Budapesti Hírlap, 1894. július (14. évfolyam, 180-210. szám)

1894-07-31 / 210. szám

blúza zsebébe nyúlt, a saját zsebkendője után, miközben újra így suttogott: — Csak­ nyugalom, nyugalom! Időközben Erzsébet kir. hercegnő kíván­ságára megérkezett Holfert plébános, hogy a kir. hercegnek az utolsó kenetet föladja. Gyönge, de öntudatot eláruló hangon ismé­telte a kir. herceg a szavakat, melyeket a pap mondott. Erzsébet kir. hercegnő e közben ér­tesítette a királyt és a királyi család több tagját. A kir. herceg utolsó percei. Háromnegyed tizenkettőre járt az idő. Vilmos kir. herceget rátették egy hordozható ágyra, melyet a kir. herceg két szolgája emelt. Két oldalt haladtak az orvosok, Erzsébet kir. hercegnő pedig udvarhölgyeivel Taaffe Amália és Daui Emma grófnőkkel fogaton követte. A Deisenh­offer-féle fogadó előtt több száz főre menő tömeg várta a kir. herceget. Hogy a tömeg zaját kikerüljék, a gyászmenet a kerten keresztül hagyta el a vendégfogadót. A villamos vasút a forgalmat megszüntette s az utcákat, melyeken a menetnek át kellett ha­ladnia, a rendőrség elzárta. így haladt végig a szomorú menet a naptól fényes, de néptől elárasztott utcákon egész a villáig, melyben a kir. herceg lakott. Útközben is a kir. herceg több ízben hányt és elájult, úgy, hogy meg kellett állni és az ágyat letenni. Fél 1 óra volt, mikor a menet a villához ért, hol az egész szolgaszemélyzet hajadon tő­vel, kényes szemekkel várta szerencsétlenül járt urát. A királyi herceget hálószobájába vitték. Nemsokára megérkezett Ottó kir. herceg. Táviratilag kihívták Nothnagel, Mosetik, és Wein­­lechner professzorokat, de a meghívást csak az utolsó kapta meg, a többit nem találták ott­hon. Weinlechner fél 2 óra tájban érkezett meg s azonnal konzíliumot tartott Uriel fő­törzsorvossal és Hassak ezredorvossal, konsta­tálták, hogy az állapot reménytelen, megmentésre gondolni sem lehet. A kir. herceg teljesen el­vesztette eszméletét, a lélegzés egyre gyen­gébb lett, az érvelés óriási ugrásokat csinált, 44-ről felszökött 60-ra s azután hirtelen 120-ra Helfert plébános kétszer is megjelent, de hiába, mert a kir. herceg nem nyerte visssza többé eszméletét. A villa rácsos kapuja előtt több száz főre menő közönség gyűlt össze, lázas izga­tottsággal lesvén a legújabb híreket. E hírek egyre vigasztalanabbul hangzottak. Tisztviselők és szolgák tanácstalanul szaladgáltak föl s alá, valamennyinek szemében köny ült. Négy óra tájban több inas zsebkendőbe temetett arccal kirohant a ház belsejéből, mire mindenki azt hitte, hogy a katasztrófa beállt. Ekkor terjedt el az első halálhír Bécsben, féle fogadóba, hová a kir. herceget vitték. Termé­szetesen, azonnal odasiettem s a kir. herceget hátsó koponyáján erős zúzódással ott találtam. A feje egész hátsó része véraláfutásos volt s már az első diag­nózis alkalmával megállapíthattam súlyos agyrázkódást. Jegesborogatást rendeltem, melyet azonnal alkal­maztak. A kir. herceg ez ideig egy szót sem szólt s mikor megkérdeztem, hogy megismer-e, csak a fejével intett. Nem vagyok bizonyos benne, hogy ez a biccentés felelet volt-e az én kérdésemre, mert fejének ez a mozdulata, mely többször ismétlődött, a fájdalomtól is eredhetett, mely a kir. herceget irtóztatón kinzotta, mert a szenvedett sérülések rettenetesek voltak. Nemsokára megérkezett Erzsébet kir. her­cegnő s több kérdést intézett a kir. herceghez . Vilmos kir. herceg nagy erőfeszítéseket tett, hogy felel­hessen, mert ajkai egyre mozogtak s fejével több ízben biccentett. Végre át