Budapesti Hírlap, 1894. szeptember (14. évfolyam, 241-270. szám)
1894-09-01 / 241. szám
r és közfaktor szempontjából jogosult, üdvös gondolat, melynek — bár a nagypolitikába vág — megpendítését és valósítását nemcsak feddhetetlen szándék gyanánt kell felfogni, hanem érdemes és hasznos szándék gyanánt fel is kell országosan karolni. Ha súlyt helyezünk arra, hogy állami életünk ezredik évében egész világ szeme rajtunk legyen s Magyarországot, magyar nemzetünket az egész emberiség ismerni, igaz mivoltában becsülni megtanulja, súlyt kell helyeznünk arra is, hogy az egyetemes benyomás maradandó legyen, a jövő nemzedékre is átterjedjen. Ezt pedig csak úgy érjük el, havendégszerető kapuinkat a művelt világ ifjúsága előtt szintén megnyitjuk. S ki lehetne más e zsenge vendégrajnak méltóbb házigazdája, kalauza, társa, a kinek ajkán értené meg jobban az Isten-hozottat, ki tolmácsolhatná annak mindannyiunk közérzését melegebben, zsenge lelke számára hozzáférhetőbben, érthetőbben, mint saját fiatalságunk! A kiállítás bemutatása, a benyomások kicserélése, egy ezeréves múlt s egy nagy jövőjű jelen tanulságai fölött való eszmecsere, a téves ideák, a rólunk gáládul elterjesztett eretnektanok korrigálása okos észszel, tervszerűleg kigondolva, elrendezve, valóban nagy és eredményt ígérő szolgálat értékével bírna a haza javára. Mert ha figyelembe vesszük, hogy az ifjúsági benyomások a legfrisebbek, legmélyebb hatásúak, értelem és jellemképző erővel bírók, akkor e világrésznek az értelmi pályákra készülő ifjúságában a jövő értelmiségét és karakterét nyerhetjük meg maradandó rokonszenvével hazánk és nemzetünk igaz értékeinek. Midőn az egyetemi ifjúságot ez inspirációra valló derék vállalkozásra egész lelkünkből serkentjük, tán nem szükség a figyelmeztetéssel élnünk, hogy nagy dologba fognak s arra komolyan, jókor föl is kell készülődnünk. Nem a technikai készültséget értjük szorosan véve, ebben a kormány, főváros, egyetem és egyesek áldozatkészsége hathatósan kezükre fog remélhetőleg járni. Invokációnk a szellemi készültségre vonatkozik főleg: vendéglátó gazdái lesznek az európai ifjúság színejavának, hivatásuk lesz velük foglalkozni, őket foglalkoztatni, tájékoztatni, felvilágosítni , ehez pedig sok dologi tudás, mindenek fölött pedig nyelvtudás szükséges. Az idei esztendő alkalmat ad az előkészületre : használják föl ernyedetlen akarattal, szorgalommal ; tanuljanak csoportosan az európai nyelveken társalogni, hogy feloszthassák maguk közt a munkát s minden állomás meglelje a maga hasznavehető, szükséges emberét bennük. Nem lesz az meddő fáradozás; bőven fog gyümölcsözni nekik is életpályájukon, vállalkozásuknak is, vele az országnak is. S a nemzet hálája nem maradhat el az ifjúság buzgó igyekezetéért. A nemzet hálája lesz az igazi alapító a mensa academicánál ígyarokból, maga Hatvani, a ki lovon volt, szerencsésen átugratta a sziklát s kövesen magával elmenekült. A honvédcsapathoz nagyon sok menekülő abrudbányai lakos csatlakozott, azok jórésze itt lelte sirját. Még egy kőkereszt sem jelöli a helyet, a hol a hazáért magyarok, sokan, halált haltak. Annál szebb kőpiramis hirdeti a közelben, hogy V. Ferdinánd magyar király itt járt az Urnák 1888. esztendejében aug. 21-ikén, mikor e közlekedési utatünnepélyesen megnyitották, Bánffy Miklós cs. kir. kamarás főispánsága és felügyelete alatt. Kisérőm, az abrudbányai polgármester, érdekes dolgokat beszélt el nekem a havasok királyáról, akinek szavára megmozdultak a hegyek és sötét méhükből csak úgy öntötték az oláh lándzsásokat. Népe nagy hivatásáról álmodozva ragadott fegyvert a haza alkotmánya ellen, mígnem