Budapesti Hírlap, 1894. március (14. évfolyam, 60-89. szám)
1894-03-19 / 78. szám
Budapest, 1894. XIV. évfolyam 78. sz. Hétfő, március 19 Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hónapra 1 frte 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetések, apró srfletések fölvétetnek József-Kónit 5. sz. a. utcai helyiségünlSeB is. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VUL, Bökk Szilárd utca 4. ss. Hirdetések díjszabás szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Etetései, apróhirdetések feltételéssel-femt 5. sz, a. utcai lelyiséent tenti Kossuth Lajos. Budapest, márc. 18. Virágvasárnap ünnepén reménynyel és aggodalommal elegyes hírek érkeztek Turinból. Reggel kissé megnyugtató hírrel kopogtatott be egy távirat, utána azonban leverten, szomorúan beszélgetett a többi , míg végül éjjel egy távirat olyasmit hozott, amit már rég nem: hitt örvendezésről, könnyebbségről, javulásról. A legutolsó sürgöny azonban megint szomorúan, nagyon szomorúan hangzik. A fővárosi közönség szerető érdeklődése a nagy beteg állapota iránt ma is óriási volt. Amint a Turinban időző magyar újságírók aggódva csoportosulnak Kossuth lakása előtt, éppen úgy csoportosult a budapesti közönség szerkesztőségünk kapuja előtt, melyre kifüggesztettük a turini táviratokat. Öregek és ifjak, nők, férfiak, egyszerű emberek csoportosultak össze s mély részvéttel olvasták a híreket. A mai nap hírei közt kettő emelkedik ki különösen. Az egyik az, hogy Kossuth Ferenc nem idegenkedik attól, hogy ha a végzet elragadja atyját, a porai magyar földben nyugodjanak és mit sem tud arról, hogy Kossuth Lajos valaha ellenkezően nyilatkozott volna. A másik, hogy a király kerülni óhajtja mindazt, ami a nemzet pietásába ütközhetnék. Távirataink a következők: Turin, márc. 18. Feladatott d. e. 9 óra 30 perckor. Kossuth az éjszakát nagyon nyugtalanul töltötte, reggel felé azonban észrevehetően javudt az állapota. Az érvelés valamivel gyorsabb, de rendesebb. Tegnap este oly rosszul volt a kormányzó, hogy halálát minden percben várták. Most jobban van. Turin, márc. 18. Feladatott délelőtt 11 óra 50 perckor. Kossuth állapotában a reggel jelzett javulás csak látszólagos volt. Újra rOSSZabbult a helyzet. Az érvelés, igen gyors. A tüdő állapota változatlan, a láb megvan. Ezeket konstatálta ma délelőtt 11 órakor az orvosi konzílium. Az orvosok távozása után Ruttkayné kisirt szemmel jött ki beteg bátyjától s ezt mondta nekünk: — A lélegzet kezd kimaradozni. . . Turin, márc. 18. Feladatott délután 3 óra 40 perckor. Az állapot változatlan. Minden készen van arra, hogy a kormányzót mesterségesen táplálják, mert alig eszik valamit. Ebédre csak pár kanál tejet kínáltak, de nem kellett neki. Digitálissal élesztik. Az inast megbízták, hogy tíz percnél tovább ne hagyja a beteget a csaknem eszméletlen mozdulatlanságban, hanem rázza fel. Néha, mikor jó mély lélegzetet vesz, egészen magához tér. Ilyenkor beszél környezetéhez. Fiait megszólítja magyarul, az inast olaszul, amiből kitűnik, hogy megismeri őket. Különben nagyon keveset beszél, de nem sóhajtozik annyit, mint tegnap. Kossuth Ferenc ma kijelentette, hogy apjának sohasem volt az ellen kifogása, hogy Magyarországiján temessék el s így a hazahozatalnak nem állhat útjában semmi. Turin, március 18. Feladatott 7 órakor este. Gyönyörűen