Budapesti Hírlap, 1894. május (14. évfolyam, 120-149. szám)

1894-05-01 / 120. szám

4 A memorandum-pör. Budapest, ápr. 30. Az oláh lapok — a hazaiak is, a külföldiek is, — hasábszámra köztik azokat az előkészülete­ket, melyekkel a memorandum-pör május 7-ei ko­lozsvári tárgyalásának akarnak nagy teátrális hát­teret csinálni. Romániában már holnap, május elsején, az oláh husvét harmadik napján tüntetni fognak, a­mennyiben minden kerület és járás székhelyének templomában nyilvános imádságot tartanak, így tervezi a liga s elválik, egész Oláhország a liga táncát járja-e ? A bukaresti egyetemi ifjúság felhívást bocsá­tott ki, melyben a magyarokat barbár, kegyetlen hóhéroknak mondja s felszólít minden szabad olá­hot, hogy a bukaresti tüntető gyűléseken részt vegyen. Holnaptól kezdve a liga minden székhelyén előzetes meetinget tartanak. Ezeken megállapítják, mi módon rendezzék a május 6-iki általános nép­­gyűlést, melyen Románia összes városaiból és köz­ségeiből küldöttségek jelennek meg. A népgyülés után különvonat indul Kolozsvárra. A bukaresti Romanulu azt újságolja, hogy a május 6-iki bukaresti meetingen a külföldi lapok tudósítói is jelen lesznek s azok is a külön­vona­ton mennek a 7-iki tárgyalásra Kolozsvárra. * A Csernoviczban, Bukovinában, megjenő Gazeta Bucovinei című oláh lapot lefoglalta az ottani cs. kir. ügyészség, mert a memorandum perében olyan cikkelyt irt, melyben a bukovinai románokat felszó­lítja, indítsanak mozgalmat, hogy a magyarországi románok helyzetét megkönnyítsék, mert a bukovi­nai románok érdekei és életfeltételei a magyaror­szági románok helyzetétől függenek. Egyszersmind közli a lefoglalt szám a Konkordia című társulat felszólítását, melyben ez felhívja a bukovinaiakat, hogy templomaikban könyörgéseket tartsanak és a román nemzeti párt elnökéhez minden egyes község ilyen szövegű üdvözlő sürgönyöket küldjön: „A . . . községbeli románok a május 7-én megtartandó per tárgyalása alkalmából a magyar korona alatt élő román testvéreiknek férfias bátor­ságot és kitartást kivánnak. Isten segítse az igaz­ságot. “ A felszólítás harmadik pontja az, hogy a románok egy előleges, Csernoviczban tartandó, gyűlésen fogják megállapítani részvétüket a memo­randum perében. — A cs. kir. ügyészség a Con­cordia fölszólításának külön kiadásban megjelenő példányait is elkobozta.* A memorandisták pőrére való készülődésnek vehetjük azt a piros borítékban megjelent füzetet is, mely francia nyelven adja elő az erdélyi és ma­gyarországi oláhok politikai programjait és függelékül magát a memorandumot. A füzet címlapján még ez áll: a liga kiadása a románok értelmi művelődésé­nek okáért. Az ily programok — hangjuk és tar­talmuk s modoruk — ismeretesek s mindig ugyanaz ismétlődik bennük. Hogy mégis jellemezzük írói és politikai lelkiismeretességüket, kiveszünk belőle egy kis példát. Szapáry Gyula gróf még mint miniszter­­elnök tartott Temesvárott egy beszédet, a melyben a nemzetiségi kérdésről is elmondotta az ismeretes ártatlan formulát, a melyet az előttünk fekvő füzet magyarul idéz, azután pedig lefordítja franciára. Ezt a kis műveletet óhajtjuk olvasóinknak bemutatni. Szápáry