a híreket, melyek talán azért tartották magukat olyan sokáig, mert első forrásuk a kormány egyik félhivatalosa, a Pester Lloyd volt. A miniszterelnök kijelentéseit, hogy mozgósításról, csapat-diszlokációról nincs szó és csapataink rendszeres elhelyezése biztosítékot nyújt érdekeinknek teljes megóvására, tudomásul vette az interpellálót a Ház és megnyugvással veheti tudomásul az ország, a kérdés a következőképpen intéződött el a képviselőházban. Ugron Gábor: T. Ház! Már második napja, hogy a hírlapokban olvassuk azon híreket, mintha a 13-dik és 7-dik hadtest részben mozgósíttatott volna. Különböző irányú feltevéseket fűztek ahhoz, hogy mi okból rendeltetett volna el ezen hadtestek részleges mozgósítása. Ezen mozgósítási hírek úgy a hadsereg kötelékébe tartozókat, mint azok családjait nyugtalanítják és kétségtelenül úgy az országban, mint az országon kívül elég okot nyújtanak arra, hogy feltűnjenek és az üzleti életet is, kedvezőtlenül hangolják. Nekünk, mint a törvényhozás tagjainak, nem szabad megengednünk, hogy egy részleges mozgósítás megtörténhessék anélkül, hogy mi annak indokairól és terjedelméről kellőképpen értesülve , ne lennénk. De másfelől, hogyha ezen mozgósítási hírek alappal nem bírnának, a törvényhozás a legilletékesebb hely, ahol ezen hírek a kormány nyilatkozata által határozott megcáfolást nyernek és ez által nyugalmat idéznek elő. Interpellációm megtételére itt több indokot nem akarok felhozni, hanem egyszerűen felolvasom azt. (Olvassa.) Kérdés a miniszterelnök úrhoz. Részleges mozgósítás hírét hozták a lapok. Kérdem a miniszterelnök urat : Igaz-e, hogy a részleges mozgósítás elrendeltetett és ha igaz, adhat-e felvilágosítást annak terjedelme felöl? Az elnök: A miniszterelnök úr fog szólni! (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Igen örülök, hogy alkalmam van ezen kérdésben nyilatkozni, (Halljuk! Halljuk!) minthogy nagy sajnálatomra két nap óta magam is azt látom, hogy sajtónknak egy része, talán a következmények kellő mérlegelése nélkül, meglehetősen könnyelmű forrásokra alapítva- híreszteléseit, oly hiedelemnek engedért, mintha itt mozgósításról, csapat-diszlokációról volna szó. Ezen híresztelésekkel szemben a t. képviselő úr kérdésére a leghatározottabban kijelentem, hogy semmi mozgósítás, semmi újabb csapatelhelyezésről szó , sincs, az iránt semminemű intézkedés nem történt és semminemű intézkedés célba nem is vézetett. (általános helyeslés.) Azt hiszem, határozottabban nem nyilatkozhatni. Még csak azt jegyzem meg, hogy külügyi viszonyaink most is olyanok, hogy ily intézkedés-nek szüksége — nézetem szerint — közelebb, amennyire emberi számítás szerint előre lehet látni, nem is fog fenforogni. A mi csapataink rendszeres elhelyezése biztosítékot nyújt érdekeinknek teljes megóvására. (Általános élénk helyeslés.) Sajnálom, hogy ezen híresztelések szélesebb körben elterjedtek, ámbár eddigelé hála Istennek nagyobb izgatottságot sem a külügyi viszonyokban, sem a magyar társadalomban, sem a gazdasági életben elő nem idéztek. Minthogy azonban igen könnyen lehetséges az, hogyha az ily könnyelmű híteszteléseknek elejét nem vesszük, s azok bizonyos izgatott állapotban találják apénzügyi,piacot, vagy a külügyi viszonyokat, hogy azokra válságos visszahatással is lehetnek, én elvárom a magyar sajtó hazafias érzületétől, hogy ily híresztelésektől a jövőben tartózkodni fog. (Általános élénk helyeslés.) Ugron Gábor : T. képviselőház A t. miniszterelnök úr által adott válasz egészen világuk és határozott és éppen azért nemcsakengem nyugtat meg, hanem megnyugtathatja az ország minden polgárát és megnyugvást, szerezhet kifelé,is. A miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszeti.. (Helyeslések.) Az elnök: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr a t. miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszi. Méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a t. miniszterelnök úr válasza tudomásul vétessék ? .. (Igen !) A t. miniszterelnök úr válasza tudomásul vétetik. * " A mozgósítási hírek állítólag onnan eredtek, hogy a kormány elrendelte a próbamozgósitást, így értesül a Magyarország. BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) 1894* március 1...... Dalmácia bekebelezése. — Saját tudósitónktól. — Zára, febr. 27. Dalmáciának Horvát-Szlavonországgal s így Magyarországgal való egyesítése végre foglalkoztatni kezdi a dalmát politikusokat is. Mert csodálatos módon eddig ezaz egyesítés Dalmáciában semmi melegebb érdeklődést nem keltett, amit Horvátországban észrevenni egy alkalommal sem mulasztottak el. Sem az olasz, sem a szláv lakosság nem adta jelét valamiféle vágynak az egyesítés iránt, sőt határozottanellenségei voltak ennek a tervnek. A dalmáciai horvát nemzetiségűek pedig nem voltak és még ma sincsenek egy véleményen azokat az elveket illetőleg, amelyeknek alapján az egyesités megtörténjék. --. .... A zágrábi kiállítás alkalmával, a Sínkor egy nagy csapat dalmata rándult fel Zágrábba s ott jelen volt a Kacsics-szobor leleplezésén, történt először, hogy Khuen-Héderváry gróf, horvát bán, nekik a helyes utat megmutatta. Ez az út a Magyarországgal való,ám Logi Megyééiig **A .kiegyezés alapelvül Dalmáciának Horvát-Szlavonországhoz való tartozóságát tekinti s ezzel egyszersmind kapcsolatát Magyarországhoz is. Erre az útra azonban sem a horvát, sem a dalmát ultrák nem akarnak térni. Fölvetettek egy horvát álamjogot, amely csak az ő fantáziájukban van meg és ennek az elvnek az alapján követelik az egyesítést. A dalmát tartománygyűlés horvátklubja már ki is dolgozott egy föliratot, amelyben kifejezést ad ennek a nézetének. Ez a föliratterv a bizottság elé jutott, amely erősen módosított rajta, megváltoztatván a horvát klub fellengzőbb kitételeit. A tartománygyűléshez intézett jelentésében a bizottság már más felirati javaslatot terjesztett elő, mint amilyen a horvát klubé volt. Bár ez is Dalmáciának Horvátországgal való egyesítését követelte, de sokkal szelidebb formában. Tárgyalás alá ez a javaslat sem került, mert éppen amikor tárgyalniok kellett volna, dec. 17-én bezárták a dalmát tartománygyűlést, így Dalmácia bekebelezésének kérdését megint ad graecas calendas odázták el. A horvát klub által,kidolgozott felirati javaslat, bombasztikus, sőt■ helyenkint a király felségét sértő hangja minden komolyan gondolkozó dalmát politikusban mély megbotránykozást keltett. És bár a bizottság kivetkőztette minden éles kifejezéséből a feliratot, a lényeget meghagyta benne, mert nem tudtak fölemelkedni magasabb szóvonalra, nem volt meg bennük a meggyőződés bátorsága nyíltan és bátran kimondani, ami minden komoly politikus előtt amúgy is világos , hogy Horvátországnak Magyarországgal való államjogi kiegyezése az egyetlen, a legjobb, a legbiztosabb bázisa az egyesülésnek, mert ez pregnánsabban formulázza Horvátország és Dalmácia jogát, mint a lusztorikus reminiszcenciák, melyekkel a horvát klub előállott. És mégis tudom, részben személyes megfigyelésből,részben Hitlar dr.-ral, Klaks ■ dr.-ral és más komoly dalmát' politikusokkal'való érintkezésből, akiknek megvannak politikai tapasztalásaik és tehetségük megküzdeni minden nehézséggel, hogy ők lelkük mélyében, megvannak, győződve a dalmát-horvát kiegyezés tehetségéről- és , arról, hogy semmi más módon Dalmácia Horvátországgal- egyen-: sülni nem fog. Aki pedig nem ezen a véleményen