Budapesti Hírlap, 1894. április (14. évfolyam, 90-119. szám)
1894-04-15 / 104. szám
O BUDAPESTI HÍRLAP. (104. sz.) 1894. április 15. KÖZGAZDASÁG. Budapest, ápr. 14. A bank javaslata. Wekerle és Plener felszólították levélben az osztrák magyar bankot, hogy szabadalmának megújítása, tehát meghosszabbítása iránt terjeszszen be tervet a minisztereknek. Megtette a bank, a mit tőle kívántak s a Pester Lloyd közli ajánlatának alapelveit. Nagy feltűnést és kevés tetszést fognak azok aratni Magyarországon. E terv a következő: Megmarad a közös és egységes bank az 1888. évi szervezet szerint. Egységes bankjegy osztrák és magyar címerrel, német és magyar szöveggel. Egységes bankvezetés. Egységes ellenőrzés. Az ércalap együtt marad s ketté nem osztatik. A bankszabadalom 1912. évig kiterjesztetik. A legkisebb bankjegy 50 koronás. A két bankigazgatóság és az alkormányzók megmaradnak, úgy a mint vannak, ha a kormány nem kíván e szervezeten változtatni. A magyar igazgatótanácsosok száma a paritás szerint szaporítható. Szerveztessék egy bankgondnokság ellenőrző és tanácsadó hatáskörrel, mely minden negyedévben ülést tart egyszer Bécsben, másszor Budapesten. E tanács tagjai a két pénzügyminiszter s ezek és a bank megbízottjai. A bank alaptőkéje 15 millióval leszállítatik. Az aranykészlet felszaporíttatik. A bank ezüstpénzét névértéke szerint forgalomba bocsájtja, illetve ezt átveszik az államok. Az államok pénztári készleteit a bank kezeli. Ausztria a bankkölcsönt fizesse vissza, hogy ezen a bank aranyat vásárolhasson. Az államok a 6 százalékos tiszta jövedelmen felül eső haszonban a bankkal osztoznak. A jelzálogüzlet megmarad, de Magyarországra nézve Budapesten külön osztálya szerveztetik. A koronaértékkel az aranykészleten nyert 13 millió, mint becses ajándék elfogadtatik s erről az igazgatóság említést nem tesz. Az egész javaslat szemérmetlenül okos és nagylelkű. Magyarország és a szabadelvű párt sietni fognak e tervet törvénybe igtatni. De minek is hívta fel Wekerle az osztrákmagyar bankot, hogy neki a valutát helyreállítani segítse ; kellett ez neki ? És mi haszna ebből a valutának? Semmi. De hiszen jó, hogy a bank ily túl követelő és merev, ezzel maga kényszeríti Magyarországot arra, hogy pénz és hitelforgalmát e szűkkeblű osztrák pénzintézet nyomásától emancipálja. 30 angolból fordította A M I C A. Flóra hallgatott néhány percig, aztán oly durva hangon, melyet férje aligha ismert, így szólt: — ^Reményem, nem hanyagoltad el a kötelességedet. Csaknem egy hete már, hogy semmi jelentést sem tettél. — A nagyságos asszony nem parancsolta ... — Ne várd tőlem, hogy kérdezzelek, neked az a kötelességed, hogy rögtön hozzám jöjj, ha valami mondanivalód van. Az asszony hallgatott, de egész viselkedésében, kezei tartásában, arca kifejezésében látszott, hogy ellentmond úrnőjének. — Flóra ránézett, aztán elfordítván fejét, parancsolta : — Beszélj! — Asszonyom, nincs semmi fontos mondanivalóm, felelt a ’komorna. — Honnan tudod te azt, hogy mi a fontos és mi nem az ? Például ma reggel a tábornok sírva találta Enid kisasszonyt a virágházban. Tudni akarom, hogy miért sírt a kisasszony ? Az asszony — Parker volt a neve — felbiggyesztette ajkát s igy szólt: — Nagyságos asszonyom, kérem, nem olyan könnyű azt megmondani, hogy a fiatal A tizenegyedik tenyészállatvásár. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület XI-ik tenyészállatvásárját ma délelőtt nyitotta meg Bethlen András gróf földmivelési miniszter, akinek fogadására a Tatterszall telepén már jóval előbb sokan gyűltek össze. Bethlen András gr. földmivelési miniszter a következő beszédet mondotta: Tisztelt gazdatársak! Örömmel jöttem el, hogy önökkel együtt megszemléljem ismét e tenyészállatvásárt. Ez egy alkalom arra, hogy kifejezést adjunk ama általános igazságnak, melyet mi gazdák számtalanszor tapasztaltunk. Örömmel tapasztalom, hogy a pesszimizmusnak nincs mindig igaza, sőt a gazdasági életben néha a kétszer kettőnek sem. Gondoljunk néha azokra az időkre, midőn 10—12—14 frtos búzaárak voltak s mióta a magyar gazda sorsa 6—7 frtos búzaárakhoz van kötve; ha ebből levonnák a konzekvenciákat, nem maradna egyéb hátra, mint búcsút venni az ezredéves hazától s visszavándorolni Ázsiába ! A mostani helyzet mindenesetre sok kívánnivalót hagy fönn, de mégis mutat egy vigasztaló utat, azt tudniillik, hogy a fellendülés előtt állunk s itt utalok a föld és bérárakra, utalok arra, hogy a termőföld Magyarországon több százezer holddal szaporodott éppen a vízszabályozások, vízlecsapolások következtében. Tény az, hogy itten öntudatos működésre van szükség s a célszerű intézkedések egész sorozata hárul a kormányra. S nem is kívántatik más a gazdák részéről, mint odaadó buzgóság s ez meg is van. Beszélünk szakértelemről, annak szükségéről. Nem annyira a nagy és középbirtokosoknak és azok tisztjeinek, mint inkább a népnek van szüksége szakértelemre, melyet úgyszólván a babonától kell megszabadítanunk, mikor látunk vidékeket, amelyek még most is a faekéhez ragaszkodnak, mikor látjuk, hogy a tiszta mag kérdése is még egy rébusz, bizony át kell, hogy érezzük, hogy társadalmilag, irodalmilag küzdenünk kell e nehézségekkel. Ott van az értékesítés kérdése. Korántsem akarok a kereskedelem ellen gátat vetni. De az is kétségtelen, hogy ma még az eladó a vevőtől sok esetben igen távol áll. Soká tartana, ha mind e kisasszonykák miért sírnak. Keletről fuj a a szél, talán annak van valami befolyása reá. — Oh, nagyon jól van ! — gúnyolódott Flóra. Parker, ha csak annyi az egész, hogy keletről fúj a szél, úgy azt ajánlom, hogy keress más helyet magadnak, ahol tehetségeidnek több hasznát vehetik, mint én. A szokásos felmondás helyett egy hónapi fizetést adok és még ma este elmehetsz Beechfieldből. Parker arca elhalványodott. — Asszonyom, bocsánatot kérek, — mondá gyorsan. Nem azt akartam mondani, hogy nincsen semmi mondanivalóm. Hiszen tudja a nagysága, hogy mióta idejöttem, tőlem telhetőleg hűségesen szolgáltam. E szavai közben Parker szemében köny látszott. — Valóban ? — jegyző meg asszonya közönyösen. — Úgy hadd halljam, hogy az utolsó napokban mit tettél ? Ha tudósításaid nem érdemesek a meghallgatásra — most Flóra hosszú szünetet csinált — akkor ne feledd, hogy ma este még megy vonat Londonba és anyád bizonyosan szívesen fog látni, — akár viszel magaddal jó bizonyítványt, akár nem. — Oh, nagysága, — könyörgött Parker — ugye nem lesz oly kegyetlen hozzám? Hiszen tetszik tudni, hogy bizonyítvány nélkül nem kaphatnék jó helyet és az én szegény anyámnak nincs semmije, csak abból él, amit én küldök neki a keresetemből. Nagyságos aszszony, kérem, ugye nem fog engem felmondás nélkül elküldeni ? — Parker, ne vesztegesd az időt szószaporításoddal, — monda Flóra hidegen. — Beszéld el, ami mondanivalód van, majd én meg fogom ítélni, hogy engedelmeskedtél-e parancsomnak vagy nem. Hol vannak jegyzeteid? kérdéseket fölemlíteném, de meg kell jegyeznem, hogy nemcsak remény, de eredmény is biztat bennünket. Itt van egy nemzetközi állatvásár létesítésének kérdése, amely megvalósulás felé közeledik s a melynek hasonló fényes eredménye lesz, mint a kőbányai sertéspiacnak. . Hogy a távol jövő mit hoz, azt nem tudjuk. Én nem vagyok pesszimista, beismerem. Európa végre is be fogja látni, hogy lehetetlen a tengerentúli termeléssel küzdeni, anélkül, hogy