Gyula gróf szavai következőképpen vannak idézve : Nézetem szerint a hazában lakó idegen ajkú nemzetiségek asszimilálására és megnyugtatására leg­helyesebb út az, ha a törvényhozás oly intézkedése­ket létesít és a kormány oly módon hajtja végre, hogy a külömböző nemzetiségekhez tartozó honpol­gárok ez intézmények oltalma alatt jól érezzék magukat. E pár mondatot eképpen fordítja a füzet franciára : A mon avis la voie la plus convenable pour assimiler et pacifier les nationalités de langues étrangères e’est que la législative evéé de semblab­­les établissements et que le gouvernement les exécute en sorte que les citoyens qui appartiennent­s des nationalités différentes, se trouvent bien sous regide de ces établissements. Már most fordítsuk vissza ezt a fordítást ma­gyarra helyesen : Nézetem szerint az idegen ajkú nemzetiségek asszimilálására és pacifikálására (megbékéltetés) a leghelyesebb út az, ha a törvényhozás hasonló vál­lalatokat teremt és ezeket a kormány úgy kezeli, hogy a különféle nemzetiségekhez tartozó polgárok jól érezzék magukat e vállalatok égisze alatt. Mondhatja bátran az ember, hogy ezek kicsi­ségek ; de mikor perről, vádról van a szó, akkor a bizonyítás, a tanú legyen igen lelkiismeretes és igen kényes. Mert hiszen szép az, mikor a magyar miniszterelnökkel azt mondatják, hogy itt nem egy fölizgatott, vagy éppen­ félrevezetett nemzetiség megnyugtatásáról van a szó (ez volt Szápáry kifeje­zése), hanem pacifikációról, minő teszem azt, az an­­nektált Boszniában folyt évekig katonai segédlet mellett. Szápáry törvényhozási intézkedésekről beszél, alább intézményről. A fordító hasonló vállalatok léte­sítéséről. Mik ezek ? Mihez hasonlók ? Nyilván azt fogja minden félrevezetett olvasó gondolni, hogy a törvényhozás magyarosító vállalatokat alkot törvények helyett, hasonlókat az oláh pénzintézetekhez s eze­ket kezeli a kormány ! Ilyeneket engednek meg maguknak a mi jó románjaink s ezekre épitik mint bizonyítékokra pa­naszaikat s okoskodásukat. * A hazai oláh lapok duzzadnak a lázitó frázi­soktól. A temesvári Dreptatea azt mondja, hogy az oláh husvét után való hét a szenvedések hete lesz az oláh nép életében és Kolozsvárott van az oláh nép Golgotája , de a nép csak szenvedése és ke­resztre feszíttetése árán válthatja meg szabad­ságát. A Gazeta Transilvanie és Tribuna szintén a memorandum-perről cikkelyeznek. Az előbbi azzal fenyegetőzik, hogy a kormányt meg fogja lepni a per eredménye ; az utóbbi történelmi jelentőségű­nek mondja a port s fölhív minden oláhot, hogy „itt az ideje megmutatni, hogy mit akar és mire képes.“ A Tribuna másik cikkelyében közli a magyar­­országi oláh ifjúság fölhívását a görög-keleti és görög katolikus egyházi hatóságokhoz, melyben arra kérik az egyházfőket, hívják össze mindkét felekezetű oláh kongresszust s foglaljanak állást az álliberális és soviniszta áramlatok ellenében. BUDAPESTI HÍRLAP, (120­ sz.) 1894. május 1. Az Akadémia és József kir. herceg. — Saját tudósítónktól. — Budapest, ápr. 30. Az Akadémia mai összes ülését Eötvös Ló­­ránd báró elnök a következő beszéddel nyi­totta meg : Tisztelt Akadémia! A múlt napokban olyan hírek