Budapesti Hírlap, 1894. április (14. évfolyam, 90-119. szám)

1894-04-15 / 104. szám

­O BUDAPESTI HÍRLAP. (104. sz.) 1894. április 15. KÖZGAZDASÁG. Budapest, ápr. 14. A bank javaslata. Wekerle és Plener felszólították levélben az osztrák magyar bankot, hogy szabadalmá­nak megújítása, tehát meghosszabbítása iránt terjeszszen be tervet a minisztereknek. Megtette a bank, a mit tőle kívántak s a Pester Lloyd közli ajánlatának alapelveit. Nagy feltűnést és kevés tetszést fognak azok aratni Magyaror­szágon. E terv a következő: Megmarad a közös és egységes bank az 1888. évi szervezet szerint. Egységes bankjegy osztrák és magyar cí­merrel, német és magyar szöveggel. Egységes bankvezetés. Egységes ellenőrzés. Az ércalap együtt marad s ketté nem osz­tatik. A bankszabadalom 1912. évig kiterjesz­tetik. A legkisebb bankjegy 50 koronás. A két bankigazgatóság és az alkormányzók megmaradnak, úgy a mint vannak, ha a kormány nem kíván e szervezeten változtatni. A magyar igazgatótanácsosok száma a paritás szerint sza­porítható. Szerveztessék egy bankgondnokság ellen­őrző és tanácsadó hatáskörrel, mely minden negyedévben ülést tart egyszer Bécsben, más­szor Budapesten. E tanács tagjai a két pénz­ügyminiszter s ezek és a bank megbí­zottjai. A bank alaptőkéje 15 millióval leszállítatik. Az aranykészlet felszaporíttatik. A bank ezüstpénzét névértéke szerint for­galomba bocsájtja, illetve ezt átveszik az ál­lamok. Az államok pénztári készleteit a bank kezeli. Ausztria a bankkölcsönt fizesse vissza, hogy ezen a bank aranyat vásárolhasson. Az államok a 6 százalékos tiszta jövedel­men felül eső haszonban a bankkal osz­toznak. A jelzálogüzlet megmarad, de Magyar­­országra nézve Budapesten külön osztálya szer­­veztetik. A koronaértékkel az aranykészleten nyert 13 millió, mint becses ajándék elfogadtatik s erről az igazgatóság említést nem tesz. Az egész javaslat szemérmetlenül okos és nagylelkű. Magyarország és a szabadelvű párt sietni fognak e tervet törvénybe igtatni. De minek is hívta fel Wekerle az osztrák­­magyar bankot, hogy neki a valutát helyre­állítani segítse ; kellett ez neki ? És mi haszna ebből a valutának? Semmi. De hiszen jó, hogy a bank ily túl követelő és merev, ezzel maga kényszeríti Magyarországot arra, hogy pénz és hitelforgalmát e szűkkeblű osztrák pénzintézet nyomásától emancipálja. 30 angolból fordította A M I C A. Flóra hallgatott néhány percig, aztán oly durva hangon, melyet férje aligha ismert, így szólt: — ^Remény­em, nem hanyagoltad el a kötelességedet. Csaknem egy hete már, hogy semmi jelentést sem tettél. — A nagyságos asszony nem paran­csolta ... — Ne várd tőlem, hogy kérdezzelek, ne­ked az a kötelességed, hogy rögtön hozzám jöjj, ha valami mondani­valód van. Az asszony hallgatott, de egész viselke­désében, kezei tartásában, arca kifejezésében látszott, hogy ellentmond úrnőjének. — Flóra ránézett, aztán elfordítván fejét, paran­csolta : — Beszélj! — Asszonyom, nincs semmi fontos mon­dani­valóm, felelt a ’komorna. — Honnan tudod te azt, hogy mi a fon­tos és mi nem az ? Például ma reggel a tá­bornok sírva találta Enid kisasszonyt a vi­rágházban. Tudni akarom, hogy miért sírt a kisasszony ? Az asszony — Parker volt a neve — felbiggyesztette ajkát s igy szólt: — Nagyságos asszonyom, kérem, nem olyan könnyű azt megmondani, hogy a fiatal A tizenegyedik tenyészállatvásár. