Budapesti Hírlap, 1894. május (14. évfolyam, 120-149. szám)
1894-05-01 / 120. szám
4 A memorandum-pör. Budapest, ápr. 30. Az oláh lapok — a hazaiak is, a külföldiek is, — hasábszámra köztik azokat az előkészületeket, melyekkel a memorandum-pör május 7-ei kolozsvári tárgyalásának akarnak nagy teátrális hátteret csinálni. Romániában már holnap, május elsején, az oláh husvét harmadik napján tüntetni fognak, amennyiben minden kerület és járás székhelyének templomában nyilvános imádságot tartanak, így tervezi a liga s elválik, egész Oláhország a liga táncát járja-e ? A bukaresti egyetemi ifjúság felhívást bocsátott ki, melyben a magyarokat barbár, kegyetlen hóhéroknak mondja s felszólít minden szabad oláhot, hogy a bukaresti tüntető gyűléseken részt vegyen. Holnaptól kezdve a liga minden székhelyén előzetes meetinget tartanak. Ezeken megállapítják, mi módon rendezzék a május 6-iki általános népgyűlést, melyen Románia összes városaiból és községeiből küldöttségek jelennek meg. A népgyülés után különvonat indul Kolozsvárra. A bukaresti Romanulu azt újságolja, hogy a május 6-iki bukaresti meetingen a külföldi lapok tudósítói is jelen lesznek s azok is a különvonaton mennek a 7-iki tárgyalásra Kolozsvárra. * A Csernoviczban, Bukovinában, megjenő Gazeta Bucovinei című oláh lapot lefoglalta az ottani cs. kir. ügyészség, mert a memorandum perében olyan cikkelyt irt, melyben a bukovinai románokat felszólítja, indítsanak mozgalmat, hogy a magyarországi románok helyzetét megkönnyítsék, mert a bukovinai románok érdekei és életfeltételei a magyarországi románok helyzetétől függenek. Egyszersmind közli a lefoglalt szám a Konkordia című társulat felszólítását, melyben ez felhívja a bukovinaiakat, hogy templomaikban könyörgéseket tartsanak és a román nemzeti párt elnökéhez minden egyes község ilyen szövegű üdvözlő sürgönyöket küldjön: „A . . . községbeli románok a május 7-én megtartandó per tárgyalása alkalmából a magyar korona alatt élő román testvéreiknek férfias bátorságot és kitartást kivánnak. Isten segítse az igazságot. “ A felszólítás harmadik pontja az, hogy a románok egy előleges, Csernoviczban tartandó, gyűlésen fogják megállapítani részvétüket a memorandum perében. — A cs. kir. ügyészség a Concordia fölszólításának külön kiadásban megjelenő példányait is elkobozta.* A memorandisták pőrére való készülődésnek vehetjük azt a piros borítékban megjelent füzetet is, mely francia nyelven adja elő az erdélyi és magyarországi oláhok politikai programjait és függelékül magát a memorandumot. A füzet címlapján még ez áll: a liga kiadása a románok értelmi művelődésének okáért. Az ily programok — hangjuk és tartalmuk s modoruk — ismeretesek s mindig ugyanaz ismétlődik bennük. Hogy mégis jellemezzük írói és politikai lelkiismeretességüket, kiveszünk belőle egy kis példát. Szapáry Gyula gróf még mint miniszterelnök tartott Temesvárott egy beszédet, a melyben a nemzetiségi kérdésről is elmondotta az ismeretes ártatlan formulát, a melyet az előttünk fekvő füzet magyarul idéz, azután pedig lefordítja franciára. Ezt a kis műveletet óhajtjuk olvasóinknak bemutatni. Szápáry