terjedtek el fővárosunkban, me­lyeknek megvalósulása Akadémiánkat a leg­fájdalmasabban érintette volna. Napilapjaink Fiuméból vett tudósításokra hivatkozva, azt a hírt közölték, hogy ő fensége József kir. her­ceg Akadémiánkban elfoglalt állásáról lekö­szönt volna. E hírek ellenében, melyeket ho­mályban hagyni nem szabad, a legilletékesebb helyen tett tudakozódásom eredményeként ki­nyilatkoztathatom, hogy ő fensége nem szűnt meg Akadémiánknak tagja lenni (Élénk éljenzés) s hogy ő mint igazgató bizottságunk tagja és mint első osztályunk tiszteleti tagja, a mi büszkeségünkre és a mi őszinte tiszteletünktől körülvéve, továbbra is közöttünk, a mienk ma­rad. (Éljenzés.) Ezután következett Margó Tivadar emlékbe­széde Owen Rikárd, az 1892-ben elhunyt angol természettudós fölött. Majd Szily Kálmán főtitkár jelentette kegyeletes szavak közben Szabó József halálát; az összes ülés elhatározta, hogy az idei nagygyűlésen indítványozni fogja a nagyérdemű tudós arcképének lefestését. Jelentette továbbá a főtitkár, hogy Vaszary Kolos hercegprímás megkö­szönte igazgatósági taggá történt választását s 10.000 koronás alapítványt­­ tett az Akadémia céljaira. A főtitkár azután bemutatta Széchen Antal grófnak az Akadémia elnökéhez irt ismeretes leve­­lét. Eötvös Loránd báró a levél felolvasása után előadta, hogy rögtön válaszolt a grófnak, azt írván neki, hogy az Akadémia gyásza Kossuth halálán távol állt minden politikai színezettől. Széchen gróf mind a mellett lemondott akadémiai tagságáról s igy nem marad egyéb hátra, mint a lemondást saj­nálattal tudomásul venni. Az összes ülés élénk helyesléssel járult hozzá az elnök felfogásához. Az ülés során Zichy Antal, Simányi Zsigmond és Szilágyi Sándor indítványozták, hogy Szvorényi Előléptetések a honvédségnél. A tábornoki karban. Altábornagy lett: Szvetics József vezérőrnagy, a Ludovika­ Akadémia parancs­noka. Vezérőrnagyok lettek a következő ezredesek : Bakonyi Károly, Schlippenbach István gróf, Clai­ Gyula, Palkovics Sándor, Jablánczy Sándor és Krá­­nitz Jószef. Valóságos dandárparancsnokok lettek: Babos Kálmán és Bach József. A gyalogságnál. Ezredesek lettek a következő alezredesek : Bosits János, Thelemán József, Hof­­bauer István és Csalányi Géza. Alezredesek a követ­kező őrnagyok : Pachner Szilárd, Lázár Sándor, Szlávy Béla, Wolnhoffer Emil, Brenner Jaroszláv, Borsta Prokop, Tarczaly Dávid, Heim Ferenc, Flesch Ágoston. Őrnagyok a következő I-sö osztály­u százado­sok : Tanninger Ignác,Pataki Endre, Wendörfer Nándor, Munkácsi Adolf, Tahring Károly, Balázsy József, Krismovics Vilmos, Jávorik Lajos, Preyer Károly, Popovics György, Ruszna Alajos, Timkovics Mihály, Vörös Sándor, Szőke Károly, Tamásy Béla, Szécsi Mór, Kleva István. I. osztályú századosokká: Kneze­­vic Dávid, Kerékgyártó József, Kállay Sándor, Triff György, Münch Gyula, Balogh Sándor, Varga György, Bruck Jenő, Léka Henrik, Skaliczky La­jos, Szigethy János, Tahy Géza, König Jakab, Olejnik József és Nónay Dezső. II. osztályú száza­dosokká: Agbaba Illés Telek Mihály, Kiss Sándor, Vokeján János, Barna Elek, Dely István, Tóth József, Justh Dénes, Ivánka Sándor, Danek Leo, Rumpf Já­nos, Klauszer