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület XI-ik tenyészállatvásárját ma délelőtt nyitotta meg Bethlen András gróf földmivelési miniszter, a­kinek fogadására a Tatterszall telepén már jóval előbb so­kan gyűltek össze. Bethlen András gr. földmivelési miniszter a következő beszédet mondotta: Tisztelt gazdatársak! Örömmel jöttem el, hogy önökkel együtt megszemléljem ismét e tenyészállatvásárt. Ez egy alkalom arra, hogy ki­fejezést adjunk ama általános igazságnak, melyet mi gazdák számtalanszor tapasztaltunk. Örömmel ta­pasztalom, hogy a pesszimizmusnak nincs mindig igaza, sőt a gazdasági életben néha a kétszer ket­tőnek sem. Gondoljunk néha azokra az időkre, mi­dőn 10—12—14 frtos búzaárak voltak s mióta a magyar gazda sorsa 6—7 frtos búzaárakhoz van kötve; ha ebből levonnák a konzekvenciákat, nem maradna egyéb hátra, mint búcsút venni az ezred­éves hazától s visszavándorolni Ázsiába ! A mostani helyzet mindenesetre sok kívánni­valót hagy fönn, de mégis mutat egy vigasztaló utat, azt tudniillik, hogy a fellendülés előtt állunk s itt utalok a föld és bérárakra, utalok arra, hogy a termőföld Magyarországon több százezer holddal szaporodott éppen a vízszabályozások, vízlecsapolá­­sok következtében. Tény az, hogy itten öntudatos működésre van szükség s a célszerű intézkedések egész sorozata hárul a kormányra. S nem is kívántatik más a gaz­dák részéről, mint odaadó buzgóság s ez meg is van. Beszélünk szakértelemről, annak szükségéről. Nem annyira a nagy és középbirtokosoknak és azok tisztjeinek, mint inkább a népnek van szüksége szakértelemre, melyet úgyszólván a babonától kell megszabadítanunk, mikor látunk vidékeket, a­me­lyek még most is a faekéhez ragaszkodnak, mikor látjuk, hogy­ a tiszta mag kérdése is még egy ré­­busz, bizony át kell, hogy érezzük, hogy társa­dalmilag, irodalmilag küzdenünk kell e nehéz­ségekkel. Ott van az értékesítés kérdése. Korántsem aka­rok a kereskedelem ellen gátat vetni. De az is kétségtelen, hogy ma még az eladó a vevőtől sok esetben igen távol áll. Soká tartana, ha mind e kisasszonykák miért sírnak. Keletről fuj a a szél, talán annak van valami befolyása reá. — Oh, nagyon jól van ! — gúnyolódott Flóra. Parker, ha csak annyi az egész, hogy keletről fúj a szél, úgy azt ajánlom, hogy ke­ress más helyet magadnak, a­hol tehetségeid­nek több hasznát vehetik, mint én. A szo­kásos felmondás helyett egy hónapi fize­tést adok és még ma este elmehetsz Beech­­fieldből. Parker arca elhalványodott. — Asszonyom, bocsánatot kérek, — mon­­dá gyorsan. Nem azt akartam mondani, hogy nincsen semmi mondani­valóm. Hiszen tudja a nagysága, hogy mióta idejöttem, tőlem telhe­­tőleg hűségesen szolgáltam. E szavai közben Parker szemében köny látszott. — Valóban ? — jegyző meg asszonya közönyösen. — Úgy hadd halljam, hogy az utolsó napokban mit tettél ? Ha tudósításaid nem érdemesek a meghallgatásra — most Flóra hosszú szünetet csinált — akkor ne fe­ledd, hogy ma este még megy vonat Lon­donba és anyád bizonyosan szívesen fog látni, — akár viszel magaddal jó bizonyítványt, akár nem. — Oh, nagysága, — könyörgött Parker — ugy­e nem lesz oly kegyetlen hozzám? Hiszen tetszik tudni, hogy bizonyítvány nélkül nem kaphatnék jó helyet és az én szegény anyám­nak nincs semmije, csak abból él, a­mit én küldök neki a keresetemből. Nagyságos asz­­szony, kérem, ugy­e nem fog engem felmon­dás nélkül elküldeni ? — Parker, ne vesztegesd az időt szósza­porításoddal, — monda Flóra hidegen. — Be­széld el, a­mi mondani­valód van, majd én meg fogom ítélni, hogy engedelmeskedtél-e pa­rancsomnak vagy nem. Hol vannak jegyzeteid? kérdéseket fölemlíteném, de meg kell jegyeznem, hogy nemcsak remény, de eredmény is biztat ben­nünket. Itt van egy nemzetközi állatvásár létesítésé­nek kérdése, a­mely megvalósulás felé közeledik s a melynek hasonló fényes eredménye lesz, mint a kőbányai sertéspiacnak. . Hogy a távol jövő mit hoz, azt nem tudjuk. Én nem vagyok pesszimista, beismerem. Európa végre is be fogja látni, hogy lehetetlen a tengeren­túli termeléssel küzdeni, a­nélkül, hogy magát