megtört szívvel és elborult elmével kellett meggyőződnie a hatalom hálátlanságáról. Akkor már az abszolutizmus kalózhajóján egymáshoz voltunk láncolva mi és ők. Közös rabság: ez volt a legyőzöttek büntetése, de ez volt egyszersmind a győzők harcának jutalma. A havasok királyának lelke meghasonlott, ő maga teljesen elzüllött és elhagyatva, elszegényedve, elbetegesedve halt meg szülőhelyén, Vidrán. A halála előtt való években sokat tartózkodott Abrudbányán, ahol a magyarokkal előszeretettel érintkezett. Azt mondják, hogy egyszer egy fővárosi turistának emlékkönyvébe e sokat mondó sorokat írta magyarul: „Népem a német bolondja, én meg a népemé“. Abrudbánya fontos hely, nemcsak közgazdasági és kulturális jelentőségénél fogva, de a nemzeti politika szempontjából is. Lakói nagyobbrészt bányászatból élnek s bányáik sötét üregében a sápadt aranynak csillámát kergetik. A lakosság száma alig tesz ki háromezret s ennek csak egy harmadrésze magyar. Az utcák szükek, sok a régi módi, emeletes kis ház benne, de vannak modern épületei is. Ilyen a Ferenc József-kaszárnya, mely az oláh irredenta mozgalmak idején egy zászlóalj gyalogság részére épült. Égető szükség is volt rá. Az állam fegyveres hatalmának ily állandó látványa nélkül ezekben a jól elrejtett völgyzugokban könnyű lett volna szervezni és előkészíteni az oláh forradalmat. Ha nálunk céltudatos és nagyszabású nemzetiségi politikát folytatnának, mily könnyű volna ezt a fontos helyet megerősíteni s a magyarság részére biztosítani iskolákkal, hivatalokkal és nagy iparvállalatokkal. . . De hát nem tesszük. S a magyar állam e düledező végvárai csak romlanak, omlanak tovább. Mindennap kihull belőlük egy-egy kő. Nemsokára csak romantikus és történelmi értékük lesz, ha az emlékezet méla holdfényében néha-néha komoran föltünedeznek . . . Az aranybányák tűrhetően fizetnek, de mégsem úgy, mint a hatvanas években. Ami nekem leginkább jól esett, az Abrudbánya polgárságának mély hazafisága volt. Azt hinné az ember, hogy a nemzetközi drága ércnek, az aranynak, hajhászása kaliforniai életet és kaliforniai erkölcsöket honosított meg itt e félreeső helyen. És lám, az abrudbányai magyarok hazafiak a szó legnemesebb értelmében. Szívük, elméjük, egész valójuk olyan, mint az arany, melyet nagy fáradtsággal hoznak elő hegyeik méhéből. Amint az aranyukból készült pénzekre rá van verve a király feje s az ország címere, éppúgy hatja át őkét a lojális hűség a király és szenvedélyes szeretet a haza iránt . . . Werner Gyula. BUDAPESTI* HÍRLAP. (241. sz.) 1894. szeptember 1. Budapest, aug. 31. Tisza Kálmán beszámolója. Nagyváradról telegrafálja tudósítónk, hogy Tisza Kálmán beszámolójára, mely vasárnap délelőtt tizenegy órakor lesz a Sas-fogadó dísztermében, már most nagy előkészületeket tesznek. A legjelentősebb ezek közül az, hogy a rendőrség már most permanenciában van. Tissa Kálmánt, aki vasárnap reggel érkezik Gesztről, Sál polgármester üdvözli. Útját, amerre be fog vonulni, már most hiszítik és lobogózzák. A beszámoló után a Rózsabokor-hía banker lesz. Este Tisza Kálmán Budapestre utazik. A polgárság hangulata megoszlik, nem várják a régi lelkesedéssel Tiszát. Az elégedetlenek száma különösen nagy, mióta Tisza föltűnően elhanyagolja Nagyváradot. Sokan tüntetőleg távolmaradnak a beszámolóról. Ezzel szemben a félhivatalos O. JÉ. nagyváradi tudósítója másként látja a helyzetet: Tisza Kálmán fogadtatására élénken készül a város választó közönsége. A pályaudvar, a főutca és a Szent László-tér díszítéséhez szombaton hozzáfognak. Bihamegye előkelősége nagy számmal fog résztvenni a fogadtatáson. A fővárosból táviratilag