Gyula gróf szavai következőképpen vannak idézve : Nézetem szerint a hazában lakó idegen ajkú nemzetiségek asszimilálására és megnyugtatására leghelyesebb út az, ha a törvényhozás oly intézkedéseket létesít és a kormány oly módon hajtja végre, hogy a külömböző nemzetiségekhez tartozó honpolgárok ez intézmények oltalma alatt jól érezzék magukat. E pár mondatot eképpen fordítja a füzet franciára : A mon avis la voie la plus convenable pour assimiler et pacifier les nationalités de langues étrangères e’est que la législative evéé de semblables établissements et que le gouvernement les exécute en sorte que les citoyens qui appartiennents des nationalités différentes, se trouvent bien sous regide de ces établissements. Már most fordítsuk vissza ezt a fordítást magyarra helyesen : Nézetem szerint az idegen ajkú nemzetiségek asszimilálására és pacifikálására (megbékéltetés) a leghelyesebb út az, ha a törvényhozás hasonló vállalatokat teremt és ezeket a kormány úgy kezeli, hogy a különféle nemzetiségekhez tartozó polgárok jól érezzék magukat e vállalatok égisze alatt. Mondhatja bátran az ember, hogy ezek kicsiségek ; de mikor perről, vádról van a szó, akkor a bizonyítás, a tanú legyen igen lelkiismeretes és igen kényes. Mert hiszen szép az, mikor a magyar miniszterelnökkel azt mondatják, hogy itt nem egy fölizgatott, vagy éppen félrevezetett nemzetiség megnyugtatásáról van a szó (ez volt Szápáry kifejezése), hanem pacifikációról, minő teszem azt, az annektált Boszniában folyt évekig katonai segédlet mellett. Szápáry törvényhozási intézkedésekről beszél, alább intézményről. A fordító hasonló vállalatok létesítéséről. Mik ezek ? Mihez hasonlók ? Nyilván azt fogja minden félrevezetett olvasó gondolni, hogy a törvényhozás magyarosító vállalatokat alkot törvények helyett, hasonlókat az oláh pénzintézetekhez s ezeket kezeli a kormány ! Ilyeneket engednek meg maguknak a mi jó románjaink s ezekre épitik mint bizonyítékokra panaszaikat s okoskodásukat. * A hazai oláh lapok duzzadnak a lázitó frázisoktól. A temesvári Dreptatea azt mondja, hogy az oláh husvét után való hét a szenvedések hete lesz az oláh nép életében és Kolozsvárott van az oláh nép Golgotája , de a nép csak szenvedése és keresztre feszíttetése árán válthatja meg szabadságát. A Gazeta Transilvanie és Tribuna szintén a memorandum-perről cikkelyeznek. Az előbbi azzal fenyegetőzik, hogy a kormányt meg fogja lepni a per eredménye ; az utóbbi történelmi jelentőségűnek mondja a port s fölhív minden oláhot, hogy „itt az ideje megmutatni, hogy mit akar és mire képes.“ A Tribuna másik cikkelyében közli a magyarországi oláh ifjúság fölhívását a görög-keleti és görög katolikus egyházi hatóságokhoz, melyben arra kérik az egyházfőket, hívják össze mindkét felekezetű oláh kongresszust s foglaljanak állást az álliberális és soviniszta áramlatok ellenében. BUDAPESTI HÍRLAP, (120 sz.) 1894. május 1. Az Akadémia és József kir. herceg. — Saját tudósítónktól. — Budapest, ápr. 30. Az Akadémia mai összes ülését Eötvös Lóránd báró elnök a következő beszéddel nyitotta meg : Tisztelt Akadémia! A múlt napokban olyan