egy kö­zös vámunióval ne izolálná. Magyarország lesz egyike amaz államoknak, melyek " ebből legtöbb hasznot fognak húzni. Az amerikai konkurrenciának egyik főténye­­zője az olcsó víziutak és az öntözés kérdése. Ezek­kel kell nekünk is megküzdeni s létesíteni olcsó vizi utakat s öntöztetni vetésünket. Midőn mindezeket látom, ismételhetem, hogy máris nem reményekkel, hanem eredményekkel ál­lunk szemben. Örömmel nyitom meg az Országos Gazdasági Egyesület XI. kiállítását és tenyészállatvásárját. (Élénk éljenzés.) Ezután a miniszter megkezdte körútját,­ előbb a szarvasmarha-istállókban. Több ízben kifejezést adott örömének a látottakon s konstatálta, hogy úgy az anyag minőségében, mint a mennyiség dol­gában az előző évekhez haladás tapasztalható. A földmivelési miniszter úr elismerő nyilatko­zatával szemben bátrak vagyunk megjegyezni, hogy a vásár némely osztályában a haladás sem minőség, sem mennyiség tekintetében nem nagyon konsta­tálható. Teljes elismerés illeti meg a nyugti szarvas­­marhák osztályát, itt különösen a simmenthalia­­kat és a keresztezéseket. Igen szépek a magyar kondorszőrű sertések, gyönyörű példányok vannak az electonal negretti juhok közt. Ellenben felettébb szegényes a bemutatott magyar szarvasmarha, a ba­­romfikiállítás és a külföldi sertések osztálya. Első díjakat nyelck magyar fajta marhára: Chotek Rezső gróf (Futták); az egri főkáptalan­­ simmentháli marhára : J­öry Vilmos (Felső-Leperd), Freystädler Jenő lovag (Tót-Vázsony), Wolf testvé­rek (Várpalota); bonyhádinő : Kovács László (pia Katalin); félvér simmenthálira: Wolf testvérek (Várpalota); v­ntk­ák­ra : Schlichter Izidor (Szűcsi); alpanira: Pirn­é Ferenc (Pottenbrunn, Alsó-Ausz­­tria). Elismerő oklevelet kaptak : Dőry Dénes (para­dicsom­­ia), Weisz Adolf (Pest­ Jenő), Perczel Dezső (Bonyhád), Kohn Samu és József (Budapest), mind­annyian bonyhádi marhára. A baromfi-kiállításon legszebb példányokat Bei­vinkler és Kopperg hatvani tenyészete produkált (versenyen kívül). Első díjakat kaptak: Geber Ist-Parker, elfojtva zokogását, egy Ids fekete füzetet vett ki a zsebéből és abból hangosan kezdett olvasni. De az alig elfojtható felindu­lása miatt hangja oly fátyolozott volt s kiej­tése oly érthetetlen, hogy asszonya türel­metlenségében kikapta a könyvet a kezéből. — Mutasd, hol hagytad el ? —• kiáltott rá. — Vasárnap. — oh, igen, vasárnapról mindent tudok! — „Templomba ment és a va­sárnapi iskolába, mint rendesen.“ — Mi ez ? „Evandale úr hazakísérte Enid kisasszonyt a délutáni tanításról.“ Parker, erről nem hallot­tam semmit! Hol voltál te akkor ? — A hátuk mögött mentem. — Hallottad, hogy mit beszéltek? Lás­suk, mit jegyeztél fel ? — Hm ! — „Nagyon lassan sétáltak, nagyon csendesen beszéltek, — egy szót sem tudtam hallani. A park kapujá­nál Evandale ur megfogta a kisasszony kezét és tartotta, míg beszélt hozzá. Enid kisasszony simni látszott, az utolsó szó, a­mit Evandale ur mondott, ez volt. Enid kisasszony tudja, hogy bennem mindig bízhat. — Aztán eltávozott, Enid kisasszony pedig hazajött.“ — Hétfő. „Enid kisasszony nagyon sápadt volt és bágyadt. Egész reggel bent maradt a szobában és Dick úrfit tanította. Miután Dick megebédelt, elsétált vele a faluba. Bement az iskolába, Evandale úrral találkozott és visszajövet együtt sétáltak az utón. Evandale ur jó kedvűnek látszott, Enid kisasszonyt több ízben megnevettette, a nap hátra levő részét Enid kisasszony a szo­bában töltötte.“ — Kedd. „Enid kisasszony egész tizenkét óráig Dick urfit tanította. Ket­tőig a tábornokkal lovagolt. Négyig villásreg­gelizett és valami kézimunkán dolgozott. Ekkor Evandale úr tett látogatást.“ Flóra boszankodott és haragtól égő sze­meit Parkerre függesztve, kérdé.

Next