Budapesti Hírlap, 1894. július (14. évfolyam, 180-210. szám)
1894-07-22 / 201. szám
10 KÖZGAZDASÁG. Budapest, júl. 21. Asztalossegédek sztrájkja. A munkakerülés járványa — úgy látszik — ismét felüti fejét. Munkásaink között hónapok óta tart a készülődés — és aminek hetekkel ezelőtt kellett volna bekövetkezni, annak most, habár elkésve is, kell megtörténni. Miért ? Mert nyugodt viszonyok között az intéző apostoloknak le kellene számolni azokról a fillérekről, amelyeket munkásaink fáradságos verejtékkel szereztek; azokról a fillérekről, melyek a munka megszüntetése esetében felmerülendő segélyek fedezésére szánják. Nekem gyanúsítanom nem szabad, mert én ehhez a tőkéhez nem járultam hozzá, de érdekem azt követelné, hogy az egész összeg mint ilyen hiányozzék és az illetők kellő büntetésben részesüljenek. Ez volna a magánérdek. Erről azonban nekem szabad lemondani, amit ezennel ünnepélyesen ki is nyilatkoztatok, s így tisztán ipari szempontokból óhajtom munkástársaimat bizonyos dolgokra figyelmeztetni. A székesfőváros területén körülbelül 6000 asztalossegéd működik, akiknek átlagos napi jövedelme összesen mintegy 11.400 forintnak felel meg. Kelteve, de meg nem engedve, hogy a munka szünetelése 6 hétig betart, 410.400 forint készpénzveszteség mutatkozik, mely összeg azonban a szükségletnek csak akkor felel meg, ha a nap jelentékeny részét munkával töltik ki. Az illetők tehát ezt az összeget vesztik el, de nem tévesztve szem elől, hogy ennek ellenében kiadásaik tétlenségüknél fogva fokozódnak, így igényük, veszteségük a kimutatott összegnél sokkal nagyobb. És miért ez ? Semmiért, pusztán azért, hogy ingyen élhessen egynéhány munkakerülő hazátlan ember, akik munkásainktól fejenkint és hetenkint 15 krt vonnak el saját érdekeik előmozdítására, de korántsem az általános jólét előmozdítására. De ha csupán csak pénzveszteség érné munkásainkat, az nem volna oly nagy baj, különösen akkor, ha a mondott öszszeg felett rendelkeznének. De a legnagyobb baj az, hogy a 6000 munkás között körülbelül 4000 családapa, akinek gyermekei vannak, mindezeket a szegényeket nyomorba, nélkülözésbe kergeti néhány nyomorult agitátor. Én, ki szívem teljes melegével óhajtom az értelmes jó munkás jólétét, el kell hogy ítéljem ama férfiak szereplését, akik az asztalosság terén csak beszélni tudnak, de még csak egy egyszerű gyaluvasat sem tudnak megköszörülni, még kevésbbé tudnak hivatásuknak megfelelni, és így az asztalossegéd elnevezésre érdemeljenek. Ez az oka annak, hogy éppen a fiatalságotés értelmetlenséget tudják önérdekeik előmozdítására felhasználni. Jobb volna nekik előbb a külföldi munkások tudását elsajátítani, és aztán, körültekintve Európában, észrevennék azt, hogy ott, hol jó munkások vannak, 10 órát is dolgoznak, de mi értelmetlen, gyenge, fiatal munkásainkért feláldozzuk embereink ama részét, mely egyedüli támasza iparágak fejlődésének. Szomszédunkban, a Lajtán túl, ahonnan ipari állásunkat legjobban fenyegetik, a hatalmas verseny miatt 10, sőt 11 órát is dolgoznak. Hogy lehet tehát azt remélni, hogy mi gyengébb munkaértelmiség mellett 8 órai munkaidő alatt nagyobb bért adhassunk, a megélhetést és a család tisztességes fentartását jobb munkásainknak biztosíthassuk, különösen akkor, midőn jobb munkásaink száma sokkal csekélyebb a gyengébbeknél. De elfeledik munkásaink azt is, hogy a verseny mindenben és mindenhol a legfőbb tényező. Ezt elfelejteni nem lehet, nem szabad magyar iparosnak, legyen az akár önálló, akár segédmunkás. A követelés abban a modorban, amint felállíthatott, eszeveszett. Úgy tűnik fel, mintha a külföldi iparérdekek bérencei állították volna össze, megbénítani félrevezetett munkásaink segedelmével virágzásnak indult asztalosiparunkat. Hála a