magát egy közös vámunióval ne izolálná. Magyarország lesz egyike amaz államoknak, melyek " ebből legtöbb hasznot fognak húzni. Az amerikai konkurrenciának egyik főtényezője az olcsó víziutak és az öntözés kérdése. Ezekkel kell nekünk is megküzdeni s létesíteni olcsó vizi utakat s öntöztetni vetésünket. Midőn mindezeket látom, ismételhetem, hogy máris nem reményekkel, hanem eredményekkel állunk szemben. Örömmel nyitom meg az Országos Gazdasági Egyesület XI. kiállítását és tenyészállatvásárját. (Élénk éljenzés.) Ezután a miniszter megkezdte körútját, előbb a szarvasmarha-istállókban. Több ízben kifejezést adott örömének a látottakon s konstatálta, hogy úgy az anyag minőségében, mint a mennyiség dolgában az előző évekhez haladás tapasztalható. A földmivelési miniszter úr elismerő nyilatkozatával szemben bátrak vagyunk megjegyezni, hogy a vásár némely osztályában a haladás sem minőség, sem mennyiség tekintetében nem nagyon konstatálható. Teljes elismerés illeti meg a nyugti szarvasmarhák osztályát, itt különösen a simmenthaliakat és a keresztezéseket. Igen szépek a magyar kondorszőrű sertések, gyönyörű példányok vannak az electonal negretti juhok közt. Ellenben felettébb szegényes a bemutatott magyar szarvasmarha, a baromfikiállítás és a külföldi sertések osztálya. Első díjakat nyelck magyar fajta marhára: Chotek Rezső gróf (Futták); az egri főkáptalan simmentháli marhára : Jöry Vilmos (Felső-Leperd), Freystädler Jenő lovag (Tót-Vázsony), Wolf testvérek (Várpalota); bonyhádinő : Kovács László (pia Katalin); félvér simmenthálira: Wolf testvérek (Várpalota); vntkákra : Schlichter Izidor (Szűcsi); alpanira: Pirné Ferenc (Pottenbrunn, Alsó-Ausztria). Elismerő oklevelet kaptak : Dőry Dénes (paradicsomia), Weisz Adolf (Pest Jenő), Perczel Dezső (Bonyhád), Kohn Samu és József (Budapest), mindannyian bonyhádi marhára. A baromfi-kiállításon legszebb példányokat Beivinkler és Kopperg hatvani tenyészete produkált (versenyen kívül). Első díjakat kaptak: Geber Ist-Parker, elfojtva zokogását, egy Ids fekete füzetet vett ki a zsebéből és abból hangosan kezdett olvasni. De az alig elfojtható felindulása miatt hangja oly fátyolozott volt s kiejtése oly érthetetlen, hogy asszonya türelmetlenségében kikapta a könyvet a kezéből. — Mutasd, hol hagytad el ? —• kiáltott rá. — Vasárnap. — oh, igen, vasárnapról mindent tudok! — „Templomba ment és a vasárnapi iskolába, mint rendesen.“ — Mi ez ? „Evandale úr hazakísérte Enid kisasszonyt a délutáni tanításról.“ Parker, erről nem hallottam semmit! Hol voltál te akkor ? — A hátuk mögött mentem. — Hallottad, hogy mit beszéltek? Lássuk, mit jegyeztél fel ? — Hm ! — „Nagyon lassan sétáltak, nagyon csendesen beszéltek, — egy szót sem tudtam hallani. A park kapujánál Evandale ur megfogta a kisasszony kezét és tartotta, míg beszélt hozzá. Enid kisasszony simni látszott, az utolsó szó, amit Evandale ur mondott, ez volt. Enid kisasszony tudja, hogy bennem mindig bízhat. — Aztán eltávozott, Enid kisasszony pedig hazajött.“ — Hétfő. „Enid kisasszony nagyon sápadt volt és bágyadt. Egész reggel bent maradt a szobában és Dick úrfit tanította. Miután Dick megebédelt, elsétált vele a faluba. Bement az iskolába, Evandale úrral találkozott és visszajövet együtt sétáltak az utón. Evandale ur jó kedvűnek látszott, Enid kisasszonyt több ízben megnevettette, a nap hátra levő részét Enid kisasszony a szobában töltötte.“ — Kedd. „Enid kisasszony egész tizenkét óráig Dick urfit tanította. Kettőig a tábornokkal lovagolt. Négyig villásreggelizett és valami kézimunkán dolgozott. Ekkor Evandale úr tett látogatást.“ Flóra boszankodott és haragtól égő szemeit Parkerre függesztve, kérdé.