Sándor, Valentics Alajos, Zeller Aladár, Schwarz Géza, Tucskovics József, Baitz Józsi, Med­­veczky János, Udvardy Sándor, Görbe Sámuel, Grünfeld Gyula, Vezicz Ottokár, Fürdös Kálmán, Perneczky Jenő. Főhadnagyokká a következő had­nagyok: Bodai Jenő, Szentgyörgyi Lajos, Reviczky László, Gödi Pál, Szabó Sándor, Chylinszki Sándor, Belitska Sándor, Mina Alajos, Chikán Ferenc, Dor­­mándy Henrik, Nagy Gusztáv, Lieszkovszky Hugó, Stefán Béla, Szabó Lajos, Benedek Zoltán, Paczolai Jenő, Váry Elemér, Fenner Hubert, Ghyczy Zoltán, Balogh Bernát, Fejes Kálmán, Nagy Pál, Márffy Károly, Keresztes Géza, Edvy Gyula, Zalaváry Jó­zsef, Artner Kálmán, Barna Béla, Lipcsey Gábor, Gaál Sándor, Istvánffi Miklós, Teremi Miklós, Bú­zás Miklós, Tóth Tivadar, Tornyos Sándor, Komócsy Pál, Szász Sándor, Svastics Ele­mér, Török László, Mihailovits Zoltán, Hor­váth Gerő, Bencur László, Bedini Kajetán Weisz József, Malinák Bertalan, Jovanovics De­meter, Nyáry Győző, Zöld Mór, Beer Márk, Ken­ese Károly,­ Burghardt Jenő, Kürthy László, Ma­ József, Budenz József, Szabó Károly és Salamon Ferenc arcképei, továbbá az elnök indítványára Jósika Miklós báró arcképe az Akadémia számára lefestessék. Ez indítványok fölött az Akadémia nagy­gyűlése szerdán fog határozni. Májusi előléptetések. Budapest, ápr. 30. A Rendeleti Közlöny mai száma közzéteszi a közös hadseregben és a honvédségben történt má­jusi előléptetéseket. A magyar katonai köröket ér­deklő változásokat a következőkben adjuk: Frigyes kir. herceget, a pozsonyi hadtestpa­rancsnokot, altábornagyból táborszernagygyá léptet­ték elő. Ferenc Ferdinánd kir. herceg, vezérőrnagyi rangjának megtartásával, a 38-ik gyalogdandár pa­rancsnoka lett. Ottó kir. herceg a Nádasdy-huszárok alezredeséből ezredes lett. Zsoldos vezérőrnagyot a honvédségtől a közös hadügyminisztériumba nevezték ki osztályfőnöknek. A király kinevezte Hunyady Kálmán gr. főszertar­­tásmestert lovassági tábornoknak, Reicher József hadtestparancsnokot táborszernag­gyá. Altábornagyokká lettek a következő tábornokok: Kosteicsitz Károly, Catinelli Miksa lovag, Bilimek Hugó lovag, Klobus Hugó, Zaitsek Károly, Both­­mer Vilmos dr., Müller Ágost, Szvetics József, a Ludovika Akadémia parancsnoka, Kielmansegg Oz­­vald gr., Pokorny Herman, Arbter Emil, Hirsch Vilmos, Novarini Oktáv, Kozák Lajos lovag, a Teréziámmá parancsnoka, Hartmann Ferenc, Dill­­mann Ferdinánd, Flek Hugó és Lehmann Ferenc. Tábornokokká lettek: Gatter János, Hillmayr Ignác lovag, Hóra József, Bakonyi Károly, Schlip­­penbach István gróf, Woat Miksa, Clair Gyula, Latscher Gyula, Spiegelfeld József báró, Carri Ká­roly, Schkrobanek Nándor, Nowy Ede, Rungg Já­nos, Dylevsky Antal, Hochsmann József, Gall Re­zső, Uher Gusztáv, Aliizár József, Mollik Henrik, Farkas Sár­dor, Teinzmann Viktor, Wiener Lajos, Hofmann Ágost, Varesanin Marian, Komers báró, Buss Hermann, Czeyda Ferenc, Schraml Emil, Pal­­kovics József, Jablániczy Sándor, Hosp Károly, Rassl Tivadar, Scotti Fülöp báró, Kranitz János, Koblitz Gyula, Krausz Viktor báró, Christalrigg Albert gróf, Kirchhammer Sándor, Steel Christian lovag, Riegg Ignác és Steininger Károly lovag.

Next