Mindenhatónak, ez nem fog sikerülni, mert jobb, értelmesebb munkásaink tisztában vannak azzal, mit lehet tenni ez idő szerint jobblétükért és családjukért, ismerik az utat és módot is, amelyen biztos irányban haladva, a társadalmi összhang keretén belül megtalálják fáradozásuk áldásos gyümölcsét. A sztrájkolni szándékozó munkástársakhoz indítványom volna. Mindenekelőtt számoltassák le a pénzgyűjtő bizottságot, tegyék a tőkét gyümölcsöző kezelésbe és kezdjenek tanulni, hogy ipék,ők legyenek elsősorban arra, hogy asztalossegédeknek nevezzék őket. Tisztelet a kisszámú félrevezetett ér-' telmiségnek. Ha majd tudnak valamit, ha például csak a fanemek természetét és azok mikénti feldol gozását, a szerszám jó karban tartását, a munka becsületes elkészítését elsajátították, mely, idő alatt a tőke is felszaporodik, akkor lesz itt az ideje, hogy összehasonlítást tegyenek más nemzetekban-Mikor Cécile másnap reggeli után ismét kiment virágaihoz, meglepve látta, hogy az udvar földje föl van túrva, a kert falán pedig rést vágtak. Besietett kis birodalmába és látta, hogy a kert két végén öntözőcsapok várják, permetezős kávésük csövekkel. Örömében tapsolva hívta elő Pellegrin kisasszonyt, és megmagyarázta neki, hogy micsoda csodálatos munka folyt itt tegnap óta. — Az én apám igazi varázsló . . . Mindent végrehajt, amit akar és pedig tüstént... De segített neki az a fiatal ember is, aki igen szívesnek látszik. Azonnal fogott egy csövet és öntözni kezdett, gyönyörködve a napfénytől gyémántos vizcseppek szivárványjátékában. Teljesen elárasztott egy darab gyöpöt, mikor atyja kijött dolgozószobájából: — Cécile, te valóságos posványsággá változtatod ezt a kertet, szólt gonoszuk mosolyogva. Ne feledd, édesem, hogy a sok a jóból is megárt. — Igaz, kedves apám, nagyon csábított az újság . . . De miért nem említetted nekem mindezt ma a reggelinél ? Hiszen tudtad, hogy milyen csoda történt itt . . . — Meg akartalak lepni. .. Aztán Laroque is kért, hogy ne szóljak . .. — Kérlek, köszönd meg neki helyettem ezt a figyelmet . .. . — Köszönd meg magad ... És ne feledkezzél meg öreg munkafelügyelőmről, Courdimancheról sem, aki egész éjszaka dolgozott ezen, a vízvezetéken . . . Száz frankot, fogsz neki adni. Ez a jutalom a te kezedből kétszeresen megörvendezteti ... — Hát Laroque urnák ? — Ó, néki elég egy szives sic. Oh nem lehet pénzzel megjutalmazni, kasaival, és fáradjanak helyzetük javításán. Most azonban ez idő szerint kell, hogy a tisztességes jobb munkás ne engedje magát és családját a nyomorba jutni minden cél és siker nélkül. Én habozás nélkül teljesítek-mindent, amit munkásaim érdekében tehetek, amit versenyképességem bénítása nélkül a külföldiekkel és hazai kollegáimmal szemben érvényesíthetek? De ezen túl mennem nem szabad. Az amberij csak egyszer él, és akkor sem szép, ha csupán önmagának él. Szavammost sem magamért emelem, hanem azokért az ártatlan gyermekekért, kik a félrevezetett apáik hibája folytán nyomorba, nélkülözésekbe taszíttatnak. • • : \ ■ Minden munkaszünetelés veszteség. Eladósodva, lerongyosodva, mindnyájan kedv nélkül fogunk újból a munkához. Intő a bécsiek tanulságos példája, melyet én jobb sorsra méltatt munkásainknak nem kívánok. Thék Endre. •.!* "Jilis. .” — Lukács miniszter a műiparért. Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter az iaéh is: tekintélyes összeget vett föl tárcaköltség¥etése keretében műipari célok előmozdítására. Ezt összegből három évre nagyobb segélydíjat engedélyezett Linhart Vilmos akadémiai festőnek. — A bécsi gabonavásár ellen. Münchenben — mint ma telegrafálják — a gabonakereskedők gyűlést tartottak, amelyen egyhangúlag elhatározták, hogy nem mennek el a bécsi gabonavásárra. ae — Ultimó-szabályozás. A budpesti börzén az ultimó-szabályozás körül gyakrann „tapasztalható rendellenességek megszüntetése céljából a budapesti giró- és pénztár-egyesület részvénytársasága az ultimeprolongáció rendezését szándékozik keresztül vinni és e célból tárgyalásokat fog kezdeni, vár érdekelt börzekörökkel. A terv szerint a szályozás rendezésénél főleg a bécsi minta fog alapul szolgálni. — Ezredéves kiállítás. A I .történelmi főcsoportbizottság javaslatai alapján Lukács Béla kereskedelmi miniszter a következő** álladókat és szakférfiakat küldötte ki a‘ történelmi főcsoport anyagának gyűjtése s az idevonatkozó bejelentések személyes átvétele végett. Bogssich Mihály a zene- és színművészeti csoport előadótja. Kudora Károly ,az irodalomtörténeti csoport ,előadója. Bedeti Crescens ...Lajos, az irodalomtörténeti csoport, másik előadója. Az ipartörténeti és lakberendezési csoportbizottságok anyagát maguk közöttmegállapítandó program szerint Fittler, Kamill és Madisics Jenő, előadók kutatják át, egyfelől, Szendrei dr. közreműködésével,, másfelől Lipcsey József ,iparművészeti titkár. Az egyháztörténelmi csoport anyagát Csöbör Béla dr. előadó fogja, összeírni. A kormány— De kicsoda voltaképpen ez a Laroque úr ? — Mondtam már tegnap, hogy a gyár igazgatója. 4 G y:- ••-. ■' Regény-Csarnok. A gyermek joga. Regény. Irta: Ohner György. 22 Első kötet. Igazán helytelen, hogy a kútra kell járni vízért. Miért ne lehetne a gép nagy víztartójából csövet vezetni a kertbe? Van elég nyomás, permetezni is lehetne vele . . — Sőt csinálhatnánk szökőkutat is, szólt közbe Laroque . . . Legalább valami hasznát vennénk a kis medencének a rács mellett . . . — Jól van! Adja ki a rendeletet, hogy ássanak csatornát . . . Cécile, ezentúl nem lesz szükséged öntözőkannára . . . Csak meg kell fordítanod egy csapot. — Angol perjéből fogok pázsitot nevelni, mint a párisi közkertekben szokták. — Helyes! Csak mulass édesem. De figyelj, hogy ne űzzék át a cipőd . . . Egyszerre észrevette a nagy papirostekercset, melyet még mindig leánya tartott. — De hisz ezek a Laroque tervei . . . — Épp Herbelin úrhoz akartam vinni — monda az igazgató. — Menjünk dolgozószobámba. Aztán leányához fordult: — Itt maradsz még egy darabig, kicsikém ? — Itt, papa. Megvártak s aztán együtt megyünk haza gyalog. David behivta az igazgatót, a bámr pedig öntözni kezdett. — Mióta? .vj--:, — Három év óta ... . — Akkor még igen fiatal lehetett... — Épp,, oly idős, mint mikor én ebbe a hivatalba kerültem. ..■?,* • — Te? Az más! . Herbelin kedves mosolygással pillantott leányára. Rendkívül jól esett neki ez a jámbor csodálat, melyből annyi gyermeki szeretet szólt. Megsimogatta Cécile arcát és csodálta növekedőszépségét. Egyikét élte, ama perceinek, mikor feledni tudta titkolt bánatát. — Laroque igen ,ha emberem, szólt. — Tégy, látszik,nagyon szeret téged. — Mindig érdeklődtem, iránta.-- Bizony nem volt valami jó, dolga, mikorhozzám került ... Koplalt és földönfutó volt, mert az a gyár, ahol elébb szolgált, megbukott. — Hát nem volt családja? — Nem. Nincs sem apja, sem anyja. — Szegény fiú! Dávidot meghatotta a hang, melyen Cécile ezt a két szót kiejtette. Eszébe jutott, hogy most az ő leánya is anyátlan, árva lehetne, ha apai szeretet© nem teszi meg azt a nagy áldozatot. Gyermekének boldogsága volt jutalma. És sebzett szive nem: sajgóit annyira többé. Megcsókolta leányát és visszatért dolgozószobájába. ■? Cécilenek tehát meg kellett köszönnie Laroque szívességét, csakhogy .ez, nem volt ám könnyű dolog.. A fiatal igazgató teljes három napig nem mutatkozott, s a leány csak úgy tudta őt maga elé idézni, hogy apjához folyamodott. Az ifjú félénken, zavartan hallgatta a leány szeretetreméltó szavait, de aluj BUDAPESTI HÍRLAP, (201. sz.) 1894. július 22.