lehetett őt szállítani a villába, hol eszméletlenül feküdt. Három órakor érkezett meg Weinlechner professzor s egész addig a beteg egy pillanatra sem nyerte vissza eszméletét. Egyet­len jajszó nélkül feküdt az ágyon, Weinlechner professzor is koponyatörést és agyrázkódást kon­statált. Mialatt Weinlechner a beteget vizsgálta, Vil­mos kir. herceg pár pillanatra visszanyerte eszméletét. Mikor ugyanis jeges borogatást tettek rá,így szólt: — Hagyjatok, hagyjatok! Ezután jajkiáltással visszaroskadt ágyára és el­vesztette eszméletét. Percről percre rosszabbodott a beteg állapota. Mentésről szó sem lehetett. A kir. herceg feje a rendesnél kétszerte nagyobbra dagadt. A véraláfutás­a a fej egész hátsó részére elterjedt, azután a hom­lokra, az orra és arcának felső részére. Délután fél 6-kor az öntudatlanság átment a halálba. A halál. Öt óra 25 perckor délután konstatálták az orvosok, hogy Vilmos kir. herceg meghalt, s csakhamar a szent - helenai kisded ká­polna harangjai jelentették a hírt a bádeni völgynek. Erzsébet kir. hercegnő elhagyta a villát és Weilburgba ment. Csakhamar megérkezett Károly Lajos kir. herceg a bécsújhelyi tiszti lóversenyekről, csakhamar megjött Frigyes kir. herceg külön vonaton Pozsonyból. Este 10 órakor már ott voltak Rainer kir. herceg és felesége, kik Gmundenból jöttek. Egy órával később megérkezett Jenő kir. herceg, ki Vil­mosnak a német lovagrendben utódja lesz. A villát késő estig körülállta a kiváncsiak nagy tömege. Sokan a pályaudvarba siettek, mert hire járt, hogy a király megérkezik. Az orvos elbeszélése. Hassak ezredorvos a kir. herceg utolsó órái­ról a következőket beszéli: Délelőtt 11 óra tájban hívtak a lDeis­enh­ofer­ BUDAPESTI HÍRLAP. (210. sz.) , 1894. július 31. Az utolsó látogatás. Az elhunyt kir. herceg szakácsa egy Szolics nevű ember volt, ki több év előtt lépett Vilmos kir. herceg szolgálatába s ki jó magaviseletével és alapos gasztronómiai tudományával kiérdemelte a herceg megelégedését. Szolics több hét óta súlyo­san beteg s a kir. herceg gyakran meglátogatta őt; igy tegnap, vasárnap is nála volt s miután tőle távozott, érte őt lovaglás közben a halálos baleset. Szolicsot a halál híre annyira megrémítette, hogy így kiáltott fel: — Jó Istenem, én vagyok oka a fenséges úr halálának? Ha én nem lettem volna, úgy nem lá­togatott volna meg engem és nem érte volna az a borzasztó szerencsétlenség! Szolics annyira szivére vette Vilmos kir. her­ceg halálát, hogy kevés órával később ő is meghalt. A hivatalos lap jelentése: A hivatalos Budapesti Közlöny rendkívüli ki­adást adott a haláleset alkalmából. Jelentése igy hangzik: Vilmos főherceg ur ő cs. és kir. fen­sége és fő tisztel­endősége tegnap, július 29-én délután fél 6 órakor, lóról történt leesés következtében meghalt. A király és a halál hire. Ischl, julius 30. A katasztrófa hire magánosoktól eredő táviratokból már az esti órákban elterjedt s mindenütt kínos meglepetést keltett. A királyi pártól lakott villában délután családi ebéd volt, melyben ő felségeiken kívül részt vettek Mária Valéria és Ferenc Szalvátor, továbbá Mária Immakulata kir. hercegnő gyermekeivel és nem­rég férjhez ment leányával Mária Karola Im­makulata kir. hercegnővel, kinek férje, Kóburg Ágoston herceg is ott volt.Az ebédideje­ alatt még nem tudtak semmit a szerencsétlenségről. Valéria kir. hercegnő és férje ebéd után Mária Immaculata hercegnő családját a vasútra kí­sérték. Egynegyed 8-kor kapta meg a sür­gönyt a katasztrófa hírével. A király mélyen meg volt rendülve, s a