hírek terjedtek el fővárosunkban, melyeknek megvalósulása Akadémiánkat a legfájdalmasabban érintette volna. Napilapjaink Fiuméból vett tudósításokra hivatkozva, azt a hírt közölték, hogy ő fensége József kir. herceg Akadémiánkban elfoglalt állásáról leköszönt volna. E hírek ellenében, melyeket homályban hagyni nem szabad, a legilletékesebb helyen tett tudakozódásom eredményeként kinyilatkoztathatom, hogy ő fensége nem szűnt meg Akadémiánknak tagja lenni (Élénk éljenzés) s hogy ő mint igazgató bizottságunk tagja és mint első osztályunk tiszteleti tagja, a mi büszkeségünkre és a mi őszinte tiszteletünktől körülvéve, továbbra is közöttünk, a mienk marad. (Éljenzés.) Ezután következett Margó Tivadar emlékbeszéde Owen Rikárd, az 1892-ben elhunyt angol természettudós fölött. Majd Szily Kálmán főtitkár jelentette kegyeletes szavak közben Szabó József halálát; az összes ülés elhatározta, hogy az idei nagygyűlésen indítványozni fogja a nagyérdemű tudós arcképének lefestését. Jelentette továbbá a főtitkár, hogy Vaszary Kolos hercegprímás megköszönte igazgatósági taggá történt választását s 10.000 koronás alapítványt tett az Akadémia céljaira. A főtitkár azután bemutatta Széchen Antal grófnak az Akadémia elnökéhez irt ismeretes levelét. Eötvös Loránd báró a levél felolvasása után előadta, hogy rögtön válaszolt a grófnak, azt írván neki, hogy az Akadémia gyásza Kossuth halálán távol állt minden politikai színezettől. Széchen gróf mind a mellett lemondott akadémiai tagságáról s igy nem marad egyéb hátra, mint a lemondást sajnálattal tudomásul venni. Az összes ülés élénk helyesléssel járult hozzá az elnök felfogásához. Az ülés során Zichy Antal, Simányi Zsigmond és Szilágyi Sándor indítványozták, hogy Szvorényi Előléptetések a honvédségnél. A tábornoki karban. Altábornagy lett: Szvetics József vezérőrnagy, a Ludovika Akadémia parancsnoka. Vezérőrnagyok lettek a következő ezredesek : Bakonyi Károly, Schlippenbach István gróf, Clai Gyula, Palkovics Sándor, Jablánczy Sándor és Kránitz Jószef. Valóságos dandárparancsnokok lettek: Babos Kálmán és Bach József. A gyalogságnál. Ezredesek lettek a következő alezredesek : Bosits János, Thelemán József, Hofbauer István és Csalányi Géza. Alezredesek a következő őrnagyok : Pachner Szilárd, Lázár Sándor, Szlávy Béla, Wolnhoffer Emil, Brenner Jaroszláv, Borsta Prokop, Tarczaly Dávid, Heim Ferenc, Flesch Ágoston. Őrnagyok a következő I-sö osztályu századosok : Tanninger Ignác,Pataki Endre, Wendörfer Nándor, Munkácsi Adolf, Tahring Károly, Balázsy József, Krismovics Vilmos, Jávorik Lajos, Preyer Károly, Popovics György, Ruszna Alajos, Timkovics Mihály, Vörös Sándor, Szőke Károly, Tamásy Béla, Szécsi Mór, Kleva István. I. osztályú századosokká: Knezevic Dávid, Kerékgyártó József, Kállay Sándor, Triff György, Münch Gyula, Balogh Sándor, Varga György, Bruck Jenő, Léka Henrik, Skaliczky Lajos, Szigethy János, Tahy Géza, König Jakab, Olejnik József és Nónay Dezső. II. osztályú századosokká: Agbaba Illés Telek Mihály, Kiss Sándor, Vokeján János, Barna Elek, Dely István, Tóth József, Justh Dénes, Ivánka Sándor, Danek Leo, Rumpf