jelezték megjelenésüket: Perczel Dezső, Gajári Ödön, Nyári Béla, Molnár Béla, Krajcsik Ferenc és Beöthy Algernon, kik mindannyian a rendező bizottság vendégei. Tisza beszéde iránt rendkívül nagy az érdeklődés. FŐVÁROSI ÜGYEK, Budapest, aug. 31. A múlt évi kolera. A tiszti főorvosi hivatal a múlt évi koleráról egy 176 nyomtatott oldalra terjedő könyvalakú jelentést küldött be hozzánk. A tudományos alapon kidolgozott jelentés főleg a kolera okának megállapításával foglalkozik, tehát már csak azért is nagyon fontos, mert a tapasztalás alapján mutat rá arra, hogy mitől kell tartózkodnunk, hogy a kolerát elkerüljük. A jelentés ama nyomozási eljárás sikeréről tesz tanúságot, melyet a közegészségügyi szolgálat terén legelőször Gebhardt Lajos dr. fővárosi t. főorvos alkalmazott. Ez az eljárás főleg annak kinyomozására irányul, hogy a kolera milyen helyi és egyéni higiénikus viszonyok közt keletkezett. Az oknyomozó eljárást és az adatoknak tudományos feldolgozását Ötvös József dr. volt szt.-Rókus-kórházi rendelő orvos végezte. A jelentés szerint legtöbben a 20—50 éves korúak közül estek kolerába, legkevesebben a két éven aluliak közül betegedtek meg. Foglalkozás szerint a betegek leginkább napszámosok voltak, de intelligens ember tavaly valamivel több betegedett meg, mint harmadéve. Megelőzőleg már gyengélkedett a kolerásoknak 19,6 százaléka; száraz hideg étellel élt 49,7 százalék ; iszákos volt 22,4 százalék; a lakás zsúfolt és tisztátalan volt 17 esetben ; ama házak közül, melyekben a betegedések előfordultak, tisztátalan volt 378 százalék. A betegedések okainak megállapításánál különféle körülményeket vettek figyelembe. E megfigyelések alapján kitűnt, hogy : 1. A kolerabetegek közül egyetlen egy sem volt, aki következetesen csak is forralt, vagy Pasteurszílrével vagy természetesen szűrt vezetéki avagy ásványvizet ivott volna. 2. A kolerát főleg a koleracsirákkal fertőzött ivóvíz okozta s igy leginkább azok estek kolerába, akik akár közvetetlenül Duna-, akár szüretien, akár mesterségesen, akár természetesen szűrt balparti vezetéki vizet vagy kutvizet ittak. 3. A kolera fellépése főleg attól függött, hogy milyen volt ott az ivóvíz, úgyszintén milyenek voltak a megélhetési viszonyok, mint lakás, táplálkozás s nem függött sem a talajtól, sem egyátalán a szennyezettségtől. 4. A kolerásokkal ugyanazon helyen tartózkodó és ugyanazon foglalkozású, táplálkozásos egészségű emberek, ha más vizet használtak, mint a kolerások, a kolerát nem kapták meg. 5. Számos körülmény szól a mellett, hogy azok is, akik kolerásokkal együtt ugyanazt a vizet itták, kolerabetegségen, bár csekélyebb mértékben, estek át. 6. A vezetéki víz fertőzöttségéből magyarázható meg, hogy oly sok intelligens ember — 8 százalék — betegedett meg, mig 1892/3. évben 5 százalék volt beteg. 7. Mennél fertőzöttebb volt az ivóvíz, annál többen betegedtek meg. 8. A mesterséges szűrt víznek 1893. október 25-től december 10-ig a használatból való kirekesztése a kolera nagyfokú esését és gyors szűnését okozta. 9. A koleraesetek fellépése s az esőzés közt is összefüggés volt. 10. A kolera fellépését a kutak vizével is lehetséges volt oki összefüggésbe hozni. 11. Végül az összes eseteket oki összefüggés szerint összeállítva, a kolera 23 esetben Duna, 28 esetben szüretien vízvezetéki, 47 esetben mesterségesen szűrt, 45 esetben természetesen szűrt, 15 esetben kútvíz ivásától és 4 esetben érintés útján jött létre. — A kerületi vásárcsarnokok. A belügyminiszter az István-téren és a Rákóczy-téren építendő detail-vásárcsarnokok tervét és költségvetését jóváhagyta. Az István téri vásárcsarnok építésének