legközelebbi napokra kitű­zött udvari vadászatokról lemondott. A királyi családhoz már ma számos rész­véttelegram érkezett a külföldről. Többek közt Vilmos német császár és Sándor orosz cár is meleg részvéttáviratot küldött. Albrecht kir. herceg gyásza: Sulden, július 80. Albrecht kir. herceg tiz órai kocsizás után tegnap délután 4 órakor érkezett ide és az alpesi vendégfogadóba szállt. Nemsokára egy távirat ér­kezett, mely jelentette öcscsének, Vilmos kir. her­cegnek veszedelmes bukását. Csakhamar megjött a második távirat, a mely a szerencsétlen kir. her­ceg halálát jelentette. Albrechtet a halálhir mélyen megindította és siratta öcscsének gyászos végét. Az egész éjszakát álmatlanul töltötte és csak hol­nap reggel fog útra kelni Bécsbe. A német lovagrend vesztesége. A német lovagrend tegnap délután kapta meg a gyászos hirt; a rend főtisztjei azonnal elutaztak Badenbe. A rend koadjutora, Jenő kir. herceg azonnal intézkedett, hogy a kom­­turokat és a lovagokat értesítsék a ha­lálesetről. A rendházról ma reggel óta gyász­­lobogó leng. A komturok holnap reggel ülést tartanak, melyben el fogják határozni, hogy miképpen vegyenek részt a temetésen. A rendnek számos mestere és valamennyi lovagja jelen lesz a temetésen. Vilmos kir. hercegnek múlt évben kellett volna megölni nagymesterségének harminc éves jubileumát, de midőn megtudta, hogy a rend ebből az alkalomból ünnepségekre készül, kijelentette, hogy eleléről tudni sem akar; azt mondta, hogy nem barátja a jubileumoknak és csendesen, zajtalanul akarja az évfordulót megülni. Vilmos királyi herceg mint nagy­mester intenzív tevékenységet fejtett ki, minden cselekedete nemes lélekre vallott; mindig azon volt, hogy a rend humánus irá­nyának érvényt szerezzen. Általánosan azt mondják, hogy egyike volt a legjobb nagy­mestereknek. A halál híre mélyen lesújtotta a rend összes tagjait. A nagymesterségben való­színűleg a rend mostani koadjutora, Jenő kir. herceg lesz utódja. A temetés­ Vilmos kir. herceg palotájában holnap délelőtt tizenegy órakor udvari bizottsági ülés lesz, mely a haláleset felvétel és a végrende­let felbontása tárgyában fog határozni. Az el­­hunyt irományait teljesen rendben találták; a kir. herceg a legnagyobb pontossággal ve­zette ügyeit és végrendeletét két példányban másolta le. A temetést illetőleg a kir. herceg úgy intézkedett, hogy azt az udvarnál szoká­sos szertartás szerint tartsák meg. A végren­deletet tegnap délután egy udvari titkár el­vitte a királynak Ischlbe, mert egy kir. her­ceg végrendeletét a király jóváhagyása előtt nem szabad közzétenni. Bécsben a kir. herceg szerencsétlenségét minden lap külön kiadásban tudatta a közön­séggel, melynek körében az elszomorító hit általános és mély megdöbbenést keltett. A kir. hercegek legtöbbje máris megérkezett Bécsbe, illetőleg Badenbe. A temetésen mindenesetre jelen lesz az uralkodó család valamennyi tagja. A holttestet holnap hozzák Bécsbe, a­hol min­den valószínűség szerint a kapucinusok sírbolt­jában fogják örök nyugalomra helyezni. Vilmos királyi herceg elhunyta következ­tében a városházán és a városi épületeken gyászlobogók lengenek. Az ezredek, melyeknek a kir. herceg tulajdonosa volt, küldöttségeket menesztenek a temetésre. Hir szerint az Ágost porosz herceg nevét viselő porosz tábori tüzér­ezred és az orosz I-s. üteg a 7-ik lovas tüzér­dandártól, melynek tulajdonosa volt a kir. herceg, szintén képviselve lesznek a temetésen. Kálnoky gróf, ki múlt szombaton Morva­országba utazott, a gyászhír következtében

Next