virradt Turinra virágvasárnap. A szép olasz város fényben ragyogott. A nép sűrűn hullámzott az utczákon, mindenki kezében olajág volt s az emberek a harangok zúgása közt a templomokba tódultak. A köztereken zenekarok játszottak s díszes publikum sétált a ragyogó napfényben. Dal, virágillat, örömzaj kavargott a levegőben. A vidám városra komoran néztek alá az alpesek hóval takart tetői. Csak egy házra borult mély csendesség, nagy szomorúság: Kossuth házára. Ott csöndes látogatók járnak ki s be s öröm helyett köny ül a szemekben. A látogatók halkan kérdezik egymástól a híreket, kezet fognak és távoznak. Úgy érezzük mi magunkat, itt időző magyarok, mint a kuruc bujdosók Rodostó szomorú városában, mikor Rákóczi haldoklott. Olykor szinte eltűnik előlem a Palmarum ünnepét zengő nagy város, elhal az utca zaja s azt hiszem, hogy itt valahol nem meszsze a Marmora tenger mormog s itt körülöttem a megszomorodott bujdosók járnak nesztelen léptekkel. Mikor fölmegyek a kormányzó házának lépcsőjén, szinte azt várom, hogy az ajtóból kilép a hű Mikes Kelemen, meggörnyedten, lehajtott fejjel, tartván magános lakása felé, hogy írásába, leveleibe öntse szive keserves aggodalmait . . . Minden óra múltán könnyebben fellélegzünk. Remény ébred szivünkben, bár biztató szót nem hallunk. Mily tusa ez! Félisten tusája ez! Félisten tusája a démonokkal. Estefelé a Po folyóból sűrű ködök szállnak fel. A havasokról hideg szél fuj alá, kigyulnak a csodálatos olasz ég csillagai s a miriad fénynyel belepett sötétkék kárpit szelíden borul el a hegyormok és város fölött. . . Vájjon mi van megírva e fényes csillagokban a jövendő órákról? Szegény bujdosók egykor igy nézhették a török eget ama szomorú éjszakákon, mikor a Rákócziak legendája utolsó óráihoz érkezett. A városban kigyúlnak a villamos lámpák, megtelnek a színházak, mulató helyek. . . Majd minden elcsillapodik, az ablakok ia elsötétednek. Csak egy ablakból tör ki világosság: a Via dei miile 22-ik száma alatt. Ott virrasztanak Kossuth fiai, akik nem örülnek a nappalnak, nem alusznak éjszaka. Egy-egy csöndes suttogó csoport megáll a ház előtt s meghatva néz föl a világos ablakra: ezek az újságírók, akik nem messze virrasztanak egész éjjel a Cafe Balbo-ban. De vidám olasz csapatok is, melyek énekelve, kacagva, járják be az utcákat, a házhoz közeledvén, hirtelen elhallgatnak, léptüket gyorsabbra fogják s csak a szomszéd utcában csapong ismét föl olvadékony, szerelmes nótájuk ... Most este 7 óra felé jár az idő. Szorongó szívvel, levert lélekkel járunk ez idegen földön, a város ünnepi zajában ... Igaz szállt el fölöttünk Turin városában a szép virágvárárnap. Turin, márc. 18. Feladatott este 7 óra 50 perckor. Este 7 óra 30 perckor Kossuth Ferenc olyan örvendező arccal lépett be az udvari szobában várakozó újságírók közé, a milyennek huzamos ideje nem láttuk s ezt mondta megindult hangon: — Nem akarom csalfa reményeknek oda adni magamat, de meglepő javulás állt be apám állapotában. Ezzel átadta az orvosok bulletinjét, mely igy hangzik: A lélekzet periodikus elmaradása megszűnt. Az érvelés nem olyan gyors. A beteg egész nap láztalan. A hőmérsék 37 fok. Az érvelés 80. A lélegzet 32. A javulás igen gyors volt. Kossuth Ferenc délután 4 órakor 145 érvezést számlált, azután kiment a szobából s mikor öt óiai számunk 8 oldal.