János, Klauszer Sándor, Valentics Alajos, Zeller Aladár, Schwarz Géza, Tucskovics József, Baitz Józsi, Medveczky János, Udvardy Sándor, Görbe Sámuel, Grünfeld Gyula, Vezicz Ottokár, Fürdös Kálmán, Perneczky Jenő. Főhadnagyokká a következő hadnagyok: Bodai Jenő, Szentgyörgyi Lajos, Reviczky László, Gödi Pál, Szabó Sándor, Chylinszki Sándor, Belitska Sándor, Mina Alajos, Chikán Ferenc, Dormándy Henrik, Nagy Gusztáv, Lieszkovszky Hugó, Stefán Béla, Szabó Lajos, Benedek Zoltán, Paczolai Jenő, Váry Elemér, Fenner Hubert, Ghyczy Zoltán, Balogh Bernát, Fejes Kálmán, Nagy Pál, Márffy Károly, Keresztes Géza, Edvy Gyula, Zalaváry József, Artner Kálmán, Barna Béla, Lipcsey Gábor, Gaál Sándor, Istvánffi Miklós, Teremi Miklós, Búzás Miklós, Tóth Tivadar, Tornyos Sándor, Komócsy Pál, Szász Sándor, Svastics Elemér, Török László, Mihailovits Zoltán, Horváth Gerő, Bencur László, Bedini Kajetán Weisz József, Malinák Bertalan, Jovanovics Demeter, Nyáry Győző, Zöld Mór, Beer Márk, Kenese Károly, Burghardt Jenő, Kürthy László, Ma József, Budenz József, Szabó Károly és Salamon Ferenc arcképei, továbbá az elnök indítványára Jósika Miklós báró arcképe az Akadémia számára lefestessék. Ez indítványok fölött az Akadémia nagygyűlése szerdán fog határozni. Májusi előléptetések. Budapest, ápr. 30. A Rendeleti Közlöny mai száma közzéteszi a közös hadseregben és a honvédségben történt májusi előléptetéseket. A magyar katonai köröket érdeklő változásokat a következőkben adjuk: Frigyes kir. herceget, a pozsonyi hadtestparancsnokot, altábornagyból táborszernagygyá léptették elő. Ferenc Ferdinánd kir. herceg, vezérőrnagyi rangjának megtartásával, a 38-ik gyalogdandár parancsnoka lett. Ottó kir. herceg a Nádasdy-huszárok alezredeséből ezredes lett. Zsoldos vezérőrnagyot a honvédségtől a közös hadügyminisztériumba nevezték ki osztályfőnöknek. A király kinevezte Hunyady Kálmán gr. főszertartásmestert lovassági tábornoknak, Reicher József hadtestparancsnokot táborszernaggyá. Altábornagyokká lettek a következő tábornokok: Kosteicsitz Károly, Catinelli Miksa lovag, Bilimek Hugó lovag, Klobus Hugó, Zaitsek Károly, Bothmer Vilmos dr., Müller Ágost, Szvetics József, a Ludovika Akadémia parancsnoka, Kielmansegg Ozvald gr., Pokorny Herman, Arbter Emil, Hirsch Vilmos, Novarini Oktáv, Kozák Lajos lovag, a Teréziámmá parancsnoka, Hartmann Ferenc, Dillmann Ferdinánd, Flek Hugó és Lehmann Ferenc. Tábornokokká lettek: Gatter János, Hillmayr Ignác lovag, Hóra József, Bakonyi Károly, Schlippenbach István gróf, Woat Miksa, Clair Gyula, Latscher Gyula, Spiegelfeld József báró, Carri Károly, Schkrobanek Nándor, Nowy Ede, Rungg János, Dylevsky Antal, Hochsmann József, Gall Rezső, Uher Gusztáv, Aliizár József, Mollik Henrik, Farkas Sárdor, Teinzmann Viktor, Wiener Lajos, Hofmann Ágost, Varesanin Marian, Komers báró, Buss Hermann, Czeyda Ferenc, Schraml Emil, Palkovics József, Jablániczy Sándor, Hosp Károly, Rassl Tivadar, Scotti Fülöp báró, Kranitz János, Koblitz Gyula, Krausz Viktor báró, Christalrigg Albert gróf, Kirchhammer Sándor, Steel Christian lovag, Riegg Ignác és Steininger Károly lovag.